Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-26 / 174. szám
1953 JÜLIUS 26 i\ \ P L o 7 Augusztus 15-re a cséplést, begyűjtést 100 százaiéiban befejezzük ! A tolnai pártszervezet versenyre hívja a szekszárdi járás valamennyi pártszervezetét A tolnai községi pártszervezet a cséplés-begyüjtés augusztus 15-re való befejezése érdekében verseny fel. hívást intézett a járás pártszervezeteihez az alábbi pontok alapján. t. Vállalásunk sikeres megvalósítása érdekeljen hetenként rendszeresen megtartjuk a népnevelő értekezleteket, ahol újabb szempontokat adunk a népnevelőknek. 2. Egyéni beszélgetéseket folytatunk a dolgozó parasztoknál, kisg'yű- léscket tartunk, melyeken megvitatjuk a feladatok végrehajtását. 5. Pártcsoportbizalmiak pártmegbízatásként kapják a népnevelőkkel való szoros kapcsolat megteremtését. 4. A községi vezetőség tagjai hetenként ellenőrzik a feladatok végrehajtását és az alapszervezetek felé a legmesszebbmenő segítséget nyújtják. 5. Az öszes tömegszervezetek újabb megbízatást kapnak és azt rendszeresen ellenőrizzük. b. A tanács felé fokozzuk az ellenőrzést és konkrét segítséget nyújtunk. 7. Szélesebb körben alkalmazzuk a kultúr- és szemléltető agitációt. A békebizottságnak a békeverseny kiszélesítése terén megbízást adtunk. Békeutcákat jelöltünk ki, ahol a dolgozó parasztok a cséplőtől teljesítették már beadási kötelezettségüket. 8. A politikai felvilágosító munkánkat Rákosi elvtárs beszéde nyomán megjavítjuk. 9. A most lezajló taggyűléseken minden párttag konkrét pártmegbízatást kap. 10. A cséplőgépeknél megszervezzük a pártbizalmi hálózatot, ahol három párttag van. Sajtófelolvasást tartunk, melyet az MNDSZ népnevelői végeznek. Kérjük az elvtársakat, hogy versenykihívásunkat fogadják el, hogy a gyors cséplés, begyűjtéssel hozzájáruljunk kormányunk programmjá- nak megvalósításához. Szauter Mihály MDP alapszervi titkár, Tolna. A decsi kulákok pünkösdi királysága Alig pi'tyni állott még az ég alja a július 4-i vasárnapon, amikor Takács Istók, Decs legliirhedtebb kulákja megvercgtte Bálint kulákék ablakát. — Ébredjetek, ébredjetek, eljött a mi időnk. Hullottátok? Megszűnt a kuláklista, nem vagyunk többé knlá- kok ... — Hallottuk bizony — csillant fel a szeme az öreg Bálintnak. — Hej de sokan inegkeserülik ezt a demokráciát azok közül, akik borsot törtek az orrunk alá! Az öreg Bálint még fiát, Pált is felébresztette, s a három kulák nyakába vette a falut. Beszóltak pár hasonszőrű kulák cimborához és mire úgy 5 óra tájban a földművesszövet- kezeti italbolt kinyitott, valamennyien ott termettek. Lehettek tizen-tizen- öten, körülültek egy hosszú asztalt. Tizenkilenc li er pél n’ta eqv ültöhelyben... — Hé, kocsmáros, pálinkát ide — rendelkeztek nagy hágón, mint valamikor, S. mindegyik kulák meglobogtatott egy-egy száforintost a feje felett: „Nem vagyunk ám mi olyan rongyosak, amilyennek kinézünk", — „van pénz bőven a bugyelláris- ban“ — mondogatták- Nem telt bele rövid másfél óra, a decsi kulákok sorra lerészegedtek. Ami nem is csoda, hiszen deck poharakból csak úgy vedelték az erős szeszt: megittak egy ültőhelyben 19 liter pálinkát. Honnan, honnan nem, hegedűvel hóna alatt, előkerült „Jenő bácsi" is, az öreg decsi cigány. Közrefogta a duhajkodó kulúktársadalom, szüntelenül ezt a nótát húzatták vele: „Hej, élet, élet kulákélet, ez aztán az élet." S amikor