Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-30 / 203. szám

6

NAPLÓ

1988 AUGUSZTUS M

Fokozni kell a kulfúragitáció színvonalát és ere,ét

fi gyiik nagy munka az ÜK a másó. kát. Uj társadalmat, új hazát építő küzdelmünkben egy pillanatra eam torpanhatunk meg, nincsenek megoldott nagy feladatok közötti szü. nőtök, 8 nem lehetnek hullámhegyek és hullámvölgyek. Az egységesen erős. Göt állandóan egységesebb erő kell, hegy áthassa tevékenységünk minden «őrületét.

Kultúrmutíkánik a termelés, s a napi poWbfkai és gazdasági feladatok végrehajtásának egyik legfőbb eszköze. Cs ez a helyes! Szépségéért és megkapd hangulatáért, üdeségéért és el. vont tartalmáért se táncra» se dalra. Ge könyvre, se előadásra nincsen szükségünk. Figyelmet sem érdemel az, ami az élettől elszakadt, ami sem. mibeveszi a legégetőbb feladati óikat. Nekünk az életből fakadt• az élettel szorosan összefont, az életet tükröző és « napi harcokat elősegítő kultúra kell!

nMrmunkáeainlknak kint a területen: a dolgozó munkások mel. Teáit, ahol a termelőmunka apró hős. tetteinek ezrei születnek, ahol való. sággá, begyűjtött terménnyé válik az egész évi munka, ott keli tevékeny» kedmiök, ott kell köszönteniök, A nyár a kuMragiitáció időszaka vélt. A legnagyobb mezőgazdasági munkák: az aratás.cséplés-begyűjtés idő. szaka. Ezekben a napokban és hetek, ben kul'túrmunkásaii'nk több-kevesieíbb lendülettel dolgozták. Egyes községekben (Zombán, Őosénybem, Pakson, Szekszárdon) elég gyakran felkeres, ték a cséplőgépeket, de a legtöbb helyen a pedagógusok távollléte miatt meghalt a kultúráiét. Ezt a hibát most gyökeresen fel kell számolni. Uj len. dületted és fokozott ambícióval kel! tevék enykedmök rigmuébrigád ja i nk. inak a® őszi munkák idején. ElÖ kell segíteniük, hogy idejében kerüljön földbe az őszi búza és árpa és, hogy határidőre megtörténjék mindenütt a nagy őszi betakarítás.

\ nyáron meglehetősen ajlálbbba- gyott a szemlélíétő agitáció. Csak elvétve lehetett lelni egv-bét községben aratásra,-oséplésre mozgósító képeket. Ami pedig mégis csak elkészült, annak a hibája az volt. hogy nem konkrétan, egy gazdára ér. telin) ez ve bírált, vagy mozgósított, hanem általánosam. A legtöbb képet nem is a községeikben készítették, ha.

nem valamelyik tömegsz,ervezetnek voltak általános jellegű mozgósító feliratai. Ezen a téren íg javítani kell', különösen most, hogy szeptember él. eején megkezdődik a tanítás is. Igen nagy mozgósító ereje van egy-egy ilyen bíráló, dicsérő, ellenséget lelep. lezö képnek, karikatúrának, graifi. kormaik.

A z ősz beálltával ismét fokozni kell az ismeretterjesztő munkát is. A Szabad Föld Vasárnapok, majd pedig a Szabad Föld Téli Esték rendszeres megtartásával kell elősegíteni azt, hogy dolgozó parasztságunk megismerkedjék azokkal az eljárások, kai, amelyek segítségével növelheti terméseredményét, növelheti jövedelmét. A Szabad Föld Vasárnapok a nyáron rendszer telepek voltaik, az elő. adói munkaközösségek nem dolgoztak megfelelően, fgy érthető, hogy a dolgozók érdeklődése is csökkent az elő. adások iránt. Színvonalas, jól megszervezett ellőadások megtartásával ezt a hibát kell Ibi javítani és az elő. adásokon sok-eok új módszerrel kéül megismertetni a dolgozókat.

A nagy munkák befejeztével ismét több dolgozó keresi fél a könyvtára, kiat is. Többen látogatnák el a kultúr- ottihanokiba. Éppen ezért újra azokká az otthonos helyekké kell változtatni a kidtúrotthonokat> amelyek a tavalyi esztendőben voltak. Teljenek meg életté! és vidámsággal a kultúrotitlho- nok, iöj jenék össze isimét rendszeresen a szakkörök, vonjanak be sók új fiatalt és öreget a tánc és színjátszócso- portokba. Szervezzenek mindenütt mezőgazdasági szakköröket, sok színes kultúrműsorral varázsolják széppé, kellemessé a dolgozók estéit.

C nk a feladat & nagyok ezek a feladatok, de nagyságuk hordja magában egyben a feliadatok szépségét és lelkesítő tártailtmáit. Az élet szakadatlan kis csaták, megoldandó fél. adatok összessége, s aki ttroghátirál ebben a küzd-eliembon, rossz katona. Rossz katona és gyáva harcos. Kul- túrmunlkásaink pedig minden megtör, panásuk ellenére is bátraknak, harcai- kod vünknek mutatkoztak. Legyenek továbbra is ilyen harcosai, ilyen katonái a hazának, töltsék be igaz hivatásukat: legyenek a napi élőt éles. szavü kritikusai, bátorbangú krónikásai.

Beiratkozás a szekszárdi zeneiskolába

A Művészeti Dolgozók Szakszervezetének zenepedagógus munkacsoportja értesíti Szekszárd város dolgozóit, hogy az 1953—54-es tanévre a zenei előképzőbe és a zongoratan- szakra a beiratkozás szeptember 2—3—4-én délelőtt 9—11 és délután 5—7 óráig lesz a Széchenyi-utca 3. szám alatt a Pénzügyi és Kereskedelmi Dolgozók kultúrotthonában.

A beiratkozási díj a zenei előképzőbe 10 forint, a zongora tanszakra 15 forint. Egy családból több gyermek beiratkozása esetén kedvezményben részesülnek a tanulók.

A beiratási díj ellenében a növendékek a hangversenyeket díjmentesen látogathatják és szolfézs oktatásban részesülnek.

A tanítás szeptember 7-én kezdődik. Zenei előképzőben növendéket az általános iskola legalább I. osztályának elvégzése után veszünk fel. Zongora tanszék első évfolyamára csak a zenei előképző után lehet jelentkezni. Zene óvoda is nyílik kellő számú jelentkező esetén, az iskolába még nem járó gyermekek számára.

Egy francia miniszter keservei

Irta: PA VEL ROHOUT (Rövidített fordítás)

A t sikerületlen kísérlet után isten

^ segítségével mégis megalakították az új francia kormányt. Megszűnt a több mint egy hónapja tartó válság.

Amint a miniszter belépett új dől. gozószobájába, levetette fehér kesztyűit és elegáns mozdulattal dobta a szolgának.

— Nos, itt vagyok. — szólt barátságosan.

—, Jónapot, exellenciás uram, — válaszolta az egyenruhás öreg szolga. — Üdvözlöm önt itthon.

A miniszter arcán barátságos mosoly jelent meg:

— Itthon üdvözöl? Nagyon kedves. Látszik, hogy a francia erkölcsök nem hanvatlanak.

Kényelmesen helyetfoglalt az íróasztal mögött a hatalmas karosszékben és bíráló tekintetét végigjártatta a szobán.

— Méltóztafott már villásreggelizni? — kérdezte a mim-zteri szolga.

— Nem. Ragyogó, hogy eszembe juttatta. A sok gondtól megfeledkeztem volna róla. Hozzon nekem ...

— ... egy negyed Chateau — Cor. magne Deux 1914-et és két szendvicset szardíniával inog sonkával, —

folytatta a megkezdett mondatot a szolga.

— Hogyan tndja? — meredt rá a miniszter.

— Itthon üdvözöltem miniszter urat. — hajolt meg a szolga — mert már méltóztalott itt lenni.

— Valóban! — csodálkozott a miniszter. — Persze, persze, annyi volt a kormányválság, hogy már jó magam sem ismerem ki magam a bársonyszékek között.

IJjra körülnézett a szobában, hogy felelevenítse emlékeit. A sarokban vízzel telt üvegkádat fedezett fel, kaviccsal, homokkal és néhány hallal. A miniszter megörült:

— Akvárium! Persze, hogy voltam már itt. Erre különösen emlékszem. Állandóan kérdezgettem a kollégákat a különböző kormányokban, melyiknek van ilyen nagy akváriuma. Most végre megtaláltam. Maga pedig ... maga pedig ...

— Jacques, miniszter úr.

— Persze, ide hallgasson, Jules...

— Jacques, kegyelmes uram!

