Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-14 / 163. szám
2 1953 JÜLIUS 14 NAPLÓ 99A békéért, a% amerikai uralom ellen66 A londoni dolgozók tüntetései és gyűlései NEMZETKÖZE SZEMLE A nyugati külügyminiszterek washingtoni tanácskozása London (TASZSZ) Július 12-én Londonban tömegtüntetés volt, amelyet Nagybritannia Kommunista Pártjának londoni kerületi bizottsága szervezett. A kedvezőtlen időjárás ellenére több, mint nyolcezer londoni vett részt a tüntetésen, amelynek jelszavai követelték Nagybritannia felszabadítását az amerikai uralom alól, a békeharc fokozását, a vitás nemzetközi kérdések békés rendezését, a szabad kereskedelmet, a Szovjetunióval, Kínával és a népi demokratikus országokkal való barátságot. A gyűlés részvevői viharos éljenzéssel fogadták Harry Pollittnak,. Nagybritannia Kommunista Pártja főtitkárának megjelenését az emelvényen. Polliit bírálta az Egyesült Államok politikáját. Mint mondotta. Amerika „nem akar beleegyezni a Szovjetunióval való találkozóba, elveti a tárgyalásokat, elhúzza a koreai háborút. Most nem olyan idők járnak, amikor Anglia kormányát vesztett hajóként úszhat az árral. Most határozott vezetésre van szükség.“ Polliit kijelentette: „A gondolkozó emberek kétségtelen kapcsolatot látnak az amerikai parancsra cselekvő Li Szin-Man taktikája és a keletnémetországi események között.“ „Mindkettő szándékos kísérlet, amellyel az utolsó pillanatban meg akarják akadályozni a nagyhatalmak vezetőinek találkozását...“ Polliit a Béke Világtanács budapesti ülésének felhívására hivatkozva követelte, hogy a négy nagyhatalom képviselői üljenek össze a vitás kérdések megtárgyalására, Anglia lépjen ki az amerikai katonai szövetségből, tartsák be a potsdami egyezmény Németországra vonatkozó megállapodásait, hagyjanak fel a gyarmati háborúkkal, vonják ki az angol csapatokat Egyiptomból, tiltsák be az atombombát, csökkentsék a fegyverkezést, az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt és hárítsanak el minden akadályt a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem útjából. Híre vezet a szuverenitás elvesztése? Moszkva (TASZSZ) D. Kraminov a Pravda-ban arról ír, hogy a holland uralkodókörök olyan változtatásokat akarnak eszközölni az alkotmányon, amelyek az ország szuveré- nításának elvesztésére vezetnek. A holland kormány buzgón helyesli az európai hadsereg megterem tését, amelynek magva az újjáteremtett hitleri Wehrmacht lenne, az a Wehrmacht, amely alig több, mint egy évtizeddel ezelőtt tűzzel-vassal pusztította a holland városokat és falvakat1. A holland zúgpolitikusok saját hadseregüket is készek a hitlerista revansiszta tábornokok kezére adni. Épp ebből a célból akarják keresztülerőszakolni a parlamentben az európai hadseregről szóló szerződést és ratifikálni, még mielőtt Francia- ország ratifikálja. Amint Kraminov kiemeli, a holE hónap végén hazánkon mintegy 20.000 — a bukaresti Világifjúsági Találkozóra igyekvő — külföldi fiatal utazik át. A,, küldöttek vonata több állomáson megáll, ahol a magyar fiatalok közvetlenül átadják üzeneteiket, ajándékaikat. Fiataljaink lelkesen készülnek ezekre a Azokban a megyék■land sajtó a kormány memorandumát taglalva rámutatott, hogy Hollandia, akárcsak Belgium, kénytelen külföldi nyomásra siettetni az európai hadseregről szóló szerződés ratifikálását. Ez a nyílt beismerés azt bizonyítja, hogy Hollandia kormánya amerikai parancsnak engedelmeskedik és nem gazda már saját házában. Az amerikai gazdák pedig nem törődnek sem az ország méltóságával, sem érdekeivel. Az euróupai hadseregről szóló szer ződés ratifikálása elleni mind erőteljesebb tiltakozások a parlamentben és az egész országban meggyőzően bizonyítják, hogy a holland nép nem nyugszik bele az amerikai monopóliumok néma kiszolgálójának és az