Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-04 / 181. szám

2 IN A P L ó A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának rende!ete az állami tartalékföldek hasznosításáról, valamint a dolgozó parasztságnak ezzel kapcsolatban juttatott kedvezményekről, a földhaszonbérletek szabályozásáról Az állami tartalékterületek haszná latát az őszi vetés megkezdése előtt, de legkésőbb 1953. október 1-ig vég leges formában rendezni kell, hogy minden talpalatnyi föld megműve­lése biztosítva legyen. 1. §• (!) A be nem tagosított, illetve ál­lami gazdaságoknak és szövetkezeti gazdaságoknak át nem adott állami tartalékföldekből — kérelmükre — vissza kéll adni a földet tulajdonuk­ba azokriak az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, akik földjüket 1951. augusztus 1-e után felajánlották, vagy elhagyták. Amenriyiben a föld már betago- sitásra kterült, vagy állami gazdaság. letve termelőszövetkezet birtoká­ban van, helyettes egyéb állami tar­talékterületből kell részükre földet tr ajdontía adni. 2) Akik felajánlott földjükért el­lenértéket kaptak és részükre a földet visszaadták, az ellenértéket — ha: főfoglalkozásúk a földművelés — három! év alatt egyenlő részletek­ben, — ha főfoglalkozásuk nem a földművelés — egy összegben azon­nal kötelesek visszafizetni. 2. §. (1) A tártalékföldeket öt évre ha­szonbérbe lehet adni. Tartalékföldet haszonbérletbe vehet minden egyéni­leg gazdálkodó paraszt. Az így haszon- bérletbe vett terület nem haladhatja meg a saját területtel együtt a 25. kát. holdat. Ez alól a földművelés- tíevi miniszter kivételt tehet. 1) A tartaléktőid évi haszonbére a .‘öld kataszteri tiszta jövedelmének minden aranykoronája után öt fo­rint. A haszonbérlőknek földadót nem kell fizetni, de köteles a föld űtán járó teljes beadási kötelezett­séget teljesíteni. Á tartaléktőidből a haszonbérelt területet a beadási kötelezettség szempontjából nem szabad a haszon bérlő saját földjéhez hozzászámítani, hanem külön kell számításba venni. 3. §. (1) A termelőszövetkezeteket — ideértve a termelőszövetkezeti cso­portokat is — a tartalékföldek hasz­nálatának rendezésénél előnyben kell részesíteni. A tartalékföldeket elsősorban a termelőszövetkezetek használatába kell adni, ha annak) megművelését önként vállalják. A termelőszövetkezet a tartalékföld után haszonbért nem fizet, részére a földet ingyenes használatra kell átadni, a tartalékföld után azonban a teljes beadási kötelezettséget kö­teles teljesíteni. (2) A tagosított tartalékföldet terme lőszövetkezeteknek kell használatba adni és helyette, — ha ezt a ter­melőszövetkezet kéri — saját szét­szórt parcelláit kell haszonbérlet út­ján hasznosítani. (3) A termelőszövetkezetek meg­szilárdításával és megsegítésével ar­ra kell törekedni, hogy a termelőszö vetkezet földet ne adjon le. Amelyik termelőszövetkezetnél egy tagra vis?onylag sok föld jut, a földek gon dós megművelésének előmozdítása érdekében kevésbbé munkaigényes növények termelését nagyobb arány­ban kell előirányozni. 4. §. A földdel nem rendelkező dolgozók a tartalékterületekből veteményes­kert céljára, családonként legfeljebb egy kát. hold földet vehetnek haszon bérbe öt évre. Veteményeskert cél­jára lehetőleg a községhez (városhoz) közeleső, kerti művelésre alkalmas tartalékföldeket kell haszonbérbe ad­ni. A veteményeskertnek használt tartalékföld haszonbére a kataszteri tiszta jövedelem minden aranykoro­nája után tíz forint, amellet a ha­szonbérlő a háztáji gazdaságra meg­állapított beadási kötelezettséget tar­tozik teljesíteni. 5. §. (1) Az állam a termelőszövetkeze­tek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelését vetőmag-köl- csönnel és termelési hitellel segíti elő. (2) Az 1953-ban begyűjtött termés­ből állami vetőmagalapot kell léte­síteni. Az alapból a termelőszövet­kezeteknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak a tartalék föld területnek megfelelő mértékig köl- csönvetőmagot lehet adni. A vető­magot öt százalékos többlettel a jövő évi termésből természetben kell visz- szaszolgáltatni. (3) Műtrágya és gazdasági eszkö­zök vásárlására, valamint a gépál­lomás útján végzett munka díjának kifizetésére — indokolt esetben — termelési hitelt kell folyósítani azok nak a dolgozó parasztoknak, akik tartalékföldet bérelnek. Egy család­nak az átvett tartalékföld minden kát. holdja után legfeljebb 500 fo­rint termelési kölcsönt lehet adni. 6. § (1) A föld tulajdonosa vagy ha­szonélvezője mező- és erdőgazdasági ingatlanát haszonbérbe adhatja, vagy kiadhatja részes művelésre. Minden állampolgárnak joga van földet ha­szonbérletbe. vagy részes művelésbe venni. Az állam előhaszonbérleti jo­gát nem gyakorolja. (2) A haszonbérlőé vett föld után a haszonbérlő olyan mértékben köte­les a beadási kötelezettséget teljesí­teni, mintha az saját földje lenne. Kivéve a tartalékföldből bérbevett területeket, amelyeknél a beadási kötelezettséget a bérlő egyéb terü­letétől külön kell számolni a jelen rendelet 2. 8 (2) bekezdésében fog­laltaknak megfelelően. Eészesművelés esetén a teljes be­adásért a tulajdonos és a részesmű­velő egyetemlegesen felelősek. (3) A haszonbérleti, részes műve­lési megállapodások érvényességéhez hatósági jóváhagyás nem szüksé­ges, de nyilvántartás végett be kell jelenteni a községi tanácshoz. (4) A haszonbérietek szabályozá­sára és ellenőrzésére kiadott, a je­len rendelettel ellentétes minden ko rábbi rendelkezés hatályát veszti. (5) A 9.000 (1948/VIII. 28.) korm. számú rendelet alapján az állam ha­szonbérleti jogának gyakorlásává' létesített kishaszonbérletek érvényes ségét a bérlő kívánságára legfeljebb öt évig kell meghosszabbítani. 7. §. A haszonbérlő a tartalékföldből vagy tulajdonostól (haszonélvezőtől') bérelt területet saját kezelésben kö­teles megművelni, azt tovább ha­szonbérbe nem adhatja. 8. §. A tartalékföldek használatának rendezése és azok gondos megmű­velésének biztosítása a községi te- nács végrehajtó bizottságának a fel­adata. 9. §• A jelen rendelet végrehajtásáról a földművelésügyi miniszter, a begyűj­tési miniszter, a pénzügyminiszter és az igazfásdigyminiszter gondoskodik. Nagy Imre a minisztertanács elnöke. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a ierinelííszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok gépállomási díjtartozásainak elengedéséről, a gépállomások díjfizetési rendszerének megváltoztatásáról és a díjtételek lesz Újításáról A Magyar Népköztársaság minisz­tertanácsa a terméshozam növelése, a dolgozó parasztság életszínvona­lának emelése, valamint a termelő­szövetkezeti mozgalom további fo­kozott támogatása érdekében az alábbi határozatot hozza: t A termelőszövetkezeteknek ést egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztoknak a gépállomásokkal szem ben fennálló, az 1952. július 1. nap­ját megelőző időből származó ösz- szes. a jelen határozat kihirdetésé­nek napjáig ki nem egyenlített ter­mészetbeni és készpénzbeni díjtar­tozásait el kell engedni. 2. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok a gépállomások által _vé_g- zett talajrnnIlkák díját az 1955/54 gazdasági évben szabad választásuk szerint természetben vagy kész­pénzben teljesíthetik A termelőszö­vetkezetek a gépállomás! díjra év­közben mind terményben, mind kés/.oénzben előleget adhatnak, azonban a végleges elszámolás a megállapított termésátlag alapján csak a betakarítás után történik. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok természetben a munkák elvégzésével egvidőben vngv utó­lag, készpénzben nedig a munkák rlvégzésével egvidőben fizethetik a talajmunka díját. Ha a termelőszövetkezet vagy az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­raszt természetben előre fizeti a dí­jat vagy annak egy részét, ebben az esetben az előre fizetett díjakból tíz százalék kedvezményt kell adni. 3. A termelőszövetkezetek, vala­mint az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok részére a gépállo­mások által végzett talajmiinka díj­tételeit csökkenteni kell olymódon, hogy a íb—20 cm-es középmélv- szántás díja termelőszövetkezetek­nél az eddigi 42 buzakilogramm vagy 84 Ft helyett. 32 búzakilo- gramm vágy 64 Ft, egyénileg gaz­dálkodó parasztoknál pedig84búza- kilogramm helyett 53 búzakilo- gramm vagv 106 Ft legyen. Ugyanilyen arányban kell csök­kenteni az összes egyéb talaj mun­kák díját is. A termelőszövetkeze­tek abban az esetben fizetik a fenti díjtételeket, ha a gépállomást szer­ződésben vállalt kötelezettségeiket teljesítik, tehát traktorvezetőt és munka,gépkezelőt adnak, továbbá az üzemanyagot kiszállítják. A termelőszövetkezetek részére biztosított kedvezmények az I és II típusú termelőszövetkezeti cso­portokat csuk abban az esetben il­letik meg, ha tagosított területen, az alapszabálynak megfelelően kö­zös talairnűvelést végeznek 4 A jelen határozaiban megálla pit ott díjtételeket 1953 július 1. és 1954. július 1 között elvégzett mun­kákra kell alkalmazni azzal, hogy ezek a díjtételek az 1953 július j után végzetl talajmunkákra vissza­menőleg is érvényesek Az, 1952/53 gazdasági évre eső időben végzett munkák után a ter­mészetbeni fizetés marad érvény­ben. A begyűjtési minisztérium versenyjelentése A minisztertanács vándorzászla­jáért folyó, augusztus 20-i betaka­rítási és begyűjtési békeverseny- ben a gabónabegyüjtés terén a me­gyék sorrendje a következő: t Bács 36 a százalék, 2 Pest 33.9 szá­zalék, 3, Szabolcs 32 4 százalék. 4 Hajdú 32 1 százalék 5 Szolnok 3t 9 százalék. 6. Fejér 318 százalék. 7. Baranya 31.5 százalék 8. Somogy 30.8 százalék. 9 Békés 29 4 százalék. 10. Csongrád 28b százalék. 11. Tolna 27.9 százalék, 12. Zala 27.9 százalék. 15 Vas 26 8 százalék. 14 Győr 26 százalék, 15 Komárom 25 3 száza­lék, 16 Veszprém 21 5 százalék. 17 Heves 21.1 százalék. 18. Nógrád 20 százalék. 19. Borsod 9.7 százalékkal. Felháborodás Dániában amiéit, hogy hillerisláhat jelöllek a bonni szövetségi gyűlési választásokra Kopenhága (TASZSZ): Dániában nagy felháborodást kel­tett Naumann képviselővé jelölésé­nek híre. Naumann a hitlerista pro­pagandaügyi minisztérium államtit­kára volt és a közelmúlt napokban szabadult ki a börtönből. Naumannt az idén januárban az angol meg­szálló hatóságok börtönözték be, mert újabb fasiszta államcsínyt ké­szített elő, A demokratikus lapok kiemelik, hogy a hitleristák mostani képviselői jelölése a nyugati hatalmak közvet­len támogatásával történik. A „Politiken" című lap berlini tu­dósítója jelenti, hogy a Német Bi­rodalmi Párt több olyan hitleristát léptet fel képviselőjelöltként, aki annak idején magas állást töltött be. Ilyen például Hans Grimm, a hit­lerista kultúrbund volt elnöke, to­vábbá a hitlerista hadsereg több magasrangú tisztje, köztük Rudel repülőezredes, Wolf tüzérségi tábor­nok és mások. Görögország növeli katonai kiadásait Athén (TASZSZ): Az „Eleftheria" című lap jelentése szerint a görög kormány a katonai parancsnokság, az amerikai nagykövet és az ame­rikai katonai misszió vezetője által gyakorolt nyomás hatására bele­egyezett abba, hogy az idei költség- vetési évben a múlt évihez képest hétszázmilliárd drachmával növel­jék a katonai kiadásokat. Ezek sze­rint az idei költségvetési évben ka­tonai kiadásokra összesen 3510 mil­liárd drachmát fordítanak. 1953 AUGUSZTUS 4 NEMZETKÖZI SZEMLE De Gasperi bukása megmutatja a klerikális kormány népellenes háborús nyomorpolitiká­jának csődjét, ugyanakkor azt az igazságot, hogy a nép akaratával szemben hosszabb ideig kormá­nyozni nem lehet. De Gasperi meg­próbálta, hogy a június 7-i válasz­tásokon megnyilvánult népakaratot semmibevéve; ugyanott folytassa, ahol abbahagyta. Nem akart tudo­mást venni arról, hogy a választá­sokon balratolódás következett be — ő jobbfelé lépett, tovább a katasz­trófapolitika lejtőjén. De Gasperi nyolcadik kormányának már csak ezért is buknia kellett. Az olasz parlament De Gasperi keresztény- demokrata kabinetjétől mindjárt be­mutatkozásakor megtagadta a bizal­mat. Pedig De Gasperi, aki vén róka a kulisszák mögötti mesterkedések­ben, minden manővert megpróbált, hogy hatalmon maradhasson. A kis „középpártokat“ előbb megfenyeget­te, majd igyekezett megvásárolni őket: azután Saragat útján Nenni pártja felé kezdett szirén-dalba, majd amikor megkapta a szocialis­ták esattanós elutasító válaszát, nyíltan folytatta eddigi „bizalmas“ alkudozásait az újfasisztákkal és a monarchistákkal. Trükkjei sorra csütörtököt mondtak: egykori koalí­ciós társai, a köztársaságiak és libe­rálispártiak — éppen súlyos válasz­tási vereségükből okulva — nem akarták ismét kompromitálni magu­kat, ugyanakkor arra számítottad, hogy ha tartózkodnak a szavazás­tól, egy következő „menetben“ zsíro­sabb koncot zsarolhatnak ki a ke­reszténydemokratáktól. Hasonló szá­mítás vezette a monarchistákat is, akik már-már hajlandók voltak — persze néhány jól kifizetődő minisz­teri tárca ellenében — De Gasperi mellé állni, de Covelli, a párt tit­kára végül is meggyőzte a monar- chista képviselőket arról, hogy De Gasperi köztársasági kormányának még nagyobb árat kell fizetnie a királypárti bizalmi-voksokért... Amit nem ért el De Gasperi klikk­je a „Lege Truffa“, a hírhedt csaló választójogi törvény segítségével, azt nem tudta elérni parlamenti alkudo­zásokkal sem. A kommunista képvi­selők megmondották: az olyan kor­mánynak, amely egyetlen Ígéretét sem váltja be, amely csalással, lát­szat-intézkedésekkel akar port hin­teni a választópolgárok millióinak szemébe, buknia kell. Látszatra ta­lán apróságnak tűnő, de mégis mé­lyen jellemző a klerikális kormány­nak népellenességét palástoló látszat intézkedéseire az az eset, hogyan „oldotta meg“ a kereszténydemo’j-a- ta városvezetőség például a római barlanglakások problémáját. Két ki­lométerre Róma központjától, a ca- rioli luxusnegyed határában ezrével élnek az emberek földbevájt üregek­ben. A Tiburtino negyedben — a hivatalos statisztika szerint — hu­szonháromezer ember tengődik lá­dahulladékból, bádogdarabokból ösz- szetákolt kunyhókban. A kormány megígérte, hogy változtat ezen a helyzeten. S valóban nem lehet azt mondani, hogy De Gasperi Rómája nem tesz semmit a szerencsétlen barlanglakok érdekében. A polgár- mester rendelkezésére minden vis­kón és barlangon házszámot helyez­tek el. így „megoldódott“ a kínos probléma: a barlangok immár „laká­sokként“ kerülnek a statisztikába .., Az olasz dolgozók azonban más­kép akarják javítani a statisztikát. Azt követelik, hogy a háborús épít­kezések helyett gyárakra és iskolák­ra, lakásokra és kórházakra költsék a sokmillió adó-lírát, — azt követe­lik, hogy juttassák valóban építő munkához a munkanélküliek száz­ezreit. Az olasz kormányválság hátteré­ben a tömegnyomor rettentő képe sötétlik. Az a jelentés, amelyet a napokban tett közzé az úgynevezett Vigorelli-bizottság (Vigorelli szociál­demokrata képviselő elnökletével kiküldött parlamenti vizsgálóbizott­ság), némi fényt vet erre a képre. Olaszországban 232.000 család, vagyis az olasz családok két százaléka pin­cékben, barakokban, padlásszobák­ban lakik. Az olaszok 7.5 százaléka, 896.000 család az év egyetlen napján sem fogyaszt sem húst, sem cukrot. Matera megyében mindössze egyet­len, 130 ágyas kórház van, 180.000 lakős számára. Caltanisettában a mezőgazdasági munkás családok ezer csecsemője közül több, mint száz meghal. Az egymillió százezer lakosú Nápolyban csak a lakosság 28 szá­zalékának van munkája. A burzsoá képviselők jelentése „rámutat“ arra, amit nem lehet letagadni, — de nem javasol semmit a nyomor megszün­tetésére. Nem is javasolhat — ehhez meg kellene változtatnia az urakodó klikk népellenes politikáját, meg kel­lene tagadni az „atlanti“ politikát, amely a jelenlegi katasztrofális hely­zetbe döntötte Olaszországot. A hazaáruló politika elvetését kö­vetelték azok a népi tüntetések, amelyek országszerte lezajlottak, De Gasperi bukása után. A béke és a társadalmi haladás kormányát köve­teli az olasz nép, olyan kormányt, amely — mint Togliatti elvtárs mon­dotta a köztársasági elnökkel folyta­tott megbeszélése után. „Tekintetbe veszi a néptömegek akaratát, törek­véseit, követeléseit, még ha e nép­tömegek a baloldal vagy a szélső jobboldal köré csoportosulnak is.“ De Gasperi bukása az amerikai lakájok politikájának kudarcát is jelenti. Az olasz félhivatalos hírügy­nökség azt jelentette Washingtonból, hogy „az amerikai kormánykörökben a De Gasperi kormány bukása saj­nálkozást és bosszúságot keltett." A Le Monde című francia lap arra is rámutatott, hogy „nemcsak Washing­tonban, hanem Bonnban is nagy a nyugtalanság“. „Mindenesetre — foly tatja a francia lap — kétségtelennek látszik, hogy el kell halasztani a Baden-Badenben augusztus 7-re ki­tűzött értekezletet, amelyen az euró­pai hadseregről szóló egyezményt aláíró hat ország képviselői vettek volna részt az olasz miniszterelnök elnökletével “ A Le Monde kertelés nélkül megállapítja, hogy De Gaspe­ri bukása nem pusztán olasz belügy. hanem a nyugateurópai amerikai politika kudarcának megnyilvánulá­sa is. Mint a lap írja, az olasz kor­mány bukásával az „európai had­sereg“ tervét is súlyos csapás érte. Kétségtelen, hogy De Gasperi bu­kásával az amerikai politika egyik legfontosabb európai ügynökét vesz­tette el. A magvar kormány tiltakozó Jegyzéke Jugoszláviához Gőz Imre magyar határőr leiövise miatt A Külügyminisztérium Tájékozta­tási Főosztálya közli: Július 30-án este 8 órakor Tót- szerdahely közelében, a Mura-folyó védőgátján, a magyar—jugoszláv ha­tárvonal mentén jugoszláv határőrök lelőtték Gőz Imre magyar határőrt, aki ott járőrparancsnokával együtt a szokásos járőrszolgálatot látta el. Gőz Imre határőr arra lett figyel­mes, hogy jugoszláv terület felől puskalövést adtak le magyar terü­letre és felment a tőle néhány mé­terre fekvő védőgátra, hogy megál­lapítsa a lövés eredetét. Amikor fel­ért a védőgátra, jugoszláv területről újabb puskalövést adtak le, amely Gőz Imrét azonnal megölte. A jár­őrparancsnok bajtársa segítségére sietett, jugoszláv oldalról azonban is mét tüzet nyitottak, és egy lövedék a járőrparancsnok zubbonyán ha­tolt keresztül. Augusztus 1-én a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztériuma kormánya megbízásából tiltakozó jegyzéket juttatott el a budapesti ju­goszláv követségnek, amelyben til­takozik a magyar határőr ellen el­követett halálos kimenetelű táma­dás miatt és felszólítja a jugoszláv kormányt, hogy sürgősen kutassa fel a bűnösöket és azokat példásan bün­tesse meg. A külügyminisztérium jegyzékében felhívja a jugoszláv kormány figyelmét arra, hogy ilyen támadások kiélezik a magyar—ju­goszláv határon fennálló helyzetet és hátráltatják a normális határ­menti állapotok helyreállítására irá­nyuló erőfeszítéseket. Kitüntetések adományozása a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban Phenjan (Uj Kína): A Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság legfel­ső nemzetgyűlésének elnöksége — július 29-én közzétett rendelete sze­rint — Csen ír Jon-nak, a Minisz­ter-tanács elnökhelyettesének az „Állami zászlórend" I. fokozatát. Cej Csan-Ik-nak és Pák Uj Van­nak, a Minisztertanács elnökhelyet­teseinek pedig a munkaérdemrendet adományozta.

Next

/
Thumbnails
Contents