Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-29 / 176. szám

TÜLKM Villo PP Ol STAR JA 1 EGYtsOurmn A MAI SZAMBÁN: Az SZKP Központi Bizottságának tézisei a Szovjetunió Kommunista Pártja fennállásának 50. évfordulójára (2. o.) — A Népköztársaság Elnöki Tanácsának tör­vényerejű rendelete az ipari termékek minőségének védelméről (2. o.) — A jugoszláv dolgozók fizetésének 20—25 százalékát vonják le különböző adók és bünte­tések címén (2. o.) — Kisvejke megkapta a gabona szabadpiaci értékesítési jogát (3. o.) L N AMECYEI PÄRTBf ZOTT5 A'G A'NAK LAPJA A. ÉVFOLYAM. 176. SZÁM AHA 50 PILLÉK SZERDA. 1953. JULIUS 29 A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség hivatalos közleménye a fegyverszünet aláírásáról Keszon (Uj Kína). A koreai- kínai fegyverszüneti küldöttség júliu s 27-én a következő közleményt adta ki: Nam ír tábornok, a koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség vezetője és William K. Harrison altábor­nagy, a másik fél küldöttségének vezetője, július 27-én délelőtt tíz órakor (koreai idő) Panmindzsonban (Korea) hivatalosan aláírta a koreai fegyverszüneti egyezményt és a fegyverszüneti egyezményt kiegészítő ideiglenes megállapodást. Az aláírt egyezmény megfelelő nyelvű példányait aláírás végett külön-külön el­juttatják Kim ír Szén marsallhoz, a koreai néphadsereg főparancsno kához, Peng Teh-huai tábornokhoz, a kínai népi önkéntesek parancsnok ához és Mark W. Clark tábornokhoz, az Egyesült Nemzetek haderejének főparancsnokához. A két fél között létrejött megállapodás értelmében a két fél ellenőrzése alatt álló összes fegyveres erők — beleértve a szárazföldi, a haditengerészeti — és a légierők valamennyi alakulatát és katonáját — a fegyverszüneti egyezménynek a két fél küldöttsége vezetői által történt aláírása után 12 órával, vagyis július 27-én 22 órától (koreai idő) megszüntetnek minden ellenségeskedést. A fegyverszüneti egyezmény valamint az ahhoz csatolt függelék és a fegyverszüneti egyezményt ki egészítő ideiglenes megállapodás minden más rendelkezése a tűzszünettel egyidejűleg kivétel nélkül hatályba lép. A fegyverszüneti egyezmény kifejezetten elrendeli, hogy a szembennálló felek parancsnokai tegyék meg a szükséges intézkedéseket a parancsnokságuk alatt áJló katonai fegyveres erők soraiban annak biz- tosítására, hogy a parancsnokságuk alá tartozó személyek megtartsák a fegyverszüneti egyezmény összes rendelkezéseit. A fegyverszüneti egyezmény cikkelyei és szakaszai mindaddig hatályban maradnak, amig azok helyébe kölcsönösen elfogadható módosítások és kiegészítések nem lépnek, vagy amíg a két fél között a koreai kérdés békés rendezésére politikai színvonalon létrejött megfelelő megállapodás rendelkezései fel nem váltják azokat. A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség a közösen megtett erőfeszítések és a világ békeszerelő né­pei által nyújtott lankadatlan támogatás eredményeként sikeresen teljesítette feladatát. .................. " ...................■■■■■.............. I I ■ K im !r Szén marsall és Peng Teh-huai tábornok fegyverszünet parancsa a koreai néphadsereghez és a kínai népi önkéntesekhez P h e n j a n (Uj Kína). Kim ír Szén marsall, a koreai néphadse reg főparancsnoka és Peng Teh-huai tábornok, a kínai népi önkéntesek parancsnoka fegyverszüneti parancsot intézett a koreai néphadsereg­hez és a kínai népi önkéntesekhez: A parancs hangsúlyozza, hogy a fegyverszüneti egyezmény aláírása az első lépés a koreai kérdés békés rendezése felé és ezért előnyös a vi'ág népeinek békéje szempontjából. Az Egyesült Nemzetek Szervezete hadereje parancsnokságának oldalán vannak azonban még harcias e'emek — különösen a Li Szin Man klikk — amelynek egyáltalában nem tetszik a koreai fegyverszünet megvalósítása és ame­lyek ezért erősen el’enzik a fegyverszüneti egyezmény aláírását. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntes alakulatok összes harcosainak fokozniok kell tehát éberségüket. A parancs a továbbiakban arról rendelkezik, hogy: 1. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek szárazföldi, légi, haditengerészeti és partvédelmi alaku'atainak összes harcosai, a fegyverszüneti egyezményt szigorúan megtartva, 1953. július 27-én 22.09 órakor — vagyis 12 órával a fegyverszüneti egyezmény aláírása után— az egész arcvonalon maradék­talanul szüntessék meg a tüzelést és 1953. július 2?-én 22.00 órától, vagyis a fegyverszüneti egyezmény hatálybalépésétől számított hetvenkét órán be'ül, az egész arcvonalon vonuljanak vissza két kilométerre a két fél által kijelö't katonai demarkációs vonaltól és attól kezdve egyetlen lépéssel se hato'janak be a demilitarizált övezetbe. 2. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek szárazfö'di, légi, haditengerészeti és partvédel­mi alakulatainak összes harcosai a legnagyobb éberséggel, szilárdan tartsák á’lásaikat és álljanak őrt a másik fél bármely agresszív és a fegyverszünetet fe'borító akciójával szemben. 3. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek összes harcosai fogadják szívesen, védelmez­zék és támogassák munká jukban a katonai fegyverszüneti bizottságnak, a fegyverszüneti bizottság együt­tes megfigyelő csonortjainak és a semleges nemzetek képviselőiből álló bizottságoknak a tagjait, vala­mint a közös vöröskeresztes csoportok kéoviselőit. akik a fe"^ver=züneti egyezmény végrehajtása cé'jó­ból a fegyveres erőink ellenőrzése alatt álló területekre érkeznek. Az SZKP Központi Bizottságának trz'sei a Szovjetunió Kommunista Pártja fennállásának 50. évfordulójára Az alábbiakban ismertetjük az SZKP Központi Bizottságának tézi­seit; — Július 30-áo Desz öitv-en éve. hogy megnyílt az Oroszországi Szo­ciáldemokrata Munkáspárt (OSzDMP) II. kongresszusa. Ez az évforduló ki­emelkedő esemény a Szovjetunió Kommunista Pártjának országunk né" peinak életében és az egész nemzet­közi forradalmi mozgalom történeté­ben. Bzen a kongresszuson vetették meg a munkásosztály harco-s, fórra” dalmi marxista pártjának alapját, egy újtípusú pártét, amely elvileg külön­bözik a II. Internacionálé reformista pártjaitól. — „A bolsevizmus — írta V. 1. Lenin, — mint politikai eszmeáramlat és mint politikai pírt, 1903 óta áll lenn“ — hangzik a bevez® tő rész. A bevezető a továbbiakban hangsú" 'yozaa. hogy Lenin Marx és Engels tanításainak hű követője, az új tört rénelmi körülmények között a marxiz must alkotó szellemben továbbfej­lesztette és kérlelhetetlenül harcolt a marxizmus nyílt és titkos eliten” -égéi ellen az opportunizmus min­den megnyilvánulás,,, ellen. Lenin a forradalom lángelméje ál­tal megteremtett Bolsevik Párt győ” terrye vitte az 1917. évi Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalmat, meg­szervezte a protstariátus diktatúráját, biztosította a szocialista társadalom felépítését, ée biztosan vezeti előre a szovjet népet a kommunizmus felé. Lenin neve elválaszthatatlan a Kommunista Párt történetétől szó rosan összeforrott a Szovjet Szocia” lista Köztársaságok Szövetségének keletkezés,ével, fejlődésével. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja a nép határtalan szere tétét és bizalmát élvezi. A Szovjetunió dol­gozói hosszú évek történelmi tapasz” tatatai alapján meggyőződtek arról, hogy az országukban fennállott po­litikai pártok közül csak a Kommu­nista Párt igazi népi párt, amely kifejezi a dolgozók alapvető érde­keit — hangsúlyozza a bevezető. A bevezető rész kiemeli, hogy fél évszázad dicsőséges harcaiban a zse­niális Lenin, majd tanítványa és ügye folytatója, a nagy Sztálin es harcostársai vezetése glatt megedző­dött Kommunista Párt a kommu­nizmust építő, szovjet társadalom ve­zető és irányító ereje és hogy a pár! gazdag történelmi tapasztalatai lel­kesítő például szolgálnak minden ország kommunista és munkáspárt­ja számára. vált a párt erőinek egyesítése, a párt káderek összegyűjtése és neve­lése szempontjából. Lenin a párt megteremtésekor a forradalmi harc életbevágó feladatai­ból indult ki, mesterien általánosí­totta a marxisták szervezési tapasz­talatait. Megteremtődött a munkás- mozgalom mintaképévé vált harcos, edzett kommunista párt alapja. Az oroszországi munkásmozgalom követelményeinek megfelelően Lenin tovább fejlesztette a munkásmozga­lom egyesítését a szocializmussal, kidolgozta a munkáspárt ideológiai alapjait, magasra emelte a forra­dalmi elmélet jelentőségét. Lenin bebizonyította, hogy csak élenjáró elmélettel rendelkező párt lehet a dolgozók Igaz vezére. A fejezel kiemeli „az OSZDMP II l;ongresS3xisáiUi]> történelmi jelentősé. ()e abban áll. hogy ez a kongresszus <i lenini .,Iszkra•• áltat felvázolt és kidolgozott ideológiai szerveze’i elv l alapján megteremtette Oroszországban i valódi marxista pártol.“ A kongresszus döntő jelentőségű abból a szempontból is. hogy felve­tette programmjába a marxizmus legfontosabb tételét, a proletariátus diktatúrájáról szóló tételt. A prole­tár diktatúráról szóló pont Lenin műveinek történelmi jelentőségű győ­zelme volt. A pártprogrammba fel­vették még a parasztkérdésse! kap­csolatos forradalmi-, demokrata kö­veteléseket. Lenin megvédte a bun- disták és a lengyel szociáldemokra­ták ellen a nemzetek önrendelkezési jogáról szóló pontot, megvédte a proletárinternacionalizmus alapél veit. A ff, pártkongresszuson diadalt arattak a forradalmi harc nagy esz­méi. A II. kongresszus elfogadta a minimális és maximális program- mot, amely a párt VIII. kongresszu­sáig (1919) a párt harcos vezérfonala volt — mutat rá az első fejezel. A II. kongresszuson a párt fel­építésének szervezeti alapelvei körű1 vívott harcban Lenin az alapvető marxista tételeket védelmezte a men- sevikekke) szemben azt, hogy a párt a munkásosztály öntudatos szerve­zett élcsapata, amelyet a forradalmi elmélet a társadalmi fejlődés törvé­nyeinek és az osztályharc törvényei­nek ismerete, a forradalmi mozga­lom tapasztalatai fegyvereznek fel. Lenin hangsúlyozta, hogy csak ilyen párt tudja sikeresen irányítani a -harcot a hatalom kivívásáért. Lenin a párt egységének megóvása érdekében rámutatott, hogy szilárd, proletár vasfegyeiemre van szükség, grnely egyformán kötelező a párt minden tagjára, vezetőjére és az egy­szerű párttagokra egyaránt. Hatalmas .jelentőségű az a lenini tétel is. hogy minden párttag fele­lős a pártért és hogy a párt felelős minden tagjáért. A pártélet Lenin által kidolgozott szabályai előírták a párt szervezeti szabályzatában foglalt követelmé­nyek legszigorúbb megtartását. Le­nin külön hangsúlyozta a kollektív vezetés elvét, njert ez biztosítja a pártot a véletlenekkel és az elfoga­dott határozatokban az egyoldalú­ságokkal szemben. Lenin a marxizmus történetében először dolgozta ki a pártról szóló tanítást. Lenin harca a II. kon­gresszuson a Programm és a szer­vezeti kérdésekben megvonta a vá- 1 «szfalat az OSzDMP forradalmi ré­sze. a bolsevikok és opoortunista ré sze, a mensevikek között. A tézisek hangsúlyozzák Leninnek Marx és Engels ügye folytatójának a forradalom kiváló sztratégájának halhatatlan érdemeit, kérlelhetetlen harcát az opportunizmus ellen, ki­emelve ennek óriási jelentőségét minden ország forradalmi mozgal­mának fejlődése szempontjából. . Az OSzDMP II. kongresszusa forduló­pont volt a világ munkásmozgalmá­ban" — mutat ré befejezésül a té­zisek első fejezete. Az OSZElWP II. I^ongreas/usának történelmi 'e’entfiséjie mozgalom továbbra is egves elkü­lönült szociáldemokrata körök és- csoportok stádiumában maradt. — Pusztított a munkásosztály politika harcát és vezető szerepét tagadé „ökonomizmus“ mérge. A II. kongresszus idején eldőlt a legfontosabb politikai kérdés: milyen úton halad a fiatal orosz munkás­mozgalom? A szocialista ideológiától lelkesítve a cárizmus és kapitalizmus ellen — ezt az utat jelölték Lenin és a bolsevikek — vagy rácsúszik a reformizmus útjára, hogy a men­sevikek terveinek megfelelően a pártot hozzáidomítsa a cárizmushoz és a kapitalizmushoz. A tézisek első fejezete hangsú­lyozza: „Lenin és a lenini Iszkra' ideológiai elveinek a párt II. kon­gresszusán aratott győzelme dönti jelentőségű volt pártunk és a forra­dalom fejlődése, az egész nemzetközi forradalom szempontjából. A II. kongresszust megelőző évti­zed munkásmozgalmának történetét Lenin harca — a szocialista tudat harca az ösztönösség ellen — tette nevezetessé, A továbbiakban kiemeli az „Iszkra“ nak a Lenin által alapított egész Oroszországra kiterjedő marxista lapnak szerepét, amely központtá Az SZKP Központi Bizottsága téziseinek első fejezete, amely az OSzDMP II. kongresszusának tör­ténelmi jelentőségével foglalkozik, ismerteti a történelmi helyzetet, amelyben Oroszország marxista párt ia megalakult. A kapitalizmus ak­kor lépett legfelső és legutolsó sza­kaszába, az imperializmusba és a proletárforradalom közvetlen gya­korlati kérdéssé vált. Oroszország ab ban az időben az imperializmus va­lamennyi ellentmondásának cso­mópontja volt, az orosz cárizmus és a nyugati imperializmus érdekei a legszorosabban összefonódtak. Az első fejezet ismerteti az orosz- országi marxista mozgalom erede­tét, amelynek első állomását a Ple- hánov vezetésével 1883-ban meg­alakult „Munka felszabadítása" marxista csoport jelentette. A tulaj­donképpeni forradalmi proletárpárt csírája azonban a lenini „Harci szö­vetség a munkásosztály felszabadítá­sára" (1895) volt. A szövetség te­vékenysége a marxizmusnak, a mun­kásmozgalommal való széleskörű egyesítésére irányult. Az OSzDMP első kongresszusa (1898) — amely kimondta a marxis­ta pért megalakulását, —■ nem érte el célját, Az oroszországi marxista A Kommunista Párt harca a pro'etárdiktatúráért íkció időszakának legfontosabb ese­ménye az OSzDMP prágai konfe­renciája (1912) volt. A párt ezen a íonferencián kiűzte soraiból a men- sevik likvidátorokat és ezzel mes- 'eremtette az alapját annak, hogy i bolsevikok politikai csoportból ön­álló párttá alakuljanak. A prágai konferencia tehát megvetette az alap iát az újtípusú pártnak, a leniniz- mus pártjának, a Bolsevik Párt­nak. Ezután a tézisek az 1912—1914. közötti években bekövetkezett újabb forradalmi fellendülés jelentőségé­vel foglalkoznak és kiemelik azt a fon­tos szerepet, amelyet az 1912 tava­sán alapított ..Pravda'*, a párt ille­gális napilapja töltött be a forra­dalom sikeres előkészítésében. A továbbiakban a tézisek a bol­sevikek pártjának az 1914—1018-as világháború nehéz időszakában ví­vott harcát ismertetik. A II. fejezet rámutat, hogy a II. Internacionálé árulóival szemben a bolsevikok a marxista-leninista elméletet követ­ve következetesen harcoltak az im­perialista háború polgárháborúvá va­ló változtatásáért, az imperialisták oroszországi hatalmának megdönté­séért, az imperialista háború elle­ni harc minden országban való tá­mogatásáért. Az egész világ munkásosztályára nézve óriási jelentőségük volt, Le­nin háború alatt írt elméleti mun­káinak, elsősorban „Az imperializ­mus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka" című művének. Lenin ebben a könyvében kimutatta, hogy „az imperializmus a proletariátus szociá­lis forradalmának az előestéje." Le­nin történelmi érdeme az — hangsú­lyozzák a tézisek, — hogy az imperia lizmus elemzésénél hatalmas tudomá nyos felfedezést tett: megfogalmazta és megindokolta azt a lángeszű követ keztetést, hogy lehetséges a szocia­lizmus győzelme kezdetben egy­néhány, sőt egy országban. Ez a szocialista forradalom új, befejezett elmélete volt. Gazdagította és előre­vitte a marxizmust, elméleti és tak­tikai útmutatással szolgált a bolse­vikoknak a háború, a béke és a for­radalom kérdésében. Oroszország munkásai a Bolsevik CIol&tás, « 2. «kkdorQ A tézisek második tejezete elöl­járóban hangsúlyozza, hogy az Orosz írszági Szociáldemokrata Munkáspárt H. kongresszusától a Nagy Októbe- "I Szocialista Forradalom gyözelmé- g a bolsevikok bizonyultak az egyet len forradalmi-marxista erőnek üroszarszágban. Lenin ebben az időszakban zse­niálisan megalapozta a bolsevikok attikáját, világos perspektívát adott ;z orosz marxistáknak a polgári de­mokratikus forradalmi szocialista forradalomba való árnöveléséről. Le­nin bebizonyította, hogy az akkor ualakult történelmi helyzetben a Qrradalom győzelmének elengedhe- etlen feltétele a munkásosztály szó vétsége a parasztsággal, a proletaria­ns vezető szerepének biztosítása telített A második fejezet a továbbiakban ■ bolsevikek vonala és a mensert- vonala közötti harccal foglal­kozik. Ez a harc — mutat rá — cülenösen kiéleződött az 1905—1907- :s években, az első orosz forradalom dején. A Ijolsevikok egy népi for­radalom megindítására és győze- emrevitelére. a cárizmus fegyveres felkeléssel való megdöntésére, a mun kasok és parasztok képviselőiből ál­ló ideiglenes forradalmi kormány alakítására törekedtek. Ezzel szem­ben a mensevikiek amellett harcos kodtak, hogy a forradalomban a li­berális burzsoáziát illeti meg a ve­zető szerepe és a forradalom felgön­gyölítésére törekedtek. Az 1905-ös orosz forradalom ve­resége után, a sztolipini reakció ne­héz éveiben a bolsevikok az új for­radalom előkészítésének irányvona­lát követték, s fáradhatatlanul gyűj­tötték az erőket a forradalmi moz­galom újabb fellendítéséhez. A men­sevikiek ebben az időszakban egy­re jobban eltávolodtak a forradalom tói, a proletariátus illegális forra­dalmi pártjának felszámolását kö­vetelték, nyílt likvidátorokká vál­tak. A reakció nehéz körülményei kö­zött csak a bolsevikok, a leninisták maradtak hűek a marxizmushoz — emeli ki a IL fejezet, A sztolipini re-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents