Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

4 NAPLÓ 1953 SZEPTEMBER 13 Jgyeinek és dolgoznak a kujbisevi vizierőmű dolgozói Irta: ALEKSZEJ SZTYEPANOV A szovjet páncélosok napja Irta: V. GRIGORJEV páncélos vezérőrnagy Alig egy évvel ezelőtt a kujbisevi táj térképére új város került, Zsiguljevszk. A Volga part­ján, a környező hegyek központjá­ban terül el a város, ahol immár há­rom esztendeje folynak a kujbisevi vizierőmű építkezései. Ma még a Volga partjától a vá­rosig majdnem három kilométer a távolság. De még két év és a kuj­bisevi vizierőmű gátja elrekeszti Európa legnagyobb folyóját. Akkor majd az újonnan épített víztároló­ban 25 méternyire emelkedik a víz színe és a Zsiguli tenger — ahogy itt nevezik — a szép emeletes há­zakból álló új utcáig ér. Ebben az utcában most még alig 20 ház van, azonban máris tengerpartinak hív­ják. Az építkezésnél találkoztam Szer- gej Karcev Sztálin-díjas mérnökkel, a jobbparti kerület ipari és polgári építkezéseinek vezetőjével. A mér­nök irodájában a faiakon rajzok, tervezetek, vázlatok voltak kifüg­gesztve. — Az új lakóházak összterülete meghaladja a 100 ezer négyzetmétert. Ez itt az új középiskola épületének tervezete, 800 férőhely lesz benne az erőmű építői gyermekei számára, — mutatott rá Karcev az egyik terv­rajzra. — Zsiguljevszkben már ösz- szesen 12 iskola van, amelyekben közel 5 ezer gyermek tanul. Egyik rajztól a másikhoz megyünk. A mérnök megnevezi az új város épülő, vagy már kész épületeit. A Pólevaja-utcán például éppen két hatalmas kétemeletes épület készül, az egyik épület földszintjén nagy áruház nyílik, a másikban gyógyszer tár. Most fejeződik be a kultúrház építése. Lesz benne egy 500 férő­helyes előadóterem, könyvtár és, több tanulószoba. Zsiguljevszkben valósá­gos kis kórházváros is keletkezett, amelynek egyes osztályai a legkitű­nőbb gyógyászati berendezésekkel rendelkeznek. Szergej Karcev tanácsára meglátogattam a kujbisevi vizierő­mű néhány építőjét. Kétemeletes házba tértem be. Egy fiatalasszony fogadott, karján egy kis leányka ült. Amikor megtudta, hogy a férjét, Vlagyilen Mjacsev exkavátorkezelőt keresem, kedvesen beinvitált laká­sukba. ... Vlagyilen Mjacsewel már mint régi ismerősök találkoztunk. Már jónéhányszor láttuk egymást az épít kezésnél. — Nagyon örülök, hogy otthonom­ban üdvözölhetem, — mondta — éppen ebédhez készülődünk .., Míg az asztalt megterítették, a ter­melési ügyekről beszélgettünk. A fia­tal brigádvezető nagyon meg volt elégedve az erőmű alapgödrében fo­lyó munkálatokkal. Ez az építkezés legfontosabb mozzanata. Itt emelked nek majd az erőmű épületei, Az exkavátorkezelők előtt a következő feladat állt: annyira kellett fokoz­atok az exkavátorok termelékenysé­gét. hogy a 24 óránkénti 10—13 ezer köbméter föld helyett mindegyik 20 ezer köbmétert termeljen ki. — Nem volt könnyű feladat — mondta Mjacsev. — Eddig 6 millió köbméter földet emeltünk ki az alap gödörből. Most minden 24 órában már nem az előírt 20 ezer köbmétert, hanem 25 ezer köbmétert termelünk ki. Az exkavátorkezelők már azt is felvetették, hogy 30 ezer köbméterre kell fokozni a napi teljesítményt. Őszre az alapgödörben minden föld­munkát be kell fejezni, aztán széles fronton megindulnak a betonozó munkálatok, hogy a jövő nyáron fel­szerelhessük a vizierőmű első hat gépcsoportját. — Megbirkózunk az előttünk álló feladatokkal — jegyezte meg moso­lyogva Mjacsev. Mjacsev volt az aki az építkezésnél versenyt kezdeménye­zett a kitermelt föld minden egyes kö.bmétere önköltségének csökken-: téséért. A kujbisevi vizierőmű épít­kezésénél 150 millió köbméter föl­det kell megmozgatni. Könnyű ki­számítani, milyen hatalmas ered­ményt adhat, ha csak néhány kope­ket is megtakarítanak minden köb­méter földnél. Fél év alatt egyedül Mjacsev brigádja 117 ezer rubelt takarított meg. Zsiguljevszk fölött már le­szállt az alkony, de mégis úgy dön­töttem, hogy még meglátogatom Alekszej Uleszov » villanyhegesztőt, aki a Volga-Don csatornától került ide. Kíváncsi voltam, hogy a volga- doni munkásokat hogyan fogadták a tujbisevi építkezésnél. Alekszej Uleszov egész családját együtt találtam: a családfő felesé­gével, fiával és leányával együtt a rádiókészüléknél ült és hangversenyt hallgattak Moszkvából. Alekszej Uleszov mesélt életéről. — Lám csak, milyen a lakásom. Nagyon meg vagyok vele elégedve. Három szoba, összkomfort, nemsoká­ra bevezetik a gázt... Mit is mond­hatnék. Jól fogadott bennünket, Vo Iga-doniakat itt mindenki. Többre nem is számítottunk. Tudja — itt az embert aszerint ítélik meg, ho­gyan dolgozik. Ami Uleszov munkáját illeti, ő már a Május 1-i ünnep előtt befe­jezte évi munkaelőirányzatát és most már az ötödik ötéves terv negyedik évének tervén dolgozik. Nagyon büszke arra a bizalomra és kitüntetésre, hogy a világ legna­gyobb vizierőművének építésében résztvehet. A szovjet haza biztonsága felett őrködő szovjet fegyveres erők közt fontos helyet foglalnak el a páncé­los és gépesített csapatok. A páncé­losok a szocialista haza becsületéért és függetlenségéért vívott harcokban hősiesen megállták helyüket. A Szov jcíunió Legfelső Tanácsának Elnök­sége 1946-ban a páncélos és gépesí­tett csapatoknak a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított kimagasló ér­demei, valamint a Szovjet Hadse­reget páncélos technikával ellátó harckocsigyártók érdemei elismerése ként elrendelte, hogy minden év­ben meg kell ünnepelni a páncélo­sok napját. A szovjet nép nagyszerű fiait, a páncélos katonákat ünnepli ezen a napon, akik sok dicsőséges oldalt írtak be a szovjet haza hős törté­nelmébe. A szovjet páncélosoknak és gépe­sített alakulatoknak dicsőséges harci hagyományaik vannak. Történetük elválaszthatatlanul kapcsolódik a Szovjet Hadsereg történetéhez. A szovjet páncélos és gépesített alaku­latok, az őket fegyverrel ellátó ipar­ral együtt, a fiatal szovjet állam tör­ténetének hajnalán, közvetlenül az Októberi Forradalom győzelme után születtek meg. A Kommunista Párt és a szovjet kormány az Októberi Forradalom győzelme után mindent megtett annak érdekében, hogy meg szervezze a hazai harckocsigyártást és megteremtse a páncélos és gépesí­tett csapatokat. Az első páncélos egységek 1918 februárjában alakul­tak meg és tevékenyen résztvettek a német intervenciósok szétzúzásá­ban Pszkov és Narva alatt. A szov­jet páncélos egységeknek fontos szerepük volt Cáricin hős védelmé­ben is. Az 1930—39-es években a szovjet tervezők és harckocsigyártók elké­szítették a világ legjobb közepes és nehéz harckocsijait, a „T—34‘‘, „I", .,KY" harckocsikat, amelyek sikere­sen kiállták a kemény próbát a Nagy Honvédő Háborúban és tartó­san biztosították a Szovjetunió el­sőbbségét a harckocsigyártásban. A párt és a kormány a hadsereg technikai felszerelésével egyidejűleg hatalmas munkát fejtett ki a páncé­los és gépesített csapatok kádereinek megteremtésére és nevelésére. Pán­célos iskolákat és tanintézeteket szerveztek, 1932-ben pedig meg­nyílt a páncélos és gépesített csapa­tok J. V. Sztálinról elnevezett hadi- akadémiája. A Szovjetunió a Nagy Honvédő Háború kezdetén már erős páncélos és gépesített egységekkel