Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-05 / 156. szám

X. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM AKA 50 FILLEK VASÁRNAP, 1953 JÚLIUS 5 Vnio pROi ctZqjai EGYauurrztn A MAI SZAMBÁN: A dunaszentgyörgyi gépállomás kommunistái mutassa- nak példát (2. o.) — Az országgyűlés szombati ülése (3 0) — Szérűmunka a Szovjetunióban (4. o.) — A VIT minden békeszeretö fiatal ügye (4 o.) — Fiatal­jaink készülnek a VIT-re! (5. o.) — J. J. Rousseau (6. o.) — Félmillió forint jövedelmet jeleni a tengeliei Petpfi tsz-nek a másodvetés (7. o.) Lelkiismeretesebb gondoskodást a dolgozókról! Az or§zággyűlés szombati ülése Pártunk egyik fontos feladata: állandóan rajta tartani szemét a dolgozók munkafeltételein, és a dolgozókról való gondoskodás po­litikáját teljes mértékben érvé­nyesíteni. Az utóbbi időben azon­ban ezen a téren nem tapasztal­ható megfelelő következetesség Lazult a dolgozókkal való törődés, s különösen a mi megyénkben harapódzott el az a káros elmé­let: először a kötelességteljesítés, azután beszélhetünk a jogokról. A párt, mint az állam irányítója köteles őrködni, hogy ezt a nagy ügyet •— a dolgozókról való fo­kozott gondoskodás ügyét — ne homályosítsa el semmi. Nem le­het jó a kapcsolat a párt- és a tömegek között, ha ez a fontos érdek háttérbe szorul. Jó, bizton­ságos munkaviszonyok, a dolgo­zók jogainak kielégítése nélkül nem lehet a szocializmust építeni. Az utóbbi időben megyénk e téren sokkal lasabban haladt elő­re, mint ahogy lehetett volna. A munkavédelem elhanyagolása, a dolgozók jogos követeléseinek ki­elégítése terén észlelt hanyagsá­gok élesen vetik fel a felelőssé­get. Itt különösen alá kell húzni a szakszervezetek, a munkavédel­mi bizottságok felelősségét. Nem megengedhető, ahogy egyes üze­mekben, szocialista szektorokban ezek a szervek a dolgozók ügyeit, jogos panaszait, és az erre vonat­kozó törvényeket kezelték. Lélek­telen bürokratizmus ütötte fel a fejét, adminisztrációs úton foglal­koztak az ilyen fontos kérdések­kel, az Alkotmány biztosította jo­gok biztosításával. Számos helyen megyénkben vezetőink nem tart­ják szem előtt azt, hogy „legfőbb érték az ember." A bonyhádi gépállomáson hiányos védőberen­dezések mellett folyik a cséplés. A vezetők szerint tavaly is így folyt a munka és nem történt baleset. Mi más ez, mint lélektelen bü­rokratizmus, sőt — merénylet a dolgozók testi épsége ellen. De a dolgozókról való gondoskodás háttérbeszorítását bizonyítja a Mázai Téglagyár esete is. A dol­gozók hónapok óta nem kapják meg az őket törvény szerint meg­illető védőruhákat. Hivatkoznak a vezetők mindenféle nehézsé­gekre, csak éppen gyors intézke­dés, a dolgozók ügyeivel való lel­kiismeretes törődés nem tapasz­talható részükről. Az igazgatók, szakszervezetek gyakran a pártszervezetek hall­gatólagos jóváhagyásával a dol­gozók rovására a munkások biz­tonságát szolgáló kiadásokon ta­karékoskodnak. Az ilyen eljárás nemcsak bűnös, hanem ostoba is. „Miféle „takarékosság" az, ha az állam sok esetben táppénzt kény­telen fizetni munkabér helyett?“ állapította meg nagyon határozot­tan és világosan pártunk Köz­ponti Vezetősége tavaly június 27-i ülésén. S hogy mennyire he­lyes ez a megállapítás, azt pél­dával lehetne igazolni. A Tolnai Textilgyárban a védőberendezé­sek ötven százalékát szerelték csak fel, pedig erre a célra bizto­sítva volt a szükséges összeg. A hiányos védőberendezések követ­keztében az elmúlt hónapban is két baleset történt. A dolgozók rovására mutatkozó „megtakarí­tás" megbosszulta magát, táp­pénzt kell fizetni a dolgozóknak, kiesett a termelésből két munka­erő. De nem takarékosság az sem. hogy a Tolnai Selyemgyár dolgo­zói még a mai napig sem kapták meg az öltözőt, és a páraelvonó berendezést annak ellenére, hogy hosszú hónapok óta felszerelték, nem működtették különböző pro­blémákra, nehézségekre hivatkoz­va. Az sem takarékoskodás, hogy a Simontornyai Bőrgyárban még mindig nem szerelték fel a gé­pekre a porelvonó berendezést, hogy a dolgozók egészséges kör­nyezetben, nyugodt légkörben végezhessék munkájukat. Ahol ilyen problémák nem várnak el­intézésre, ahol a dolgozók részé­re a munkavédelem, egészségvé­delem terén minden feltételt biz­tosítottak, ott jó kedvvel folyik a munka. Az ilyen helyeken nem küszködnek állandó munkás­hiánnyal, sőt nem is okoz gon­dot a munkásszerződtetés. A szakszervezetnek komoly szerepe van abban, hogy pártunk politikája e téren is, minden gép­állomáson, állami gazdaságban, üzemben érvényesüljön. Az üze­mi bizottság vagy a szakszerve­zeti megbízott harcoljon azoknak a szociális juttatásoknak a meg­valósításáért, amelyeket a kollek­tív szerződés, vagy más rendel­kezések előírnak. Amikor ezt te­szik, éppen a jobb munka, a terv teljesítésének, a munkaverseny fellendítésének egyik fontos fel­tételét teremtik meg. Pártunk po­litikájának kell érvényesülnie ta­nácsaink és többi törrfPgSServeze- teink — a DISZ, a földművesszö­vetkezet, az MNDSZ — munká­jában is. A dolgozókról való ál­landó és szakadatlan gondosko­dás jellemezze munkájukat! Ta­nácsaink rövid pár év alatt meg­erősödtek, s egyre jobban végzik munkájukat. De azért tanácsaink­nál még mindig tapasztalható nem egy helyen a rideg, lélekte­len ügyintézés, a dolgozók kíván­ságainak, panaszainak semmibe­vevése. A tavalyi aszályos időjárás és rossz termés miatt életszínvona­lunk nem emelkedett olyan mér­tékben, mint rendes körülmények között az várható volt. Ezt min­den dolgozó meg is érti. De nem érti meg az olyan esetet, amilyen Nawdorogon és több községben előfordult, ahol napokig, sőt he­tekig nem lehetett olyan árucik­keket kapni, amelyekből pedig bőven vagyunk ellátva. E közsé­gekből a földművesszövetkezet hanyagsága miatt a lakosoknak át kellett járniok a szomszéd községekbe cukorért, ecetért és más szükségleti cikkért. De per­sze felelős a község zavartalan ellátásáért a pártszervezet és a tanács is. Pártszervezeteink valóban le­gyenek gazdái községüknek. Fi­gyeljenek a dolgozók hangjára, kívánságaikra. Segítsenek abban, hogy a dolgozó parasztság az ara­tás- cséplés nagy munkáját, az idei bő termés betakarításét mi­nél könnyebben és gyorsabban végezhesse el. Segítsék néldául a termelőszövetkezeteket abban, hogy napköziotthont, üzemi konyhát állíthassanak fel. segítsék abban, hogy — ha beadási köte­lezettségit pontosan teljesítette — vágási engedélyt kapjon egy­két sertésre, hogy friss hús, jobb étel várja a betakarítás munká­ját végző termelőszövetkezeti ta­gokat. Az országgyűlés szombat délelőtt folytatta munkáját. Tíz órakor el­foglalták helyüket az országgyűlés tagjai, majd néhány perc múlva be­vonultak az ülésterembe az ügyek ideiglenes vitelével megbízott mi­nisztertanács tagjai. A diplomáciai páholyokban he- lyetfoglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülést. Meg­nyitó szavai után az országgyűlés megkezdte az alkotmány módosítá­sáról szóló törvényjavaslat tárgya­lását! A törvényjavaslatot Nánási László, a jogi bizottság előadója is­mertette. — Az alkotmány értelmében a minisztertanácsnak egy vagy több elnökhelyettese van, ugyanekkor az alkotmány nem tartalmaz intézke­dést arra nézve, hogy a miniszter- tanács elnökét akadályoztatása ese­tében melyik elnökhelyettes helyet­tesítse — mondotta. — Ezt a hiányt pótolja a javasolt módosítás, amely ebből a célból a minisztertanács el­nökhelyettese, illetve elnökhelyette­sei mellett megszervezi a miniszter- tanács első elnökhelyettesének, illet­ve első elnökhelyetteseinek állását. Továbbá a módosítás értelmében a minisztertanács kiegészül az Orszá­gos Tervhivatal elnökével. Ezt in­dokolja a tervgazdálkodás alapvető (jelentősége népgazdasági életünkben, aminek következtében szükségesnek mutatkozik, hogy az Országos Terv­hivatal elnöke az államigazgatás Rónai Sándor elnök bejelentette, hogy a minisztertanács elnöke kí­ván szólni. Nagy Imre, a minisztertanács el­nöke a következő beszédet mon­dotta : — Tisztelt Országgyűlés! — Amidőn hazánk felszabadulása után a hatalmat a dolgozó nép vet­te kezébe az országban, a demokra­tikus népképviselet alapján az or­szággyűlés jelentősége lén vegesen megnövekedett. Magyarország de­mokratikus újjászületésével a tör­ténelem viharában örökre aláme­rült a régi, földesúri-burzsoá parla­ment, mely az alkotmány sáncain kívül rekesztette a dolgozó népet, a munkásosztályt és a parasztságot. Az úri parlament törvényhozása és országkormányzása elmaradt, gazda­ságilag fejletlen országot, szabad­ságától és jogaitól megfosztott né­pet hagyott maga után. Amióta a nép küldöttei bevonultak a törvény- hozás házába és a népszabadságot, a nép,jogot, magát a dolgozó magyar népet tették meg a törvényhozás fundamentumává, megkezdődött a gyümölcsöző, törvényhozó munka, kibontakozott a nép alkotó kezde­ményezése Az előző országgvűlés jelentős alkotásokkal gazdagította a népi demokrácia sikereit az ál­lami, gazdasági és kulturális élet számos területén. A szocializmus alapjainak lerakása, népgazdasá­gunk fejlesztése terén elért ered­mények rnindenekfelett nagyszerű munkásosztályunk öntudatos helyt­állását és áldozatkészségét dicséri. A magyar munkásosztály, amely a hatalom letéteményese, a szocializ­mus előharcosa és főereje orszá­gunkban, méltónak bizonyult a rá­háruló történelmi feladatokra és a szocializmus sorsáért érzett felelős­séggel, minden nehézség, megpró­báltatás, ellenséges kísértés és ak­namunka ellenére, szilárdan helyt­áll és megingathatatlan talpköve épülő szocialista hazánknak. Eredményeink megteremtéséből méltóan kivette részét szorgalmas, dolgos parasztságunk, amely elemi csapással, károkkal és bajokkal kiizködve bár minden nehézség el­lenére hűséggel kitartott a népi demokrácia mellett és reménnyel eltelve, a jövőbe vetett biztos hittel takarítja be most verejtékes mun­kájának dús gyümölcsét Munkás- osztályunk és parasztságunk a haza iránti hűségéért és helytállásáért legmélyebb hálánkat és elismerésün­ket érdemli ki Eredményeink és sikereink kivívása pártunk, a Ma­legfelsőbb szervében, a miniszterta­nácsban is részt vegyen. — Az alkotmányt módosító egyéb intézkedések egyes minisztériumok összevonására vonatkoznak. — A gyakorlati tapasztalatok be­bizonyították, hogy nem volt helyes a minisztériumi ügykörök messze­menő feldarabolása. Ezáltal az ál­lamigazgatás egyes, szorosan össze­függő ágai elszakadtak egymástól, ami hátrányosan befolyásolta az ügyek intézését. Emellett a minisz­tériumok számának növelése követ­keztében a minisztertanács tűi nagy számú testület lett ahhoz. hogy munkáját símán lebonyolíthassa. A minisztériumok javasolt egybevoná- sa ezen a nehézségen is segít, — amennyiben a minisztériumok szá­mát leszállítja és így a miniszterta­nácsnak — mint tanácskozó és ha­tározó testületnek — a munkáját megkönnyíti. A tör vény javaslatot a jogi bizottság letárgyalta és elfo­gadta. Végül kérte az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. Az előadó beszéde után az or­szággyűlés egyhangúlag elfogadta az alkotmány módosításáról szóló tör­vényjavaslatot, majd az elnök szü­netet rendelt el. Szünet után Rónai Sándor elnök bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, javaslatot nyújtott be a Minisztertanács összetételére vonatkozólag. Az Elnöki Tanács ja­vaslata alapján a minisztertanács elnökévé Nagy Imre, a miniszter- tanács első elnökhelyettesévé és gvar Dolgozók Pártjának érdeme, amely a munkásosztály élén dolgo­zó népünket rávezette a szocializ­mus építésének széles útjára. — Eredményeink forrása legdrá­gább kincsünk, szabadságunk Mun­kásosztályunk és parasztságunk en­nek birtokában vált képessé törté­nelmi feladatok megoldására, ha­zánk százados elmaradottságának behozására, a kizsákmányoló régi úri rend megszüntetésére. A sza­badság nyitotta meg az utat a szo­cializmushoz. A szabadság szárnya­kat adott népünknek, kibontakoztat­ta alkotóerejét, amely történelmünk legnagyszerűbb alkotásaival gazda­gítja hazánkat. Ezt a szabadságot a szovjet nép fiainak vére hullásával hozta meg nekünk, azért, hogv sza­bad és független országot, dolgozó népünk számára pedig jómódú, boldog életet teremtsünk. Igv lesz minden sikerünk és eredménviink fórrá sa a Szovjetunió, a kisnépek önzetlen barátja, a béke és szabad­ság bástvá.ja. A felszabadulással megnyílt előttünk az országépítés, a felemelkedés. a szocialista jövő nagyszerű perspektívája. De elvé­gezni a hatalmas munkát a saját erőnkből és an vagi forrásunkból nem tudtuk volna, a Szovjetunió mindeniráuyú és hathatós támogatá­sa nélkül. A kölcsönös gazdasági együttmű­ködés keretében felbecsülhetetlen segítséget nvu.itott és biztosan to­vábbra _is nyújtani fog a szocializ­mus építésének, dolgozó népünk anyagi helv/ete megjavításának nasrv munkájához Eredményeinkről szólva ezért fordulunk p napon is őszinte köszönetiin'k kifejezésével a Szovjetunió népei és kormánya felé. (Hosszantartó, nagy taps.) Alkotmányos életünkben, a népi demokrácia fejlődésében egv-egv új országgyűlési ciklus határkő volt a régi rendszer gazdasági és politikai alapjainak felszámolása valamint az újjáépítés, a felemelke­dés, az ország békéiének és függet­lenségének biztosítása terén A május 17-én választott ország- gyűlésben a megelőző parlamentnél robban és mélyebben tükröződik az igazi népképviselet demokratikus elve, szilárdabb alapokon nyugszik a dolgozó néppel, a hatalom letéte­ményesével való eltéphetetlen kap­csolat, amely az országgyűlés fel­adatainak és szellemének, továbbá alkotmányos életünkben betöltött szerepének ú] népi tartalmat ad Bizton mondhatjuk, hogy a most összeült országgyűléssel fejlődé­egyben belügyminiszterré Gero Ernő, a minisztertanács első elnök- helyettesévé és egyben földművelés ügyi miniszterré Hegedűs And­rás, külügyminiszterré Boldócz- k y János, honvédelmi miniszterré Bat a István, pénzügyminiszterré Olt Károly, igazságügyfniniszterré Erdei Ferenc, kohó és gépipari mmisz térré Zsofinyecz Mihály, nehézipari miniszterré Hidas István, könnyű ipari miniszterré Kiss Árnód bél­és külkereskedelmi miniszterré Bognár József. élelmiszeripart miniszterré Altomáré Iván. be­gyűjtési miniszterré Tisza József, építésügyi miniszterré Szíjártó Lajos, közlekedés- és postaügyi mi­niszterré B e b r i t s Lajos, népmű­velési miniszterré Darvas József, oktatásügyi miniszterré Erdey» Grúz Tibor, egészségügyi minisz­terré dr. Zsoldos Sándor, az Or­szágos Tervhivatal elnökévé Sza- 1 a i Béla képviselőket az ország­gyűlés egyhangúlag megválasztotta. Az országgyűlés ezután az alkot­mány 43. paragrafusának (1) bekez­dése értelmében a népköztársaság legfőbb ügyészét választotta meg hat évi időtartamra. A népköztár­saság legfőbb ügyészévé egyhangú­lag C z a k ó Kálmánt választották meg. Ezután szünet következett, majd Rónai Sándor elnök újból megnvi- totta az ülést. A képviselők tapsa közben vanultak be Nagy Imre ve­zetésével a megválasztott miniszter- tanács tagjai. j sünkben új szakasz veszi kezdetét, amelyben fokozottabban kifejezésre kell jutni a nép szuverénitásúnak, a parlament nagyobb szerepének az állami élet törvén vés irán vitásában, a felel ős kormányzás alapelveinek és célkitűzéseinek meghatározásá­ban, valamint az országgvűlés al­kotmányos jogainak gyakorlásá­ban. A kormány feladatai ellátásában fokozottabban az országgyűlésre kí­ván támaszkodni, amelynek bizal­mából az országot vezeti és amely­nek a kormányzás terén kifejtett tevékenységéért, a haza jó, vagy balsorsáért, dolgozó népünk boldo­gulásáért, teljes felelősséggel tarto­zik. Ugyanakkor biztosítani kívánja, hogy a minisztertanács, a törvény- hozásra támaszkodva, az államügyek intézésének teljesjogú szerve legyen, amely a minisztériumok szélesebb hatáskörén és a miniszterek nagyobb felelősségén nyugszik. Ezzel lényegé­ben további lépést teszünk előre ál­laméletünk demokratizálása terén. Tisztelt Országgyűlés! Áttérve a gazdaságpolitika kérdé­seire, hangsúlyozni kívánom, hogy a kormány, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége új irány elveinek reális célkitűzései és javas­latai alapján folytatja gazdaságpoli­tikáját. Ez azt jelenti, hogy népgaz­daságunk fejlesztése terén feltétle­nül számol az ország gazdaság) erő­forrásaival. hogy nem tűz maga eJé olyan feladatokat, amelyeknek meg­valósításához hiányoznak a szüksé­ges feltételek, akár nyersanyagbá­zisról, akár az ország erejét és tel­jesítőképességét meghaladó. vagy túlzottan igénybevevő beruházások­ról, akár a lakosság életszínvonalá­nak rovására menő egyéb túlzott gaz dasági feladatokról van szó. A kor­mány a gazdaságpolitika terén azt a közmondást tartja szem előtt, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. Már pedig látnunk kell és ezt az ország színe előtt őszintén meg kell mondani, a felemelt ötéves terv cél­kitűzései sok tekintetben meghalad­ják erőinket, megvalósításuk túlzot­tan igénybeveszi erőforrásainkat., hátráltatja a jólét anyagi alapjainak gyarapodását, sőt az utóbbi időben az életszínvonal romlását vonta ma­ga után. Nyilvánvaló, hogy ebben a tekintetben lényeges módosításra van szükség. A szocialista nehézipar fejlesztése nem lehet öncél. A népi (Folytatás a 3. oldalon) Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnökének beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents