Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-22 / 170. szám

1953 JÚLIUS 22 3 NAPLÓ A szovjet szak szervezetek tapasztalataiból: Rúkosi elviáre beszéde után . . • Figyelmes gondoskodássá! törődjünk a dolgozók igényeinek és szükségleteinek kielégítésével A szovjet szakszervezeteket az te­szi erőssé, hogy a legszorosabb kap­csolatban állnak a tömegekkel. Le­nin rámutatott, hogy a szakszerve­zeti funkcionáriusok kötelesek min­den oldaláról ismerni a munkások életét, hogy bármely időpontban meg tudják határozni a tömegek hangulatát, törekvéseit, szükségletei­ket. gondolataikat. Rendelkezniök kell azzal a képességgel, hogy elv­társi magatartással, a dolgozók szük- séaleteinek gondos kielégítésével ki- viviék a tömegek bizalmát. A szakszervezetek sokrétű munká­ja az emberekkel való foglalkozáson alapszik. A szakszervezeti funkcio­náriusok ne csak tanítsák, hanem tanuljanak is a tömegektől. * A munkásgyűléseken, termelési ér­tekezleteken és a különböző konfe­renciákon a munkások és alkalma­zottak a legkülönbözőbb javaslato­kat. észrevételeket teszik. Ebben nyilvánul meg a tömegek magasfo­kú aktivitása, alkotó kezdeményezé­se. hazafias gondoskodása a szoviet állam gazdasági erejének megszilár­dítása iránt. A Csuszovszki Kohómű ,.370*'-es hengersorának dolgozói tavaly túl­teljesítették a termelési és önkölt­ségcsökkentési tervet. Ez év első negyedévében azonban a kollektíva nem tudta teljesíteni előirányzatát. A hengerészek a munkássvűléseken többször bírálták a normális munka­menetet akadályozó hiányosságokat. A műhelybizottság tagiai a munká­sok jogos követelését támogatva fel­vetették ezeket a kérdéseket az igaz­gatóság előtt. Eredményt azonban nem értek el. Ekkor Tyezjakov elv­társ, a műhelybizottság elnöke éle­sen megbírálta a gyár vezetőit a „Csuszovszkij Rabocsij" című váro­si lapban, amiért a vezetők nem noznak intézkedéseket a fennakadás nélküli munkamenet biztosítására. Bizonyos, hogy a munkások ja­vaslatainak megvalósításáért folyta­tott kitartó harc meghozza az ered­ményeket. A műhelybizottság a szo­cialista termelés érdekeit szívükön viselő szakszervezeti funkcionáriu­sokat jellemző eb^’erűséggel járt el. A szakszervezeti funkcionáriusok legelső feladatai közé tartozik az élet beható ismerete. Kötelességük érdeklődni minden iránt, ami a ter­melés folyamatában, a kollektívá­ban történik, a dolgozók életkörül­ményei iránt, segítséget nyújtani az egyes emberek képességeinek fej­lesztésében a kommunizmus építése érdekében. Az igazi szakszervezeti vezető figyelemmel kísér minden felszólalást, gondosan és gyorsan foglalkozik a beérkezett panaszok­kal és jelentésekkel, kitartóan har­col a hasznos javaslatok megvalósí­tásáért, a munkások és alkalmazot­tak életkörülményeinek javításáért. Nemrégiben a kommunális építke. zések munkásainak kievi .területi szakszervezeti szövetségéhez azzal a bejelentéssel fordult Nyeroscsin asz­talos, hogy helytelenül számították ki a munkabérét. Az ellenőrzés fo­lyamán bebizonyosodott, hogy az építkezési tröszt számfejtési osztá­lya hibát követett el. A hibát gyor­san kijavították. Egyesek talán úgy vélnék, hogy a kérdés ezzel el volt intézve. A szak- szervezet területi bizottságának dol­gozói azonban nem szorítkoztak erre az egy esetre. Találomra megnézték a tröszt néhány más munkásának munkalapját is. Kiderült, hogy ha­sonló hibákat más munkásokkal kapcsolatban is elkövettek. így az­tán egy panasz gondos megvizsgálá­sa lehetővé tette, hogy a szakszer­vezeti és gazdasági vezetők rendez­zenek egy olyan fontos kérdést, mint a munkabér számfejtése és kifizeté­se. Ez az eset jellemző példája an­nak, amikor a szakszervezet figyel­mesen jár el a beérkező panaszok ügyében és meglátja az egyes em­berek panaszában a nagy jelentősé­get. A szakszervezetek munkájában kiemelkedő helyet foglal el a tag­ságnak nyújtott sokoldalú — a többi között anyagi — támogatás. Magá­tól értetődik azonban, hogy ez a se­gítségnyújtás nem ölthet semmi esetre sem valamiféle jótékonykodá- si jelleget. A párt azt tanítja, hogy az emberekkel való kapcsolatokat elvi alapokra kell építeni. Figyelmes nek lenni azt jelenti, hogy gondos­kodni kell az emberek anyagi, kul­turális és szellemi szükségleteinek kielégítéséről, ugyanakkor nem sza­bad elsiklani a hibák mellett, nem szabad maradi vélemények uszályá­ba kerülni. A szakszervezeti funk­cionárius politikai vezető, a töme­gek irányítója, aki az emberekhez való viszonyában magas elvi ala­pokon áll. A gyönki Vörös Csillag tsz 130 mázsa búzát kapott „ajándékba“ A gyönki Vörös Csillag tsz udvarán hatalmas gesz­tenyéid árnyéka a<l egy kis menedéket a tikkasz ó júliusi, hőség elől. A fa vendégszerető árnyékában telepedett he Vincze György, a tsz elnöke, Trink István, a párttitkár és a tagok egy részei hogy az ebédutáni pihenő alatt elbeszélgessenek egy ki. csit. Éppen az aratásról folyik a szó. amikor közéjük top­panok. „A zabon kívül mindent learattunk — mondja Vincze elvtárs, — pedig a gépállomás nem sokai segített. Rossz gépe­ket küldött ki, itt kijavít­gatták és amikor már jó volt. máshova vitték és mi ismét rosszat kaptunk• sőt. még a mi traktorosunkat is elvitték tőlünk minden tiltakozás ellenére. A var­sáéi gépállomás hibája az is, hogy a 650 hold tarló­ból mindössze 145 hold van felszántva. — Sok baj van a gépállomással, — hallat, szik egy női hang és ek­kor látom, hogy a szakács­nők is ott ülnek távolabb a fa alatt és zöldbabtisz­títás közben érdeklődéssel hallgatnak minden szót. Bánki Mihály né. — akinek 000 munkaegysége volt jú. nius 30-ig, — folytatja a gépállomás kritikáját. — Beleteltek bennünket az újságba, hogy 10 literes kannában küldtük ki a traktoros ebédjét és nem kaplak hozzá se kanalat, se tányért, de azt nem mondták meg, hogy mi megkértük őket, hogy hoz­zanak magukkal evőesz­közt, mert a mi konyhánk csak most alakult és nincs elég felszerelésünk. Azt se. jelentik be, hogy hányán kérnek ebédet és gyakran megtörténik, -hogy a Irak. torosok nem kapánk enni — mondja egy másik asz- szony. Miután a gépállomásról ki.ki megmondta, ami a szívét nyomja, lassan a behordásra és a cséplésre terelődött a szú. — Már megkezdtük a hordást — mondja Vincze elvtárs, borostás átlát dörzsölve. — Szép eredményt várunk a cséplésnél is. Kiszámí­tottuk, hogy a beadásból elengedett 10 százalék ép­pen 130 mázsa búzát je­lent és ez körülbelül 10 ha tagú családnak évi szükséglete. Szó se esik tagok között arról, hogy valaki az ősszel ki akarna lépni. A tagok lelkesedését a jó termésen kívül fokoz­za az is, hogy az új kor­mánypolitika szinte aján- déképpen adja a 130 má­zsa búzát. A gyönki Vörös Csillag tsz tagjai dolgoznak is a párt és a kormány politi­kájának sikeréért. Már a lentöbb tag 300 munkaegy­ségen felül teljesített. Je­lenleg a behordást végzik gyors ütemben. Azzal bú­csúznak, hogy a varsáéi gépállomást is bíráljuk meg, mert nem. segítik elég gé a munkájukat. „Megmulatjuk ez az nem a kul A tamási járás területén dolgozó parasztságunk és párttagjaink köré­ben nagy lelkesedésre talált a kor­mány új programmja. E lelkesedés nem egy helyen a gyors aratást ered ményezte. Magyarkesziben például a tanács­házán július 5-én, vasárnap reggel megjelentek a kulákok, hogy a csép­lőgépet azonnal adják vissza, készen kijavított állapotban, hogy még csé­pelni is tudjanak vele. Rákosi elvtárs beszédének meg­hallgatására is nagyon készült min­denki: járásunk 15 községében mint­egy 200 helyen meghallgatták szer­vezetten a rádiót. A beszédek után a lelkesedés még nagyobb erővel mu­tatkozott meg, különösen a tszcs tagsága között. A beszéd után, hogy csak néhány példát említsek, a nagy- szokolyi „Béke" az értényi Uj Ba­orszííar nekünk épül, iikoSiUíik!“ rázda és Dózsa, a felsőnyéki Vörös Csillag, a tamási Vörös Szikra tszcsk-ben a tagok azonnal megfo­gadták: még vasárnap is aratnak és minden erejükkel azon lesznek, hogy megvédjék a közös vagyont, hogy tovább erősödjenek. Értényben még a kilépni szándékozó tagok is azt mondták, — ez a helyes út, ez a jó. Pártunk és kormányunk eddig nem hagyott el és ezután még na­gyobb támogatást fogunk kapni, ezért érdemes jól és sokat termelni, dolgozni. Az egyéni dolgozó parasztság kö­rében a legnagyobb gyűlölettel be­széltek a kulákságról. Azt mondták Iregszemcsén: „megmutatjuk, ez az ország nekünk épül, és nem a kulá- koknak." Kovács Miklós tamási JB szöv. oszt. vez. 73/2 Építőipari Vállalat: Bakos-ácsbrigád 182’8 szizn'ék! A 73/2. Építőipari Vállalat dolgozói az elmúlt negyedévben is sikeresen valósították meg a rájuk háruló fel­adatokat. Ezzel féléves tervüket 108 százalékra teljesítették. Az új kor­mány programmja még nagyobb munkalendületre serkentette vala- mennyiöket, hiszen azok az építke­zések, amelyek szinte naponta emel­kednek, a nép érdekeit szolgálják Minden tégla, amit felraknak, a sa­ját életszínvonaluk emelkedését je­lenti. A Bakos ács-brigád a legutób­bi értékelés szerint 182.8 százalékot teljesített. A II. negyedévben nagy javulás tapasztalható egyes építkezéseken. A munka helyes megszervezésével, az újítások, észszerűsítések alkal­mazásával számos építkezésen a dol­gozók túlteljesítették tervüket. A sárbogárdi építkezés dolgozói 148, míg a bérház dolgozói 111.8 száza­lékot értek el. A tamási építkezésen 176.6 százalékot értek el a dolgozók az elmúlt negyedévben. Vannak a 73/2. Vállalatnál olyan építkezések is, ahol a dolgozók, a ve­zetők rossz munkája miatt nem tud­ták teljesíteni a tervet, ezzel egyben akadályozták a vállalat tervteljesíté­sét is. A rossz műszaki irányítás miatt a tolnai építkezés dolgozói 85.6 százalékra, míg a gyapotegro- náló építkezés dolgozói 84.6 száza­lékra teljesítették II. negyedévi ter­vüket. Ezek a dolgozók a jó példát követve harcoljanak a terv sikeré­ért. 1952-től nem volt csecsemőhalá'ozós Gimesi Sándor, nagymányoki „érdemes orvos" körzetében Nagymányokon és környékén osz­tatlan örömet keltett az elmúlt he­tekben, amikor híre ment, hogy a központi rendelőintézet vezetője, dr. Gimesi Sándor megkapta az „ér­demes orvos“ kitüntető címet. „Ha a beteg bízik az orvosában, az fél gyógyulás“ — ez Gimesi Sándor el­ve s valóban mindent elkövet, hogy betege bizalmát megnyerje. Nagy- mányokról és a környékről 3500-as körzete van, de mindenkit személy szerint ismer, s nem megy el az ut­cán anélkül, hogy el ne beszélgetne az ismerős bányászokkal, dolgozó parasztokkal. Az orvosi rendelés minden nap mór korán reggel megkezdődik a nagymányoki központi rendelőben. Egymás után kopogtatnak be a be­tegek; Kuczi József bányász felesége 6 hetes kislányukat hozza, s Gimesi doktor nemcsak a gyógyszert írja fel, hanem meg is nyugtatja az ag­gódó édesanyát: három nap múlva a kislány ismét jól eszik és nyugod­tan alszik. NEMZETKÖZI SZEMLE Lassú a fc;s70Ípá!ás a bonyhádi Vendéglátó Vállalatnál Alig egy-két hónapja, hogy Bony- hádon megnyílt a dolgozók kerthe­lyisége, azonban mindezideig a Ven­déglátó Vállalat vezetősége nem vet­te észre, hogy a felszolgálás milyen lassan megy. Felületesen kezelik a vendégeket. Pedig nagy érdeklődés­sel várták a bonyhádi dolgozók a kerthelyiséget. Az árnyas fák alatt, vidám szórakoztató zene mellett egy­két pohár sörrel napi fáradalmaikat kipehenhették volna ... azonban a „volna“ közbejött. Ez pedig az, hogy a felszolgálók kényelmesek, órákig kell a vendégeknek várni, míg egy- egy pohár sört kapnak. Július 12-én Kovács János és családja 1 órát várt sörére és csak úgy kapott, hogy a felszolgáló tálcájáról levett egy pohár sört. Javasoljuk, hogy a nagy meleg ellenére is gyorsabb ki­szolgálást végezzenek a vállalat fel­szolgálói. Azt javasoljuk, hogy olvas­sák a sajtót és vegyenek példát ezer és ezer ipari dolgozóról, akik munka­versenyben végzik munkájukat és úgy teljesítik feladatukat. Ezt a Bonyhádi Vendéglátó Vállalatnál is meg lehet oldani. Kálovics II. György Bonyhád, levelező, Uifajta üzlet Joseph Ryant, a kikötőmunkások szakszervezetének elnökét, akit az amerikai hatóságok most letartóztat­tak, hosszú ideig a „kommunis­ta" és a „vörös" faló példaképének tekintették az Egyesült Államokban. A burzsoá sajtó és a rendőrség, te­kintettel „Joe királynak“ a „kom­munizmus“ elleni harc terén kiví­vott rendkívül érdemeire, évtizede­ken át szemet hunyt a Ryan-féle szakszervezetben uralkodó gengszte­rizmus, gyilkosságok és korrupció fe­lett. Ebben a szakszervezetben a vezető tisztségeket 30 százalékban büntetett előéletű egyének töltötték be. Amikor azután végezetül magát „Joe királyt' 'is bíróság elé állítot­ták, számos részlete került napfény­re bűncselekményeinek, amelyek gazdagságot és hatalmat hoztak a fortélyos szakszervezeti vezérnek. — Kiderült többek között, hogy Ryan nagy üzletté tette a „kommunistael­lenes harcot" a maga és a hasonsző­rűek számára. Ryan szakszervezetének, mint szá­most más amerikai szakszervezet­nek is, külön „kommunistaellenes alapja" volt. 1947 januártól 1952 ok­tóber 31-ig több, mint 185 ezer dol­lárt fizettek be ebbe az alapba. A gőzhajózási társaságok vagy közvet­lenül, vagy hirdetések formájában eszközölték befizetéseiket. Ryan kihallgatásakor a nyomozók megtévesztése céljából kijelentette, hogy sok gondot és aggodalmat oko­zott neki ezeknek az összegeknek felhasználása, mert a „kommuniz­mus elleni harc" veszélyes volt és titokban folyt. A vizsgálat azonban egészen mást derített ki. A haladó elemek üldö­zése láthatólag nem igényelt na­gyobb kiadásokat, mert Ryan és társai mintegy 130 ezer dollárt egy­szerűen eltulajdonítottak a „kommu­nistaellenes alapból*' munkásellenes tevékenységükért járó külön jutal­mak címén. A „March of Labour*' című amerikai szakszervezeti folyó­irat idei 3. számában kimutatást kö­zöl arról, hogyan használta fel a kikötőmunkások szakszervezete „kommunistaellenes alapját." Ryannak a szakszervezeti geng­szternek és barátai számára a kom- munistaüldzés jövedelmező üzletté vált. Nincs is mit csodálkozni ezen! Hisz McCarthy szenátor szintén a „kommunistaellenességgel" csinált politikai karriert. „Vakard meg az antikommunistát, s megtalálod a szélhámost!" — jegyzi meg ezzel kap csolatban a „March of Labour" cí­mű folyóirat. Agyút rizs helyett A rizs a japánok főtápláléka. A múltban jutott belőle még a szegé­nyebb családok asztalára is. Termett belőle elég. Ma gyökeresen megvál­tozott a helyzet. Évről-évre kevesebb rizs terem Japánban. Vájjon miért? Az ok: Japán amerikai megszállása. Ezt még a „Nippon Times'* című an­gol nyelven megjelenő tokiói bur- zsoá lap is kénytelen beismerni. Az amerikaiak óriási földterületeket sa­játítanak ki repülőtér-, hadianyag- raktár- és laktanvaépítési célokra A parasztokat elűzik a termékeny földekről. A „Nippon Times'* adatai szerint Japáh rizstermése több, mint 132.900 bushellel csökkent az ame­rikai megszálló hatóságok és a Nem­zetbiztonsági Hadtest (a japán ál­landó hadsereg fedőneve) földkisajá­tításai miatt. Az amerikai és japán katonai parancsnokságok összesen 89.069 acre földet sajátítottak ki, s légitámaszpontokat, gyakorlótereket és laktanyákat építettek ezen a te­rületen. Japánban akkora a rizshiány, hogy külföldről kell behozni rizst. A japán hatóságok gyakorta egé­szen rosszminőségű, sőt nem egyszer teljesen élvezhetetlen rizst vásárol­nak behozatalra. A lap szerint „Bur­mából például sárga, penészes, sú­lyos májbajt okozó rizst" importál­nak. Amikor a társadalombiztosítási minisztérium azt javasolta a mező- gazdasági minisztériumnak, hogy az egészségre ártalmas rizst vonja ki a forgalomból, a mezőgazdasági mi­nisztérium válaszképpen „tanácsol­ta" a lakosságnak, hogy ----csök­k entse rizsfogyasztását, azaz marad­jon éhkoppon. Ám ez még mind kevés. A „Nip­pon Times" közli, hogy az amerikai parancsnokság újabb 239.105 acre földet igényel. Nem kétséges, hogy a Josida-kormány igent mond ame­rikai gazdáinak. A japán parasztok azonban nem óhajtanak odaadni föld jüket a megszállóknak és éhenhalni. Az „Aszaki" című lap közleménye szerint országszerte széleskörű az erőszakos földkisajátítás elleni moz­galom. A gondos orvosi munkának meg van az eredménye. A táppénz állo­mányban levők száma a korábbi 5— 6 százalékról Nagymányokon 2 szá­zalék alá csökkent, s éppen a jó or­vosi munka eredményeként meg­szűntek a balesetek is. A rendszeres balesetelhárítási előadások mellett Gimesi doktor hetenként lemegy a bányába, megvizsgálja a munkahe­lyeket, s ott is ad egészségvédelmi tanácsokat a bányászoknak. A bányászok jó egészségügyi ellá­tása mellett Gimesi doktor legna­gyobb büszkesége, hogy 1952-től nem volt körzetében csecsemőelhalálozás, ugyanez idő alatt 70 éven aluli enr bér sem halt meg. Van egy saját hároméves tervem, — mondja — azt a célt tűztem ma­gam elé, hogy 1952-től 1954 végéig ne forduljon elő körzetemben cse­csemőhalálozás. Tervemet eddig si­került megvalósítanom, s remélem ezután is megtudom tartani ezt a* eredményt. Gimesi Sándornak minden eszkö* rendelkezésére áll, hogy betegeit jól ellása. Rendelőjében a röntgen-gép mellé az idén rövidhullámú gépet kapott, s az őszre megérkezik az új kvarclámpa is. — A háború alatt Ajkacsinger- völgyben voltam bányaorvos, — mondja Gimesi Sándor. — Akkor, mint mondották, büntetésül „túlzó“ munkásbarát magatartásomért, a front egyik legveszélyesebb szaka­szára dobtak. Most — munkámért megbecsülnek s értékelik igyekezete­met. Röviden ebben tudnám össze­foglalni, hogyan váRn-mti o »le­tem a felszabadulás óta.

Next

/
Thumbnails
Contents