rendelke­zett, amelyeknek elsőrangú techni­kájuk és kiképzett kádereik voltait. A szovjet páncélosok és gépesített csapatok már a háború elején, ami­kor a hitleristák a repülőgépek és harckocsik terén mennyiségi fölény­nyel rendelkeztek, mozgékonyságuk kai és taktikájukkal meghiúsították az ellenség terveit és pótolhatatlan veszteséget okoztak annak emberben és hadianyagban. Ezt már az a tény is bizonyítja, hogy a háború első tíz napja alatt az ellenség kétezeröt­száz harckocsit vesztett. A Szovjetunió már a háború má­sodik évében ki tudta egyenlíteni azt a számbeli fölényt, amellyel az el­lenség a harckocsik terén rendelke­zett. 1943- ban a kurszki kanyarban bon takozott ki a Honvédő Háború egyik legnagyobb ütközete. E harcokban mindkét részről tízezer harckocsi vett részt. A hitleristák július 5-től augusztus 6-ig négyezer harckocsit és magajáró löveget vesztettek. Az ellenség megrendült, a Szovjet Had­seregnek pedig lehetősége nyílt ar­ra, hogy megkezdje a döntő ellen- támadást. 1944- ben a szovjet páncélos és gé­pesített csapatok a többi fegyver­nemek csapataival együtt kilenc megsemmisítő csapást mértek az el­lenségre, s ennek révén a hitleris­tákat kiűzték a Szovjetunió terüle­téről, majd megsemmisítő csapást mértek a fasiszta fencvadra saját barlangjában. A szovjet páncélosok a Szovjet Hadsereg többi alakulataival együtt rövidesen döntő csapást mértek a japán imperialistákra is. Japán kény télén volt letenni a fegyvert. A szovjet kormány értékelte a szovjet páncélosok hőstetteit és bá­torságát. Ezerszáznegyvenkét pán­célost tüntettek ki a „Szovjetunió Hőse" címmel. A kormány a harc­kocsigyártók érdemeit a Szocialista Munka Hőse cím adományozásával jutalmazta. A Szovjetunió békés alkotó mun­kával halad a kommunizmus útján. Békés munkájára, boldog, derűs éle­tére a Szovjetunió fegyveres erői őr­ködnek. Velük együtt ott állnak a vártán a szovjet páncélosok is. Áll­hatatosan növelik katonai és politi­kai tudásukat, állandó készenlétben tartják az elsőrendű szovjet hadi- .cchnikát, amelyet a hazától kaptak. ehhez az úgynevezett szakszervezet­hez. 10 perccel később Gandy már mindent pontosan tud s a sérelmek ügyében semmi sem történik. Két héttel aztán, hogy a wideni bányászok sztrájkba léptek, delegá­ciót küldtek Cbarlestonba William Blizzardkoz, a bányá'-zszervezet 17. kerületi vezetőjéhez, aki nagy nevet szerzett 1921-ben. mint az akkori nagy sztrájk vezére. A delegáció kér­te, hogy a bányőszszervezet küldjön Widen be szervezőt. Ez megtörtént s a sztrájkoló bányászok közül már 400 tagja lett a bányászszervezetnek. A bányásztársaság válasza, mint Triplett előadta, az volt, hogy Obio- ból és inás. államokból öszetoborozta a légiiirbedtebb bérenceket és..tör­vényellenes fegyverrel látta el, azo­kat. Charlie Delbert bányamérnököt helyettes sheriffnek nevezték ki s az viszont helyettes sheriffé nevezte ki a társaság bérenceinek egy részét. * Triplett felajánlotta, hogv elkísér bennünket, amíg kiérünk Clay Countyból. Hamarosan megtudtam, miért. Egy piros versenyautó szógn1- dott mögöttünk, mikor hátranéztem. „Ez Charlie Delbert, a bányamér­nök, aki a bérencek vezetője“, — mondta Triplett. Figyelmeztetett bennünket. Az hamarosan elszágul­dott mellettünk, de mintegy 100 yardnyira lelassult, előttünk haladt, betartva a távolságot. Ugyancsak 100 yardnyira mögöttünk egy nagy, zárt fekete autó haladt.. „Csak tudomásunkra akarják ad­ni, hogy figyelnek bennünket“, —■ mondta Triplett. „Nem kell félniük, amíg nappal van, de jobb lesz, ha az éjszaka előtt messze lesznek in­nen, a megye határán túl.“ Charlestonba hajtottunk, az állam fővárosába s megálltunk az állami törvényhozás épülete előtt, melynek bejáratát a latin felírás díszíti:-„Mon­tani semper liberi", fordításban: „A hegylakók mindig szabadok.“ A kommunizmus építkezéseinél A kujbisevi vizierőmű építkezésénél függő drótkötélpályát készítettek. A drótkötélpálya vonalán húzódnak a feszítő állomások, a rakodó- és kira­kodó pontok, a forduló- és irányító állomások. A pálya útvonala a Volga felett halad keresztül és összeköti a jobb- és balparti betongyárakat a Zsiguli-hegyek kőbányáival. A szerelők 138 támasztó fémvázat és több, mint négy és félezer tonna fémszerkezetet és berendezést szereltek fel. Ezen az úton rövidesen hatalmas áradatban özönlik majd a teherszállít­mány az építkezési részlegekre. A képen: a drótkötélpálya egyik szakasza. Vf/' idén bányászfalu összesen 250 ” pirosfalu házikóból áll Clay Countyban, a west virginiai hegyek között. A házak a bányatársaságé. Widen bányászteleptől 16 mérföld- Byire fekszik Ivydale, egy másik bá- Byászfalu, ahol a sztrájkoló bányá­szok élelmiszer raktára van. Daryl Douglas, egy szélesválló. 39 éves bá­nyász, aki egész felnőtt életét a tár­nákban töltötte s aki egyike a sztrájk vezetőinek, lisztet, burgonyát, sza­lonnát és babot mér ki, egész heti adagot a családok számára. Az asz- szonyok kosarakba rakják az élelmi- Szereket, melyeket a bányúszszerve- zet vásárolt számukra. Elmondtam, hogy New Yorkból jöttem, egyenesen abból a célból, hogy megírjam a wideni sztrájk igaz történetét, amit egyetlen lap sem tett meg eddig. Douglas örömmel fogad: „Ha az igazságot akarja megírni, ak­kor igen sok mondanivalónk van, de a teljes dolgot jobban meghallhatná a sztrájkolok konyhájában, ami Wi­den határában fekszik. Ott történt a lövöldözés május 7-én hajnali fél öt­kor. Tíz tele autóval jöttek, de már előző nap megkerülték a terepet vagy 100 autóval s kiabálva figyel­meztettek, hogy reggel 4 órakor visz- szajönnek.“ A sztrájkolok tudták, hogy mit je­lent a figyelmeztetés. Egész nap de­legációkat küldtek a hatóságokhoz. Figyelmeztették őket, hogy a társa­ság bérencei „a piketelők íegyilkolá- sára készülnek.“ Mindenütt biztosí­tották őket: ne féljenek, a hatóság majd gondoskodik védelmükről. A támadás 4 óra 20 perckor automobilok fény­szórói hasították ketté a sötétséget. A cementgarázsból konyhává átalakí­tott helyiségben lévő emberek hal­lották a fegyveres bérencek kiálto­zásait. (A társaság havi 1.200 dol­lárt fizet ezeknek a gengsztereknek, hogy elvégezzék számára a piszkos Bányászsztrájk West Virginiában (Részleteit az „Amerikai Magyar Szó'í-ban megjelent riportból) munkát.) Hamarosan fegyvergolyók száguldlak keresztül a konyha abla­kán. A támadók részegek voltak. Doug­las is és egy jelenlévő másik bányász is elmondta, hogy az iires pálinkás- üvegeket keresztülhajították a ce­mentfalu konyha ablakán, Harry L. Gandytól kapták a rendeletet a tá­madásra, (aki egyidőben north dako­tai kongresszusi képviselő volt s most J. C. Bradley, a New Jerseyben élő bányatulajdonos fő képviselője. Az emberek maguk közt Bradleyt „a királynak" Gandyt „hercegnek“ ne­vezik.) A raktárban lévő bányászok mind­egyike bekapcsolódott, most már a beszédbe. Elmondták, hogy a béren­cek vadul lövöldöztek mindenfelé s egyik golyójuk saját emberüket, Charles Framet találta el. A társa­ság mindjárt a sztrájkolókat vádolta gyilkossággal, holott azok még akkor sem követhették volna azt el, ha fegyverük lett volna. A konyha ugyanis az ót baloldalán áll, a golyó azonban jobboldalon fúródott a bé­renc fejébe, tehát a lövés nem jö­hetett a konyha felől. Egy másik bi­zonyíték a bányászok mellet az, hogy ha a konyhából lőttek volna rá, a bérenc nem tudta volna 560 lábnyi távolságba hajtani onnan autóját, ahol beleütközött egy hídoszlopba. A hatóság kivonul Nem múlt el egy óra sem a lövöl­dözés után, éppen megjelent az égen a hajnal első pírja, már a társaság 300 fegyveres embere volt a hely­színen és az állami rendőrség embe­rei. akik semmit sem tettek egy órá­val előbb, valamint, a helyettes j sheriffek egész serege. Az embereket I kiparancsolták a sztrájk-konyhából és letartóztattak mindenkit, köztük két (5 é\es gyermeket is.' „Belökdöstek mindenkit a fogd- ineg autóba és a megyéi börtönbe zártak bennünket.“ „Egész nap és egész éjszaka lábun­kon kellett állni a forróságtól párol­gó cellákban. Az állami rendőrök aztán reggel egyenként vallatóra fog­ták az embereket. Káromkodtak és mindenféle jelzőkkel illettek ben­nünket.“ A vád alá helyezett bányászok tárgyalását július 27-érc tűzték ki. Valami rendkívüli dolog történt azonban Clay Countyban. A vád aló helyezett bányászokat szabadlábra kellett-helyezni 125 ezer dolláros óva­dék ellenében. A megye népe meg­mozdult, százakban vonultak fel a megyeházba és maga a nép fizette le az óvadék összegét. „Emberek jöttek, akiket soha azelőtt nem lát­tak“, beszélte Douglas. „Mintha egyik napról a másikra teljesen meg­értették volna, hogy mi történt azon az éjszakán, hogy az igazság a mi oldalunkon áll. Igen könnyen össze­hozhattunk volna fél millió dolláros óvadékot is, ha szükség lett volna rá.“ Az élelmiszerraktárban álló bányá­szok arcán valami büszkeségféle csil­logott, mikor mgerősítették: „Való igazság ez." Ezeket hallottuk Ivydalen, ahon­nan Douglas és a bányászok tanácsá­ra elindultunk Widen felé, hogy De­wey Triplettei, a sztrájk egy másik vezetőjével beszéljünk. A sztrájkkonyhán Elértük a konyhát. Körülbelül negyvenen tartózkodtak benne: fér­fiak, nők és gyermekek. 20 férfi ült égy deszkából összetákolt hosszó asz­talnál. Meghallgatták, hogy mit aka­runk, egyikük felállt és elindult, hogy Triplettet hívja. Dewey Triplett 55 éves, zömök bá­nyász, éles, tiszta szemekkel. Az em­berek, csak akkor kezdtek’felmele­gedni irányunkban, miután ő kezet nyújtott. Meghívtak, hogy üljünk le az asztalhoz és együnk velük a sztrájkolok ételéből. Aztán a bányá­szok körülvettek bennünket, míg Triplett megmutatta a lyukakat, me­lyeket a puskagolyók fúrtak a falak­ba, a padlón, miután az összes abla­kokat betörték. A sztrájk története A múlt év szeptemberében kezdő­dött. Az emberek fellázadtak a szol­gaság ellen, mely hasonlított a jobb­ágyok életéhez. „Gandynak mindig igaza volt“, be­szélte egy 50 éves bányász, aki 22 évet töltött szolgálatban. „Gandy mindentudó s a bányásznak soha nincs igaza. Megköveteli, hogy nagy­ságát mindenki elismerje s valóság­gal térden álljon előtte. Próbáljon valaki Charlestonba menni, ő már elő­re tudja, hogy mit akar ott. Ha vala­ki Charlestonba vásárol magának ru­hát ahelyett, hogy a társaság üzleté­ben vásárolná, az elegendő ok arra, hogy menesszék a munkából. Ha az ember összezúzza az ujját a bányá­ban, vagy a lábát, nem meri jelen­teni, mert fél, hogy Gandy azonnal kiadja az útját. A „herceg“ nem akar vesződni az űrlapokkal, amiket bal­eseteknél ki kell tölteni. A társaság megköveteli, hogy a munkások a company unióhoz tar­tozzanak, amit a Wideni Bányászok Ligájának neveznek. Persze, hiába fordul valaki bármilyen sérelemmel

Next

/
Thumbnails
Contents