Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-09 / 186. szám

1953 AtrüTJSZTUS 9 NAPLÓ 3 A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka — A nemzetiségi tanács ülése Moszkva (TASZSZ) A Kremlben augusztus 7-én este a nemzetiségi tanács ülésén íolytatták a vitát Arszenyij Zver.ievnek, a Szovjetunió pénzügyminiszterének a Szovjetunió 1953. évi költségvetéstervezetéről tartott beszámolója felett. Egymásután léptek a szónoki emel vényre a szövetségi és autonom köz­társaságok, határterületek és területek képviselői. A küldöttek egyhangúlag támogatják a költségvetéstervezetet, amelyben a hatalmas Szovjetunió növekvő gazdasági erejének fényes tanúbizonyságát látják. Felszólalt Pavel Prokkonen, a Karél-Finn SzSzK minisztertanácsá­nak elnöke. — A Szovjetunió 1953. évi költség­vetéstervezete — mondotta — meg­felel az összes szovjet népek érdekei­nek. Mahomed Medzsidov, a Dageszíán ASzSzK képviselője az autonom köz- [ társaság népeinek boldog életéről beszélt. Galina Burkackaja küldött, az Ukrajnai, N. Sz. Hruscsov kolhoz elnöke elmondotta, hogy milyen ered ményeket értek el a kolhozparasztok a kievi területen. Az összes küldöttek felszólalásai­ban kifejezésre jutott a Szovjetunió népeit összekapcsoló megbonthatat­lan barátság gondolata. Erről beszélt a Grúz SzSzK kép­viselője, Alekszandr Mircsulava is. Antanasz Venclova küldött, a lit­ván nép képviselője a Szovjetunió népeinek békés építő munkájáról beszélt. Ezt a Szovjet-Litvánia pél­dájával érzékeltette. A nemzetiségi tanács ülésén fel­szólaltak még: Illarion Afanaszjev (Csuvas ASzSzK). Berszabe Grigo­rian (örmény SzSzK), Rihard Mahl (Észt SzSzK), Akmamed Szárijev (Türkmén SzSzK), Gül Baba Alijev (Azerbajdzsán SzSzK) Államel'enes kém- és terrorista-központ pere a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban Phenjan (TASZSZ): A Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság Leg­felső Bíróságának katonai kollégiu­ma megvizsgálta a Li Szin Jub ve­zetése alatt álló államellenes kém- és terrorista központ ügyét. A bíró­ság elé idézték Li Szin Jubot, a Ko­reai Munkapárt Központi Bizottsá­gának volt titkárát és az állami el­lenőrzési bizottság volt elnökét, Cső Il-Men-t, a közoktatás és propagan­daminiszter volt helyettesét, Lim Hva-t, a koreai—szovjet kultúrkap- csolatokat ápoló társaság volt el­nökhelyettesét, Pák Szin Von-t, a Koreai Munkapárt Központi Bi­zottsága összekötő osztálya káder­osztályának volt helyettes vezetőjét. Iá Gan Csuk-ot, a külkereskedelmi minisztérium mellett működő be­hozatali kereskedelmi társaság volt igazgatóját, Be Cser-t, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága ösz- szekötő osztályának volt vezetőjét, Jun Szik Dan-t, a Koreai Munka­párt Központi Bizottsága összekötő osztályának volt helyettes vezető­jét, Li Von Csu-t, a Koreai Munka­párt Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának volt he­lyettes vezetőjét, Pák Han Vok-ot, a Li Szin Man-féle bábkormány bel­ügyminisztériumában a közrendé­szeti hivatal felügyelői főosztályá­nak volt vezetőjét, Cső Jen-Bok-ot, az állami ellenőrzési bizottság volt vezető funkcionáriusát, Men Csőn Ho-t, egy koreai partizánalakulat volt szakaszparancsnokát, Szol Csőn Szik-et, a koreai néphadsereg poli­tikai főosztály 7. osztályának volt munkatársát. A koreai sajtóban nyilvánosságra hozott vádirat rámutat arra. hogy a Li Szin Jub vezetése alatt álló kém- és terrorista központ amerikai gaz­dáinak parancsára terveket készített alő a népi hatalom megdöntésére a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saságban, kémtevékenységgel és gyilkosságokkal foglalkozott, hogy megvalósítsa a tőkés uralom vissza­állítására irányuló gyalázatos ter­veit. Li Szin Jub bandáiénak tagja* a köztársaság kormányában és a Koreai Munkanárt Központi Bizott­ságában betöltött magas tisztségüket fp’használva hajtották végre a pár* aláaknázására és gyengítésére irá- nvuló terveiket és igyekeztek aka­dályozni a kormány intézkedéseinek megvalósítását, s az amerikai impe­rialisták katonai támogatósával, fegy veres államcsíny útján meg akarták dönteni a köztársaság kormányát. L’ Szin Jub bandájának tagjai, az ame­rikai imoerialisták bérencei —mond­ja a vádirat — párt- és államtitkot képező adatokat, a háború folyamán katonai jellegű titkos adatokat szol gáltattak ki az amerikaiaknak és ezzel tevékeny segítséget nyújtottak az amerikai imperialisták koreai agressziójához. Li Szin Jub és cinkostársai áruló terveik keresztülvitele érdekében és a leleplezéstől való félelmükben semmitől sem riadtak vissza, még a gyilkossá etót som. Az előzetes nvo mozás megállapította, hogy Li Szin Jub bandája terveket szőtt a népi hatalom megdöntésére, kémkedéssel és terrorcselekményekkel foglalko­zott az amerikai imperialisták érde­kében. Mint a vádiratból kitűnik, Li Szin Jub bandája amerikai gazdái megbízásából fegyveres államcsínyt készített elő a Koreai Népi Demokra tikus Köztársaságban, s azt az ame­rikai fegyveres erők segítségével szándékozott végrehajtani. Olyan burzsoá-nációnálista kor­mányt szándékoztunk alakítani — mondotta vallomásában Pák Szin Von vádlott, — amely a tőkések és földbirtokosok érdekeit védte volna és meg akartuk dönteni a népi de­mokratikus rendszert. A vádirat felolvasása után a bíró­ig áttért a vádlottak kihallgatásá­ra. Cső Il-Men vádlott a bíróság el­nökének kérdéseire teljesen beismer te a vádiratban foglalt bűntetteit. Részletesen elmondta a bíróságnak, hogyan lett az amerikai imperialis­ták ügynökévé, hogyan folytatott kémtevékenységet, hogyan hajtott végre terrorcselekményeket Li Szin Jubbal együtt, hogyan vett részt az államellenes fegyveres államcsíny előkészítésében, amelynek célja a népi hatalom megdöntése volt a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ságban. Pák Szin Von vádlott szintén ma­radéktalanul beismerte a vádirat­ban foglalt bűncselekményeket és elmondta a bíróság előtt, hogy az árulók bandája hogyan készítette elő a Koreai Munkapárt és a koreai né­pi kormány vezetőinek meggyilkolá­sát, arról álmodozva, hogy a kapi­talizmust visszaállítják. Li Szin Jub, a kémek és árulók bandájának főkolomposa beismerte a vádiratban felsorolt összes ténye­ket: megerősítette, hogy vezető sze­repet játszott az államellenes kém­es terrorista központban. A bíróság előtt kihallgatott összes többi vád­lottak szintén teljesen beismerték a koreai néppel szemben elkövetett bűncselekményeiket. A bíróság augusztus 6-i záróülésén fővádlóként Kim Don Hak, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság helyettes államügyésze szólalt fel A bíróság a védők felszólalás? után megadta az utolsó szót a vád­lottaknak, akik mindannyian ismét beismerték az általuk elkövetett ’■endkívül súlyos bűntetteket. A bíróság halálra ítélte Li Szin Jubot, Cső II Ment, Lim Hvat, Pák Szin Vont. Li Gan Csukot, Be Csert. Pák Han Vokot, Men Csőn Hot, Szol Csőn Sziket és Cső Jen Bokot. Jun Szik Dán és Li Von Csu vád­lottakat 15, illetőleg 12 évi börtön- büntetésre ítélték. A munkások, parasztok és értel­miségiek képviselői, akik jelen vol­tak a tárgyaláson, a legnagyobb meg elégedéssel fogadták az amerikai zsoldban álló, megvetésre méltó go­nosztevők elítélését. Anienka’ Kongresszusi tag nyilatkozata telep'ozi az Egyesült Államok kormányának élelmiszer-propaganda trükkjét Berlin (TASZSZ): Az amerikai sajtó közlése szerint Yorti, az Egye­sült Államok képviselőházának de- mokratapárti tagja (Kalifornia állam képviselője) felszólította az Egyesült Államok kormányát, hogy ossza szét az élelmiszer „feleslegeket" a húszon ötmillió vagy még több, szűkölködő amerikai között. Yorti nyilatkozata, amely a Con­gressional Record augusztus 4-i szá­mában jelent meg, újból leleplezi az Egyesült Államok kormányának a Német Demokratikus Köztársaság lakossága számára nyújtott „élelmi- szersegély“-lyel kapcsolatos propa­ganda trükkjét. Ebből a nyilatkozat­ból világosan kitűnik, hogy egyedül az Egyesült Államokban „huszonöt- millió vagy még több ember van", aki szükséget szenved élelmiszerben. Az Egyesült Államok és Dé!-Knrea köziitii „segélynyújtási egyezményről" Washington (MTI): Mint jelentik. Szöulban szombaton délelőtt tíz óra­kor John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere és Li Szin Man, a délkoreai bábkormány vezetője, aláírta az Egyesült Álla­mok és Dél-Korea között kötött ,, kölcsönös segélynyújtási egyez­ményt." Az egyezmény aláírása után közös nyilatkozatot adtak ki, amely lényegében megismétli Dullesnak a közelmúltban tartott sajtóértekezle­ten elhangzott fenyegetéseit. Dulles a Li * Szin Mannal kötött egyezmény aláírása után szombaton Tokióba utazott. Az éGzakatlanti haderők hadgyakorlatokat tartanak Nyugat-Német országban Berlin (MTI): Bonnban közölték hogy az atlanti haderők középeurópai parancsnoksága alá tartozó csapa­tok szeptemberben széleskörű had­gyakorlatokat tartanak Nyugat-Né- metországban. A szentember 10., és 13. között Majna-Frankfurt környékén lezajló első hadgyakorlaton, amely a „Mon­te Carlo" fedőnevet viseli, amerikai, francia és belga csapatok — vesznek részt. A „Nagy elhárítás" néven előké­szített hadgvafeorlatot szeptember 18 és 24. között Osnabrück térségében brit és holland egységek bevonásá­val tartják. Az »rab országok «»»tója elítéli az aueoMibiai szerződést Beirut (TASZSZ): Nemrég írták alá az angol-líbiai szerződést. E „ba­rátsági és szövetségi" szerződés ér­telmében Anglia a szerződés ér­vénybelépésétől számított öt éven belül pénzügyi és technikai „se­gélyt" nyújt Líbiának, s ennek fejé­ben jogot kap arra. hogy csapatoka’ tartson Líbia területén és katonai támaszpontokat létesítsen az ország­ban. Az angol—líbiai szerződés aláírá­sának hírét felháborodással fogadta az arab országok közvéleménye. Az „A1 Miszri" közli Azzamnak. az Arab Liga volt főtitkárának nyi­latkozatát, aki élesen bírálja az em­lített szerződést. „Erről a szerződés­ről csak azt tudjuk, — mondja Áz­zam, — hogy a protektorátus meg­teremtéséről szóló szerződéssel egyen­értékű, sőt még annál is rosszabb." Ázzam követelte, hogy „hozzák a líbiai nép tudomására az igazságot erről a szerződésről.'1 NEMZETKÖZI SZEMLE A nyugat! külügyminiszterek emlé- Siezete* washingtoni tanácskozásán amerikai nyomásra Franciaország és Anglia képviselő! beleegyeztek, lio-v a legmagasabb színvonalon tartandó politika! értekezlet helyett kttlüav- mlii!«zféri értekezletre tegyenek ja­vaslatot a szovjet kormánynak. A három hatalomnak a szovjet kor­mányhoz elkilldöft július 15-i javas, lata teljesen leszűkít! a nemzetközi tárgyalások méreteit, azon túl is, ho«y a legmagasabb síkon történő politi­kai értekezlet helyett külügyminisz­teri tanácskozást helyeztek kilátás­án. Javaslataik a német probléma részLegkértléseinek megvitatására, az osztrák szerződés megtárgyalására korlátozódik. A szovjet kormány augusztus 5-én válaszolt a nyugati hatalmak jegyzé­kére. E jegyzék leleplezi azokat a mesterkedéseket, amelyek arra irá­nyulnak, hogy az égető nemzetközi kérdések nagyrészét kirekessz,ék a tár­gyalások menetéből. A szovjet kormány válaszjegyzéke Ismét megmutatja, hogy a Szovjet­unió mindenekelőtt az összes vitás nemzetközi kérdések megoldását kí­vánja és isméteilen — mini már annyiszor a nemzetközi diplomácia porondján — felhívja a figyelmet, Ftisíbe r Egyre erősödik a hare az egységes, demokratikus Németország megterem léséért Németországon belül és nem­zetközi síkon egyaránt. Adenauer hi­degháborús politikája az utóbbi idő­ben jelentősen megrendült. Erősítenie kell, már nines egy hónap a nyugat­német választásokig, amelyek a fasisz­ta kortesek, háborús-bűnös képviselő­jelöltek ellenére vagy éppen miattuk sem kecsegtetnek sikerrel. Amerikai gazdáikhoz fordultak ta­nácsért, hogy provokációik mellé az úgynevezett lélektani hadviselés hő tárházából boesássanak ,„segítséget* a rendelkezésükre. Az amerikai gazda készségesen vél. (átkozott a szerepre. Azt az ördögi fervet agyaitok ki. hogy angyal képé­ben „szereíetc.somagokat,‘ osztanak majd ki a Német Demokratikus Köz­társaság lakosságának, bebizonyítva, hogy egvetlen igaz segítője van a né­meteknek Eisenhower és annak pró­fétája, Adenauer. Ismeretes, hogy a jótékonvsé"< trükköt hivatalos szovjet és német demokratikus forrásból egyaránt visszautasították és leleplezték annak provokációs jellegét. A Német Demo­kratikus Köatáesaság jól ellátott, munkanélküliséget nem ismerő lakos­sága felháborodottan utasította vissza az „abrakot*1. hogy „a nemzetközi biztonság fenn­tartásáért a felelősség nz öt nagv- hatalomra, az Amerikai Egyesült Ál­lamokra, Angliára, Franciaországra, a Szovjetunióra és a Kínai Népköz- társaságra hárul1*. Enyhíteni a nem­zetközi feszültséget, ezt tartja a jegy­zék közonnti kérdésnek. „A külügyminiszterek tanácskozá­sán tárgyalják meg azoknak az in­tézkedéseknek a kérdését, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség ál­talános enyhülését, beleértve a fegy­verzet csökkentésének kérdését és ezt. ho«v idegen államok területén ne ep- gedélyezzenek katonai támaszponto­kat.