Európa lángbaborításáról álmodozó revansiszta német militaristák kényszerű segítőtársának szerepébe — fejezi be Kraminov. ható, fogadóbizottságok alakulnak a DISZ, MNDSZ, MSZT, SZOT, Béketanács és a megyei tanács képviselőiből. Előreláthatólag Győr, Pest, Szolnok, Komárom, Békés' és Hajdú megyéket érintve utaznak át hazánkon a béke ifjú küldöttei. A fogadóbizottságok már több helyen megalakultak. Kik voltak a június 17-i berlini fasiszta provokáció résztvevői ? Becs (TASZSZ). A Grácban megjelenő „Die Wahrheit" közölte a ra- oensbrücki hitlerista koncentrációs tábor két oolt foglyának levelét Erna Dorn háborús bűnösről, akit a június 17-i fasiszta proookáció szervezői kiszabadítottak a hallei börtönből és aki tevékenyen résztoett a provokátorok gaztetteiben. Az osztrák jobboldali szocialisták nőszervezetének sa jtója széleskörű kampányt indított, amelynek során Erna Dornt „hősnőként" és „szabad, ságharcoskénl“ tüntették fel — állapítja meg a gráci lap, majd ismerteti a két volt fogoly levelét, A levél kiemeli, hogy Erna Dorn, aki fel- ügyelőnő volt a ravmsbrücki koncentrációs táborban, legalább kilencven nő meggyilkolásáért felelős. Erna Dorn tevékenyen résztoett a haláltábor foglyainak megkínzásában, elvette a fogoly nőktől ruháikat és kényszerítette őket, hogy gyermekeikkel együtt a fagyban álljanak, korbáccsal verte őket, kutyákat uszított rájuk, stb. A hallei kerületi bíróság — mint ismeretes — Erna Dornt június 22-én halálra ítélte. Fo^adóbizottsáarok alakulnak a hazánkon átutazó VLT külföldi küldöttek üdvözlésére ben, ahol a küldöttek átutazása várA KENYÉRÉRT I ekatyerina Halosina «I még az éjszakát is a mezei szálláson töltötte. Még egyszer körülnézte a kombájnt, mielőtt elindul vele győzelmes útjára. Késő estig vizsgál- gatta kifogástalanul működik-e minden alkatrésze. A traktoi’ista lámpással a kezében állt Jekatyerina mellett és mi tagadás, ugyancsak megunta már ezt a foglalkozást. — Hagyjuk már abba, elvtársnő, — szólt a köpcös traktorista. — Nincs ennek a gépnek semmi hibája, úgy fog dolgozni holnap, ahogy még új korában sem! A körülállók nevettek: — De biztos vagy benne! Ahelyett, hogy örülnél neki, hogy a kombájn vezető még egyszer ellenőrzi rendben vannak-e a gépek, még le akarod beszélni róla. — O, te álomszuszék! — szólt az egyik élesnyel- vü menyecske, — menj csak aludni, majd mi világítunk Katyjának. ... Ezen az éjszakán nemcsak Jekatyerina, hanem az egész kolhoz lázban volt. Hiszen holnap kezdik az aratást. Délután termelési értekezlet volt a mezei szálláson. Aztán még az este körülkaszáltak az egész begyűjtésre váró területet, hogy a kombájn reggel rögtön rámehessen a föld re. Most készen áll minden a . nagy munkára. Szekerek, gépkocsik is érkeztek a szállásra. A szelelőrosták körül a zsákok és ponyvák, halmai fekszenek. Közben odajött a kolhozelnök és a brigádvezető is. Mindenki izgatott, türelmetlen, aludni sem tud, mint a gyerek, aki tudja, hogy a holnapi nap pal valami csodálatos élményben lesz része. IVI ásnap alig hogy elő *•" bukkant a nap, s felszállt a harmat, mind ott álltak . a gabonaföld végénél. Beindították a motorokat. Kusdar Asz- kerov brigádvezető most intett vörös zászlójával és a gépek méltóságteljes lassúsággal megindultak a búzatábla felé. Jekatyerina állt a kombájnkerék mellett és végignézett a végeláthatatlan búzatenger felett. A traktorvezető hátrafordult és Halusinát figyelte. A vágószerkezet nehezen birkózott meg a búzával. Igen sűrűn nőttek a szálak. ömleni kezdett a ponyvára a kalászok folyama. a tartályba pedig aranyos búzaszemek hullottak. Halusina most átadta a kormányt segédjének és így szólt: — Tartsd alacsonyan a vágószerkezetet, el kell kaonia a lehajló kalászokat is. Most szekerek jönnek a gépcsoport mögé. Jekatyerina felemeli a rekeszt és a gabona beleömlik a szekérre szerelt faládákba. A tartály kiürítése miatt nem áll meg a kombájn, menetközben végzik el ezt a munkát. Aszkerov felméri a learatott területet, majd odafut a mérlegkezelőkhöz és izgatottan figyeli a mérés eredményeit, — Nos ménnvi’’ , A mérlegkezelő büszkén válaszol; — Nagyon jó! 140 púd (22.5 mázsa) egy hektárról. Aszkerov örül az eredménynek. — Az ő brigádjára bízott területen nőtt legsűrűbben a búza az egész kolhozban. Node meg is dolgoztak érte alaposan. Sietve újságolja Aszkerov a kombájn vezetőnek is az örömhírt. Jekatyerina mosolyogva válaszol: — Az ilyen termést öröm betakarítani! Valóban. Ez az öi’ömhíi szinte szárnyakat adott az emberek munkakedvének. Nótára gyújtottak és dalolva még gyorsabban haladt a munka. okán vannak a szé^ rűn is. Szüntelenül dolgoznak a gabonatisztítók. Két pózna között hatalmas feliratokat lenget a szél: mint dagadó vitorlákba belékapaszkodik: ..Csak tisztított gabonát adunk az államnak!“ meg „Erőnk és boldogságunk a kenyér!“ A szekerek egymás után telnek meg a duzzadt búzás-zsákokkal. — Ki vezeti az első vörös szállítmányt a beadási helyre — kérdezi Halos'na a kolhozelnöktől — Kusdar Aszkerov — feleli a kolhozelnök. — Az ő brigádja kezejte meg elsőnek az aratást s a búzája is olyan, hogy gyönyörűség nézni. Ebben a percben vidáman daloló gyermekcsapat tűnt fel az útszéli fák alól. Ök is segíteni jöttek. Arra vállalkoztak, hogy összeszedik az elhullott kalászokat a kombájn mögött. Mindenfelé faládákat helyeznek el a mezőn s belerakják az összegyűjtött kalászokat. De nemcsak a gyerekek gondolnak erre, mert egyetlen kolhozparaszt sem megy el úgy a faládák mellett, hogy bele ne dobjon pár szál kalászt, amelyet jár- tában-keltében talált a tarlón. A brigádszálláshoz lo- vas közeledik, Isi Velijev brigádvezető érkezett a szomszédos gabonatábláról. Barátjához, Kusdar Aszkerovhoz. A két brigádvezető ugyanis munkaversenyben áll, kíváncsiak egymás eredményeire. — Mennyit arattatok eddig egy hektárról, Kusdar? — kérdi Isi Velijev. — Az eddigiek szerint átlag 140 pudot. — A mi brigádunkban sem rosszabb az eredmény. Velijev zsebébe nyúl s kivesz egy marék búzát, majd a másik kezébe is vesz egy maroknyit Asz- kerovék ponyvájából. Figyelmesen vizsgálgatják, melyik marék búza na- gyobbszertiű és jobb. — Egyforma — mondja ki végre Aszkerov. — De természetes is. Egyforma a földünk, ugyanolyan gépekkel dolgozunk, egyszerre végeztük el a szántást is. Az érdekeink is azonosak és egyforma lelkesedéssel dolgoztunk. Mindkét brigádnak gazdag termése van. A brigádvezetők bemen nek a búza közé. Válluk- ig érnek a gabonaszálak. Ott. állnak az aranyló búzatenger közepén, s beszívják az érett, kalászok lelket melengető illatát... K, Hromov Washingtonban pénteken megkezdődött Amerika, Anglia és Francia- ország külügyminiszterének tanácskozása. Erre a megbeszélésre azután került sor, hogy több alkalommal elhalasztották Eisenhower. Churchill és a francia miniszterelnök a Bermudákra tervezett értekezletét és a nyugati hatalmak kormányai úgy vélték: addig is a külügyminiszterek folytassanak eszmecseréi a mind három kormányt közösen érintő kérdésekről. Bár a nyugati sajtó erősen hangsúlyozza, hogy a washingtoni külügyminiszteri tanácskozás nem helyettesíti a tervbevett bermudai értekezletet, mégis világosan utal a kettő kapcsolatára: Dulles. Salisbury és Bidault megbeszélését „Kis Bermudának“ nevezi. Ebből már következetetni is lehet a külügyminiszteri tanácskozás jellegére és céljára. Nem arról van szó, hogy nagyhorderejű, a mai nemzetközi helyzetet befolyásoló javaslatokat tegyenek, vagy határozatokat hozzanak, mindössze egybe akarják hangolni a Nyugat álláspontját és tisztázni a három hatalom közötti vitás kérdéseket — mint lapjaik megállapítják. A washingtoni tanács kozás ilyen célja mellett még figyelemreméltóbb az a körülmény, hogy mindhárom külügyminiszter szinte más-más szándékkal ült le a tárgyaló asztalhoz. Érdemes kiilön-kü- lön megvizsgálni ezeket a szándékokat. Lord Salisbury — aki a beteg Eden angol külügyminisztert helyettesíti — Washingtonba érkezésekor a következő nyilatkozatot tette: „...az angol kormány cs az angol közvélemény a Szovjetunióval való tárgyalásokat kívánja... Reméljük ennek az ideje belátható időn belül elérkezik.