a nóta umalmaissá kezdett válni és a kövérre hízott fejekbe erősen „dolgozni“ kezdett a szesz, a 70 holdas Bálint Pál megmutatta, hogy még nem halt el a régi kulákvirtus — az asztal tetejére ugrott és ott ropta a táncot. így kezdődött a decsi kulákok pünkösdi királysága ... Megnőtt a mellük a kulákoknak: ki akarták forgatni gyökerestül a kormány programmját. A község becsületes dolgozó parasztjai először csak elcsodálkoztak az elszemtelenedett kuláko- kon, később azonban felháborodottan tiltakoztak: „Nem engedjük egy per. cig sem, hogy visszajöjjön a gyűlölt kulákoilág, amikor a parasztnak kuss oolt a szó Decsen, s a kulák, aki nem dolgozott, mindenható úr oolt a faluban!" No hírese!', lőhe tek hozzánk cselédnek.., A kulákoknak azonban erősen megnőtt a szarvuk. Nem hallgattak a józan szóra. Sőt, kedden egyre többen keresték fel a tanácselnököt és követelőzni kezdtek: „Adjátok visz- sza a földjeinket!“ A hajdani 80 holdas Sándor Pál és az 50 holdas Mester János szemtelenül azt vágta több tszcs-tag szemébe: „No, híresek, jöhettek hozzánk cselédnek, meg kapásnak ,.. De már nem harmadából, hanem ötödéből adjuk ki a kukoricát ... S ha régen hét bőrt húztunk le rólatok, most hétszer-hetet fogunk.," öreg Takács Istók kulák pedig uz utcán állította meg volt cselédjét, Rácz Sándort és azt mondta neki: „Ha jól viseled magadat, még visszajöhetsz hozzám béresnek ...“ Voltak azonban előrelátóbb, „okosabb" kulákok is Decsen. Kovács István 50 holdas kulák még tavaly befurakodott Orbőpusztán a Sarló és Kalapács tszcs-be. Most ő is úgy érezte, visszajött a régi kulák világ: ő azonban már nem akar egyénileg gazdálkodni, gondolván — a közösből nagyobb hasznot lehet húzni... Összebeszélt tehát több puszipajtásá- sával és úgy döntöttek: „átveszik" a Sarló és Kalapács tszcs vezetését... Szerdára már az új vezetőség listáját is elkészítették, mely szerint Szalai István kulák, a földművesszövetkezet kirúgott ügyvezetője lett volna az elnök. Szabó János kulák a könyvelő és pénztáros egyszemélvben, maga Kovács kulák pedig a kertészetben parancsolt volna. gy őr! le a decsi Im áitok szarva... Csütörtökön még furcsább dolog történt a decsi határban. Kemény István kulák kaszával a vállán megjelent az Alkotmány tszcs gabonatáblájában és vágni kezdte a búzát. Mikor megkérdezték tőle a szövetkezeti tagok „Mit csinál, elment az esze?“, azt vágta rá: „Sőt, most jött csak meg. Köszönöm, hogy nekem is vetettek ...“ Persze, több se kellett az Alkotmány tagjainak, egyszerűen hazazavarták a kulákot a mezőről. Kemény kulákot azonban „keményebb fáiról" faragták. Nem hagyta annyiban a dolgot, hanem az éj leple alatt 10 kéve gabonát ellopott az Alkotmány tszcs földjéről. S most a bíróság előtt áll: saját bőrén érzi, hogy mégse tért vissza az „ő világuk“. Mert felelnie kell elkövetett bűntettéért, a decsi parasztok közös vagyonának megcsonkításáért... Mint villámcsapás — úgy érte a decsi kulákokat június 11-én, szombaton este Rákosi Mátyás elvtársnak, a budapesti pártaktíva-értekezleten elmondott beszéde. „A kulák kulák marad listával, vagy lista nélkül" _ ha ngsúlyozta többek között Rákosi elvtárs. Az erélyes szó után egyszeriben letört a kulákok szarva, egyszeriben elszállt belőlük a kulákvir- ius. S igaza lett a becsületes decsi dolgozó parasztoknak: soha többé nem tér vissza se Decsen, sem másutt u régi, bitang kulákvilág, mert ezt nem tűri a párt, nem tűri a magyar dolgozó nép! így ért véget Decsen a kulákok pünkösdi királysága ... (A Szabad Föld július 20-i számából.) Gvaranszik a teveli Alkotmány tszcs vagyona das András elvtárssal, a tszcs elnökével. Ezt az épületet az ő irányításával építette a tagság. Az építkezésből legjobban kivették részüket Doma Gyula elvtárs és Ludas Ilonka tszcs-tagok. Doma Gyula elvtárs végezte a kőműves munkálatok mellett az ácsmunkát is. Ő a termelőcsoport ezermestere. Aratás előtt egy korszerű csibeólat is épített a romokból. Cséplés utánra pedig egy kukoricagóré megépítését tervezte. Az építkezések mellett a növényápolásból is és az aratásból is kivette részét Doma elvtárs. A példáját követte a c-oport valamennyi tagja. Senki sem akart szégyenben maradni Doma elvtárs mögött. Az eredmény nem is maradt el, mert a növényápolási munkák időbeni elvégzése mellett már az aratást is befejezték. A képen látható romok egy földesúri birtok épületeinek maradványait mutatják, melyet a teveli Alkotmány termelőcsoport tagsága kapott örökségbe, amikor a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. A másik képen már egy újonnan építőt1 20 sertés befogadására alkalma' sertésfiaztatót láthatunk, előtte LuA HÉTEN HALLOTTUK... ... hogy a bátaszéki malom dolgozói két napig géphiba miatt nem tudtak őrölni. Érdeklődésünkre Varjas József, a malom igazgatója elmondotta, hogy a villanymotor elromlása szinte várható, mert már két hónapja — a megküldés óta — állandóan rossz állapotban volt a gép, mert a Budapesti Malomszerelő Vállalat rossz állapotban küldte meg azt. A Budapesti Malomszerelő Vállalat hanyag munkája nagyban veszélyezteti a bátaszéki malom tervteljesítését, július 23-ig mindössze 49 százalékban teljesítették havi tervüket. * ... hogy a nagydorogi országúton egy tábla hívja fel az országúton közlekedők figyelmét arra, hogy Nagydorogtól mintegy 600 méterre kezdődik ma a minta-útszakasz. Megelégedéssel olvastuk ezt a táblát, és az út minősége is Biró László brigádjának munkáját dicséri. Az országúton közlekedők azt szeretnék, ha minél több ilyen tábla adná hírül, hogy jól dolgoznak az Útfenntartó dolgozói. Különösen szívesen olvasnánk a dombóvári járás útjainál hasonló feliratú táblákat. Reméljük, hogy a közeljövőben erről is hírt adhatunk, hogy megjavultak a dombóvári járás útjaile ...hogy a Paksi Téglagyár dolgozói az ötéves tervtől modern mosdót és öltözőt kaptak. Annak ellenére, hogy a mosdó teljesen kész, még a dolgozók nem tudják használni. Ugyanis, az illetékesek arról már elfeledkeztek, hogy a mosdót és fürdőt csak úgy lehet használni, ha ahhoz víz is van. Már pedig ez nincs. Reméljük, hogy a legrövidebb ülőn belül vizet „varázsolnak“ és akkor a dolgozók igénybe is tudják venni a nagyszerűen berendezett fürdőt. * ... hogy néhány medinai dolgo- gozó, köztük Rafajlovics Klek, Konráid János, Golykovics Milován, Máriánovics János és Rafajlovics Pál még május hónap folyamán az alsóhiclvégi állami gazdaságnak hordókat, kádakat adtak el, melyet a gazdaság víz tárolására használ az aratás, cséplésnél. A gazdaság ígéretet telt, hogy legkésőbb egy héten belül kifizeti a hordók árát. Az ígéret, ígéret maradt. Még a mai napig sem kapták meg pénzüket a dolgozók, amely mintegy 4.500 forintot tesz ki, pedig jórészük ebből szándékozott adóját rendezni. Nem tudjuk mire vélni ezt a hanyagságot. Valószínű, ha az illetőnek, aki a pénzügyi dolgokat kezeli, saját pénzéről volna szó, nagyobb igyekezettel harcolna annak kiutalásáért. * ... hogy a mözsi tanács aratás, cséplésből, valamint a másodnövény vetési tervek teljesítéséből a szekszárdi járás utolsó községe. A járási tanács a járás szégyentábláját tehát a mözsi tanácsház oldalán helyezte el, amit jogosan telt. A mözsi tanács vezetői egyébként nagyon rugalmas emberek, így megoldották, hogy a járás szégyen, táblája ne sokáig szégyenitse a községi tanács vezetőit és a község dolgozó parasztjait. Egy júliusi reggel virradatra eltüntették a verseny, illetve szégyentáblát. Megjegyezni kívánjuk, hogy ez is csak Mözsön fordulhatott elő, mert más községben is volt a szégyentábla, de nem ezzel mosták le a szégyent, hanem jól dolgoztak, s így nem sokáig szégyenítette őket a járási tanács szégyentáblája. Megnyugtatjuk a mözsi tanács vezetőit és a tábla eltüntetőit, hogy továbbra is a szekszárdi járás szégyenfoltjai táblával is, meg tábla nélkül is. * ... hogy a dunaszentgyörgyi gépállomás nem biztosított a cséplő- munkások számára megfelelő vízhordó és ivóedényt. A gépállomás Dunaszentgyörgy község szélén cséplőgépétől a munkásoknak másfél kilométerről kétliteres üvegekben kell a vizet hordani. Javasoljuk a dunaszentgyörgyi gépállomás vezetőinek, hogy olvassák el a mi. nisztertanács munkavédelemről szóló határozatát, s győzzék meg magukat arról, hogy nekik is köteles, ségük azt betartani. Miért maradt le a biritói állami gazdaság az aratással? A biritói állami gazdaság csúfosan lemaradt az aratással. Július 23-ra megyénkben már legtöbb helyen el is felejtették az aratást, de a biritói állami gazdaságban még mindig 180 hold kenyérgabona volt avatatlan. Ezzel az eredménnyel Biritó megyénk állami gazdaságai között utolsó, a dunamenti gyapottröszt 30 állami gazdasága közül pedig 28. helyet foglalja el. Ez a szégyenteljes lemaradás a vezetők hanyag, felületes munkájából adódik. Rossz a munkaszervezés. Maga Pintér elvtárs, a gazdaság párttitkára mondja el, hogy a kombájnok sokszor félnapokig is álltak, mert ueiu volt elegendő zsák. Ebből következik, hogy az 5 kombájn átlagban csak 107 holdat aratott. A rácegresi állami gaz- laságból is kaptak egy kombájnt, ímely segít befejezni az aratást. A vombájn július 23-án egész délelőtt állt, mert nem kapott üzemanyagot. Ez az egyik oka a lemaradásnak. Persze a gazdaság vezetősége ezt nem igen ismeri el. Mindenáron azzal igyekeznek megmagyarázni ezt a szégyenteljes lemaradást, hogy kevés a gép. De ez az állítás nem állja meg a helyét, mert ha a gépek teljesítették volna reálnormájukat, már régen be volna fejezve az aratás. Egyébként a biritói állami gazdaság vezetői a minisztertanács rendeltét betévetudják. Nováik elvtárs i gazdaság főagronómusa a mi- ■iszteri rendeletre hivatkozva nem ngede'.t kézi erővel aratni. Azt rendeletet azonban már fiyelmen kívül hagyta, amely kimondja, hogy az aratást legkésőbb 8 napon belül el kell végezni. Ezért aratnak még ma is a biritói állami gazdaságban. A gazdaság teze- tőségének figyelmébe ajánljuk; te- kintve, hogy a határidő már lejárt, ne legyenek szőrszálhasogatók. A gépek mellett mozgósítsák a kézierőket is, fejezzék be végre az aratást, mert a gabonából naponta több mázsa vész kárba. AllAMl UlZlŰSlItí
