Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-16 / 192. szám

‘I NAPLÓ 195S AUGUSZTUS 1« A kolhoz páricsoporfjaí — a pártszervezet szilárd támaszai A Szovjetunió kolhozaiban nagy lendülettel folyt a gabonabetakarítás. A képen: új gabonával telt tehergépkocsik érkeznek a petrovszki gabo­naraktárhoz. Az út hirtelen balra kanyarodott és a zöld égerfaliget mögül elő­bukkantak a falu házai, a szűk völgy, a keskeny folyó világos sáv­ja és a domboldalon folyó építkezés. — Ez itt Perjodki falu — mondta Msérőíik. Már elutazásunk előtt sokat hal­lottunk erről a faluról. Tudtuk, hogy a t'alu a „Bugyennovec" kolhoz köz­pontja, hallottuk, hogy a kolhoz 1950-ben alakult több kisebb kol­hoz egyesüléséből és hamarosan mil­liomos kolhozzá fejlődött. ravaly annak ellenére, hogy úliusban, augusztusban és szep­temberben tartós esőzések voltak, a kolhoz betakarította az egész -rabonát. lent, burgonyát. sok takarmányt gyűjtött és pénzjö- edelme meghaladta az egymillió rubelt. \ kolhozvezetőség irodájában szi- vélvesen fogadtak bennünket. A be­szélgetés köztünk és Matvej Trofi- movics Guljajev, a kolhoz elnöke kő zö't az új faliújsággal kapcsolatban indult meg. — Valóban nem rossz ez a faliúj­ság — mondta Matvej Trofimovich miután meghallgatta véleményün­ket. Csak az a kár. hogy megemlí­tette a milliós jövedelmet. Mert mit is jelent egymillió rubel egy olyan gazdaságban, mint a miénk? Hi­szen, ha alaposan hozzálátunk, csu­pán az állattenyésztésből kell eny- nyi jövedelemre szert tennünk. Ilyen bírálóan értékelte Guljajev elvtárs, a kolhoz munkáját. A bíráló hangnem csak akkor változott meg. amikor a beszélgetés a pártszerve­zet munkájára terelődött. Guljajev elvtárs a kolhoz kommunistáit a kö­zös gazdaság élenjáró dolgozóinak és a sikerek szervezőinek nevezte És ebben nem is volt semmi túlzás. A „Bugyennovec" kolhoz párt- szervezete már régen megalakult és nagy befolyással van a kolhoz gaz­dasági munkájára. Alekszandr Zi- minov párttitkár szintén tagja a kolhoznak, most végzi a leningrádi mezőgazdasági főiskola levelező ta­gozatán az ötödik évfolyamot, jó! ért a sokágazatú kolhoztermelés min den kérdéséhez. A kolhozgazdaság kérdéseinek és szükségleteinek ismerete se­gíti a párttitkárt abban, hogy helyesen állapítsa meg, milyen kérdésekre kell elsősorban irá­nyítani a pártszervezet figyel­mét. A pártvezetőség 28 párttagot és tagjelöltet az állattenyésztési telep­re osztott be munkára. Feladatuk az volt, hogy megjavítsák az állatok gondozását és megszervezzék az egyéni takarmányozást. A kommu­nisták ezt a feladatot megoldották. Megszervezték az állattenyésztők szó cialista versenyét és kibontakoztat­ták a bírálatot. Az állattenyésztési telepen harci röplapokat jelentettek meg és sűrűn folytattak politikai be­szélgetéseket. Bevonták a zootechni- kai oktatásba az állattenyésztő telep valamennyi dolgozóját: 135 kolhoz­parasztot. Az állattenyésztés hamarosan fel­lendült. Tavaly 500 ezer rubel jöve­delmet adott, ebben az évben már több. mint 600 ezer rubel jövedelem re számítanak. Tehát már nincs is messze a megvalósulásitól a kolhoz­elnöknek az a terve, hogy csupán az állattenyésztésből egymillió rubel jövedelmet nyerjen a kolhoz. A kommunisták élenjárnak a növénytermelő brigádokban is. Megalakultak a növénytermelő bri­gádok pártcsoportjai. A pártvezető­ség, hogy fokozza a pártcsoportok befolyását a termelésre, rendszere­sen beszámoltatja a pártcsoportbizai miakat és segít nekik a politikai agi­táció jó elvégzésében. A pórtcsoportok a pártvezetőség szilárd támaszai. Felkutatják a rej­tett tartalékokat, élenjárnak a kez­deményezésben és a nehézségek el­leni harcban. Ezelőtt nyár idején a kolhozban kevésnek bizonyult a munkáskéz. — Ezért előfordult, hogy fontos mun­kákat el kellett halasztani. „Hogy oldjuk meg ezt a kérdést?" — vetet­ték fel a kommunisták. Végül is megtalálták a helyes megoldást. A párttitkár és a pártcsoportbizalmiak részletesen és alaposan áttanulmá­nyozták a termelőbrigádok munká­ját. Megállapították, hogy hibák vannak a munkaszervezésben. Elő­fordult, hogy az emberek kimentek a mezőre és nem tudták pontosan, mi lesz a feladatuk. Sok idő ment gy veszendőbe. A hibákat szabad pártnapon vi­tatták meg. A kommunisták sok ér­tékes javaslattal fordultak a kolhoz vezetőségéhez. Mindenki megértet­te, hogy a feladatok pontos elosztá­sa, a munka jó megszervezése sok rejtett tartalékot hoz felszínre. Ma már a kolhoz a jó munkaszervezés eredményeként a korábbi létszám­mal elvégezheti az összes munkála­tokat. A pártszervezet széleskörű fel- világosító munkája során rész­letesen ismerteti a kolhoz to­vábbi terveit. Az agitátorok és az előadók a kol­hoz életéből merített példákon mu­tatják meg, hogy a kolhoz felada­tai szorosan összefüggenek az egész ország előtt álló feladatokkal. Gyak­ran tartanak szabad pártnapokat. A pártszervezet fokozottan ellenőrzi, hogy betartják-e a kolhozvezetés de­mokratikus elveit. A jó politikai munkának köszön­hető, hogv a kolhozparasztok való­ban a kolhoz gazdáinak érzik ma­gukat. A párt irodát sokan látogat­ják. A kolhozparasztok eljönnek hogy előadják javaslataikat, pana­szaikat és tanácsot kérjenek. Tud­ják, hogy a pártszervezet nem siklik el fontos ügyek mellett és felfigyel a dolgozók szavára. Gabonabeadás a Szovjetunióban Végeláthatatlan so ból. A rokban robognak a gabonával megrakott tehergépkocsik a krasz nogvardejszki termény begyűjtő állomás felé vezetö útakon. Az állo­más bejáratánál ez a felirat olvasható: „Üd­vözöljük a terménybe­adókat.“ Anatolij Janovszkij gépkocsivezető fékez a kapunál. Kis piros zászló leng a soffőr- ülés felett. Az „Októ­beri Forradalom“-kol- hozból megérkezett a növénytermelő brigád búzája. Galina Csuvacsenko, az állomás ellenőre mintát vesz a gaboná-“ Emelkedik az élelmiszeripari cikkek gyártása a Szovjetunióban Az ötödik ötéves terv előirányozza, hogy a Litván SzSzK-ban 3.9-szere- sére, a Lett SzSzK-ban 80 százalékkal, az Észt SzSzK-ban pedig 85 szá­zalékkal emeljék a halfogást. Ezekben a köztársaságokban jelentősen kiszélesedett a működő halfeldolgozó üzemek hálózata és új üzemek is épülnek. A képen: automata olajtöltőgép a ventszpili halfeldolgozó kombinátban laboratórium­ban úgy szervezték meg a munkát, hogy ne tartóztassák fel a gabona átvételét. V. P. Latiseva laboránsnő percek alatt megvizs­gálja a gabona nedves­ségtartalmát. G. Csu­vacsenko arra kíván­csi, nem fertőzöttek-e a szemek. Elégedetten állapítja meg, hogy az „Októberi Forradalom“ kolhoz gondosan tisz­tított, jó minőségű ga­bonát küldött. A gép­kocsivezető öt perc múlva megkapja a to­vábbi utasítást: — A 8-as számú rak tárba! A. Janovszkij a ga­Najgyen Todorinov mégis szövetkezeti tag marad Irta: KRUM GRIGOROV Felszállt a köd és a kis bol­gár falu déli határát körülfogó he­gyek oldalán megolvadt a hó. A ter­melőszövetkezet tagjai kimentek a mezőre. Megkezdődött a munka. Éj­jel-nappal súgtak a traktorok és a vetőgépek nyomában könnyű porfel. hő szállt az ég felé. Egy hónappal a- vetés után lutmvmzöld szőnyeg lep­te el a földeket< dúsan nőtt. a fű is és hófehér szirmok hullottak a virág­zó gyümölcsfákról. Azután beköszöntött a nyár s a me­zőn sárgulni kezdett a gabona. Najgyen Todorinov nehezen szánta rá magát a. nagy lépésre, hogn meg­váljon a szövetkezettől. Világéletében dolgos, takarékos ember volt. Még­sem sikerült zöldágra vergődnie a múltban. Ha a szorgos munka után ismét kudarc érte, csak összeszorí­totta fogát és keserűen mondta: — Így van ez mindig ... szegény ember' még az ág is húzza. Naigyen buzgalommal kezdte, meg munkáját a szövetkezetben, azt re­mélte, hogy ott jobb lesz. Sosem vár. ta meg. míg a brigádvezető hívja, gyakran figyelmeztette feleségét is: — Ideje a mezőre indulni, asszony. Még itthon ér bennünket a napfel. kelte. Naj gyen minden este feljegyezte el végzett munkaegységeit. , Egyszer aztán úgy adódott, honit Najgyent a másik brigádba osztották be kisegíteni. El is végezte a rábí­zott munkát, hanem a brigádvezető nem vett tudomást azokról munka­egységekről, amelyeket No ínyen az előző brigádnál szerzett. Akkor nem szólt semmit, de amikor másodszor, aztán harmadszor is megtörtént ugyanez, már nem tudta megállni, hogy ki ne fakadjon: — Ingyen nem dolgozom! — mond. ta. felháborodva a brigádvezetőnek. Petko, a brigádvezető először m.en- fegetődzni kezdett, különböző nehéz­ségekre hivatkozót', de amikor Iáit" hogy Najgyent nem lehet meggyőzni, <’áripakodott: — Mit értesz te ehhez?! Alig, hogy beléptél a termelőszövetkezetbe, már. is követelődzői. Najgyen először jeledéért akart lenni erről az elnöknek vagy « párt- titkárnak, de miután elmondta Kiró­nak, az egyik állattenyésztőnek az '•setet. meggondolta magát. — Gyere csak, beszélgessünk egy kicsit — mond a Kiró. ez a rendet­len külsejű ember és közelebb hajolt Xajgyenhez. Az istállóban a lovak porosak, ápo. lattanok voltak, mint a gazdájuk. Najgyen elhúzta a száját, amikor kö­rülnézett. Nem tetszett neki ez g ren­dé fenség, de amikor Kiró beszélni kezdett, hirtelen elfelejtette a lova­kat. — Hallottam, hogy becsapott téged rjz a Petko. — Igen. becsapott! De majd a vé­gére járok ennek a dolognak — dör- rnögte Najgyen. — Na, azután járhatsz! — nevetett gúnyosan Kiró. — Ne is reméld, hogy a vezetőség neked ad igazat. Nem sok keresnivalónk van nekünk itt­en mondom. És meglátod, én sem ta­karítom. sokáig a trágyát ezeknek. — Hogy. hogy ezeknek? Hiszen minden közös a gazdaságban . . . — Közös igen — a munka. — de nem az elosztás!... Hallottad, hogy ebben az évben semmit sem adnak n m unka egységekért ? — Még, hogy nem adnak? — Úgy ám! Elszedi az állapi az "gész termésünket. Najgyen nagyon elgondolkozott ezeken a dolgokon. Ha ez így igaz, akkor neki valóban nincs mit keres­nie a szövetkezetben. És még azon a napon megírta a beadvány:. amely •en kérte, engedjék kilépni, a szövet, kezeiből. tgy alkalommal, amikor a vezetőség kiment a földekre megnéz­ni, hogyan folyt a munka, odament Najgyenhez a párttitkár és megkér­dezte tőle: — Igaz- hogy Petko három mun- '■■aégytége! nem irt be neked? Najgyen gyanakodva tekintett rá ■'s csak kis idő múlva válaszolt: — Hogyne volna igaz!... Tanuk­kal is bizonyíthatom. — És miért nem jelentetted ezt a vezetőségnek? Hiszen ha tud'uk vol­na. már rég helyrehoztuk volna a 'libát. Komoly ember vagy, szeretsz dolgozni, a felesér/cd is szorgalmas asszony. A brigádja semmi pénzért sem hajlandó megválni tőle ... Néhány nap múlva megkezdődött az aratás. Najgyen bár bejelentette kilépését, azért csakúgy részivett az aratásban, mint más munkában az­előtt. Egyik reggel csodálkozva hal. lotta, hogy Petkot leváltották és most egyszerű aratóként dolgozik egy má­sik brigádban. „No lám. úgylátszik mégsem eaé- szen úgy áll a dolog, ahogy azt Ki­ró mondta‘‘ — gondolta magában X a jgyen. S már az is megfordult a 'egében: talán elhamarkodva cseleke. ilett, amikor bejelentette, hogy kilép a termelőszövetkeze 'bői. Egyszer csak a pártétkár és a ter­melőszövetkezet elnöke lépett oda hozzá: — Nagyszerűen dolgozol, Najgyen. Senki sem gondolná, hogy egyik, lá­baddal már kívül vagy a termelő­szövetkezeten. — Hát én nem is tudom. Majd meg 'útjuk, mi. 'esz, — felelte elgondol- ''ózva. — Csak azt szeretném tudni, gaz-e, hogy semmit sem kapunk a '•dnlanzolt munkaegységek fejében. — Micsoda? Hát ezt az ostobaságot ki találta ki? — csudálkozott a párt. titkár. — Kicsit vársz és magad is meggyőződhetsz róla. Sok fees \ st elfújt. már a szél. elfújja ezt is... Az aratás végefelé len eset, történt: elpusztul• a terme­lőszövetkezet, egyik legjobb lova. Máról holnapra történt és mindenki csodálkozott ezen az érthete lan ese­ten. Najgyen elgondolkozott. — Csak nem csinált valamit nz a gazember Kiró? — Szeretett volna szólni, néz­zenek utána, nem ő ártó l-e annak a lónak? De aztán mégsem szólt, meri hiszen semmi biztosat nem tudott. Befejeződött, az aratás. Zsákokkal megrakott kocsik robogtak a begyüj- töhely felé, fellobogózták a házakat, mindenfelől az aratók vidám dala és nevetése hangzott... És eljött az a nap is, amikor a termelőszövetkezet elnöke bejelentette: — Elvtársak, ma kifizetjük a le­dolgozott munkaegységeket. Az elnök tekintetével valakit kere­sett a tömegben; amikor a, cséplőgép mellett meglátta Najgyent, fejével intett neki: — Siess a zsákokért Najgyen, hívd a feleségedet is .,. Mennyi munka­egységed van?... — ötszáz körül... felelte Najgyen. — Igen. És az annyit jelent, hogy 2000 kilogramm gabona jár neked. A szövetkezet gabonaraktárában Naigyen felesége szélesre tárta a zsá­kok száját. Egyik zsákot a másik után töltötték meg. — Látod — szólt a felesége, — most, szégyenkezhetünk a beadvány miatt. — Kiró az oka az egésznek! — szit­kozódott Najgyen, — ö beszélt rá, ’•o"y lépjek ki a szövetkezetből... Ezután már kevesebb volt a me­zei munka és a vezetőség ülésre hív­ta össze a tagokat. Többek között Najgyen kilépésének ügye is megvi­tatásra került. A gyűlés előtti éjszakán sokáig beszélge'ett a Todorinov házaspár. Az asszony a szövetkezetét védte. Najgyen is egyetértett vele, csak szé. gyeit volna visszalépni. Legjobban azonban mégis csak az bántotta, hogy felült Kiró hazugságainak. Hiszen be­bizonyosodott, hogy ennek a gazem­bernek minden szava hazugság volt. — Látod, Najgyen. kár volt el­hamarkodni ezt a dolgot, — szólt. a.Z asszony. — Az lesz a legjobb, ha holnap mindent elmondasz a gyűlé­sen. Legalább azt is megtudják, mi­lyen ember ez « Kiró, aki közéjük 1urakodot!. A gyűlésen, amikor megkérdezték Najgyent. van-e valami mondaniva­lóin a kilépéssel kapcsolatban, be­szélni kezdeti: — Elvtársak, még soha nem éltein ilyen jómódban, mint most és soha eszembe sem jutott volna kilépni a. szövetkezetből, ha ez az ember rá nem beszél! — és a terem legsöté­tebb sarkában meghúzódó Kirora »»/- 'atott. — ö hazmlta nekem, hogy nemsokára feloszlik a szövetkezet é* nem fizetik ki a munkaegységeket..,, és az az érzésem.. hogy a ló is az A hibájából pusztult el. Kiró hiába iayekezett mentegetődz- ni, senki sem hallgatott rá, m.ert nem csak Najgyen ismerte már őt. hanem a többiek is, akiket szintén megpró­bált a szövetkezet ellen hajtogatni. Az értekezleten napvilágra került az is, hogy a ló gyomrában drótot ta­lállak az orvosok, amikor felboncnl- fák. Ez csakis Kiró jóvoltából történ­hetett. Kirot még akkor egyhangúan ki­zárták a szövetkezetből, mint ellen­séget és kártevőt. A gyűlés végétért. Az emberek azonban még nem. mentek haza. öröm mel vették, körül Najgyent. aki mégis közöttük maradt és keményen szorí­tottak vele kezet. bonéval megrakott gép kocsit a hídmérlegre vezeti, majd a raktár­hoz hajt, ahol már két gépkocsiból rakódnak ki. A bunkerből a ga­bonát önműködő kira­kószerkezet csurgatja a szállítószalagra, mely azután a raktárba vi­szi a magot. Fennakadás nélkül folyik a gabonabeadás. A terménybegyüjtő ál­lomásra egyszerre 20 gép is érkezik. A kol­lektíva pontos munká­ja elősegíti, hogy 0 a kolhozok határidő előtt teljesíthessék legelső állam iránti kötelessé­güket: a gabonabe­adást.

Next

/
Thumbnails
Contents