“ Ez a vonal megfelel Churchill ismeretes alsóházi beszédének, amelyet a „Pravda“ „A jelenlegi nemzetközi helyzetről“ szóló vezércikkében bár több oldalról megbírált, egyes részeit azonban pozitívumként üdvözölt, mint alkalmasat arra. hogy utat nyisson a vitás kérdések tárgyalások útján való megoldása felé. Az angol kormánynak ez a szándéka, amelyet Washingtonban Salisbury képvisel, a közvélemény nyomásának eredménye. Naponként érkeznek jelentések Londonból, hogy munkáspárti befolyás alatt álló szak szervezetek konferenciái sürgetik a Szovjetunióval való tárgyalásokat, sőt befolyásos burzsoá körök is ezen az állásponton vannak. Ezt tükrözi a „The Times“ vezércikke is. amely egyenesen kijelenti, hogy a négyhatalmi találkozóhoz ------a népek nagy r eményeket fűznek.“ A munkáspárti Daily Herald pedig beismeri .......az a ngol közvélemény nem csupán kívánja a Szovjetunióval való tárgyalásokat. de azonnal kívánja“. Franciaországban talán más lenne a helyzet? Ott sincsen másként, mert mint a Reuter párisi jelentéséből kitűnik „ ... a francia közvélemény.... teljes mértékben támogatja az oroszokkal folytatandó mielőbbi megbeszélés tervet,“ A Laniel-félc új, koreai amely ezekben a napokban sokkal inkább a figyelem előterében áll, mint bármikor ezelőtt. Ismeretes az a hallatlan provokáció, amelyet közel egy hónapja követett el a délkoreai Li Szin-Man- klikk a már-már megegyezéssel kecsegtető fegyverszüneti tárgyalások ellen. A hadifoglyok úgynevezett szabadonbocsátása után —• amelyben az Egyesült Államok kormánykörei, mint hallgatólagos beleegyezők bűnrészesek voltak — azt lehetett volna várni, hogy az amerikaiak legalább valamit tesznek a fegyvrszünet érdekében, ha másért nem. a látszat kedvéért. De éppen azért, — mert a hadifogoly „szabadonbocsátás" su- galmazói a Wall Street voltak — egészen más lépésekhez folyamodtak. Szöulba — Li Szin-Man székhelyére — küldték Robertson külügyi államtitkárt, Eisenhower cs Dulles személyes küldöttet és a világ előtt azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy Robertson valamiféle „hivatást" teljesít, „meg akarja győzni" az „engedetlen“ délkorcai bábot. Az amerikai sajtótudósítók azonban kikotyogták, hogy egészen másról van szó. Jelentések láttak napvilágot arról, hogy Robertson cs Li Szin-Man között „szívélyes eszmecsere" folyik, ezeknek tárgya pedig nem más. mint hogy az amerikaiak felajánlották Li Szín Mannák: hajlandók vele „kölcsönös biztonsági szerződést" kötni. Másszóval ez azt jelenti, hogy — noha Mark Clark az „ENSZ-csapatok'' főparancsnoka azt állította, aláírja a fegyverszünetet Dél-Korca nélkül is- a háttérben tovább bátorítják a Li Szin-Man-klikkct az agresszív háború továbbfolytatására cs biztosítják róla: az amerikai támogatásban ezután sem lesz hiány, Érthető gaulleistakkal erősen teletűzdelt kor mány azonban nem ezen a véleményen van. Ezt a kormányt — mint nchánynapos műkökcséböl is már látható — elsősorban nem a nemzetközi feszültség csökkentése foglalkoztatja, hanem az a kérdés, hogyan mentheti meg a csődbejutott francia uralkodóköröket a teljes bukástól. Ezért külügyminiszterét Bidault-ot azzal a céllal küldte Washingtonba, hogy a vietnami szeny- nyes háború folytatásához szükséges 109 millárd frank egy részét „segélyképpen" kikönyörögje az amerikai kormánytól. Nem alaptalan tehát a fleuter-nak az a feltevése, hogy Bidault" igen óvatos magatartást tanúsít majd a megbeszéléseken cs csaknem biztos, liogv nem támogatja majd fenntartás nélkül az angoloknak a négyhatalmi találkozó rövid időn belül történő összehívására vonatkozó kívánságát... A Lantéi kormány ugyanis vonakodik nyílt konfliktusba kerülni Eisenhower elnökkel olyan időpontban, amikor nagyobb amerikai segélyt igyekszik biztosítani az indokínai háború céljaira.“ Ami Dullest illeti, az ő szándékai teljesen egyértelműek. Az amerikai kormány szempont jából „a nyugati vélemények egybehangolása" a hidegháború folytatását és fokozását jelenti. Dulles a washingtoni külügyminiszteri tanácskozást arra akarja felhasználni, hogy minden eszközzel nyomást gyakoroljon Angliára: ejtse el az amerikai vezető körök által ..időszerűtlennek“ ítélt négyhatalmi tárgyalások tervet. Eisenhower és Dulles kormányának hivatalos külpolitikájává vált a bckellenes provokációk, dfverziók támogatása, sőt kezdeményezése és ezt a törekvést teszi diplomáciája céljává is. Ennek alátámasztására elegendő idézni a svájci „National Zeitungénak a washingtoni külügyminiszteri tanácskozással kapcsolatos cikkét, amely ezt írja: „Amennyiben Bonnból, az amerikai főbiztosság köreiből származó értesülések alapján meg lehet ítélni, az amerikaiak elhatározták, hogy a nyugatnémet szövetségi gyűlési választások előtt scmmicsctrc sem tárgyalnak az oroszokkal a német kérdéséről, mert attól tartanak, hogy ezek a tárgyalások gyengíthetik Adenauer helyzetét a választási hadjáratban.“ Íme ezek a szándékok találkoznak a nyugati külügyminiszterek washingtoni tanácskozásán. Ilyen körülmények között nem csodálható, ha maguk a nyugatiak sem fűznek túl sok reményt ezekhez a megbeszélésekhez és sajtójuk az értekezletet egyszerűen „úriemberek eszmecseréjének'' nevezi, amelyen ..egyik résztvevő fél sem hajlandó kötelezettségeket vállalni." Noha a tanácskozásra ez üti rá a bélyegét, korántsem jelenti azt, hogy nem kerülnek szóba nagyjelentőségű. az egész nemzetközi helyzetet uraló fontos kérdések. Ilyen a jelenlegi helvzet tehát ha Li Szin-Man „a Jaluig való előnyomulásról", a .hadifoglyok ha- zatelepítésére alakítandó semleges bizottság „fegyveres megtámadásáról'', a demilitarizált övezet „semmibevételéről" rikoltozik. A koreai-kínai tárgyalófél mindezek ellenére nem hagy fel arra irányuló törekvéseivel, hogy a világ békeszerető milliói óhajának megfelelően — létrehozza a fegyverszünetet Koreában. Ékesszólóan tanúskodik erről Kim ír Szén marsallnak és Peng Teh-huai tábornoknak Mark Clarkhoz intézett július 7-i levele, amely hangsúlyozza: a koreai-kínai fél „...mivel önök utaltak a fegyverszünet létrejöttére irányuló törekvésükre és tekintettel az önök által adott biztosításokra — hozzájárul ahhoz, hogy a két fél küldöttségei megállapított időpontban ösz- szeüljenek és megvitassák a fegyverszüneti egyezmény gyakorlati megvalósításával kapcsolatos kérdéseket, valamint a fegyverszüneti egyezmény aláírásának különböző előkészületeit." Panmindzsonban tehát ismét üléseket tartanak a két fel tárgyalóküldöttségei. A fegyverszünet létrejöttéhez azonban az szükséges, hogy az amerikaiak tettekkel adjanak biztosítékokat »-.rránézve: határozott lépéseket tesznek, hogy Li Szin-Man betartsa a. létrehozandó fegyverszüneti megállapodást, biztosítsák, hogy a fegyvernyugvás teljes legyen és visszavonják a fegyveres erőket a demilitarizált övezetből: garantálják a hadifoglyok hazatelepítóséré alakítandó semleges bizottság és a hadifoglyok között felvilágosító munkát végző koreai-kínai küldöttek biztonságát. Kizárólag ezek a reális biztosítékok arr.inézve, íiogy a koreai fegyverszünetet hamat osan a koreai béke is követheti.
