Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-22 / 196. szám

1953 AUGUSZTUS 22 NAPLÓ » A SZEKSZÁRDI ÜNN C sak úgy kalandozik az ember a vásárban, s szinte már el is szé­dül. Annyi minden történik, annyi apró esemény színezi, ele­veníti, hogy hosszú oldalak kellenének leírni mindent. Mindenki siet, rohan. Itt is — ott is megnézi az árukat, keresi a legszebbet, a leg. olcsóbbat. De lehet is itt kapni mindent a jegygyűrűtől kezdve a tangó. harmonikáig. De ha valaki éppen gumicsizmát keres, vagy borotvakészü léket, az sem megy haza üres kézzel. Szinte egy kis város épült fel a városban: a sátrak vásár-városa. Szórakozóhely is bőven akad. A sátormoziban félóránként vetítenek, sorkertek, málnásbódék várják a megszomjazott dolgozókat. Aki akar, le is ülhet: a sétakert asztalokkal népesült be. Lacikonyhák csalogatják másutt a megéhezetteket. A legfinomabb borokat ízlelhetik a borkósto. lókban. Színes ecsetre kívánkozó képet ad ez a hullámzó tömeg. De vala­hogy mégis más ez a vásár, mint a régiek. Nem kínálnak itt ócska, ki' mustrált, árukat drága pénzért és hosszas alkudozások sem folynak, mégis mindenki mindent megvásárolhat, olyant, ami neki tetszik. Vásárolnak is az emberek. Délfele már különböző nagyságú csórna- gokkal megrakodva telepszenek le pihenni. Ebédelnek. Vidáman tűz le rájuk a forró augusztusi nap. Tegnap este még mindenki azt hitte, hogy eső lesz■ úgy beborult, de ma vakító kék égre ébredtek az emberek. „Vnepi Vásár'' nevet kapott ez a vásár, de valóban az is. Ünnep, lik az emberek a nyári munka elvégzését, amiért annyit izzadtak, az már zsákokba kötve, vagy magtárakba kiengedve pihen. Pihennek ők is és munkájuk gyümölcsét ünnepük. Délután hatalmas tömeg gyülekezik a szabadtéri színpad előtt. Né. zik a ruhabemutatókat és a fellépő kultúrcsoportokat. — Ezek a sióagár­diak, ni amott meg az Építők rigmusbrigádja. A zenepavilonban a rend­őrzenekar játszik, bábműsor van a bábszínpadon. Mindenütt élet, mindenütt vidámság, valódi Ünnepi Vásár ez! A Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál Árnyas fák alatt, a Ságvári Endre liget túlsó sarkán ütötte fel sátrát a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat. Temérdek kerékpár, mo­tor, edény — szinte eltéved a vevő szeme, s csak zavarba jön, — mit is vegyen. — Ez is kellene, meg az is! — sóhajtják az emberek, elő a bu- gyellárissal, s azután kis tárgyalás az asszonnyal, s már viszik is az árut. Rengeteg ember fordul meg itten. Sokan csak megnézik a motorke­rékpárokat, milyen is lesz az, amit majd a tombolán nyernek. Már kö­zel 30.000 tombolajegyet adtak el, de mindenki a motort akarja megnyer­ni. Vájjon ki lesz a szerencsés? — ez foglalkoztatja ezen a napon a vásárlók zömét. De menjünk csak közelebb. Éppen kerékpárt próbál ki egy fiú. Még iskolás. Nevet a szeme, csillog az örömtől: — Édösanyám, ezt vegye meg! Ilyet szerettem volna mindig! — Megérdemli a gyerek — dör- mögi pipája mellől a nagyapja, Hegedűs György, a szentgáli Uj Élet tszcs tagja — sokat segített a nyáron, meg a bizonyítványával se hozott szégyent ránk. — Állatokat adtunk el — magya­rázza azután, — s ha már megígér­tük a gyereknek, hadd teljék benne kedve, rászolgált. — Próbáld is ki mindjárt, hátha valami baja van — aggódik az édes­anyja. — A fiú kitolja a gépet az útra. Ráül, s vidáman karikázik tova. Jó munkát végeztek a sztaháno- visták, tökéletes, hibátlan gépet ad­tak. Talán munka közben arra gon­doltak, hogy ezzel a kerékpárral egy 12 éves kisfiút tesznek nagyon bol­doggá. A Búíorértékesítő Vállalatnál Nagy a sürgés-forgás a Bútorérté­kesítő Vállalat nagy pavillonja előtt. Nézegetik, csodálják a remek­beszabott szekrényeket, ágyakat, ki is próbálják a karosszékeket. Min­den tetszik, minden nagyon jó! A tömegből egyszer egy idősebb házaspár lép az eladó elé: — Kérjük ezt a hálószobabútort, — mutat rá a bácsi. — Ezt, ezt — bólogat rá az asszonya is. — Már régebben kinéztük, gyűjtögettük rá a pénzt is, a lányunknak lesz — te­szi hozzá büszkén a férje. Még egyszer megnézik jól: nincs-e karcolás a tükörsima felületen? — Nincs! Véletlenül nem lazult-e ki az ágy, vagy a szekrény lába? Az­zal sincs baj! — örülni fog majd Juliska — igazítja meg nagy büsz­kén kendőjét Varga Józsefné. Az eladó már ismeri őket. Több­ször jártak az üzletben. A Tavasz: Vásárban is kerestek már ilyen há­lószobát. de éppen előttük adták el az utolsót. Nagy most az örömük, hiszen már két éve gyűjtögetik a pénzt. Minden felesleges fillért félre­raktak, megnézték, hogy mire ad­nak ki pénzt, legyen a gyerekek­nek. Az ő szüleik úgy sem tudtak új bútort venni. — Bizony csak a régi ágyba fe­küdtünk be akkor! — sóhajt egyet József bácsi. — Nem volt pénz. mi­ből vettek volna, örültünk annak, ami volt! Sűrű embergyűrű veszi körül őket, a többiek is velük együtt örülnek, nevetnek. Mindenki boldog, olyan öröm nézni ezt a sok vidám, vásárló embert. — Aki dolgozik, annak van is pénze! — szólal meg valaki a tö­megben. — Hát mi dolgoztunk eleget a tszcs-ben — bólogat az asszony. Jutott is °rtp elég. Tele a kamra. Van mit t' it. van miből vásárol­ni. Közben kiállítják a blokkot. Elő­kerül a tárca Józsi bácsi zsebéből, s elkezdi számolni: — Egy, kettő ... tizenöt... huszonhárom ... Kilenc­ven — fejezi be a százas bankók olvasását. — No, számoljon csak utána, elv­társnő — biccent a fejével. Dolgos élete nagy és boldog pillanata ez. Bútort kap a leány, nem kell anél­kül kiadni a házból. Többen is van­nak ott mözsiek, mind szeretettel veszik körül őket, még segítenek is felrakni a bútort. A rövid búcsú után megkönnyebbülten sietnek to­vább Vargáék a söröző felé, hiszen a nagy bevásárlás után jót tesz majd egy korsó frissen csapolt, jeges sör. És a hangszóró éppen azt a dalt játssza: „Ma nékünk szép ez az élet... Száll a dal, beölti a teret, s ezer ember bólint rá gondolatban: — valóban, ma nékünk szép ez az élet! Sokai vásárolnak a szekszárdi Gőgös Ignác tsz tagjai A szekszárdi Gőgös Ignác tsz már kora reggel kihordta áruját az Ün­nepi Vásárra. 10 hektoliter jó, saját termésű borát, kertészetének termé­keit. A tsz tagjai már megkapták a munkaegységeik után járó részese­dést gabonából és már a reggeli órákban el is adták a családjuk évi szükségletén felüli felesleges kenyér gabonájukat. Ingújra vetkőzött férfiak és fe- hérkötényes asszonyok sürögnek- forognak a sátorban, szolgálják ki a vevőket, behordják a még érkező árukat, zöldségfélét. Közben beszél­getnek és kérdéseinkre elmondják, hogy ki, mit adott el, milyen ter­ményt a vásáron és mit akar venni az árán. „Antal Mihály elnökünk, 5 mázsa búzát adott el Bencze Mi­hály téglagyári égetőmunkásnak — mondja Schilling István — én is el­adtam már 1 mázsa takarmánygabo­nát, még van is eladó.“ „Mi 10 mázsa búzát adtunk el ugyancsak téglagyá­ri dolgozóknak — újságolja Antal Jánosné —, és tehenet veszünk a pén zen. Elég nagy a család, elkél egy tehén, különösen most, amikor még a két lányom is hazajön Pestről, akik iparostanulók voltak és most végeztek. Még 5 mázsa gabonát el akarunk adni, mert kaptunk ám 27 mázsa árpát, és 26 mázsa búzát. Megvagyunk mi elégedve a jövede­lemmel.“ — „Meg is lehetnek szól közbe Kovács Jánosné, akinek 7 gyereke van és mégis egymaga 300 munkaegységet ért el — mikor annyi mindent odavittek hozzájuk. Csak néztük, hogy még mindig az Antalékhoz viszik a gabonát. Mi is kaptunk annyit, hogy tudtam belőle eladni a vásáron. Három iskolás gye­rekem van, kell nekik ruha is, cipő is mire megkezdődik a tanítás. Most a vásáron megveszem, amit akarok, meg azután kellett egy kis pénz, hogy a gyerekek is hadd szórakozza­nak, élvezzék a vásárt.“ „Schilling Lajos is eladott ma 1 mázsa búzát“, — jut eszébe Schilling Istvánnak. „Van nálunk minden becsületes, jól dolgozó tagnak annyi gabonája, hogy a legtöbbnek eladó is kerül“ — mondja Antal Jánosné. Reméljük, hogy az ősszel megtisztul a csopor­tunk, mert akadnak közöttünk do- logtalanok, lógósok is.“ „Jó is lesz, ha ezeket kizárják, — teszi hozzá Kovács Jánosné — mert mi nem dolgozunk senki helyett sem.“ Egyre több vevő tolong a Gőgös Ignác tsz sátra előtt, az elárusító tagoknak minden figyelmüket a imm kájuknak kell szentelni. Igyekeznek is, hogy nagy forgalmat bonyolítsa­nak le, mert ezzel is hozzájárulnak a tsz jövedelmének növeléséhez. Vidámság, megelégedettség Nehéz eldönteni, melyik a leg­szebb pavilon. A földművesszövet­kezetek, népboltok egymással ver­sengve tettek túl egymáson, hogy széppé, ünnepélyessé tegyék a vá­sárt. örvendetes, hogy a dekoráció­ban nem a rikító színek dominálnak, hanem a pavilonok kifejezői a jólét­nek és gazdagságnak. * Már a vásár első óráiban özön- lik a nép. Dolgozók százai állnak a pavilonok előtt, melyek bő válasz­tékban várják, hogy a bő termés nyomán vásárlóképes dolgozó pa­rasztokat kielégítsék mindazon ipar­és közszükségleti cikkekkel, melyek­re szükségük van. A pavilonok előtt mindenütt vidám, megelégedett em­berek vásárolnak. Nincs alku. A szó cialista kereskedelem szelleme, — hangja az uralkodó. Udvarias el­adók, megelégedett vevők jellemzik az ünnepi vásárt. * Midőn a bonyhádi földművesszö- retkezet textilpavilonjához érünk, Hennewádlné I. típusú tszcs tag ép­pen a második ruhára valót vásá­rolja meg. Van miből, bő volt az idei termés. „Már-már úgy volt — meséli el vásárlás közben — hogy kilépünk a tszcs-ból. De jól meg­fontoltuk a dolgot az eredmények láttán. Bennmaradunk a tszcs-ben." Miközben ezt mondja, a földműves­szövetkezet eladója becsomagolja a a két ruhaanyagot és Hennewádlné tovább indul, a többi pavilonhoz, hogy újabb bevásárlásokat eszkö­zöljön. ff A vásár megnyitását megelőző éjt- szaka alkalmunk volt a Vas- és Mű­szaki Nagykereskedelmi Vállalat dol­gozóival elbeszélgetni éppen akkor, midőn az eladásra kerülő anyagot rendezték. Igen nagymennyiségű zo­máncozott tűzhely és kályha tornyo- sodott egymásra és bizony magunk ban úgy vélekedtünk, hogy ezt a sok tűzhelyet kár volt kicipelni. En­nek csak igen kis hányada fog el­fogyni. A megnyitás napjának har­madik órájában kíváncsian mentem megnézni, hogy mi a tűzhelyek sor­sa és a legnagyobb bámulatomra el­tűntek a tűzhely-hegyek. Csiszár La­jos elvtárs, a vállalat igazgatója el­mondta, hogy hihetetlen rövid idő alatt körülbelül 20 darab tűzhely és kályha fogyott el. De nemcsak kály­hákat vásárolnak, hanem igen sok zománcedényt is. A legjellemzőbb, a nagy forgalomra az, hogy eredeti­leg 9 eladót szerveztek be a vásár­ra, amit a nem várt óriási forga­lomra való tekintettel 18-ra emel­tek. * Egy régi ismerősünkkel, Ömáht I Józsefnével, a bonyhádi Szabad Föld tszcs tagjával találkoztunk, aki gyerekkocsit akart venni. Megkérdi, nem mutatnánk-e meg, hogy hol árul­ják. Közben szinte panaszkodva ! mondja, hogy megnézett ugyan már I egynéhány gyermekkocsit, de nem ! igen tetszenek neki. így van ez, meg nőttek a dolgozók igényei. Ömáht Józsefné elvárja, hogy pénzéért olyan árut kapjon, amely megfelel ízlésé­nek s bár neki talán sohasem volt gyermekkocsija, megkívánja, hogy gyermekének, mely szabad és bol­dog hazában született, a legszebb gyermekkocsija legyen. * Erről a vásárról igen sokat tehet írni, érdekességek tömkelegét. Azon­ban szűk keretek között csak azt rögzítjük, ami a legmegkapóbb. — Például az Üvegértékesítő Vállalat pavilonja előtt egy fejkendős pa­rasztasszony porcelán szervizt vá­logat. Ajándéknak veszi. Nem gránit edényt akar, kifejezetten porcelánt. Vájjon a múltban meg tudta-e kü­lönböztetni a két minőséget. Nem! Csak a demokrácia tette lehetővé azt, hogy megkülönböztetést tudjon tenni. A fejkendős dolgozó paraszt­asszony becsomagoltatja a 6 szemé­lyes porcelán szervizt és miután kifizette árát, boldog mosollyal viszi magával. * Sok minden kívánkozik a króni­kás ceruzahegyére ebben a vidám, hangulatos vásárban és bizony nem az a probléma, hogy miről írjon, sok­kal inkább az, hogy a sok érdekes­ség közül mit hallgasson el. Már ír­tuk, hogy a földművesszövetkezetek és a népboltok mennyire kitettek magukért. Most azt írjuk meg, hogy a Tolnamegyei Kisipari Termelő- szövetkezetek nagymértékben járul­nak ahhoz, hogy dolgozóinknak mi­nél több, minél jobb és minőségileg minél finomabb áru jusson. A kész­eknek még külön érdeme az is, hogy hulladékanyagokból is készítenek szép kivitelű ruhákat, cipőket, dísz­párnákat, stb. * Vannak olyan pavilonok is, ahol nem bonyolítanak le áruforgalmat. Ezek a pavilonok is igen nagy láto­gatottságnak örvendenek. A Magyar- Szovjet Társaság pavilonjában igen sokan tekintik meg a magyar-szov­jet barátságot és a szovjet emberek boldog életét dokumentáló képkiál­lítást. * A kiállítás egyik látványossága a Bonyhádi Zománcművek hatalmas reprezentációs pavilonja, mely Stekli Gyula tervező és Hargittai Ádám kivitelező zománcgyári dolgozók munkáját dicséri. Igen érdekesen és szemléltetően mutatja be az üzem által termelt árukat, zománcedénye­ket, táblákat és mindazokat a cik­keket, melyek hivatottak a dolgozók életét megkönnyíteni és szépíteni. * Két pöttömnyi gyerek, Balogh Vendel és Markos Mátyás a MÉH vállalat igen dekoratív és szép pa­vilonja előtt állnak, s nem kis büsz­keséggel állapítják meg, hogy ne­vük ott szerepel a „Kiváló Fém- gyüjtő" miniszteri kitüntető jelvény tulajdonosainak neve között. Figye­lemmel kisérik a MÉH vállalat pa­vilonjának vitrinjeit és színes tab­lóit, amelyből szemléltetően tudják meg, hogy mi minden készül a hul­ladékanyagokból. * Még sokáig barangolnánk e gyö­nyörű vásáron, de a „lacikonyhák" ingerlő illata levesz a lábunkról és mielőtt tovább folytatnánk sétánkat a vásárban, csatlakozunk azokhoz, akiket a Vendéglátó Vállalat lát el ízletesnél ízletesebb ételekkel, józa- matú italokkal. Az Egyesüli Á lomok hatóságai ű'abb TlóhatPáratba kezdtek az amerikai munkásmozgalom ellen lenük, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártja Kelet-pennsyl- vániai szervezetének vezetői és mint ilyenek, összeesküvésben vettek részt az amerikai kormány erőszakos meg döntése céljából. Newyork (TASZSZ): Sajtójelenté- sek szerint az amerikai hatóságok Philadelphiában hajszát indítottak a munkásmozgalom egyes vezetői el­len. Letartóztatták a többi között Irving Katz-ot és Sam Gobelont. Azt a szabványos vádat emelték el­Ay. alko'mánT^mííszak eredmónve ■ Öt családi ház építéséhez e'egendŐ téglát hordtak ki férvén felül a Dombóvári /. Téglagyár dolgozói A Dombóvári I. számú Téglagyárban a kormány- programm megjelenése óta nagyobb lendülettel dol­goznak a munkások. Mindenki arra törekszik, hogy terve túlteljesítésével segítse a Programm megvalósí­tását. Ezt bizonyítja az augusztus 20-ra tett vállalá­sok teljesítése is: minden munkafelajánló a vállalás túlteljesítésével ünnepelte Alkotmányunk évforduló­ját. A kemence brigádjai, az égető, a be- és kihordó brigádok még június 25-én ígéretet tettek arra, hogy augusztus 20-ig 110 ezer darab téglát gyártanak terven felül. Vállalásukat már augusztus 15-cn teljesítették mintegy 22.668 forint értékben. A terven felül kihordott tégla 5 családi ház építéséhez elegendő, ami bizonyítja a Dombóvári I. számú Tégla­gyár dolgozóinak becsületes és odaadó munkáját. Ezen eredményt nagyban segítették Nősz Ferenc és Varga Lajos kihordók, akik jó munkájuk után megkeresik havonta a 2000 forintot is. A behordók közül Tüskös Mihály és Pandur László végeztek példamutató mun­kát. De nem is bánják meg, havonta 1600 forintot keresnek. A nyersgyártó brigádok vállalása főleg az előző félévi lemaradások pótlására irányulnak. Jó munká­juknak eredménye: augusztus 15-ig pótolták a lema­radást. A terv teljesítése mellett nagy gondot fordíta­nak a minőségi téglagyártásra is. A minőségi gyártás­ban élenjár Apáti Mihály brigádja, amely a terv túl­teljesítése mellett állandóan elsőosztályú téglát gyárt. De a többi brigádok is a tervek, a vállalások túltelje­sítésével ünnepelték meg Alkotmányunk születésnap­ját. A Vegyesipari és Javító Vállalat dolgozói a minőség állandó fokozásával harcolna kalll . negyedévi terv sikeréért a Vegyesipari és Javító Vállalat dolgozói mmaig Decsülettel állták meg helyüket a termelés frontján. — Kiváló eredményeket értek el az augusztus 20-ra tett vállalásaik teljesítésében is. Valamennyi brigád 110°/ felett teljesítette augusztus havi tervét. A vállalat dolgozói még július elején ígéretet tet­tek arra, hogy a III. negyedévi tervüket 110 százalék­ra teljesítik. Ezen vállalásukat szépen teljesítik, mert július havi tervüket 4 százalékkal teljesítették túl. — Augusztus hónapban még nagyobb versengés indult meg a brigádok között a vállalás teljesítéséért. A versenyben első helyet a Taksonyi lakatos- brigád dolgozói érték el 150 százalékos átlagtelje­sítményükkel. A Fricsi öntő- és esztergályos brigád 147 százalékra, a Nagy asztalos brigád 146, a Sitkéi vízvezetékszerelő brigád 134 százalékos tervteljesítéssel köszöntötte Al­kotmányunk születésnapját. A kőműves brigádok arra tettek vállalást, hogy két dolgozónak felépítik a házát. Ezzel is érvényre akar­ják juttatni a kormányprogramm keretében megindult kislakásépítési akciót. A dolgozók ezen felajánlásai­kat becsülettel teljesítették, mert a két épületet aug. 20. helyett már 17-re tető alá hozták. A kiváló terv­teljesítési százalékok mellett a vállalat dolgozói foko­zott gondot fordítanak a minőségi munkára is. Ennek az lett az eredménye, hogy az utóbbi két hónapban még nem volt minőségi kifogás, sőt a könnyűipari mi­nisztérium exportbútorok készítésével is megbízta n vállalatot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents