Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-08 / 158. szám

2 NAPLÓ 1953 JCLIUS 8 A Francia Kommunista Pari nagyszerű győzelmet aratott egy tépviselötesliiletl válaszláson Mit mondanak azok az emberek, akik vissza akarnak települni a Német Demokralikos Köztársaságba Paris (MTI): A Francia Kommu­nista Párt, Franciaország legnagyobb politikai pártja, a nép bizalmából újabb csapást mért a reakciós pol­gári pártokra. Hautespyrénées me­gye fővárosában, Tarbesben, ahol a reakciós pártok mesterkedései kö­vetkeztében vasárnap újjáválasztot­ták a városi képviselőtestület tag­jait. A választásokon a Francia Kommunista Párt jelöltjei az idei április 26-i önkormányzati választá­sok során elért 4759 szavazattal szemben 6873 szavazatot kaptak, te­hát 2114 szavazattal többet és így négy újabb mandátummal tizenöt mandátumra növekedett a képviselő testület kommunista tagjainak száma. Ezzel súlyos vereség érte a reak­ciós pártokat, amelyeknek képvise­ld magyar fiatalok dokumentációs Ifállítást készítenek a IV. Világ- Ifjúsági Találkozóra. A kiállítás há­mom részre tagozódik: bemutatja a ■»agyar ifjúság életét a múltban és most, szemlélteti nemzetközi kapcso­latait, békeharcát. A kiállítás befejező része Budapest fiatalmas panorámája, amely nappali valamint éjszakai világításban mu­tatja be gyönyörű fővárosunkat. A panorámát Fülöp Zoltán Kossuth-dí- jas díszlettervező tervezte. * A Szépirodalmi Könyvkiadó gyűj­teményes kötetet adott ki „Klasszi­kus lengyel elbeszélők“ címmel. Az 1 ■ elbeszélések a feudálkapitalista Len­lőtestületi tagjai az áprilisi válasz­tások után lemondtak, mert a me­gyeszékhely polgármesterévé kom­munista képviselőtestületi tagot vá­lasztottak. A reakciós pártok kommunistael- lenes összeesküvésének célja az volt, hogy képviselőtestületi tagjaik be­mondásával kikényszerítsék a kép­viselőtestület feloszlatását és íly- mödon újabb választásokra kerüljön sor. Mesterkedésük azonban csúfos kudarcot vallott: A kommunisto képviselőtestületi jelöltek az áprilisi választásokon elért harminckét szá­zalékkal szemben most a szavazatok negyvenöt százalékát kapták meg. Az új polgármester megválasztására még e hét folyamán sor kerül. gyelországnak, a lengyel népnek a pánok uralma alatti tűrhetetlen el­nyomatását, nyomorúságát rajzolják meg. * f A Nehézipari Könyvkiadó most adta ki a gépipari enciklopédia 6. kötetét, amely a gépek gyártástech­nológiáját tartalmazza. A kötet fel­öleli a korszerű öntési, kovácsolási, meleg- és hidegsajtolási, valamint a porkohászati készítmények gyártásá­nak technológiáját. Foglalkozik a formázó eljárásokkal, magok és mag szekrények készítésével, az olvasz­tással, öntéssel és azok eljárásaival. Ismerteti a selejtképződés formáit és okait. Kalföldi hírek Peking (Új Kína): A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügy­minisztériumának szóvivője július 2-án nyilatkozatot tett, amelyben tiltakozik a Thaiföldön élő vietna­miaknak a thaiföldi kormány részé­ről történő üldözése miatt. A thaiföldi kormány — hangzik a többi között a nyilatkozat — 1948 óta olyan intézkedéseket tett. amelyek ellentétben állanak az em­beriességgel és a nemzetközi joggal és amelyek károsak a vietnami és a thaiföldi nép barátságára. A thai­földi kormány legutóbb nagyszámú, tizenhat—hatvan éves vietnami fér­fit tartóztatott le és szállított az or­szág déli részében lévő egészségte­len hegyvidékre. * Peking (Uj Kína): A Vietnami Hír ügynökség jelentése arról számol be, hogy Észak-Vietnamban az év- eleje óta összesen 925 baodajista zsoldoskatona állott át a népi erők oldalára, illetve dezertált a zsoldos­hadseregből. * Páris (MTI): Az új francia kor­mány még elődeinél is súlyosabb tér heket akar a nép vállára rakni, hogy megkísérelje „egyensúlyba hozni" az ország súlyos pénzügyi helyzetét. Edgar Faure pénzügymi­niszter hétfőn hozta nyilvánosságra a kormány erre vonatkozó javas­latait. Laniel új adókat akar bevezetni és pótadókat akar kivetni, hogy ez­által hatvan milliárd frank újabb jövedelemhez jusson. így a benzin adóját literenként öt frankkal szán­dékozik emelni, a szesz adóját har­minc százalékkal. A pénzügyi pro- grammban szerepel, hogy Laniel kü ­lönleges felhatalmazást kér a nem­zetgyűléstől törvényerejű rendeletek kibocsátására. Ezekkel a törvény­erejű rendeletekkel akarják mesz- szemenően csökkenteni a polgári szükségleteket szolgáló költségvetés1 hiteleket. A Német Demokratikus Köztár­saság ellenségei hazug ígéretekkel provokációs hírekkel, fenyegetéssel, csalással rá akarták bírni a köztár­saság állampolgárait, hogy hagyják el szülőföldjüket és települjenek át a nyugati övezetbe. Nem egy eset­ben sikerült is nekik ez. Egyesek felültek a provokációs propagandá­nak. otthagyták munkájukat, gaz­daságukat és nyugatra távoztak. A Hans Förster, aki bányász volt a Német Demokratikus Köztársaság­ban, most a Lüneburger Heide-kör­Azóta, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaság minisztertanácsa határozatot hozott a lakosság élet- színvonalának emelésére, a vissza­településüket ! kérelmezők száma ro­hamosan nő. A Nyugat-Berlinből a nyugatnémet valóság azonban gyor­san és alaposan felnyitotta a téveiy gők szemét. Az áttelepültek a saját bőrükön győződtek meg, hogy sehql sincsen az ígért nyugati ,.ar»ny­élét.1' A Német Demokratikus Köztár­saságból nyugatra távozottak közül most sokan visszatérésük engedé­lyezését kérelmezik. A köztársaság lapjai közük a kérelmezők leveleit. nyéki Druwald faluból, ahol óriási katonai gyakorlótér van, így ír: Német Demokratikus Köztársaságba visszatértek közül egy Jungháhnel nevű paraszt megjelent a mezőgaz­dasági és erdőgazdasági miniszté­riumban, s ott az alábbiakat adta elő: „A NÉPEK ESKÜJE46 Kulturális életünk hírei „...Sehol nem találtunk helyet, ahol tejünket lehajthattuk volna, — írják az Untersingen bál távozott Heinz és Hildegard L., akiic 1949 májusában kezdték meg kálváriajárásukat. — 1949 má­jusától 1949 augusztusáig a szabad éq alatt háltunk, koldultunk. Ha bementünk valahova vizet kérni, nem egyszer kutyát uszítot­tak ránk. A rendőrség megíe nyegetett, hogv csavargás miatt le­tartóztat bennünket. Kénytelenek voltunk bujkálni az erdőben. Az­után a kornwestheimi iáborba kerültünk. Ám két Ítél múlva innen is mennünk kellett... Majd az ulmi tábor következett. Itt nem volt munka.,. Tizenkilencen szorultunk össze egy szobában Se­gít séget sehol nem ígértek. Ehelyett azt ajánlották: vándorol­/Un 7, kj Kanadába. Mi az ónba n nem akarunk amerikai zsoldtxrn meghalni. Inkább harcolunk a Német Demokratikus Köztársaság, ban a szabadságért és a béké ért.“ „...Itt is mint bányász kezdtem. Csakhogy nyugaton min­den csapatvezető atyaistennek képzeli magát, önkényesen paran­csolgat és rendelkezik. Nyoma sincs annak az elvtársias viszony­nak, amelyhez Johanngeorgens tadlban (ércbányavidék a Német De­mokratikus Köztársaságban) hozzászoktam. Amikor egészségi okok­ból ott pellett hagynom a bányát, kénytelen voltam eladni nehéz munkával szerzett ruhámat, hogy ne haljak éhen. Most,' hogy g. Lüneburger Heide-környéki táborba kerültem. semmikcppcn sem óhajtom kivárni, amíg bevisznek a tervezett „európai hadsereg­be“ Elég volt már az angol harckocsik dübörgéséből ,s. amely nap nap után eszembej ullatja, milyen sorsot szánnak ne­künk, Ezek az okok késztettek kérelmem megírására...“ „Felültem az átkozott RÍ AS (Berlini Amerikai RádióadóáUo- más) provokációs propagandái ónak s az „arany“-nyugatrn távoz­tam. Most három éve élek itt egy barakkban." — írja a 24 éves Horst Ricke Eckersdorlból (Baj orország), llja Erenburg cikke a „Pravdá“-ban Moszkva: Budapesten — írja töb­bek között Erenburg a Pravda-ban, ■— szétnézve a Béke Világtanács tá­gas üléstermének sorain, végigtekint ve azokon, akikkel négyévi közös munka köt össze, elgondoltam: mi­lyen nagyszerűen néznek ki, hogy megfiatalodtak! ....Hiszen semmi sem deríti fel úgy az embert, mint az első győzelem öröme és a béke híveinek, akik különböző országok­ból gyűltek össze, a Béke Világta­nács ülésszakára, nagy siker adott szárnyat: mindenütt a tárgyalások szelleme, a viták békés megoldá­sának eszméje kezd diadalmaskod­ni a durva erőszak kultusza, a gyú lölet szítása, a háború politikája fe­lett. Természetesen sok minden közrejátszott a nemzetközi hely­zet megváltoztatásában. A sz;ovjet kormány békeszerető nyilatkozatai, amelyeket sok lépés kísért a külpo­litika különböző területén, milliók szemét nyitották fel, fellelkesítették a népeket. Kína és a népi Korea po­litikája lehetővé tette a fegyverszü­neti tárgyalások felújítását és az el­ső megegyezést. Nem szabad azon­ban elfeledkeznünk a béke hívei­nek szerepéről sem. Gyakran beszé­lünk az öt nagyhatalom szerepéről. Azt hiszem, helyénvaló emlékeztet­ni a hatodik nagyhatalomra, a bé­kemozgalomra. amely minden ál­lam — kicsik és nagyok — közvéle­ményének, széles köreit egyesíti. A Budapesten egybegyűlt békeharco­sok teijes joggal állapíthatták meg. hogy • kivívták első győzelmüket. A Béke Világtanács tagjai közül természetesen senki sem gondolta és gondolja, hogy. a háború erőit szétverték, hogy a veszély elmúlt Az ülésszak idején történt esemé­nyek még erősebben megszilárdítot­ták a béke híveinek azt a meggyő­ződését. hogy még döntő, nehéz üt­közet van hátra azok ellen a sötét erők ellen, amelyek harmadik vi­lágháborúra spekuláltak és spekulál nak most is. A háború erői ellentámadással kí­sérleteztek és kísérleteznek. Előőr­sük olyan emberekből áll, akik jól tudják, • hogy kárhozatra vannak ítélve, hogy nincs miben remény­kedniük. A béke ellenségeinek első sorában ott látjuk Adenauer kan­cellárt, Csang Kai-seket és Li Szin- Mant. A tönkrement kártyások, el­keseredett kalandorok internacioná- léja ez. Valóban mi jót is hozhat a béke az elaggott zsarnoknak, akit a 38. szélességi fok mindkét olda­tán egyaránt gyűlölnek. Mi vár Csang Kai-sekre, azon a napon amelyen létrejön a megegyezés Amt riká és Kína között? Sok esélye van-e a hatalomra a nagyravágyó bonni kancellárnak Németország, egyesítése és az összes megszálló csapatok kivonása után? Mindenki megérti azonban, hogy nem Li Szín Man, sőt nem is Ade­nauer csinálja az időjárást, sőt még csak meg sem változtatják. Címük ellenére ők csak kártyák a látha­tatlan játékos kezében. Elég olvas­nunk néhány, Bonntóü és Szöultól igen messze eső ország lapjait, hogy megértsük, hol van a háború erői­nek főhadiszállása. Nem akarok el­fogultnak látszani és jobbnak tar­tom, ha a Le Monde című francia burzsoá lap véleményére hivatko­zom, amely lapot aligha gyanúsíthat valaki a Szovjetunió vagy a kom­munista eszmék iránti rokonszenv- vel. A Le Monde június 19-én a ber­lini és a szöuli események után ezeket írta: „Az angolok kölcsönös engedményeken alapuló tisztességes megegyezéssel akarnak végetvetni a hidegháborúnak. Washington folytat ni akarja a háborút... az angolok el akarják ismerni a Kínai Nép- köztársaságot. az amerikaiak ellen­zik ezt... Nagy-Britannia lehetőnek tartja a megegyezést Oroszországgal, Németország egyesítésének kérdésé­be», az Egyesült Államok ellenben reménytelenül ragaszkodnak Ade­nauer uralmához.'1 Természetesen Amerikában is vannak befolyásos körök, amelyek józanul gondolkodnak és békére tö­rekednek. Ezek a körök azonban minden nap összeütközésbe kerülnek a kulisszák mögötti játékot folytató erőkkel, a rövidlátó üzletemberek­kel. vagy zúgpolitikusokkal, például McCarthy szenátorral, aki közismert sajátos szélsőségeiről. Sokan nem értették, miért végezték ki a nyil­vánvalóan ártatlan Rosenberg-há- zaspárt, akiknek érdekében felszó­lalt többek között a római pápa és a Francia Köztársaság elnöke Nyilvánvaló, hogy a háború erői olyan lélektani feltételeket akartak teremteni, amelyek között a beké'; tárgyalásoknak még az eszméje is utópikusnak tűnik. A Béke Világtanács ülésszaka nem ment el a viharos eseményen mellett, de igazi éberséget és hideg­vért tanúsított. A béke hívei nem zavarodtak meg a háború erői go­nosz mesterkedéseinek láttán. Ellen­kezőleg: a német renvansiszták ha­zárdjátékában. a délkoreai zsarnok szédelgő mesterkedéseiben, Mc­Carthy szenátor és barátai ideges­ségében a béke erői győzelmének újabb bizonyítékát látták. A Bcke-Világtanác* ülésszakán különböző országok küldöttei beszél­tek a minden népet eltöltő nagy re­ményről. A népek elviselhetetlennek tartják, a felduzzasztott háborús költ ségvetések által okozott nyomort, torkig; vannak a rágalmakkal és az uszítással, a holnapot illető állandó bizonytalansággal, áz emberi méltó­ság lealacsonyításával, az unalmas és visszataszító elmélkedésekkel ar­ról, hogy mikor és hol robban az első bomba. A népek felismerték, hogy a megegyezés nemcsak kívá­natos, hanem lehetséges is. A Béke Világtanács ülésszaka ép­pen ezért összpontosította minden figyelmét arra, hogy a vitás kérdé­seket békés úton kell megoldani. A Béke Világtanács felhívta a né­peket. követeljék a kormányoktól a konfliktusok békés megoldását, le­gyenek éberek és hárítsák el az út­ból mindazt, ami megnehezíti a tár­gyalásokat. A Béke Világtanács fel­tétlen támogatást ígért minden olyan kezdeményezésnek, — bárhonnan is induljon az ki, amely elő tudja se­gíteni a nemzetközi feszültség eny­hülését. Az utóbbi évek megmutatták, mennyire hatásos és komoly a béke híveinek munkája, sikerült harcba vinni a népeket a tömegpusztító fegyverek alkalmazása és a jelenleg folyó háborúk kiterjesztése ellen. Kétségtelen, hogy ezek könnyebb fel adatok voltak, mint az, amely most áll a népek előtt, de növekedtek a béke erői is. E egendö megemlíteni, hogy a brit nemzetközösség országainak mi­niszterelnökei csatlakoztak Churchill nek ahhoz a véleményéhez, hogy elő zetes feltételek nélkül tárgyalásokat kell kezdeni a nagyhatalmak kö­zött. A béke híveit, akik most a budapesti felhívás nyomán a legszé­lesebb és legfontosabb kampányt in­dítják meg, minden nép túlnyomó többsége támogatja. Minden ország­ban. minden földrészen, embertől- emberig, házról-házra. városról-vá- rosra ugyanazok a szavak szállnak: .Ünnepélyesen felhívjuk a népeket: követeljék kormányaiktól, hogy tár­gyaljanak és egyezzenek meg. Vala­mennyiünktől függ, hogy támogas­sunk minden olyan kezdeményezést — bármely kormánytól származik is — amely az ellentétek békés úton történő megoldására irányul. Mind­annyiunktól függ. hogy meghiúsít­suk azok mesterkedéseit, akik aka­dályozzák vagy késleltetik a meg­egyezést. A béke itt van kapuink előtt.1 Rajtunk áll, hogy elérjük.“ Ez több, mint határozat. Ez több. mint felhívás. Ez „a népek esküje“. A szovjet nép — mind eddig — ezután is minden néppel együtt vé­delmezni fogja a béke ügyét. Tudjuk, hogy a szovjet kormány mindent megtesz azért, hogy a tár­gyalások szelleme diadalmaskodjéK a háborús politika felett és mi, szov­jet emberek, nagy és békeszeretó népünk akaratának teljes súlyával támogatjuk a budapesti felhívást Baráti kezet nyújtunk minden nép­nek es nincs az a ködfüggöny, amely elrejthetné ezt a becsületes emberek eiől, bárhol éljenek is. „Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága po­litikai irodájánat. nyilatkozata villámgyorsan terjedt cl Nyugat- Berlinben. Mindenki csak erről beszélt, Sokan meg akarták várni a kormányrendeletet. Én reggel, ahogy megvettem az újságot, mind járt indultam is jelentkezni a minisztériumba. Vissza akarok térni gazdaságomba . ■ “ Richard Barkow, Nyugat-Német- mányának határozatát olvasva kije- országba áttelepült munkás, a Né- lentette: met Demokratikus Köztársaság koi­>,Csaknem egy éve távoztam a Német Demokratikus Köztársa­ságból. Akkor hittem a berlini amerikai adóállomásnak. Am. hama, rosan meggyőződtem, hogy a valóság éppen a fordítottja annak, amit a RIAS mond. Hónapokon át egyre arról álmodoztam, hogy visszatérek a Német Demokratikus Köztársaságba. Nagyon megörül, tem a minisztertanács határozatának. Megértettem, belőle, hogy haza­térésem után nem kell tartanom semmiféle bonyodolamtól. A minisztertanács intézkedései nagy örömet kelteitek azok kö­zött a munkástársaim és ismerőseim között, akik akárcsak cn, an­nakidején a Német Demokratikus Köztársaságból települtek át Nyugat.Németországba. Tudom ásom van róla, hogy ismerőseim kö­zött öten vissza akarnak térni a Német Demokratikus Köztársaság területére...“ A Hübner-esaMd. amely május kö. | tén visszatért. Erich Hübner vissza- zepén távozott Nyugat.Rcrh’nbe, szin-1 térésekor kijelentette: „Pénteken szereztem tm( omást a demokratikus lapok közle­ményeiből a Német Demokratikus Köztársaság kormányának fontos határozatairól. Még aznap este jelentkeztünk a központi kerület népi rendőrkapitányságán. Nem reméltem volna, hogy akkora meg­értéssel és segíteniakarással találkozunk ott... Ebédet és tiszta ágyat kaptunk. Hosszú idők óta először aludtunk tiszta ágyban. Vasúti jegyet és némi pénzt is adtak, hogy hazautazhassunk.“ Berlin utcáin ma gyakori látvány i odamegy a népi rendőrhöz és kérdezi: ez: egy ember, újsággal a kezében,! „Azt írja az újság: „A visszatérőket vissza kell helyezni polr gári jogaikba.“ Igaz ez? Két hónapja távoztam TAcséböl... El. hiszik-e nekem most, hogy készségesen eleget teszek kötelességem­nek és résztveszek a közös munkában?“ A rendőr válasz helyett megszo­rítja a kérdezősködő kezét. A nyugatberlini provokátorokét félelembe ejti a Német Demokrati­kus Köztársaság kormányrendeleté­nek hatalmas berlini visszhangja. A fasiszta „német ifjúsági szövetség“ tagjai múlt héten a charlottenburgi pályaudvar mellett (brit övezet) egy sörözőben megtámadták az ott össze­gyűlt nyugatberlini polgárokat, akik Németország Szocialista Egységpárt­ja Központi Bizottsága politikai iro­dájának nyilatkozatát és a Német Demokratikus Köztársaság miniszter tanácsának határozatait tárgyalták meg. A támadás következtében egy ember meghalt. A rendőrség csak akkor ért oda, amikor már minden­nek vége volt és engedte a bandi­tákat eltávozhi. Ám a fasiszta terror és a provo­kátorok banditatámadásai nem gá­tolhatják meg Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország lakosságát ab­ban, hogy ne tudja meg az igazságot a Német Demokratikus Köztársaság konnányának a német nép békés újraegyesítését elősegítő határozatai­ról. Ékesen szóló bizonyítéka ennek az. hogy a Német Demokratikus Köztársaság egyre több nyugatra tá­vozó polgára tér vissza hazájába, sőt a nyugatnémet állampolgárok közül is sokan áttelepülnek a köz­társaság területére, A Német Demokratikus Köztársaságban július elsejéig 7753 elítéltet és vizsgálati foglyot bocsátottak szabadon Berlin (MTI) Melsheimer, a Német Demokratikus Köztársaság főállam- ügyésze sajtónyilatkozatában közöl­te, hogy Németország Szocialista Egységpártja és a kormány új hatá­rozatainak értelmében július elsejé­ig 7753 elítéltet és vizsgálati foglyot helyeztek szabadlábra. Mindenek­előtt azokat a személyeket bocsátot­ták szabadon, akiket a népi tulaj­don védelméről szóló törvény alap­ján 1—3 évi szabadságvesztésre ítél­tek, illetve azokat a vizsgálati fog­lyokat, akikre az említett törvény alapján három évet meg nem haladó szabadságvesztés várt. A szabadon- bocsátottak között van 2058 olyan állampolgár, aki ellen termény be­adási vagy adófizetési kötelezettségé­nek elmulasztása miatt indult bűn: vádi eljárás.

Next

/
Thumbnails
Contents