Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-29 / 176. szám

jtr NAPLÓ 3 Kisvejke megkapta a gabona szabadpiaci értékesítési jogát Miért nem vGiZik ki részüket kellőképpen középiskolás tanulóink a nyári termelőmunkából? . .. wrvejkén a szokott hétköznapok- is nagyobb volt a forgalom va- lap. Reggel korán már a lovas- sík zaja verte fel az utcák csend- A kisvejkei dolgozó parasztok us 4-én, mikor az új kormány ■grammja megjelent, fogadalmat ek arra, hogy július 25-re befeje- az aratást, cséplést, teljesítik ál - ,i iránti kötelezettségüket, meg­érzik újra a gabona szabadpiaci •galmának jogát. Azért volt tehát forgalom a szokott hétköznapok- 1 is nagyobb vasárnap, mert a kis- jkei dolgozók nem akartak szé- enkezni a párt előtt, egész dolgo- népünk előtt, hogy adott szavu- it nem váltották valóra. Még szóm­ét estéről volt egy pár gazda, aki- ;k néhány kereszt gabonája még nt maradt. No meg egy-két fordu- ra való még a Boldogulás tszcs-nek volt. A község dolgozó parasztjai i a termelccsoportok tagjai úgy atároztak, hogy a szombatról visz- :amaradt gabonát vasárnap dél- lőtt behordják s elcsépelik. Vasárnap délután, már semmi, yoma nem volt a délelőtti munká- ak. A termelőcsoportok elnökei és sgjobb dolgozói, valamint a község lenjáró dolgozó parasztjai ünnep- ebe öltözve a tanácshoz igyekeztek, logy megtudják, mi a végeredmény. Skkor három óra lehetett, a nap hi­vatásának megfelelően sütött, s hoz- :á mérgesen a tanácsház folyosójára ;űzött. A tanácsháza folyosóján élen­járó dolgozó parasztok beszélgetnek Kőszegi István és F ü 1 ö p Fe­renc elvtársak kicsit irigykedve mondogatják Csíki Albert 11 hol­das dolgozó parasztnak: — No, Albert komám, az idén ne­ked marad legtöbb gabonád a sza­badpiacra — mondja Kőszegi. — Neki hát, hisz 60 mázsa ga­bonája maradt meg a beadáson fe­lül — vág szavába Fülöp Ferenc, — de mi nem irigyeljük tőle, mert meg kellett neki érte dolgozni. Míg kinn a folyosón a termésről folyt a szó, a tanács vezetői és a megyei tanács megbízottai, valamint a begyűjtési miniszter megyei meg­hatalmazottja azt számolgatták, hogy a község mennyire teljesítette ke­nyér- és takarmánygabona beadás si tervét. — Nem is több, meg nem is ke­vesebb egy dekával sem — jegyezte meg hangosan Gyugyi elvtárs, a me­gyei tanács begyűjtési osztályvezető helyettese. Mikor ez a kijelentés elhangzott, a folyosón beszélgető dolgozó parasz­tok felfigyeltek. Hiszen azért be­szélgettek éppen a tanácsház folyo­sóján. mert kíváncsiak voltak a vég­eredményre. — Mégis csak mi nyertük meg a megyei tanács begyűjtési vándorzász Iáját. Nem hiába versenyeztünk, s dolgoztunk kora reggeltől késő es­tig — jegyezte meg az egyik tszcs- tag. Igen. A kisvejkei dolgozó parasz­tok jól versenyeztek kora reggeltől este későig dolgoztak és elérték a maguk elé tűzött célt. Ök nyerték vissza megyénkben elsőnek a ga­bona szabadpiaci forgalmát. Július 26-ra kenyérgabonából és takarmány gabonából a község 100 százalékig teljesítette tervét. Ezután Vágány István elvtárs, a begyűjtési minisztérium nevében köszönetét mondott a kisvejkei ta­nács vezetőinek, a termelőcsoportok tagjainak, s az egyénileg dolgozó pa­rasztoknak a helytállásért. Utána V i g h Dezső elvtárs a megyei ta­nács VB-titkára átadta a vándor­zászlót azzal, hogy őrizzék meg be­csülettel a kisvejkei vezetők és dol­gozók. A zászlót megszerezni nehéz volt, de megtartani sem lesz köny- nyebb — hasngsúlyozta Vigh elv­társ. A továbbiakban éppen olyan helytállásra és becsületes munkára van szükség, mint amilyet az el­múlt hetekben végeztek a község ve­zetői és dolgozói. Minden kisvejkei dolgozó elége­detten hagyta el a tanácsházát, a megyei vezetők elismerték, hogy jól dolgoztak, helytálltak, megnyer­ték a gabonacsatát. Győztesen ke­rültek ki az aratási és betakarítási, valamint a begyűjtési békeverseny­ből, melynek jutalma az lett, hogy július 26-án a község megkapta a gabona szabadpiaci értékesítési jo­gát. A nyári termelők, különösen pedig a nyári mezőgazdasági munkákat kívánta az Oktatásügyi Minisztérium elősegíteni akkor, amikor rendeletet adott ki a középfokú iskolák tanu­lóinak nyári termelőmunkájáról. Már az elmúlt nyáron is bekapcsoló­dott megyénk középiskolai tanulóif­júsága ebbe a munkába és Komob segítséget nyújtott az ipari és a me­zőgazdaság területén idényszerűen fellépő munkaerőszükséglet biztosí­tásához. Az állami gazdaságokban dolgozó tanulóink a növényápolási munkák végzésével munkaerőt sza­badítottak fel az aratás és begyűj­tés számára. Nagy pedagógiai jelen­tősége is volt ennek a munkának, mert előmozdította tanulóifjúságunk ban a hazaszeretetei, a munkához való szocialista viszony, az áldozat- készség, a helytállás és a kollektív szellem kifejlődését. Egy sor apróbb hibától eltekintve az elmúlt évi munkáról megállapít­hatjuk, hogy komoly Segítséget je­lentett az építőmunkában. Az ezévi nyári munkát vizsgálva, sajnos, nem mondhatjuk el ugyan­ezeket. Bár középiskolai igazgatóink és a nevelőtestületek időben elin­dították a munkára való szervezést, és az első munkaszakasz beindulása előtt általában azt jelentették, hogy a tanulók jelentkezése erre a mun­kára majdnem 100 százalékban biz­tosítva van, mégis, amikor megjele­nésre került a sor, már az indulás­kor a tanulók nagy százaléka lemor­zsolódott és nem ment el munkahe­lyére. Az első munkaszakaszban, amely június 28-tól július 25-ig tart, csak a sztálinvárosi 100-as és a komlói ' 140-es keretszámot teljesítették isko­láink 95 százalékra, azonban az ál­lami gazdaságokban, amelyekben pe­dig ezekben a napokban megfeszí­tett munka folyik, a tanulóknak csak 50—60 százaléka kezdte el a munkát. Igazgatóink jó része arra való hivatkozással, hogy a tanulók­nak otthon is kell segíteniük, vagy a helyi szervek beosztották őket cséplőellenőrnek, vagy hogy sok az orvosi bizonyítvány stb ... belenyu­godtak az előállott helyzetbe és nem törekedtek arra, hogy a rájuk köte­lezően kiadott keretszámot teljesít­sék. így az alsóleperdi állami gazdaság hoz a bonyhádi általános gimnázium nak 40 leánytanulót kellett adnia az első munkaszakaszban. Ebből meg­jelent 34, s ezek is, nyilván mert az iskola vezetősége a felügyelő tanár nem helyesen foglalkozott velük, két heti munka után valamennyien le­morzsolódtak. A dombóvári általános gimnáziumnak 80 leány és 70 fiú tanulót kellett volna adni az alsó­leperdi állami gazdasághoz. Ezzel szemben mindössze 10—15 tanuló járt ki rendszeresen dolgozni. A ta­A bogyiszlói cséplés néhány akadálya Pén'ek délután Bogyiszló közös szérűin. Méla csend honol a mőzsi gépállomás T- 7/18. rendszámú csép­lőgépén. Mellette súlyos kévéktől duzzadó asztagok fekszenek ... vár­ják a cséplést. A járókelők kissé távolabbról még azt gondolják, hogy csupán dísznek áll itt ez a cséplő- garnitura, mert hiszen semmi nyoma annak, hogy itt csépelni akarnak. — Előkerül a gép felelős vezetője, Kiss János elvtárs, aki megadja a felv- lágostíást: — Alig csépeltünk el 40 —50 mázsát, kiolvadtak a szalmará­zó csapágyai és most javítják. — Ez valóban hiba és ki kell javítani, a javítás idején pedig állni kell a gépnek. A gépállomás azonban meg­akadályozhatta volna ezt a hosszú órákat jelentő üzemzavart. A gép­állomáson ugyanis már a gépei? ki­javításakor észrevették, hogy a -zal- marázón több csapágy rossz és nem sokáig bírják a munkát, még sem javították meg. Elküldték a gépet csépelni javítatlanul, és az ered­mény: az első félnapi munka után Köze! egy napig állni kellet1 & gép­nek. # Ae egyik 1070-es csép'őgépcé! (rendszáma T. 7/18) mérgelődnek a munkások: — Az ember még alhat is a gépnél, pedig mi dolgozni jöt­tünk ide, keresni akarunk ... — Az egyik munkás azért szidja a gépál­lomást, mert annak ellenére, hogy lassan dolgozik a gép, a szem egy részét mégis úgy kell felhordani zsá­kokkal a dobba, mert a felvonó nem győzi. A munkások bizalmija, Lépő Ignác végül összefoglalja a munká­sok panaszát: — Alig tudunk na­ponta elcsépelni 100—110 mázsa ga­bonát. Én 15 éve csépelek, gyakor­latból tudom, hogy 150 mázsát is elcsépelnek naponta, de mi hiába iparkodnánk, ha egyszer a gép nem jobban mondva a villanymo­tor nem tud elég nagy fordulat- számot adni a gépnek. Ezért megy lassan a munka, ezért nem bírja a felvonó felvinni a szem egy részét. VILLÁM A bátaszéki földművesszövetkezet búzáját, amit a tartalékterületekről arattak le, a sárpilisi gépállomásról kiküldött cséplőgép csépeli, illetve csépelné. A löldművesszövetkezet ugyanis nem biztosít elegendő zsá­kot ahhoz, hogy a gép folyamatosan dolgozhasson. A gabona jól fizet, és a 10—15 zsák, amit a földművesszö­vetkezet a géphez ad. semmiesetre sem elég. Gondoskodjék a földmű­vesszövetkezet elegendő zsákról, hogy a cséplőgép állandóan dolgoz­hasson, hiszen jelen pillanatban mi sem fontosabb a cséplés és begyűj­tés gyors befejezésénél. Az pedig, hogy a villanymotor nem tudja elég gyorsan hajtani a csép­lőgépet, a gépállomáson múlik, és még csak arra sem hivatkozhatnak, hogy nincs alkatrész, mert mindösz- sze néhány centis faburkolattal kel­lene bevonni a villanymotor szíj- tárcsáját. Már három napja kínló­dunk, de a gépállomás még mindig nem javította meg a gépet. Sőt, a gépállomásnak a cséplés beindulása előtt ellenőriznie kellett, hogy a villanymotor tudja-e biztosítani a megfelelő fordulatszámot és mégsem nagyobbította meg a szíjtárcsa át­mérőjét, Ennél a gépnél a munkások ellá­tásával is baj van. A gépállomás a legelemibb kötelességének is hiá­nyosan tett eleget. Egy letöcedezett zománcú vizeskannát adtak a mun­kásoknak ivásra. Ebben a kanná­ban előtte olajat tartottak, de a gépállomás még csak ki sem mo­satta. A munkások kezdték el tisz­togatni. A kannának még ma is ér­ződik az olajos szaga, belseje pedig olyan piszkos, hogy ha valaki meg­látja, biztosan elmegy a gusztusa az ivástól. A gép munkásait azonban rákényszeríti a mőzsi gépállomás, hogy ilyen kannából igyanak, mert nem adott másikat. Ugyanakkor ke­vés is ez az ötliteres kanna, mert messziről kell hordani a vizet. A 7/17 rendszámú ’gép már több, mint fél órája áll. A dob feltekert egy ponyvát. Az összesöpört szemet „Hóhérüdülő“! Ezt a nevet ad­ták a németek a wcrli börtönnek. Werl rajnamenti városka Nyugat- Németország angol övezetében van. A werli börtön arról neveze­tes, hogy az SS-gyilkosok ott ró­zsaneveléssel foglalkoznak. „A villámháború“ hitlerista stratégiai emlékirataikon dolgoznak, így ütik agyon az időt. Semmi pana­szuk nem lehet a bánásmód el­len. A hatóságok rendkívül figyel­mesek velük szemben. Készpénz­nek veszik bármelyik volt hitle­rista tábornok hamis bűnbánatát. A volt SS-legényeknek „becsület­szóra“ szabadságot adnak „egész­ségük helyreállítására“. Egy éve Erich von Mannstein tábornokot, számos háborús bűncselekmény el követőjét engedtek ilyen szabad­ságra. Mannstcint azóta sem lát­ták Werlben. ponyvában vitték fel a gép tetejé­re, közben fújt a szél és amikor ön­tötték a dobba a szemet, belaka- pott a szél a ponyvába és belefújta a dobba. Ez az üzemzavar magukon a cséplőmunkásokon múlott. Felelőt­lenség ponyvából magot önteni a dobba és főleg szeles időben. Még komoly baleset is származhatott vol­na ebből, mert a dob a ponyvával együtt embert is beránthatott volna. Az összesöpört szem felöntésére leg­alkalmasabb a véka, vagy zsák. * A csép őmunkásoU mindenfelé panaszkodnak, hogy a gazdák ösz- sze-vissza rakják az asztagokat, an­nak ellenére, hogy megvannak a kö­zös szérűk. Nem ügyelnek arra sem, hogy ne legyenek túlzottan messze egymástól az asztagok. Röviden: min denki saját belátása szerint rakja asztagokba gabonáját. A szérűkön többnyire villanymeghajtásos cséplő­gépek dolgoznak. így' a cséplőgarni- tura egyik asztagtól a másikig való mozgatását saját erejükből kell el­végezniük a cséplőmunkásoknak. Ez még nem is lenne különöseb|T prob­léma, ha nem százmétereket kel­lene odébb húzni a gépet. A bogyisz­lói közös szérű a gyakorlatban te­hát alig különbözik attól, mintha a gazdák saját szérűjükre hordják a gabonát. Ez a szervezetlen behor- dás sok értékes időt, erőt vesz el a cséplésből és ezért elsősorban a tanács felelős. Neki kellett volna gondoskodni a gazdaságos közös szé­rű készítéséről. Még vagy száz werli háborús bűnös szándékszik követni Mann­stein példáját. Csak a jeladást vár ják, hogy rabruhájukat felcserél­jék az új Wehrmacht egyenruhájá­val. Az elmúlt évben a reakciós bonni képviselők küldöttsége láto­gatta meg őket. A bonni zúgpoli- tikusok értésükre adták a hitle­rista tábornokoknak, hogy koránt­sem a börtönrácsok megbízhatósá­gát jöttek ellenőrizni, hanem afe­lől szeretnének tájékozódni, milyen jogi trükkökhöz folyamodjanak, hogy megnyíljanak a börtönajtók. Most megkísérlik „egy csapás­ra“ elérni azt, ami a nyugatné­met törvénycsgvaróknak ezideig nem sikerült. A Reuter hírügy­nökség közli, hogy Adenauer kan­cellár a napokban személyesen meglátogatta „az angol hatóságok által a wcrli börtönben fogva tar­tott német háborús bűnösöket“, s biztosította őket arról, hogy „min­dent megtesz“ szabadlábra enge­désük érdekében. Adenauer megható figyelmet ta­núsított e bűnösök iránt, akik ál- latiasságukkal tűntek ki a II. vi­lágháború alatt. A kancellár hosz- szasan elbeszélgetett az agg vol Falkenhorst vezérezredessel, aki annakidején a norvégiai hitlerista megszálló erők főparancsnoka volt. Nem kerülte el Kirkmayer SS-tábornokot sem, aki viszont Himmler barátai közé tartozott. Bátorító szavakat intézett egy-két obergefreiterhez is. Hisz nekik szintén jut hely az új Wehrmacht- ban! A bonni kancellár rövid időn be lül hivatalos bűnbocsánatot akar adni a werli háborús bűnösöknek. A bonni politikai tőzsdén gyor­san emelkedik a volt hitlerista tá­bornokok részvényeinek árfolya­/VEMZETKÖZl SZEMLE Fasiszta bűnözők és boon! védőügyvédéik mási általános gimnáziumból is 40 leánytanulóból 34 jelent meg Alsó- leperden és ezek száma is mór 10-re csökkent. A sárközi állami gazda­ságba a szekszárdi általános gimná­ziumból 40 leánytanulót kellett volna küldeni. Valójában azonban innen is csak 10—15 tanuló járt ki rend­szeresen dolgozni. Ez az iskola a komlói 50-es keretre 38 tanuló he­lyett 12 tanulót küldött Sárközbe dolgozni és ezek is időközben nagy- . részt elmaradoztak, pedig a szekszár di tanulók csak napi 5 órát dolgoz­tak kint az állami gazdaságban. Meg kell dicsérni a hőgyészi óvónőkép­zőt, ahonnan 20 keretszámból 17 ta­nuló jelent ugyan meg munkára, de ezek a leányok az ózsáki üzemegy­ségben kiválóan dolgoznak és példa­képül állíthatók a megye tanulóifjú­sága elé. Az alsóhidvégi állami gaz­daságban 35 helyett 27 tanuló dol­gozik a gyönki általános gimnázium ból és a bonyhádi közgazdasági tech­nikumból. Ezek a tanulók is elég jól dolgoznak és a bonyhádi, dom­bóvári, tamási általános gimnázium továbbá a szekszárdi közgazdasági technikum tanulói példát vehetnek róluk. Igaz, a munkát nehezítette az is, hogy az állami gazdaságok egy része nem készült fel kellően a tanulók fogadósára, elhelyezésére és nem tud ta kezdetben a szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíteni. A kezdeti nehézségek azonban jórészt megol­dódtak és most már kizárólag ta­nulóifjúságunk lelkesedésén, áldozat- készségén, igazgatóink és a nevelő- testületek, nem kevésbbé az iskolai DISZ-szervezetek felvilágosító mun­káján múlik, hogy a II. munkasza­kaszban jóvá tegyék az eddig el­követett hibát és megyénk középis­kolás tanulóifjúsága lelkesen tegye. magáévá a szocialista építőmunká­ban való részvételt és kapcsolják be „Négy hetet a szocializmus építésé­ért“ mozgalomba. A bonyhádi, dombóvári, szekszár di általános gimnáziumok, továbbá a tamási általános gimnázium akkor teszik igazán jóvá eddigi mulasztá­saikat, ha a II. munkaszakaszban július 26-tól, augusztus 22-ig nem­csak az erre a szakaszra megadott keretszámot biztosítják, hanem ezen túlmenően pótolják az első munka- szakaszban elmulasztottakat is. Valamennyi középiskola igazgató­ja, nevelőtestülete, DISZ-szervezete végezzen szívós munkát annak érde­kében, hogy július 26-tól augusztus 22-ig Tolna megye tanulóifjúsága a szükségletnek megfelelően, teljes lét­számban lelkesen végezze állami gaz daságaínkban a mezőgazdasági. Kom lón pedig az építőipari munkát, hogy ezzel is hozzájáruljunk a még jobb még szebb életet jelentő új kor- mányprogramm megvalósításához. Megyei Oktatási Osztály. ma. Egyesekre közülük befolyásos helyek várnak az „európai hadse­regben“. Másokat a bonni kor­mány mellé katonai tanácsadóknak szándékoznak kinevezni. Heusin- ger, a hitlerista vezérkar hadmű­veleti osztályának volt vezetője például nemrég ilyen tanácsadói minőségben „tájékozódó útra“ in­dult az óceánontúlra. Mások, mint például Mannstein és Falkenhorst várják, mikor üt majd az ő órá­juk is. A fasiszta háborús bűnösöknek és az érdekükben közbenjáróknak tudniok kellene azonban, hogy Nyugat-Németországban a néme­tek nem nézik tétlenül, hogyan éled újjá a Rajna-parton a hitle­rista hadigépezet. A német haza­fiak harcolnak mind a hitlerista háborús bűnösök, mind védőügy­védeik és követőik ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents