Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-26 / 174. szám
-8 A V L O . 953 .IÜLiIUS 26 TAfttl.JLMi AZ SZK«* TAPASZTALATAIBÓL * A propagandisták nyári továbbképzésé A Szovjetunió Kommunista Pártja mindig nagy figyelmet fordított és fordít a marxizmus-leninizmus mindent legyőző eszméinek propagálására; hogy a káderek elsajátítsák az élenjáró forradalmi elméletet. A párttagok és a funkcionáriusok politikai továbbképzése a kommunista építés feladatai sikeres megoldásának elengedhetetlen feltétele. A párttagok politikai oktatásának színvonala elsősorban a propagandis táktól függ. Az SZKP a propagandisták egész hadseregét nevelte fel. Elegendő megemlíteni, hogy a pártoktatás rendszerében több, mint 600 ezer párttag foglalkozik propagandista munkával. A kommunisták elméleti tudásának színvonala állandóan emelkedik és ezért egyre nagyobb követelményeket támasztanak a propagandistákkal szemben. A propagandistának szüntelenül szélesítenie kell politikai látókörét, állandóan gazdagítania kell a marxizmus-leninizmus terén szerzett ismereteit. Alaposan ismernie kell a párt kongresszusok, központi bizottsági ülések határozatait, amelyekben kifejezésre jut a párt politikája. A propagandista feladata, hogy felfegyverezze hallgatóit a marxizmus- leninizmus tudományával, megmutassa nekik a forradalmi elmélet és a kommunista építés gyakorlati feladatai közti szilárd kapcsolatot, alkotó módon, élénken és érdekesen adja elő az anyagot. A pártszervezetek kötelessége minél behatóbban foglalkozni a propagandistákkal, tökéletesíteni elméleti tudásukat, segítséget nyújtani nemes és megtisztelő munkájukhoz. A pártoktatási év végén már megkezdődnek az új tanév előkészületei. Ezen a téren igen nagy jelentősége van a propagandisták helyes kiválogatásának és továbbképzésének. A nyári időszakban a Szovjetunióban továbbképző tanfolyamokat szerveznek a propagandisták számára. A nyári tanfolyamoknak célja, hogy komoly segítséget nyújtsanak a propagandistáknak a márxizmus-le- ninizmus elméletének alapos tanulmányozásához, hogy megvilágítsák előttük az iskolák, körök és szemináriumok gyakorlati munkájával kapcsolatos kérdéseket és megismertessék a propagandistákkal a helyi pártszervezetek gazdasági és kulturális feladatait. A pártszervezetek fontos feladata, hogy a propagandisták nyári tanfolyamaira szakképzett előadókat és szemináriumvezetőket hívjanak meg a pártiskolák, főiskolák, pártbizottsági előadók és funkcionáriusok közül. A pártbizottságoknak biztosítaniok kell a tanfolyamok munkájának helyes megszervezését, a tanterv maradéktalan végrehajtását, az eredményes tanulmányi előmenetel feltételeit, a hibák időben történő kiküszöbölését. A propagandistákat viszont a rájuk háruló nagy felelősség arra kötelezi, hogy kitartóan képezzék tovább magukat, tökéletesítsék tudásukat. A propagandisták gondos kiválogatása. nevelése és irányítása eredményeként a pártszervezetek még magasabbra emelik a pártoktatás és a propagandamunka színvonalát. Aukse Skirman'aitenek hív’áh ** az üzemi orvosunkat. Kerek- arcú, vidámtekintetű nő; szája szélén mindig ugyanazt a jóindulatú mosolyt látom, amely már önmagában is felér a leghatásosabb gyógyszerrel. Aki nem ismeri őt közelebbről, azt gondolná róla, hogy jó háziasszony és gondos mama, akit legalább 4—5 gyerek vár otthon. Pedig nem érdemes hinni a látszatnak. Skirmantaite 30 éves már, de nem ment még férjhez, nincsenek gyerekei. Ami pedig a jóindulatát illeti, legjobb, ha erről Cernialis mérnöktől kérünk felvilágosítást. Cernialis- nek ugyanis gyakran akad dolga a doktornővel, mivel ő az üzem biztonsági felelőse. — ördög az, nem asszony! Nyelné el a föld! — kiáltja Cernialis. — Hihetetlenül makacs és kötekedő nő. Cernialis valóbán fél az orvosnőtől. Hiszen valahányszor átlépi ez a nő a küszöbét, egykettőre heves vita kerekedik közöttük az üzem egészségügyéről és a biztonsági berendezésekről. Az lenne tulajdonképpen Skirmantaite feladata, hogy az előírt időben fogadja a betegeket, megállapítsa a diagnózist, receptet és jelentést írjon ... De nem. Skirmantaite nyughatatlan, mint a higany, mindig a legalkalmatlanabb időben fut végig a műhelyeken és sohasem jön vissza anélkül, hogy valami súlyos hibát ne talált volna, amelyért őt, Cernialist terheli a felelősség. — Maga felel a biztonsági berendezésekért, — ront neki, minden bevezetés nélkül. — Nézze meg mi van az öntődében! Mikor hozzák már rendbe azt a füstcsövet a szárítóban? Magát kellene arra a füstre tenni, tudom egy-kettőre gondoskodna róla, hogy rendbehozzák a csövet! De nem, maga csak ül itt ebben a papírkereskedésben az aktái között és nem törődik a munkások érdekeivel. Hát van magának lelkiismerete?! P«roialis efrény m’r halán- tékán őszülő hajjal, de olyan leckéket még sohasem kanott életében. mint Skirmantaitétől ezekben a hetekben. Kétségbeesetten védekezik. — Dehát mit tehetek én? Ha tudná, hány jelentést írtam már ... Cernialis ki akarta nyitni irattartóját, amelyben gondosan összefűzve együtt voltak a jelentések másolatai, amelyeket az utóbbi időben írt az igazgatónak és a főmérnöknek. — Engem ez a sok saláta nem érdekel, arra feleljen inkább, mi van a miniumfestékkel. Találtak-e már megfelelő helyet a _ miniumfes- ték tárolására? Hiszen tudja. hogy az mérgező anyagokat tartalmaz9 Cernialis ijedten dadog valamit, hogy erről is megírta már a jelentést. sőt személyesen is volt az igazgatónál, aki meg is Ígérte, hogy .. . De nem járhat folyton a nyakára ezekkel az ügyekkel. Nem szeret terhére lenni a vezetőségnek. De a doktornő nem hagyja ennyiben. — Követelni kell! Érti, követelni! Akkor meglesz! De Cernialis csak a fejét rázza. Ennek a nőnek halvány sajtelme sincs arról, mit jelent az, hogy itt — ahol néhány évvel ezelőtt még kietlen pusztaság volt, s a falusi emberek tudatlanságban éltek — ma egy hatalmas, korszerű üzem áll. Egyáltalán nem helyénvaló, tehát belekötni ilyen aoróságokba, gátolni a termelési folyamatot, bosz- szantani az üzemvezetőséget és lármázni a biztonsági felelőssel. Skirmantaite azonban hajthatatlan. — Miért burkolózik most füstfelhőkbe? Mondja meg, miért nem állították még be a vízforralő-beren- dezéseket? Cernialis lemondóan legyint. — A „Titánokat“? Már csaknem készen vannak, mindössze egy kevés ón kellene hozzá a hézagok kitöltésére. Csak félórai munka lenne. De még nem érkezett meg az ón. — Persze maga nem iszik forra- latlan vizet? Félti a drágalátos ha- sikáját. Persze, hogy a munkásoknak nem jut forralt víz, az nem számít! Cernialis meg sem várja a doktornő utolsó szavait, elmenekül. Lesiet az öntődébe, hogy lekapja a műhely- fnököt, mert nem öntözték fel a műhely padlóját és az alkatrészek még mindig ott hevernek az útban, akárki elbotolhat benne. Antanas Silas, a műhelyfőnök azonnal kiadja a rendelkezést és Cernialishez fordul. \o látja, mindjárt rendben is 1 lesz minden. Most már csak azt mondja meg, hol vannak az ígért nemezkalapok és csizmák, az öntödei munkások számára. És miért nem kaptuk meg ma reggel a szódavizes ballonokat? — Mert nem érkeztek meg ... — Nem érkeztek meg? — emeli fel hangját Silas vésztjóslóan. — De a saját szobájában ugye ott áll egy szódavizes ballon, kartonlappal letakarva? Jól esik a frissítő, ugye? — Hát ezt meg honnan veszi?! — próbál védekezni Cernialis. — A doktornő mondta. Akkor látta, amikor bent járt magánál. Cernialis a méregtől kéken-zöl- den megy vissza irodájába. Ez a Skirmantaite még a falakon is keresztül lát? De Cernialis most azonnal intézkedik■ átviteti a ballont az öntődébe, aztán nekiül, hogy szigoI rú hangú feljegyzést írjon a gazdasági részleg vezetőjének, amiért nem ad mindennap teherautót a szódavíz szállításához. Mire azonban elkészül a feljegyzés, már nem is olyan szigorú a hangja, mint ahogy azt Cernialis előbb akarta. Mindössze egy óvatos, udvarias figyelmeztetés, miszerint bizonyos rendellenességek mutatkoznak a szállításban, amennyiben lehetséges, jó lenne, ha szem előtt tartanák, hogy ... Hiába, Cernialis- nek ilyen a természete, szeret mindenkivel békességben élni. Nem úgy, mint ez a doktornő, ez a Skirmantaite. n ' c lássak, mi a véleménye a doktornőről a főkönyvelőnek, Bim- berisnek. Skirmantaite még olyankor is betör az igazgatóhoz, amikor az fontos pénzügyi kérdésekről tárgyal Bimberis főkönyvelővel. Képes pa- táliát csapni csak azért, hogy az új étkezdét ne a kúpolókemencék mellé, hanem valahová távolabb építsék. Bimberis főkönyvelő láthatóan barátságtalanul néz az orvosnőre, bo rotvált állát simogatja. Aranykeretes evikkere idegesen ugrik egyet az orrán. Eszébe jut az a jelenet, amit Skirmantaite annak érdekében rendezett, hogy az üzemi orvosi rendelőt fehér bútorokkal, szőnyegekkel és műszerekkel lássák el. — Igazán felháborító igényei vannak ennek a nőnek. Pedig én magam gondoskodtam arról, hogy a tervezőirodából kimustrált két asztal és három szék az ő rendelőjébe kerüljön. Persze neki az rozoga és gusztustalan volt. Neki mindenáron üveges szekrény kellett... De hát ki tehet arról, hogy annyi minden kell s a rendelő felszerelésére szánt pénzt másra költötték. Hiszen Skirmantaite meg is mondta, ki tehet erről. Én, én! — üt saját mellére Bimberis. — Borzasztó ... És addig járt Skirmantaite az igazgató nyakára, amíg meg nem lett, amit akart... Miután Skirmantaite úgy, a saját szíve szerint eligazította az étkezde ügyét is az igazgatóval, visszament a rendelőbe, hogy gyógyítsa, vigasztalja betegeit. Ott igen, ott tud türelmes lenni, ki hinné róla ... .... Cernialis irigykedve néz ki az ablakon. A tervezőiroda egyik mérnöke, aki egyáltalán nem látszik betegnek, naponta lemegy a rende- ’őbe. Cernialis értesülései szerint ezzel a mérnökkel nem gorombásko- dik Skirmantaite, sőt még színházba is elmegy vele. Cernialis nagyokat sóhajt, lógatja a fejét és szomorúan mosolyog... És ha Skirmantaite ismét megjelenik nála az irodában, Cernialis szíve hevesen ver: milyen újabb viharokat zúdít a fejére ez a szörnyű, nyughatatlan és olyanannyira ■rokonszenves nő. Nemzeti felszabadító mozgalom Afrikában Afrika óriási területe nemrég még a gyarmatvilágban is a legeldugottabb, legsötétebb helynek számított. Az utolsó évtizedben azonban itt is lényegesen megváltozott a helyzet. Végétért Afrika elszigeteltségének hosszú időszaka. A fekete világrész a nagy kapitalista országok nyersanyagszállítója lett. Az afrikai országokban bekövetkezett gazdasági felélénkülés, az Afrika és a többi világrész közötti kereskedelmi forgalom kiszélesedése azonban korántsem az afrikaiak életszínvonalának emelkedésére, hanem még fokozottabb kizsákmányolására vezetett. Az afrikai népek életszínvonala jelenleg csaknem a legalacsonyabb a világon. Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának 1951. évi jelentésében az afrikai országok nemzeti jövedelmének nagyságára és megoszlására vonatkozóan közölt adatok megmutatják az itteni őslakosságnak a gyarmati kizsákmányolás okozta szörnyű nyomorát. A jelentés adatai szerint Észak-Rodéziában. ahol 98.6 százalékban afrikaiak élnek, a nem afrikai lakosságnál az egy lélekre eső jövedelem 292 font, ezzel szemben az afrikai lakosságnál mindössze öt font. Dél-Rodéziá- ban ez az arány 306, illetőleg 9 font. Kenyában 206, illetőleg 6 font. A gyarmati elnyomás erősödése erőteljes ellenállást vált ki Afrikában. Ez az ellenállási mozgalom ma lényegesen különbözik a gyarmati rendszer ellen régebben is hol itt, hol ott elvétve fellobbant megmozdulásoktól. A ..fekete világrész" mai antiimperialista mozgalma csaknem mindenütt szervezett jellegű. Ez az afrikai lakosság társadalmi struktúrájában bekövetkezett változásokból folyik. A bányászat, a nagy ültetvények és a közlekedés fejlődése a munkásosztály gyors növekedését vonta maga után. Az ENSZ adatai szerint a munkásság száma a háborúelőttihez képest Kenyában 854 százalékkal, Belga-Kongóban 67 százalékkal, Észak-Rodéziában 65.6 százalékkal, Tanganyikában pedig 62.5 százalékkal nőtt. A városokban és a bányatelepeken élő afrikai munkástömegek a gyarmati hatóságok üldözése ellenére létrehozzák saját szakszervezeteiket és más társadalmi szervezeteiket. Egyre erélyesebben harcolnak életviszonyaik megjavításáért, politikai jogajkért, a faji megkülönböztetés ellen. A proletariátus kiterjeszti befolyását a lakosság más rétegeire — a parasztságra, az értelmiségre és a kisburzsoázia egy részére — is és az afrikai felszabadító mozgalom vezető erejévé válik. „Ma nincs egyetlen olyan gyarmat sem Afrikában, amely ne venne részt ebben a harcban" — írja Piero Tedeschi, haladó olasz publicista „Afrika ébredése" című könyvében. Az afrikaiak az Atlanti óceántól az Indiai óceánig és a Földközi tengertől a Jóreménység fokáig mindenütt harcra kelnek a/ imperialista uralom ellen. Egyiptomban folyik a harc, hogy az angol megszálló csapatokat kiűzzék a Szuezi-csatorna övezetéből és megszüntessék a külföldi monopóliumok uralmát az ország gazdasági életében. Szudán lakossága nemzeti függetlenséget követel. Tuniszban Algírban és Marokkóban, mely országokat évtizedek óta elnyomja a francia imperializmus, erősödik a felszabadító mozgalom. Algírban 1952-ben 250 ezren vettek »észt a sztrájkokban, s követelték a bérek emelését és a faji megkülönböztetés megszüntetését. Tunisz és Marokkó formálisan Franciaország protektorátusai, vagyis francia védnökség alatt álló országok. Ám sem Tunisz, sem Marokkó népe nem kérte ezt a „védnökséget". A francia gyarmatosítók durva erőszakkal tették protektorátusukká ezt a két országot. Milliárdos profitot szivattyúznak ki Tunisz ból, Marokkóból és Algírból, s nyomorra ítélik ezeknek az országoknak lakosságát. 1951 óta itt rendkívül ki- szélesedett a gyarmati uralom elleni és függetlenségi mozgalom. Franciaország vezető körei harckocsik, repülőgépek és ágyuk segítségével terrorral pórbálják elfojtani a tuniszi, marokkói és algíri hazafiak harcát. A gyarmatosítók valóságos hadműveleteket folytatnak a fegyvertelen, de bátor és álhatatos lakosság ellen. Ezernyi agyonlőtt és felakasztott hazafi vére, tízezer meg tízezer börtönbe vetett és koncentrációs táborba hurcolt ember szenvedése terheli „számlájukat." Mégsem dicsekedhetnek el azzal, hogy térdre tudták kényszeríteni ezeknek az országoknak népeit. A francia „fekete Afrikában", — amely 12 gyarmatot és két gyámsági területet foglal magában, az afrikai demokratikus tömörülés mögé felzárkózott afrikai földművesek és munkások milliói állnak szemben a gyarmatosítókkal. Ezek a milliók mind aktívabban tiltakoznak a kény szermunka és a francia kereskedelmi társaságok rablása ellen, küzdenek a demokratikus átalakulásért, a gyarmati elnyomás alóli felszabadulásukért. Francia Nyugat- és Egyenlítői- Afrika dolgozói rákényszerítették a gyarmatosítókat, hogy munkatörvénykönyvet léptessenek életbe. — amely előírja a kényszermunka meg szüntetését, a rövidebb munkahetet, a szervezkedési szabadság biztosítását, a sztrájkjog elismerését, stb. A !akosság követeli a munkatörvénykönyv rendelkezéseinek teljes való- raváltását. A Délafrikai Szövetségben — amely •mgol dominimum, — s aneol Kelet- és Közép-Afrikában rendkívül kiéleződött a helyzet az utóbbi időben. A Délafrikai Szövetségben maroknyi fehér tőkés és nagyfarmer a f.aji megkülönböztetés alapján valóságos rabszolgarendszert kényszerí- lett rá az ország túlnyomórészt nem európai eredetű lakosságára. Az afrikai eredetű lakosság 25 százaléka kötelezően rezervációban él, ame- ’vek területe összesen is alig haladig meg az ország egész területének 9 százalékát. „A legjobb, amiben az ■■mberek a rezervációkban még reménykedhetnek — írja B Davidson angol újságíró. — az. hogy nem halnak mindjárt éhen. hanem csak lassan." A városokban és a bánya- ‘elepeken az afrikaiak nyomortanyá- von. rendőri fe'iigvelet alatt élnek. Tilos lvan utcákba költözniök. ahol fehérek laknak, vasúton, villamoson és autóbuszon nem utazhatnak fehérekkel együtt. A faji elnyomás politikájának célja az. hogy az elnyomott tömegek ne tudjanak egyesülni jogaik közös védelmére és a gyárosoknak, az ültetvényeseknek és a földbirtokosoknak legyen elég munkaerejük és az uralkodó kisebbség maximális orofitja érdekében a minimumra süllyedjen a dolgozók életszínvonala. A faii terror a nép erős ellenállásába ütközik. A demokratikus szervezetek — az afrikai nemzeti kongresszus, a délafrikai indiaiak kongresszusa és a délafrikai szakszervezeti tanács — meghirdették a polgári engedetlenségi mozgalmat, amely már több, mint egy éve tart. Mindenfelé tömeggyűléseket és tüntetéseket rendeznek. s követelik a politikai és gazdasági egyenlőséget a bőr színéből függetlenül az ország egész lakossága számára. Az afrikaiak, indiaiak és félvérek a kegyetlen megtorlások ellenére tüntetőén megszegik a számtalan különféle tilalmat és a rájuk nézve lealacsonyító kor- 'átozásokat. Anglia középafrikai gyarmataiban, Észak- és Dél-Rodéziában, valamint Nyasszaföldön az afrikai lakosság már harmadik éve harcol az úgynevezett Középafrikai Szövetség létrehozásának terve, ellen. Ez a terv a finánctőkések, a rézbányatulajdonosok és az angol telepesek érdekeit szolgálja, akik az afrikai felszabadító mozgalom erősödése ellenére is fenn akarják tartani uralmukat. Kenyában (keletafrikai angol gyarmat) rendőri terror uralkodik. A katonaság és a rendőrség nap-nap után tömegesen lő agyon, akaszt fel és tartóztat le embereket a „rendfenntartás" ürügyével. A gyarmatosítók el akarják fojtani az afrikai lakosságnak elrabolt földié visszaszerzésére indított mozgalmát. amelyet a „Kenyai Afrikaiak Szövetsége" és a haladó szakszervezetek vezetnek. Kenya népe nem enged az erőszaknak, bátran szembeszáll az angol büntetőosztagokkal. A gyarmatosítók terrorista módszerei csak megerősítik a népnek azt az elhatározását, hogy lerázza magáról a gyűlölt rabigát. A „fekete világrészen" át- meg átcsapnak a nemzeti felszabadító mozgalom hullámai. Az észak- és délafrikai, valamint kenyai események világosan mutatják, hogy a gyarmati rendszer gyökeréig rothadt és semmiféle erő nem állíthatja meg a népek szabadságmozgalmát. A világ egyszerű emberei mélyen együtt- éreznek Afrika hősiesen harcoló népeivel. Sz. DaAlin Ä SZlOOifü ORVOSNŐ IONASZ DOVIDAJTISZ litván író elbeszélése (Rövidített fordítás)