— Igen, igen. Jacquesot mondott, én meg Julesre gondoltam, a közlekedésügyi minisztérium szolgájára ott is voltam már vagy kétszer. LátA kommunizmus lánglelkű harcosa

(A A. Zsdanov halálának 5. évfordulójára)

öt évvel ezelőtt, 1048 augusztus 31-én halt meg Andrej Alekszan- drovics Zsdanov, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam kiváló funkcionáriusa, a nagy Sztálin hű tanítványa és tehetséges munkatársa.

Zsdanov 189Ö február 26-án Ma- riupolban született. Atyja népiskolai felügyelő volt. Fiatal korában belépett a kommunista pártba és 33 éven át minden erejét, minden tehetségét a nép önzetlen szolgálatának szentelte. Tántoríthatatlanul harcolt a marxi-lenini eszmék megvalósításáért, a kommunizmus diadaláért.

Az első világháborúban a hadseregben a katonák között forradalmi kommunista propagandát és agítá- Ciót folytatott. Tevékenyen részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésében és megvalósításában. A szovjet hatalom megszilárdításáért vívott harcban a munkások, katonák és parasztok tömegeit a kommunista párt köré tömörítette.

Zsdanov 1924-től 1934-ig mint a gorkiji kormányzósági bizottság, majd mint a kerületi pártbizottság titkára, a gorkiji kerület pártszervezetét irányította, szenvedélyesen védelmezte a párt főirányvonalát a párt és a nép ellenségei, — a trockís- ták, zinovjevísták, buharinisték ellen. Itt aktívan bekapcsolódott a gazdasági építésbe is. Mint lenini-sztálini típúsú politikai funkcionárius minden erejével azért küzdött, hogy az egyszerű pártfunkcionáríusokat széleskörben bevonja a legfontosabb politikai és gyakorlati kérdések megvitatásába. Zsdanov állandó kapcsolatot tartott a dolgozók legszélesébb tömegeivel és egész tevékenységében a pártnak abból a követelményéből indult ki, hogy a vezetőnek nemcsak tanítania kell a tömegeket, hanem tanulnia is kell tőlük.

A párt XVI. kongresszusán (1930) Zsdanovot a párt Központi Bizottsága tagjává választották. A XVII. párt- kongresszus után (1934) a Központi Bizottság titkára és a Politbüro póttagja, majd 1939-ben a tagja lett.

1934 decemberében, amikor Sz. M. Kirovót Orvul meegölték, a párt Zsdánovot Leningrádba küldte, ahol 10 éven keresztül (1934—1944) az ottani pártszervezetet vezette. A lenin- grádi dolgozóknak a második és harmadik ötéves terv teljesítéséért vívott harcaban elért hatalmas sikerek Zsdánov nevéhez fűződnek.

Zsdánov a Nagy Honvédő Háború éveiben óriási munkát fejtett ki Lenin városa védelmének megszervezésében a német fasiszta hordák ellen.

A Nagy Honvédő Háborúban aratott történelmi jelentőségű gyozeie« után Zsdanov nagy figyelmet fordít arra, hogy valóra váltsa az ideológiai munka fejlesztésére, a szovjet nép kommunista nevelésére, a marxi lenini elméleti kérdések kidolgozására vonatkozó párthatározatokat. Az irodalom, művészet és filozófia kérdéseivel kapcsolatos ragyogó háborúutáni beszédei jelentős mértékben járultak hozzá a marxi-lenini elmélet továbbfejlesztéséhez.

Zsdanov a marxi2mus-leninízmus nagy eszméjének egyik legtehetségesebb propagandistája volt. Képességei különösen a háború utáni években bontakoztak ki. Mint a marxizmus egyik legkiválóbb elméleti tudósa, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet nép és a többi országok népei helyesen sajátítsák el a lenini-sztálini eszméket. Példás, újtípúsú politikai vezető volt, aki helyesen hangolta össze a kommunizmus gyakorlati építését a marxi elméleti kérdéseek elmélyedő tanulmányozásával.

Zsdanov, mint a nemzetközi munkásmozgalom egyik legtekintélye- sebbb vezetője nagy szerepet játszott a világ demokratikus erőinek összekovácsolásában. Felszólalásaiban élesen megvilágította a nemzetközi helyzet, a nemzetközi forradalmi mozgalom legfontosabb problémáit.

Zsdanov szilárd elvhűségével és a párt főirányvonalának tántoríthatatlan megvédelmezésével a párt és az egész szovjet nép őszinte szeretetét és megbecsülését érdemelte ki.

Makszimka

Magyarul beszélő, színes szovjet

film.

A múlt század hatvanas éveiben vágyunk. Az Atlanti-óceán végtelen hullámain orosz hadihajó — a „Vitéz“ ringatózik. Észreveszik, hogy a távolban amerikai zászló alatt hajó tűnik fel- Arra gyanakszanak, hogy a hajó rabszolgákat szállít és ezért megállásra szólítják fel, de a hajó menekülni igyekszik. Közben vihar tör ki és a kalózhajó elmenekül. Az elcsendesedett tengeren a figyelő matróz egy sötét pontot vesz észre a távolban. „Ember a tenger vizében!“ — kiált fel. A kapitány kiadja a parancsot, hogy meg kell menteni a fuldoklót. A kimentett hajótörött nem más, mint egy néger kis fiú.

Különös szeretettel veszi körül a gyermeket Lucskin matróz. Féltő gonddal öltöztetgeti, tanítgatja, szinte lest minden gondolatát. A névtelen kisfiút Makszimkónak nevezi el és lassan megtanítja az orosz nyelvre. Makszimka ragaszkodással válaszol barátja érzelmeire. A két jóbarátra azonban az elválás keserűsége vár. Hadihajón polgári utas nem tartózkodhat. A kapitány elhatározza, hogy Havannában partra teszi Makszim- kát. Havannában ugyanolyan sors várna a kis néger fiúra, mint a ka- lózlhajón. A kapitány aggódik a kisfiú sorsáért, s ezért úgy dönt, hogy csak Hongkongban teszi partra, ahol az angol kormányzó gondjaira bízhatja.

Hongkongban fájdalmas búcsúzás vár Makszimkára és Lueskinra. Az elkeseredett matróz elhatározza, hogy utoljára magával viszi a kisfiút a városba. Letört lelkiállapotát használja fel a hajó írnoka, hogy becsalja egy kocsmába. A matróz itt vad ivásba kezd. Kétes külsejű matrózok ülnek az asztalhoz. Hamar felismerjük őket. A vad álbrázatú tengerészek a kalózhajó matrózai és új tagokat verbuválnak hajójukra. Az eszméletlen Lucskinról ujjlényóma- tott vesznek, amellyel bizonyítani tudják, hogy az orosz hozzájuk szegődött. Makszimka remegve látja a fejleményeket, menekülni már nem tud. A kalózok mindkettőjüket magukkal hurcolják. Makszimkából ismét rabszolga lesz. Korbács csattog a hátán. A „Vitéz“-en közben észreveszik a két elválaszthatatlan barát eltűnését Éjjel-nappal kutatnak utánuk, de sehol sem találják meg őket. Már-már lemondanak róluk, amikor imég utolsó kísérletképpen elhatározzák, hogy kutatás köziben énekelni fognak, remélve, hogy Lucs- kin felfigyel az rósz énekszóra.

Maximka megismeri kedves barát- Jai énekhangját, elszántan beveti magát a tengerbe és orosz barátaihoz úszik. A „Vitéz“ matrózai megmentik a kalózhajóról Lucskint, s a kapitány most már végképpen elhatározza, hogy a fiúcska végleg velük marad. A reggeli sorakozón a matrózok között már ott áll a kis néger fiúcska, az orosz flotta új tengerésznövendéke, fehér, matrózegyenru-. hában.

Ezt o1v

Magyar május elsejék. (Dokumentum-gyűjtemény). A gyűjteményt Réti László elvtárs, a Magyar Munkás- mozgalmi Intézet vezetője szerkesztette és 6 írta a 90 oldal terjedelmű bevezető tanulmányt is, amelyben ismerteti és értékeli a magyar munkásmozgalom május elsejei megnyilvánulásait. Ennek megállapításait alátámasztják az egykori sajtóból, amelyek a tanulmányhoz hasonlóan Időrendi sorrendben foglalkoznak évről-évre valamennyi május elsejével. A kötet a dolgozók széles réte- , geinek nyújt értékes anyagot a munkásosztály küzdelmeinek megismeréassnkui

séhez és egyúttal értékes segítséget jelent a magyar munkásmozgalmat tanulmányozók számára.

*

Karavajev: Október előtt. A könyv szerzője átélte az orosz munkások, 1905-ös első nagy forradalmi megmozdulását, majd utána a sztolipíní reakció sötét korszakát. A mű a szemtanú hitelességével és közvetlenségével színesen és érdekesen közli a szerző élményét a fontos tör: ténelmi eseményről. A könyv nemcsak rendkívül érdekes olvasmány, de fontos kiegészítője a Párttörténet II.—VI. fejezetei tanulmányozásának.

