Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

2

N A P E ö

1953 SZEPTEMBER IS

PÁR! ÉS PÁRT ÉPÍTÉS „

, A kommunisták harcos tanácskozása volt a naki „Ut a szocializmus fe é44 tsz pártszervezetének taggyűlése

A népoevelőmuoka néhány tapasztalata a Bonyhádi Zománcművekben

A naki „Ut a szocializmus felé" tsz pártszervezete néhány nappal ezelőtt tartotta meg taggyűlését. A tsz kommunistáinak e tanácskozására különösen nagy és felelősségteljes fel adat hárult: a Központi Vezetőség határozatának fényében megvitatni a szövetkezet pártszervezetének hely zetét, határozatokat hozni a hibák kijavítására. A taggyűlés jelentőségét emelte az is, hogy az őszi munka rosszul halad, hogy a tagság között felütötte fejét a kilépési hangulat. Mindezek ellenére meg kell állapítani, hogy a taggyűlést megelő ző időben nem folyt céltudatos fel- világosító munka a szövetkezeti tagok között, a tsz megszilárdításáért.

A pártszervezet titkára Varga elvtárs ismertette beszámolójában a Központi Vezetőség határozatát, majd a pártszervezet munkájáról beszélt. A beszámoló megállapította, hogy a párt életében előfordult hiányosságok még fokozottabban fennálltak a tsz pártszervezetében. — 'A kollektív vezetés helyett az egyszemélyi vezetés, utasítgalás ütötte tel a tejét.

Megsértették a pártdemokráciát,

bírálat önbírálat nem bontakozott ki, a titkárt nem merték bírálni, mert minden esetben visszautasította a bírálatot. Az önbírálat a beszámolóban annyi volt, — ezekért a hibákért én is felelős vagyok. — Az általános, nehézségeket és hibákat kendőző be számoló nem volt alkalmas arra, hogy a legdöntőbb politikai feladatokra, a tsz megszilárdítására, az őszi munka meggyorsítására irányítsa a figyelmet.

A beszámoló feletti vita, a hozzászólások azonban helyrehozták a vezetőség mulasztását és rámutattak milyen hibákat kell felszámolni, hogy

megjavuljon a munka. A hozzászólások a párttitkár munkájának súlyos fogyatékosságait tárták fel. Azt, hogy minden munkát maga akart végezni, nem hallgatta meg a vezetőségi tagok, de a tagság véleményét sem. Nem folytak rendszeresen a taggyűlések vezetőségi ülések és különösen a népnevelő értekezleteket hanyagolták el. De bírálat hangzott el a vezetőség tagjai felé is, akik nem is akartak a vezetés munkájába bekapcsolódni, örültek ha nem „zaklatták“ őket. Tölösi elvtárs hozzászólásában rámutatott, hogy a hibák ennyire összetornyosultak abban a pártszervezet vezetősége is hibás. Nem merték feltárni menetközben, nem nyújtottak segítséget, nem hívták fel a figyelmet azonnal.

Gyűjtögették a hibákat egy-egy taggyűlésre.

H a j d e r elvtárs rávilágított, hogy nem folyt politikai munka a tsz tagok között, rossz volt a munkaszervezés, ezen kell elsősorban változtatni. Cser Ferenc azért bírálta a vezetőséget, mert nem foglalkoztak azokkal a tsz tagokkal, akiknél felmerült a kilépés szándéka. Gyakran összekeverték az ellenséget a becsületes, de ingadozó tagokkal. Varga elvtársnő bírálata feltárta, hogy a párttitkár elvtárs nem osztja be a népnevelőket, nem bízza meg a párttagokat konkrét feladattal. A hibák főokát az ideológiai munka gyengeségében látja. Abban, hogy az elmúlt évben is gyengén folyt az oktatás, a párttagok sem vettek részt ebben, nem képezték magukat.

A taggyűlés, amely az általános beszámoló miatt nehezen indult, a vita során a tsz kommunistáinak har

cos, céltudatos tanácskozásává változott. Különösen

a határozati javaslat

felett indult széleskörű vita. A tagság elmondta véleményét, azt, mit kell tenni elsősorban a hibák felszámolása érdekében azért, hogy az őszi szántás, vetés, betakarítás munkáit a minisztertanács által kitűzött határidőre elvégezzék. Tóth György elvtárs értékes javaslatot tett, amelyet a tagság megvitatott, elfogadott. Javasolta, hogy a politikai munka meg javításával szilárdítsák meg a mun- I kafegyelmet. Beszélgessenek el azok- | kai a tagokkal, akik eddig nem mindig vették ki részüket a munkából. Utána javasolta, hogy a lemaradás ellenére úgy szervezzék meg a munkát, szélesítsék ki a szocialista munkaversenyt, hogy a vetés-szántást határidőre befejezzék. Ennél a javaslatnál az egész tagság elmondotta véleményét egyben leszögezte, hogy erre minden lehetőség megvan, csak kommunista lendület, példamutatás szükséges hozzá. Felmerült, hogy kevés a vetőgép. Tóth elvtárs rögtön válaszolt. — Itt áll a fészer alatt egy elég jó állapotban lévő vetőgép, fél nap alatt rendbe lehet hozni és már három géppel folyhat a munka. — Vállalta, hogy ő maga és a kocsisok napi 4 hold vetést végeznek el. A vállaláshoz többen csatlakoztak. A lelkes hangulat biztosíték arra, hogy a vállalást valóra is váltják.

A taggyűlés elérte célját.

Harcbaszólította a kommunistákat a kormányprogramm megvalósításáért, az őszi szántás vetés tervének teljesítéséért. Azért, hogy széleskörű politikai felvilágosító munka induljon amelynek nyomán a tsz valamennyi tagja harcba száll a saját jóléte meg teremtése, a tsz megszilárdítása érdekében.

A dolgozók igényeinek, életszínvonalának, állandó fokozott ütemű eme lése a tervek maradéktalan teljesítését, a munkafegyelem megszilárdítását, a minőség javítását követeli meg ipari üzemeink dolgozóitól. — Ezeknek a feladatoknak a megoldását kell az üzemi pártszervezetnek népnevelő, felvilágosító munkával elősegítenie.

A Bonyhádi Zománcművek népnevelői a kormányprogramm megjelenése óta a minőség megjavítását tűzték maguk elé fontos feladatnak.

' sitációiuk nem elvont magyarázkodáson, hanem a tények bemutatásán alapszik. Augusztus elején, az egyik napon arra lettek figyelmesek a dől gozók, hogy Pintér Gyulának egyik napról a másikra magasra nőtt selejtszázaléka. Igen sok gyermekjátékot rosszul festett be. Fábián And- rásné, Deckmann Anna és Kasler Irén a Pintér Gyula által gyártott selejtet összegyűjtötték és melléje táblára felírták: „Selejt Gyusz; ne csafc az .1000 torintos fizetésért, hanem a minőség megjavításáért harcolj!‘‘ Az üzemben gyorsam terjedt az eset híre. Mindenkinek volt ezzel kapcsolatban véleménye. A leleplezés után, a mennyiséget hajhászó, a minőséget rontó munka megszűnt Pintér Gyulánál — javult a minőség is.

Ebből az esetből tanultak az üzem népnevelői, ma már csak az olyan dolgozókat népszerűsítik az üzem hangoshiradóján, akik a tervteljesítés mellett elérik a megkívánt minőséget is.

Számos példával lehet bizonyítani, a Bonyhádi Zománcművek népnevelőinek jó munkáját a tervek teljesítése a minőség megjavítása terén. Az üzemben fokozatosan emelkedik a minőség az utóbbi hetekben.

A népnevelők munkája ennek ellenére sem kielégítő. Az utóbbi hetekben gyengült a felvilágosító munka. A minőség megjavításáért folyó harcot elszigetelik a munkafegyelem, és különösen a késések és az igazolatlan mulasztások megszüntetéséért folyó munkától. A késések elleni harc az üzemben kezd bürokratikussá váhlV Feltétlen csak, egyet lehet

érteni azzal a kezdeményezéssel, hogy az el késők neveit a szégyentáblára írják. Azonban helytelen, hogy a késés perceitől függően 8—12 napig vagy két hétig van kint az illető dől gozó neve. Ez a bürokratikus „nevelés" meg is hozta a maga következményét.

Nincs olyan hónap, hogy Réder János ne késne, ha többet nem legalább egy percet. Ennyit késett az elmúlt hónapban is. Olykor-olykor elbeszélgetnek vele a népnevelők — így Géczi József művezető is. Réder József elmondja, hogy nem a legjobb érzés ha szégyentáblán a neve, de ennél többet nem tett a hiba kijavítására. A népnevelők ahelyett, hogy elbeszélgettek volna vele a — szégyentáblára írták a nevét — több mint 10 napra.

Híre jött annak is, hogy Réder Jó zsef késése után néhány napra, későn érkezett munkahelyére Géczi József művezető is, aki a „csodák“ közrejátszásával nem került a késők névjegyzékére és a szégyentáblára.

Ugyanakkor a hozzá beosztott dolgozók a szerszámműhelyben — tudták ezt. Amikor ő a későkkel beszélget és elmondja, hogy mi a pontos munka jelentősége — jogosan kérdezik meg tőle a dolgozók, vonatkö- zik-e a pontos műszak kérdése a művezetőkre is? — Látniok kell a népnevelőknek és elsősorban a pártszervezeteknek, hogy a szégyentábla használata helyes, de nem a bürokratikus módszerrel.

Gáti Jolán népnevelő elmondja, hogy a választások idején a népnevelők rendszeresen kaptak feladatot a pártszervezettől, de azóta fokozatosan csökkent a népnevelők aktivizálása, mert népnevelőértekezletet nem tartanak, egyéb úton sem kapnak feladatot a pártszervezettől.

A pártszervezet megkezdte a tömegfelvilágosító munkában tapasztalt hiányosságok felszámolását. Rész ben tervszerűbbé teszi a népnevelők foglalkoztatottságát, részben pedig a termelésben élenjárókat népnevelő munkával bízza meg. sen

A pártcsoportok feladata a párthatározatok végrehajtásáért vívott harcban

Tolna megye pártszervezetei végrehajtották a Politikai Bizottság 1951 szeptember 1-i pártcsoportok átszervezéséről és a pártbizalmiak újjá- választósáról szóló határozatát. Megyénk üzemeiben éppúgy, mint termelőszövetkezeteinkben, valamint azokban az alapszervezetekben, ahol a pártcsoportokat létrehozták ezek működése az eredményekben tükröződött. Itt hozzátehetjük, hogy az eredmények olyan mérvűek voltak, amilyen mértékben felismerték párt szervezeteink vezetőségei a pártcsoportokkal való foglalkozás jelentőségét ,a pártcsoportbizalmi elvtársakra való támaszkodást, azok nevelését,

Megyénk üzemeiben a választási békeverseny során a termelési tervek túlteljesítéséért folytatott harcban; termelőszövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban, éppen úgy mint a gépállomásokon is a harc első vonalában a pártcsoportbizalmi elvtársak harcoltak és harcolnak ma is. Nagy szerepük van a pártcsoportoknak abban, hogy a Bonyhádi Zománcmű kiverekedte magát abból az állapotból, ami ezelőtt egy évvel „uralkodóvá" vált az üzem életében: „a tervet nem lehet teljesíteni, mert magas", és a hasonló káros nézetek elleni harcokban is jelentős részt vál laltak a pártcsoportbizalmi elvtársak, akikre támaszkodott a pártvezetőség. Gyimesi elvtárs rendszeresen tájékoztatta a pártcsoport bizalmiakat a feladatokról és számon is kérte azok végrehajtását. Ennek megmutatkozott az eredménye is, mert amig 1952. augusztus hó fo- lyomán alig több mint 50 százalékra teljesítette az üzem termelési tervét, addig 1952 októberében már nemcsak teljesítette, hanem túl is teljesítette tervét, de ez nem egyedülálló példa ipari üzemeink területén.

A mezőgazdaság területén is egész sor jó tapasztalattal gazdagodtunk az elmúlt év alatt. Például a közép- hidvégi állami gazdaságban a pártcsoportbizalmi elvtársak eredményesen mozgósították a pártcsoport vala mennyi tagját a folyó feladatok végrehajtására, s a munkálatokat a minisztertanács határozata szerint hajtották végre.

A jól működő pártcsoportok szoros kapcsolatot alkotnak a pártvezetőség és párttagok, a párt és a pártonkí- vüli tömegek között. Ezt téveszti szem elől megyénk jónéhány párt- szervezetének vezetősége.

Ma már arról nem beszélhetünk, hogy nincsenek pártcsoportok. A hiányosság inkább abban mutatkozik meg, hogy a megválasztott pártcsoportbizalmi elvtársakat nem tájékoz tátják rendszeresen az alapszervezetek vezetőségei, s a végzett munkájukról nem számoltatják be őket.

Megyénk területén sikerült elérnünk, hogy a pártcsoportbizalmi elv társak a folyó feladatok végrehajtása során az első vonalban haroclnak, de azt még nem sikerült elérni, hogy a pártcsoportok is résztvegyenek ebben a harcban teljes létszámban. Itt mindjárt hozzátehetjük, nem a pártcsoportok hibájából, hanem a pártvezetőségek, a pártbizottságok libájából.

Nem egyszer megtörtént, hogy fontos feladatok végrehajtásából hagyták ki pártszervezeteink a a pártcsoportokat. Példa erre az, hogy a pártoktatási munkából helyenként teljesen kirekesztették a pártcsoportokat, pedig azok szervezeti téren éppen úgy mint az oktatás, a politikai iskolák színvonalának az emelése terén komoly mértékben hozzájárultak volna a sikerhez,

azzal is, — mint ahogy tették azt a Bonyhádi Cipőgyárban is, — hogy megbeszélték a pártcsoport melyik tagja hogyan tanul és milyen a pártcsoport tagjainak a tanulási fegyelme. Nem kell külön hangsúlyozni, milyen erőt jelent ez a propaganda munkában.

De nem csupán az oktatás terén fordult az elő, hogy a végrehajtásból kihagyták pártszervezeteink a pártcsoportokat, hanem az agitációs munkából is. Egy példát ragadunk ki ennek bizonyítékául. A választási harc során Pakson a párttagság alig 50 százaléka végzett népnevelő mun

kát, a pártcsoportokat nem mozgósí tóttá a vezetőség, és nem tudatosította a pártcsoportbizalmiakkal a feladatokat, a pártcsoportbizalmiak éppen ezért nem tudatosíthatták a pártcsoport tagjaival, hogy a legfontosabb pártmegbizatás a népnevelőmunka a párt tagjai, a pártcsoport tagjai számára.

Az említett hiányosságok a kollektív vezetés hiányában, a személyi ve zetésben gyökereztek. Hiányzott az adott területen a pártcsoportok, a pártcsoportbizalmiak politikai munkájának a fejlesztése, a titkár erejéből nem futotta, a vezetőség többi tagjait pedig nem vonták be a vezetés munkájába, nem is éreztek érte felelősséget. Ez a pártcsoportbizalmi elvtársak esetében oda vezetett, hogy munkájuk sok helyen leszűkült tagdíj rendezésre.

Pártunk Központi Vezetőségének 1953 június 28-i határozata óta, — főleg azokban a pártszervezetekben, ahol a vezetőség kellő alapossággal tanulmányozta munkáját, — már jelentkeznek is eredmények a pártcsoportok munkájában. A Bonyhádi Cipőgyárban, azáltal, hogy a pártvezetőség kollektiven végzi az üzemi párt szervezet vezetését, javult a pártdemokrácia, fokozódik a tagság aktivitása. A júliusi taggyűlésen ez megmutatkozott abban, hogy több elvtárs vett részt a vitában, mint az előbbi taggyűlések során. Ennek az a magyarázata, hogy a taggyűlést már nem úgy szervezik, hogy kiírják a bejárathoz a táblára: „Taggyűlés este 6 órakor", hanem a pártcsoportbizalmiak értesítik a csoportjuk tagjait, az üzemrészeket a termelés szü neteiben. így volt ez szeptember 9- én is, amikor a déli órákban az áram szünet alatt Horváth Miklós elvtárs pártcsoportbizalmi összehívta csoportját, tudatta velük, hogy taggyűlés lesz, és azt is, hogy mi lesz a napirendi pont. Ez lehetővé teszi azt, hogy a tagság felkészülve menjen el a taggyűlésre és aktívan kivegye részét a taggyűlés munkájából.

