Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-27 / 227. szám

i NAPLÓ 1958 SZEPTEMBER 27 A gépállomás agronomu«*» a kolhozban Irta : Marija Odnolko, a pavlovszki gépállomás körzeti agronómusa Mór hosszú idíje dolgo­zom a pavlovszki gépállomás kör­zeti agronómusaként. Ez a gépállo­más a Dnyepropetrovszk-terület Vsr- szilka-kerületében van. Három év­vel ezelőtt a gépállomás igazgató­sága megbízott azzal, hogy végez­zek ellenőrző, felvilágosító, nevelő és oktató munkát a ,.Kirov"-kolhoz- ban. A Kirov-kolhoz hatalmas gazda­ság. A kolhozparasztok 6934 hektá­ron gazdálkodnak, ebből 5369 hek­tár szántó. A szántóföldeken sok nagyteljesítményű erő- és munka­gép dolgozik. A pavlovszki gépállo­más a Kirov-kolhozban végzendő ál­landó munkára három traktoros­brigádot szervezett, amelyekhez 14 traktort — ebből 6 Diesel traktor — jelölt ki a szükséges munkagé­pekkel. Mint tudjuk, a közös gazdaság ügyeit maguk a kolhozparasztok és az általuk választott vezetőség és elnök irányítják. Munkámat tehát úgy kellett megszerveznem, hogy soha sem engedjem meg a kolhoz­demokrácia megsértését és ugyan­akkor elérjem, hogy a gépállomás agronómusának, mint az állami szer­vezet képviselőjének, megfelelő te­kintélye legyen a kolhozban. Munkámban az első napoktól kezd ve ilyen kapcsolatot építettem ki a Kiröv-kolhozban. Soha sem töre­kedtem és nem is fogok törekedni arra, hogy „parancsolgassak" a kol­hozban, ugyanakkor azonban nem tűrök semmiféle gyengeséget, ha olyasmiről van szó, ami összefügg az állami agrotechnikai ellenőrzéssel a kolhozban, illetve a gépállomás és a kolhoz közötti szerződés teljesíté­sével. Ilja Sztratonovics Maliskoval, a kolhoz tapasztalt elnökével egyetér­tésben végzem munkámat. Hiszen egy cél lebeg szemünk előtt: bizto­sítani a közös gazdaság valamennyi üzemágának fellendítését és felvi­rágoztatását. Naponta találkozunk a mezei szálláson vagy a kolhoz iro­dájában és közösen megvitatjuk a következő napi feladatokat, megbe­széljük a traktoros gépcsoportok és a munkaerő legcélszerűbb csoporto­sítását. A megbeszélésen Vogyanij elvtárs, a kolhoz agrotechnikusa is résztvesz. ö esténként adja ki a ren­delkezéseket a növénytermelő bri­gádok vezetőinek, én viszont a trak­toros brigádoknak adok ki utasítá­sokat. Mint a gépállomás agro­ROmUSa, nagy gondot fordítok a traktorosbrigádok munkájának megszervezésére. Arra törekszem, hogy bevezessem a termelésbe a korszerű agronómiái és műszaki el­járásokat, valamint az élenjáró dol­gozók munkamódszerét. A gépállomás és a kolhoz között kötött szerződés értelmében minden évben kidolgozom a traktorosbrigá­dok évi termelési feladatait, amelye­ket a gépállomás igazgatósága hagy jóvá. Az évi termelési feladatok alapján a mezőgazdasági munkák minden egyes idénye (tavaszi vetés, növényápolás, termésbetakarítás, ősziek vetése, őszi szántás) előtt kidolgozom a traktorosbrigádok munkaterveit a növénytermelő bri­gádok munkaterveivel összehangol­va. A traktorosbrigódok munkater­veit a gépállomás igazgatósága hagy­ja jóvá. A traktorosbrigádok veze­tői a munkaién/ alapján állapítják meg a traktorosok feladatait az egyes munkákkal kapcsolatosan. — Ezenkívül minden egyes traktoros gépcsoport megkapja az ötnapos me­netirány-tervet, amelyben feltünte­tik a munka helyét, terjedelmét és fajtáját, a gépcsoport összetételét, a eljesítménynormát, a gépcsoport menetiránytervét és a legfontosabb agrotechnikai mutatószámokat. Az agronómusnok nem­csak az a feladata, hogy jó terve­ket készítsen, hanem neki kell biz­tosítania ezeknek gyakorlati meg­valósítását is. Én gondosan ügyelek arra, hogy a traktorosbrigádok meg­tartsák a technológiai fegyelmet és eleget tegyenek az előírt agrotechni­kai követelményeknek. Most példá­ul szántáskor ügyelek arra, hogy morzsalékos talajt biztosítsunk az őszivetésű növények számára A minőségi ellenőrzés nem csupán az agronómus feladata. Az agronó- mus aktívák nélkül nem érhet el komoly erdeményeket. Nálunk a növénytermelő brigádok vezetői na­ponta ellenőrzik és átveszik a trak­torosbrigádok által teljesített mun­kákat. így például a szántás alkal­mával többszöri méréssel ellenőr­zik a szántás mélységét, a gyeptö­rés visszaforgatásának minőségét és egyenletességét. Megvizsgálják, nin- csenek-e vakbarázdák és jól alóta- karták-e a növényi maradványokat ás a trágyát. A művelés befejezése után a felszántott táblát jegyző­könyvvel adják át a kolhoznak. A jegyzőkönyvet rajtam kívül a kol­hoz elnöke, a traktorosbrigád ve­zetője és a számvivő üzemanyagke­zelő írja alá. Ugyanilyen gondosan ellenőrizzük a traktorosmunkák mi­nőségét növényápoláskor, az őszi szántás kultivátorozása, továbbá a vetés és a termés betakarítása al­kalmával. A gépkezelők és a kolhozparasz­tok jól megszervezett és összehan­golt munkájának példája az ezévi őszivetés. Az őszi növények vetését az egész területen 14 nap alatt vé­geztük el. öt traktoros vetőgépcso­port dolgozott. A kenyérgabonát 800 hektáron keresztsoros módszerrel ve­tettük, holott a terv csak 350 hek­tárt irányzott elő. Az őszi mélyszántás is eredmé­nyesen halad. Szeptember elsejére az előirányzott 600 hektár helyett 1000 hektárt szántottunk fel. Az őszi mélyszántás egész tervét — 1600 hektár felszántását — szeptem­ber 20-ig teljesen befejeztük. A szovjet agronómusoknak rendkívül kedvező lehetőségei van­nak. Az ő feladatuk, hogy az elma­radt gazdaságokat élenjáró, virágzó gazdaságokká fejlesszék. Az agronó­mus nem tanácsadó, hanem a ter­melés szervezője. Minél jobban ki­használjuk a lehetőségeket, annál jobban hozzájárulunk, hogy élelmi­szerbőséget teremtsünk a lakosság számára és ellássuk nyersanyaggal a könnyűipart. SZOVJET BUTORIP.VR A Szovjetunió bútorkészítő üzemei növelik az ebédlő-, dolgozószoba és hálószoba-berendezések, valamint egyes berendezési tárgyak gyártá­sát a kulturális intézmények és lakások számára. Moszkvában állandó bútorkiállítás nyílt. A kiállításon néhányszáz asztalt, széket, szekrényt és más bútordarabot, nagymennyiségű különböző tapéta-mintát mutat­nak be. A képen: a kiállítás egyik terme. A VAHS FOLYO VÖLGYÉBEN laljana Korolova cikke A Pjandzs folyó egyik mellékfolyója a Kirgizia hatalmas gleccsereiből táplálkozó Vahs folyó. Mély, köves medrében, iszapot és homokot sodor­va magával rohan a taj­tékzó Vahs folyó. A közép ázsiai parasztok régóta ábrándoznak a folyó leigá zásáról, arról, hogy vizé­vel megitatják a szomjas földet. Mennyi új termő­földhöz jutott volna a nép! De hogyan is gondolhat­tak erre? Hiszen primitív szerszámaikkal nem tud­tak bírókra kelni a vad folyóval. A pusztai szél homok- és porfelhőket ka­vart fel. Még az igényte­len tövis sem termett meg itt. Barátságtalan, kopár vidék volt a Vahs-folyó völgye ... Az Októberi Forrada­lom felszabadította a tad- zsik népet, amely a szov­jet hatalom segítségével megvalósította évszáza­dos álmát. A korszerű szovjet technikával fel­fegyverzett szovjet embe­rek eljöttek a völgybe. Felépítették a Vahs-fo­lyó gátját, a 120 kilométer hosszú „Sztálin“-csatornát és a szélesen elágazó ön­tözőhálózatot. Az építők több, mint 20 millió köb­méter földet mozgattak meg, több mint 60.000 köbméter betont dolgoztak be az építkezésekbe és 16.000 kisebb-nagyobb csa­tornát létesítettek. 1933 szeptember 12-én fülsiketítő robbantás dö­reje visszhangzott a he­gyekben. Levegőbe röpült a folyót a csatornától el­választó gát és a megza- bolázott víz beleömlött új medrébe. Ez a nap volt a völgy új életének születés napja. Tádzsikisztán magasan fekvő hegvifalvaiból az új gazdák ezrei sereglettek ide. A völgy életre kelt. Az új utakon traktorok épületfával, iparcikkekkel megrakott géokocsioszlo- pok nyüzsögtek. A szov­jetek országa elküldte mindazt, ami az új telepü­lések berendezéséhez szűk séges volt. KözéD-Ázsia parasztiai kolhozokba egvesü'tek. há zakat építettek, fákat ül­tettek. gépek segítségével kiirtották a bozótokat, ki­szárították a mocsarakat, termővé tették, meghódí­tották a szűz fö'det F'telt három esztendő ... Nézzetek le rv^t Kízíl- Tumu°nk maeas dpmbíai- ról a Vahs folyó völevé­re, A főcsatorna mindkét oldalán dús lombokkal övezett települések, termé kény szőlőskertek, végte­len gyapotmezők, rizsföl­dek, ezen a földön még soha nem látott szubtro- pikus növények ültetvé­nyei láthatók. Éjszaka a Vahs Völgyé­ben ezernyi villanylámpa fénye ragyog, akár a csil­lagok. Fényben úszik Kur gan-Tuybe, a szép új vá­ros. amely nemrégen még kis. poros falucska volt. A Vahs folyó völgye a boldogság és a bőség föld jévé változott. Citrus fé­léket, gyapotot, édesbur- goriyát, kaucsuktermő csérjét, illóolajtartalmu gerániumot, keleti ében­fát. mandulát, gránátal­mát termesztenek. A Vahs folyó völgvében ter­mett gyümölcsöknek rend kívül magas a cukortar­talmuk. A hegyoldalakon és a dombokon a kolhozparasz­tok hatalmas karakül- juhcsordákat legeltetnek. A göndörszőrű perzsabun­da világhírt és óriási jö­vedelmet szerez a juhte- nyásztőknek. A Vahs fo'yó völgyének legfontosabb dúsantermő növénye a gyapot. A kol- hozparasztok holdanként 50—60 mázsás gvapoHer- mést takarítanak be. Ne­héz olyan kolhozt talál­ni, amelynek ne lenne mii liós jövedelme, A Csaltau-hegy lábánál van a „Malenkov“-kolhoz. Hattan Malajev itteni kolhozparaszt például 1952-ben háromtagú csa­ládjával együtt 48.000 ru­belt, 4.200 kiló 'gabonát, több tonna zöldséget és nagymennyiségű szőlőt kapott munkaegységei fe­jében. A kolhoz tagsága egy év alatt összesen öt­millió rubel jövedelemhez jutott. A „Zsdánov“-kol- hoz egyévi jövedelme leg­utóbb 4,300.000 rubel volt. Valamennyi kolhozban is­kolák, klubok, laboratóriu mok működnek, villany­világítás és rádió van. A Vahs folyó völgyében boldogan élnek az embe­rek. Látogassatok el bárme­lyik faluba, nyissatok be bármelyik ajtón, minde­nütt vendégszerető fogad­tatásra találtok. A gazda leültet benneteket a virá­gos szőnyegre, hófehér kendőt terít elétek, mazso­lával, dióval, illatos gö­rögdinnyével és itteni szo­kás szerint vajaslepény- nyel kínál. Mikor pedig behozzák a párolgó teát, elbeszéli, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor megérke­zett ide a Vahs folyó völ­gyébe, csak kopár, szikes sztyeppét talált, NEMZETKÖZI SZEMLE Az ENSZ közgyűlésének 8. ülésszaka A nemzetközi politika legutóbbi eseményei között kétségtelenül a leg jelentősebb helyet az ENSZ közgyű­lésének 8. ülésszaka foglalja el, amely ismét színhelye a Szovjetunió következetes harcának a világ bé­kéjéért, különösen a koreai kérdés békés rendezéséért. Az ENSZ 7. ülésszakának rendkí­vüli ülésén — mint ismeretes — az amerikai szavazógépezet segítségével keresztül tudták hajszolni a koreai politikai értekezlet összetételére vo­natkozó határozatot, amely nem a béke ügyét szolgálja, hanem az ame­rikai imperializmus háborús céljai érdekében fel akarja robbantani ezt az értekezletet. A Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság világosan kijelen­tette, hogy nem ért egyet ezekkel a határozatokkal s követelte, hogy „a koreai kérdés vitájában való rész­vételre hívják meg az ENSZ köz­gyűlésére a Kínai Népköztársaság és Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság kormányának képviselőit“, a politikai értekezlet munkájában pe­dig vegyenek részt nemcsupán a volt harcoló felek, hanem a távolkeleti rendezésben közvetlenül érdekelt or­szágok, a többi között India is, — a 8. ülésszak pedig vizsgálja felül a rendkívüli ülésszakon hozott határo­zatokat. E követelések alátámasztá­sát jelentette a Szovjetunió küldött­ségének az a javaslata, hogy tűzzék a közgyűlés napirendjére az ENSZ főtitkárának emlékiratát, az 1953. augusztus 28-án hozott „C“ határo­zat végrehajtásáról. Ez a határozat, — mint ismeretes — arra kötelezi a főtitkárt, hogy közölje a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormá­nyával a közgyűlés 7. ülésszakán a koreai kérdésben elfogadott javas­latokat és terjessze be a megfelelő beszámolót. A Szovjetunió küldött­sége különös jelentőséget tulajdonít az emlékiratnak és azoknak a véle­ményeknek, amelyeket a kínai és a koreai kormány az ENSZ főtitkárá­hoz intézett válaszában kifejtett. Vi- sinszkij, a szovjet küldöttség veze­tője az ENSZ közgyűlés 8. üléssza­kán hatalmas beszédben támasztotta alá a kínai és koreai nép jogos kö­veteléseit, s rámutatott, hogy az Egyesült Államok és csatlósaik min­den erővel arra törekszenek, hogy meghiúsítsák a koreai politikai érte­kezlet kérdésének megvitatását. A koreai és kínai nép követelései­nek elvetésével nem ért egyet még az Egyesült Államoktól függő jóné- hány ország sem. Az angol és fran­cia lapok egész sora száll síkra pél­dául Indiának a politikai értekezlet­re való meghívása mellett és hely­telenítette az „USA“ makacs, esz­telen álláspontját.“ E „makacsának nevezett állás­pont valójában az amerikai mono­polista uralkodó körök világos tö­rekvése arra, hogy diktátumot al-. kalmazzon, hogy kényszerítse a vilá­got az „amerikai fensőbbség“ elfo­gadására, letörje csatlósainak mind sűrűbbé váló Amerika-ellenes láza- dozását és végsőfokon háborút rob­bantson ki maximális profitjának növelése érdekében. Az amerikai imperialisták háborús, a népek millióinak elpusztítására irányuló tevékenységével szemben a Szovjetunió a népek érdekeinek meg felelő és a békét szolgáló javaslatot tett: „Az új háború veszélyének el­hárítását és a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedésekről“. A Szovjetunió e javaslata követeli, az atom- és hidrogénfegyver, vala­mint más tömegpusztító fegyverfaj­ták feltétlen betiltását és szigorú nemzetközi ellenőrzés megvalósítását e tilalom betartása felett; javasolja, a Biztonsági Tanács öt állandó tag­jának, hogy egy év alatt egyharma- dával csökkentsék fegyveres erőir- két; javasolja a Biztonsági Tanács­nak, tegyen intézkedéseket az idegen területen lévő katonai támaszpontok felszámolására; elítéli azt a néhány országban folytatott propagandát, amely a népek közötti ellenségeske­dés és gyűlölet szitására és az új vi­lágháború előkészítésére irányul. E javaslat megvitatása elől nem tud­tak kitérni az amerikai tábor kén- viselői. Ez a béke erőinek nagy győ­zelmét jelenti A római értekezlet Az ENSZ ülésszakával nagyjából I egyidőben ült össze a római értekez­let, amelyen az úgynevezett „kis- Európát“ alkotó hat nyugati ország külügyminiszterhelyettesei ültek ősz sze. A római értekezlet részvevői az „egységes Európa“ megteremtéséről szóló szóbeszédekkel elvonják a fi­gyelmet az „európai védelmi közös­ség“ létrehozásáról szóló szerződés