« ............■

tozá

rt. Na jól van Jacques, kezdjünk munkához. Legelőször természetesen hozza a villásreggelit» >

— Parancsára, — hajolt meg a szolga, majd halk léptekkel kivonult. A miniszter még körül sem nézett rendesen, amikor Jacques ismét belépett.

— A különleges osztály vezetője van itt — szólalt meg bátortalanul. — Beszélni szeretne excellenciáddal.

— Dobja ki — legyintett a miniszter. — Vagy egyszerűen Várjon, Magyarázza meg neki, hogy éppen átveszem aZ ügyeket és villásreggeli után bocsássa be.

Jacques zavartan állt az ajtónál— Exoellenciás urain, az osztály- vezető úr azt állítja, hogy a parlament elutasította a költségvetést. A kormány megbukott..,

Az ajtó csattanva nyílt ki, lepke, gyűjteménnyel zsúfolt szekrényeket és kitömött denevéreket cipelő szállítómunkások rontottak a szobáiba, ugyanis új minisztert vártak — a „Vissza a természethez“ párt tagját. Megragadták az akváriumot és a vizet, homokot és halakat ki- lötyögetve siettek vele a raktárba.

— Megfordult a kerék, — állt fel asztala mellől a miniszter. — Kár, hogy ki sem tudtuk beszélgetni magunkat. Jacaues. Nem baj, majd pótoljuk, ha legközelebb találkozunk. Az akváriumra ügyeljenek! Viszontlátásra, barátom.!

ja, ilyen a mi életünk: egyszer ide, egyszer oda.

A miniszter szeme ismét szeretettel pihent meg az akváriumon. Aztán újra Jacqueshez fordult:

— Mikor voltam itt utóljára?

— 1949 nyarán, exoellenciás uram, teljes száz napon keresztül. Ekkor rolt exoellenciád leghosszabb ideig nálunk.

— Magyarázzon meg nekem valamit. Hogy lehet az, hogy a szoba még ma is ugyanúgy van berendezve, mint akkor? Nem hiszem, hogy a kollégáimnak vetem azonos ízlése lenne.

Az öreg szolga meghajolt.

— A miniszter uraknak természetesen a legkülönbözőbb ízlése van, de mi már erre berendezkedtünk ,..

— Hogv-hogy berendezkedtek, kedve- Jacques?

— Külön osztályunk van, excellen. eiás uram... é« külön raktárunk. Így például Laffinett miniszter úr számára rendszerint holland művészek képeit akasztjuk fel, míg Andes- Doyot miniszter úr, mint radikális, a modern irányzatú művészetet részesíti e’őnybpn. Az MRP urai szúrná ra szentképekkel díszítjük a szobát, ezeket különbözőképpen egészítjük ki; így például de Castillac úr megkívánja, hogy az íróasztalán hatalmas album feküdjön Rita Hayworth fényképeivel. Latuel abl>é számára

I pedig a Notre-Dame székesegyház

formájára kifaragott kis bérazek- réhyt készítjük be. Egyes fniniszter urak számára angol büfféről és tolmácsról gondoskodunk, — egyeseknek közülük, mint ismeretes, nehézségei vannak a francia nyelvvel. — A szocialista urak pedig rendszerint Trockiij úr portréját kívánják látni.

A miniszter átmélkodott.

— Most már kezdem érteni, miért találok jóformán minden dolgozó- szobában akváriumot. De hogyan tudják ezt időben berendezni? Hiszen a kormányt csak tegnap hagyták jóvá

Jacques diszkréten mosolygott:

— Ez igen egyszerű, excellenciás uram. A dolgozószobát már akkor kezdjük berendezni, amikor a miniszterelnök a kormánylistával a parlamentbe indul.

— Kiváló! — lelkesedett a miniszter. De a következő pillanatban ösz- szehózta szemöldökét.

— Mondja, Jacques. És mi történik, ha a parlament nem hagyja jóvá a kormányt?

A szolga meghajolt.

— Ez már a mi kockázatunk, excellenciás uram. Ezúttal ötször rendeztük át a dolgozószobát. Párizs felszabadulása óta most rendeztük át ötvenkettedszer...-i- Ilyen az életi — sóhajtott a miniszter. — És a „L'Humanité“ azt meri állítani, hogy Franciaországban egyetlen új kormány sem hozott váL