De ez a javulás nem általánosítható.

Különösen termelőszövetkezeti csoportjainknak pártszervezeteink nek egy részében közömbösség tapasztalható még a pártvezetö- ség részéről a pártcsoportbizalmiak iránt, nem bízzák meg azokat feladatokkal.

Például a mőzsi „Úttörő" tsz-ben is így van ez, pedig hogy mást ne említsünk az oktatás előkészítésében le

Mindenek előtt biztosítsák azt, hogy csoportjuk minden tagja kapjon pártmegbizatást, olyan pártmeg- bizatást, amelyet képes is végrehajtani. Neveljék pártcsoportjaink min den tagját éberségre, éberen figyeljenek fel a pártonkívüliek problémáira, segítsenek annak a megoldásában, amennyiben tanácstalanok e téren. valamely kérdésben, forduljanak munka köziben is a pártvezetőség egyik vagy másik tagjához problémáikkal. A pártcsoportok tegyék mindennapi feladatukká a pártoktatás előkészítését és végrehajtását. Már a beindulás pillanatától lépjenek fel a lazasággal, az oktatási fegyelem r.iegbontóival szemben, átérezve annak jelentőségét, hogy pártunk Központi Vezetősége a határozatában, mint további fejlődésünk döntő feltételét elméleti képzettségünk fokozását jelölte meg feladatul, mely hozzájárul a tömegkapcsolat megszilárdításához.

A kormány határozatának végrehajtása közben kérjék ki a termelésben kitűnt becsületes dolgozóknak a véleményét, neveljenek azokból tagjelölteket, majd pedig tagokat.

A pártcsoportbizalmi elvtársak törekedjenek arra, hogy pártcsoportjuk minden tagja bátran föl tárja a vezetőség és egyik, vagy másik elvtárs, vagy éppen a saját maga által elkövetett hibákat.

A pártcsoportbizalmiak neveljék a huzzájuk beosztott elvtársakat az ellenség elleni szívós harcra. Mutassanak maguk is példát az ellenség és az ellenséges jelenségek leleplezésében.

maradt a pártszervezet, nem történt meg a hallgatók kiválasztása. Ebben a munkában is komoly segítséget tud nak adni a pártcsoportbizalmiak a vezetőségnek, hiszen ott élnek a tagok között, ismerik képességeiket, ismerik azokat a pártonkívüli dolgozókat, akik a munkában jól megállják helyüket, érdemesek arra, hogy bevonják őket a pártoktatásba.

A pártcsoportok a rendszeresen megtartott pártcsoportértekezleten vi tassák meg területük egy-egy pártépítési, vagy termelési kérdését, ezt különösen kezdetben segítsék elő pártszervezeteink vezetőségei. Irányítsák, ellenőrizzék ezeket az értekezleteket. A vezetőség időközönként — a taggyűlés elé terjesztett jelentésében foglalkozzon azzal, hogy egyik vagy másik pártcsoport, annak egyes tagjai, hogyan állják meg helyüket a politikai felvilágosító munkában és nem utolsó sorban a termelés terén.

Valamennyi pártszervezetünknek látni kell, hogy a pártcsoportok működtetése, azok irányítása, a jó vezetés elengedhetetlen része, éppen ezért fordítsanak mindenütt gondot arra, hogy a pártcsoportbizalmiak az alapszervezet legképzettebb akti vistái közül kerüljenek ki, s egyben olyanok, akik a legtekintélyesebbek azáltal, hogy a pártmunkában, az ok tatásban, a népnevelőmunkában, a termelés terén bebizonyították rátermettségüket, párthűségüket, harcosságukat. A legkiválóbb kommunistákat válasszák meg a pártcsoport bizalminak azok helyére, akik vissza élnek megbizatásukkal, hanyagul látják el feladatukat.

A pártcsoportok és a pártcsoport bizalmiak jó munkája által nap, ránt nap erősödik és szilárdul a párt és a tömegek kapcsolata megyénk területén is, mely legfontosabb feltétele további felemelkedésünknek, a pártunk határozata alapján kidolgozott kormányprogramm megvalósításának. Papp Mátyás

Milyen feladatok állnak a pártcsoportok előtt a párthatározatok végrehajtásáért vívott harcban