*1 — hangsúlyozza a jegyzék. A Szovjetunió békeszerető politi­kájának újabb bizonyítékát adva, be­leegyezett a külügyminiszteri tanács­kozásokba. A nyugati hatalmak a német kérdésről kívánnak tárgyalni. A szovjet jegyzék erre világosa,, is­merteti a szovjet kormány álláspont­ját, azt, hogv Németország alapvető problémáját tárgyalják meg, így Né­metország nemzeti egyesítésének meg­valósítását. a békeszerződés megköté­sét. Ne kerülgessék a forró kását, ne vlgvék hosszas tárgyalások útvesztő­jébe az iigvet mert ez csak Német­ország széttagoltságának fenntartásá­val jár. Legyen a eél: Németország egyesítése. lent terv Bár az abrakferv fgv csúfos kudarc­ba fulladt „a lélektani hadviselés baj­nokai*' nem hagytak fel kísérletezé­sükkel. Uszító nyugatberlini rátíló- állnmásukon a RJAS-on keresztül fel­hívás» lettek közzé hn«y jú'nden ke- letberlini és a NDK bármely lakosa Ingyen élvlmiszereseniagot kan, ha áimesy Nyugat-Berlinbe és ott közi! nevét, címét, foglalkozását. Az övezethatárrvn — éhező úrimat., herllnieklöl körülvéve — felállították az abrakosztó helyeket. Berlin demokratikus övezetének la- 'okosai átmentek a csomagokért és — átadták azoknak, akiknek valóban szükségük van arra Adenauer paradi­csomában. odaadták az éhező nyugat- berlini munkanélkülieknek. Eisenhower és Ade-auer nrovoká- 'óla súlyos kudarcot szenvedett. MA* aem adták fel a reményt és Connant németországi amerikai főhiztos sze­mélyes irányításával kélné-beesetten próbálják folytatni a „jótékonvko- dást*. Dp az abrak-terv esődbrnient é* is bizonyítja az amerikai hideghábo­rús politika csődjét. Bizonyítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nine felháborodottan utasíi vissza minden provokációt, leleplezi és nieg- bélyegzi a provokátorokat. A klerikális nakcó s*/ov el-rllenes uszító hadjárata a Horthv-fasiznms idején Rákosi elvtárs mondotta Horthy vérbírósága előtt, hogy „a magyar dolgozókban a sok szenvedés meg­erősítette a vágyat a szocialista for­radalom után. Előttünk a megvaló­sult példa, a szocialista Szovjetunió. A Szovjetunió a dolgozók és a sza­badságért kü7,dő népek legfőbb tá­masza.“ A hatalmát és mammutbir- tokait féltő klerkális reakció tisztá­ban volt ezzel és kezdettől fogva izzó gyűlölettel fordult a nagy szo­cialista munkásállam, a Szovjetunió ellen. * A magyar klerikális reakció, amely gyalázatos módon segédkezett a dicső Tanácsköztársaság vérbefoj- tásánál, hivatalos lapjában (Uj Nem­zedék) már 1920 januárjában kije­lentette, hogy „az esztendő feladatai közé tartozik az orosz bolsevizmus- sal való leszámolás is!“ A lap. mi­után beszámolt az intervenciós ha­talmak szovjetellenes terveiről, ki- lelentette, hogy ez a harc irgalmat­lan lesz. „Uj harc, amelyben nem lesz kegyelem. A vörös rém és a polgári társadalom között nincs meg egyezés.“ A magyar jezsuiták ugyanekkor a „Szent Szív“ zászlaja alá szólítják az egész világot a Szovjetunió ellen. Szószerint azt írják: „Mozduljon meg a katolikus világ, szervezkedjék és szálljanak szembe a katolikus Len­gyelország oldalán a bolsevizmussa! Ha a fegyverrel lehet, hát fegyver­rel is!“ (Szív, 19‘ift július 31.) * A klerikális reakció élharcosai, a jezsuiták, folyóiratukban (Magyar Kultúra) a huszas években nagyon felkapott és mindenütt propagál! „turáni gondolatnak“ nemcsak be­hódoltak, hanem megszokott ravasz­ságukkal ebből a soviniszta fajelmé­letből is a Szovjetunió elleni had­járathoz kovácsoltak fegyvert. „Van még jobb is: — írják 1927-ben — a turáni gondolat, amely ma még az újnak csalogató ingerével hatnak a magyar társadalomra.“ Ennek a gondolatnak a nevében hívják fel a figyelmet Észak- és Közép-Ázsia „végtelennek látszó síkjaira“. „A túltömött, saját hazánkban ma még el helyezkedni nem tudó magyar ér­telmiségnek fiatal tagjai a szovjet uralom hamarosan várható bukása után rajokban lepnék el azt a gazda­ságilag szinte felbecsülhetetlen terü­letet“. A magyar klerikális reakció a Szovjetunió kincsekben gazdag te­rületeivel nemcsak a korhely dzsent ri csemetéket' kívánta megajándékoz­ni. ősi szokása szerint saiát zsebé­ről sem feledkezett meg. Ezért írja a már idézett lap ugyanebben a cikk ben, hqgy „a katolikus missziók munkáját az új turáni államra is ki kell terjeszteni, de szerinte „siker reményével csak turáni vérből szár­mazó papok működhetnének ott!’1 Ez azt jelenti, hogy ..fajidegen“ pap ne merészkedjék az új turáni állam­ba betolakodni, mert a tejfölt ott csak a magyar klerikális reakció méltó tagjai kanalazhatiák le! A turáni gondolat néhány év alatt az ő megillető helyre: a történelem szemetesládájába került. Helyébe szülöttje: a magyar fasizmus lépett. Ez hamar megtalálta pártját és 1927- ben szövetséget kötött Mussolini íeketeinges Olaszországéval. A kleri­kális reakció rögtön áldását adta a frigyre. Gasparri pápai államtitkár örömmel állapi' ta meg. hogy „hála Mussolini erős kezének, Olaszország­ban a kommunista propaganda tel­jesen hatástalan“. Beismerte azon­ban, hogy a fasiszták módszerei néha kissé radikálisak, de azt is hangoz­tatja, hogy ez az egyetlen módja a bolsevizmus munkája megakadályo­zásának. Magyarország fasiszta kor­mányának elismerését fejezi ki az­ért, hogy erélye lehetetlenné tesz ..mindenféle földalatti népbolondító propagandát“. A fasiszta kormányzat és uszály­hordozója, a klerikális reakció meg is érdemelte a „magas“ elismerést, mert akkor, amikor Sztálin elvtárs megállapította, hogy „valami egy­ségfront van kialakulóban Cham­berlaintől Trockijig, a klerikális reakció kimondotta, hogy „kész min­denkivel együtthaladni, aki küzdeni akar a bolsevizmus ellen.“ (1927. március.) Ezért segített megbízható egyéne­ket toborozni Horthy fasiszta hadse­regének. A püspökök e óéiból külön titkos utasításokkal látták el papjai­kat. A tömeg számára pedig ismétel­ten imahadjáratokat rendeztek ? Szovjetunió ellen. A szószékekről ezen alkalmakkor féktelen háborús uszítást folytattak. * A klerikális reakció a Horthy fa* sizmus idején egy pillanatig sem szűnt meg rágalmazni a Szovjetuniót hogy félrevezesse a politikailag tájé­kozatlan tömegeket, fékezze a ma­gyar nép szabadságtörekvéseit és biztosítsa bőséges jóléttel járó ural­mát. Mindszenty és Grősz perének ak­tái azt bizonyítják, hogy a klerikális reakció a felszabadulás után is ha­sonló utakon járt. A nép ellenségei­vel, az imperialista hatalmakkal és a bujkáló belső árulókkal szövetke­zett abban a reményben, hogy sike- ■ül elvesztett hatalmát és gazdagsá­gát visszaszerezni. Mesterkedéseire a vallás fátyolét borította. A felszaba­dult és békét őrző magyar nép azon­ban átlátott a fátyolon és lecsapott! a háborús uszítókra.

Next

/
Thumbnails
Contents