militarista tartalmáról és el akarják érni, hogy a nyugateurópai parla­mentek — népeik érdekeinek semmi bevételével — ratifikálják e háborús szerződést. A dolog azonban nem megy simán. Nyugat-Európa széles társadalmi körei előtt egyre világo­sabban áll e tárgyalások igazi ren­deltetése. A francia nép egyre erősebben emeli fel szavát e szerződés ratifi­kálása ellen, sőt magán a francia kormányon belül is éles ellentétek vannak e kérdésben, úgyhogy a ró­mai értekezletre utazó francia kül­döttség igen homályos utasításokat kapott. Az amerikai imperializmus az „engedetlen“ franciák igábatörése érdekében sorompóba szólította Adenauert. Adenauer kijelentette, hogy Franciaországnak kilencven napos határidőt ad az „európai vé­delmi közösség“ megteremtéséről szóló szerződés ratifikálására és azzal fenyegette meg Franciaországot, hogy ellenkező esetben a francia parla­ment beleegyezése nélkül élesztik majd újjá a Wehrmachtot. Az amerikai diplomaták nem vetik meg a közönséges zsarolást sem. Ilyen zsarolási célokat szolgál La- niel francia miniszterelnök Washing­tonba rendelése. Laniel washing­toni „látogatása“ során előrelátható­lag újabb nyomás történik majd ar­ra, hogy Franciaország teljesítse Washington és Bonn kívánságát, azt, hogy az elkövetkező három hónapon belül a francia parlament hagyja jóvá a revansiszta hadsereg megte­remtését, hitlerista tábornokok veze­tésével és bocsássa a tábornokok ren delkezésére a francia fegyveres erő­ket. Franciaország ma válaszúton áll. A francia kapituláció pártjainak szó vivői a jelen pillanatot használják fel „európai politikájuk“ sikerének hangoztatására. A francia miniszter­tanács szeptember 15-i ülésén éles vita folyt e kérdésről. A párisi sajtó arról ír, hogy a kormányon belül két csoport alakult ki. Az egyik csoport igen tartózkodóan kezeli „Európa egyesítésének“ mostani terveit. A má sik csoporthoz az úgynevezett „ultra európaistákhoz“ tartozik Bidault kül­ügyminiszter, Teitgcn helyettes mi­niszterelnök, az MRP elnöke és Ple­ven. „Ezek a „nemzeti“ politikusok már majdnem odáig mennek, hogy Franciaország sikereként tüntetik fel egy olyan klikk győzelmét Nyugat- Németországban, amely azt hangoz­tatja, hogy Németország felvirágzá­sának feltétele a francia nemzet s>ét esése“ — írja a 1‘Humanité. A kapi­tulációt javasló politikusokkal szem­ben azonban ott áll a franciák túl­nyomó többsége, akik nem felejtették el a jelenkor közelmúlt történelmé­nek tanítását. A francia közvélemény széles köreinek véleményére jellem­ző a „Le Monde“-nak a francia kül­ügyminisztérium félhivatalos lapjá­nak állásfoglalása, amelyben követe­li, hogy a francia parlament utasít­sa el az „európai védelmi közössé­get“. A lap világosan kiemeli, hogy az „európai Védelmi közösség“ szem- benáll az európai népek és különö­sen Franciaország érdekeivel; „A hat országból álló Európa arra kény­szerül, hogy az Amerika által támo­gatott Németország uralma alá ke­rüljön. Németország és az Egyesült Államok álláspontja e téren hasonló, de szembenáll a nyugateurópai népek álláspontjával.“ A római értekezlettel kapcsolatban is megmutatkozott tehát, hogy „Wa­shington egyre nehezebben tudja megvalósítani terveit Nyugat-Euró- pában. Nyugat-Európa széles társa­dalmi körei szembeszállnak minden olyan kísérlettel, amely arra irányul, hogy meggyorsítsák az „európai had­seregről“ szóló szerződés ratifikálását és végrehajtsák azokat az amerikai elgondolásokat, amelyek szeretnék kiszolgáltatni a nyugateurópai orszá­gokat a bonni militaristáknak. Olvasd a minden szómát. Elméleti fejlődésedéi segíti elől

Next

/
Thumbnails
Contents