Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-23 / 145. szám

1958 JÚNIUS 23 N B P T, O 3 Megyeszerte nagy megdöbbenéssel fogadták a dolgozók az ártatlanul kivégzett Kosenberg-házaspár halálának hírét PÁRi és párt ép n ÉS Az aratás-cséplé§ nagy munkáiban erősítsük tovább pártszervezeteinket A választóé; harc során megmutat­kozott, hogy azokon a helyeken ér­tek el kiváló teljesítményt ahoj a pártszervezet teljes, egészében moz gósitotfca a párttagságot a népneve­lő, felvilágosító munkára s emellett a termelésben) példamutatásra. Ilyen szervezet volt a kisvejkei Boldogulás tszcs pártszervezete is. Itt a párttit­kár Hűsíti Lajosné a pártcsoportok­ra támaszkodva elérte, hogy terme­lőszövetkezetük minden munkát ha­táridőre elvégzett, de megmutatko­zott munkájuk eredménye a begyűj­tés terén is. Tojás- és baromfrbegyüjtésben is a kommunistáik példája nyomán ér ték el hogy már félévi tervüket tel­jesítették. Az év első hónapjaiban bizony volt lemaradás, de Végvári József. Huszti Lajosné elvtársak kéz doményezésére a pártonikívüli tszos- tagok is hozzájárultak ahhoz, hogy háztáji gazdaságukból adják be a csoport kötelezettségét. Elsők között volt Néma Gedeon de sorolhatnánk tovább a többieket is. Seres Aladár né például, akinek a férje állatte­nyésztési brigádvezetői tanfolyamon van, felajánlotta, hogy közel 10 ki­lós hízott libáját adja be a közös adósság törlesztésére. Ez a lendület ma i5 érvényesül a növényápolási munkákban. Amint Hosszú János a tszcs elnöke mondot ta: — A mi csoportunk tagjai türel­metlenek, ha gazos területeket lát­nak. — A legutóbbi napokban is 6 —10 lóval ekézté^ a kukoricájukat. A többiek mint a napraforgó, rici­nus, cukorrépa, stb. már rendben vannak egy időre, hisz négyszer is kapálták, ekézték. A szénabagyüjtés- sel is végeztek s az első út a rétek­ről a beadás helyére vezet, amint ezt csoportgyűlásen is ilhatározták, hogy teljesítik begyűjtési kötelezett­ségük el. Az aratásra is előkészültek, páron­ként megvan már a beosztás. Nap, mint nap figyelők a gabonákat, hogy aminj lehet, be'.eáilhassanak s szem- veszteség nélkül elvégezhessék az aratást. Emellett azonban a többi munkálat,oikró; sem feledkeznek meg. Az agro'technifkai eljárásokat is al­kalmazzák s maguk a vezetők mu­tatnak ebben jó példát. Az elnök és a könyvelő például 10 hold rozs pót­beporzását végezte el egy kötél se­gítségével, míg a csoport tagjai más munkát végezték. Az ilyen példák hatására s a politikai iskola nevelő, felvilágoa'tó, mozgósító erejű taní­tásai nyomán egy családnak érzik magukat, s híven követik a munká­ban is élenjáró Huszti Lajosné ilv- iárenöt a páiTtrlkárt 6 a többieket, Az olyanokat, mirt Újvári Jenő br'- gádveaelő, akiről szeretette; úgy vé­lekednek hogy nincs még egy ilyen jó brigádvez-ető talán a megyében sem. lnhoíí János bácsi 72 évével még a fiatalokkal is felvesz; Q versenyt. Jókedvűen fütyölve, dalolva végzi munkáját. Csak akikor haragos, s nem lehet vele bírni, ha valami hiá­nyosságot lazaságot vesz észre. De ígv lehetne sorolni a többieket is, mint Helesi János, aki nincs az a kincs, amiért elkésne, vaov igazolat­lanul hiányozna a munkából. Most az a feladat, hogy a párl- szervezet a választási harcban kitűnt pártomikivüliek legkiválóbbjaivai erő­sítse meg sorait. E legfontosabb kér­désben is következetesen dolgozza nak, hisz enu éppen most a nagy munkák idején különösen nagy le­hetőség nyílik. Használja ki a párt- szervezet vezetősége e lehetősége­ket. mely egyedül biztosítéka a to­vábbi jó munkának. így növekedett az az erö, mely motorja lehet a fo­kozódó áldozatvállalásnak a közös ügy érdiekében, Amikor a rádió bemondta, hogy a hamis vádat megfizetett bérencek vallomása alapján az emberiség szé­les tömegeinek tiltakozása dacára mégis kivégezték Julius és Ethel Rosenberget, ökölbeszorított kézzel és szilárd elhatározással tettek foga­dalmat: még jobb munkával vála­szolnak az imperialisták újabb gaz tettére, még több és jobb munkát végeznek, hogy mielőbb győzedel­meskedjék az egész világon a sza­badság, hogy mielőbb az igazság tiszta fénye ragyoghassa be a föl­det. A megdöbbenés, a düh és az el­szánt akarat érzései hullámzottak a dolgozók bensejében és még kemé­nyebben markolták meg a vakoló­kanalat, biztosabban fogták meg a traktor kormányát, még több oda­adással lendítették kaszájukat, mun kával válaszoltak, kemény tettekkel. — Az a kérdés merült fel ben­nem — mondotta Á b r a h á m Im­re, az értényi Uj Barázda tszcs elnöke — mikor munkába jövet reg­gel meghallottam a szörnyű hírt: nem félnek ezek a tömegektől? Nem rettegnek a zsandárokkal és titkos rendőrökkel megfélemlíteni próbált tömegek mindent elsöprő erejétől? Nem félnek az igazságtól? A népet nem lehet erőszakkal és terrorral elhallgattatni, megfékezni, nem lehet gumibotokkal és villamos székkel megfélemlíteni, mert egy­szer kitör és elsöpri aljas urait. D o b i á n Ferenc értényi igazga­tó-tanító a következőket mondotta: — Csillebércre kísértem üdülni az úttörő pajtásokat, hazaérkezve hal­lottam a szörnyű eseményről. Peda­gógus vagyok, az emberi tisztaságot becsületet és az igazság diadalát ta­nítom a gyermekeknek. En a két kis Rosenberg gyermekre gondoltam ekkor, akiknek ártatlan szüleit bar­bár módon végeztették ki. S ma­gamban összehasonlítást tettem a népi demokratikus és az imperialis­ta országok gyermekeinek élete kö­zött. Nálunk szabadság, ezer fel­emelkedési lehetőség, — náluk nyo­mor, üldözés, szenvedés. Ez a hír még öntudatosabb. még következe­tesebb békeharcossá tett engem. A paksi Vörös Sugár tagsága jó munkát végez — ezért fejlődik, erősödik a csoport Alig nyolc hónapja alakult meg Pakson a Vörös Sugár tszcs. A köz­ség dolgozói nagy figyelemmel kí­sérték a tszcs munkáját és fejlődé­sét, de rövidesen meggyőződhettek a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, mert a tszcs tagjai becsületes dol­gozók, akik azért léptek a közös gazdálkodás útjára, hogy megköny- nyítsék munkájukat, növeljék egyé­ni jövedelmüket, gyarapítsák a kö­zös vagyont. Idejében végezték el már tavaly ősszel is a kalászosok vetését. A tagság egész télen dolgo­zott, nem tétlenkedtek, így lehetősé­gük nyílt arra, hogy már a tél fo­lyamán gondoskodjanak a tavaszi vetőmagról. Saját erejükből szerez­ték be a vetőmag túlnyomó részét, de saját erejükből állították be a baromfitörzset, és kevés hozzájáru­lás kellett nekik a sertésállomány beállításához is. Alig tavaszodott, máris ott talál­hattuk a tszcs apraját-nagyját a földeken és szorgalmasan készítet­ték elő a talajt a vetésre. A jó munka eredménye nem maradt el, mert idejében kikelt a vetés és megkezdhették a növényápolási mun kákát. Ennek eredményeképpen a kukorica és cukorrépa, valamint a takarmányrépa sarabolását zömében másodszor is elvégezték, sőt a nap­raforgót kétszer is megkapálták. Az első kaszálást lucernából eső előtt betakarították és egész évi beadá­suknak 50 százalékban a földről ele­get tettek. A családtagok és a nők rendszeresen kiveszik részüket a munkából, kemény harc folyik, hogy minden munkát a minisztertanács határozata által megállapított határ­idő előtt, jó minőségben végezzenek el. A termelőcsoport eredményét lát­va a dolgozó parasztok egymás után léptek és lépnek még ma is a cso­portba. Nem kell agitálni, mert agi­tálnak azok az eredmények, amit a Vörös Sugár tszcs tagsága rövid pár hónap alatt elért. Ez év tava­szán 35 dolgozó paraszt lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára és csatlakozott az ősszel megalakult szövetkezethez. A rövid idő alatt 770 holdra szaporodott a földjük és ma már 82 család dolgozik a cso­portban. Az új belépő tagok között találjuk az olyan élenjáró dolgozó parasztokat, mint Pupp József, aki nemcsak addig mutatott példát, amig egyénileg dolgozó paraszt volt, ha­nem most is példát mutat, nem hiányzik egyetlen egy nap sem a csoportból. Siklósi Andrásné, Paco- lai Lajosné, Wolf Mihály, Magyar­falvi Ádám — de sorolhatnánk az egész tagságot, akik átlagosan más­fél, de sokszor két munkaegységet is teljesítenek naponta. A termelőcsoport tagjai szeretik a vezetőséget, mert olyan elnökük van. mint Pintér Ferenc, aki közülük való, példamutató gazda volt min­dig. Úgy fogja össze a csoportot. mint egy nagy családot Közösen be­szélik meg a feladatokat, és mindig véleményt kér, mielőtt bármilyen munkát megkezdenének. Már most gondoskodnak a másodvetéshez szűk séges megvak beszerzéséről, hogy az aratás után megfelelő mennyiségű takarmányt biztosíthassanak fejlődő állatállományuknak. Már készenlét­ben van 10 hold földre a megfelelő mennyiségű moharmag, 30 hold földhöz szükséges csinkvantin ku­korica. Alkalmazzák a magasabb termés elérésének érdekében a fejlett ag­rotechnikai eljárásokat is. 15 hol­don öntözéses gazdálkodást folytat­nak, ahol kerti veteményeket ter­melnek, de gazdaságosan használják ki a gyümölcsöst is. A gyümölcsös­ben leszedett cseresznyéből 2 nap alatt 2.040. a konyhakertből pedig van olyan hét. hogy 2.000 forintot árulnak. Ha pedig zömével megkez­dik majd az árusítást, ez az összeg többszörösére emelkedik. — Nem kell nekünk mindig a bankba szaladgálni pénzért, — mond ja Pintér Ferenc elnök büszkén, mert a magunk erejéből, a helyes gazdálkodás révén ellátjuk a há/.i szükségletet, ami a tszcs-én belül igen sokat ielsnt. de sokat ielent nép gazdaságunk szempontjából is. mert azt a pénzt, amit felvennénk, fon­tosabb dolgokra fordíthatja álla­munk. — Induljunk gyerekek mert ha­lad az idő — szól a negyedik mun kacsapat vezetője a tagokhoz. Felveszik a kaszákat. Még egy utolsó ellenőrzés, s már az új tan­ügyi épület ablakai alatt lépked­nek a Sió leié. Az ablakokból ne­vető fiúk és lányok üdvözlik a híres csapatot: ■— Vágjátok ám ki most is a rezet! — Mulassátok meg, mit tudtok! A csoport nevében a mókás „Máj zik öccse“ válaszol: Bízzátok csak ránk. Dózsa Népe kitesz magáért. — Gyerekek! Az indulónkatI S már harsog is: ,,Dózsa nép, bontsd ki zászlód, itt a helyed — Őseidnek akarata jár teveled.“ Elismerő te­kintetek kísérik a Dózsa munka­csapatot, a gyakorlat legjobbját. Gyönyörű a reggel, A harmat ezüstösen csillog a reggel,■ nap­fény ben. Az éjtszakai pihenés után most ébre^ a föld, szinte hallani, hogyan lélegzik. A szántásról lilás pára emelkedik. A Sió vize meg sem csobban csak néha ugrik be­le egy-egy hatalmas béka. Utána a víz gyűrűzve hullámzik, mindig nagyobb körben, míg el nem ül. A kaszákkal teliegyverzett csa­pat vígan halad a töltésen. Beszél­getnek, nevetgélnek, örülne^ a? éleinek Vidám lármájuk messze száll a reggeli csendben. Olyan, mintha az egész határban csak ez a 11 ember mozogna. Pedig va­lahol a kukorica között traktor pu- íog kerékpárosok előzik meg a csapatot, s a töltést javító kubi­kosok rendezik szerszámaikat. Az „ígéret földje“ a holt Duna mellett van. Számtalan kisebb táb­lából áll, de mind a tangazdaság­hoz tartozik Majd tavasszal lago- sítják a területet, s egy tábla lesz az egész, öröm lesz rajta végig­nézni. Megérkeztünk! Rakodjunk le és lássunk hozzá — szól a csapatve­zető. A felesleges teher gyorsan egy helyre gyűl. A tokmányokal megtöltik vízzel, meghúzzák a ka­szacsavarokat, nekivetkőznek, s beállnak a táblába Az ikersoros silókukorica mozdulatlanul áll. — Hát akkor rajta! Az első kaszás kaszája megvil­lan a napon s vidáman lendül to­vább. Azután szabályos távolság­ban mindannyian beállnak. Egy­szerre lendül a kasza, egyszerre villan a napon a 11 penge. Ritmi­kusan ringanak a testek s némán feszülne^ a karok,. A rend vegén összegyűlnek. Váltanak néhány szó!, elszívnak egy cigareitát s újra neki. — Te Miska! — Ne fogj három sort. mert nem bírod. Elég ebből neked kettő is. A kis Miska dühösen válaszol: — Még mit nem! fiát Dózsa-taq vagyok vagy nem? — Két sort? Vigyázz, mert kiváglag a rendből, — s olyan nagy erővel íog a mun­kához. hogy majd elvágja az előt­te elhaladó sarkát. Úgy belemerülnek a munkába, hogy észre sem veszik az idő mú­lását azonban jó óra a qvomor, különösen, ha erősen dolgozik az '■mber, De félóra múlva meg is érkezik a? ebéd Kiülnek a tűr­és fó’züen vidám kedw°' fala­tozna1. Utána keverednek. Paul Robesonnak írt levelet esy decsi áttörd A decsi dolgozó parasztok közi?! 100 levelei küldtek galambokba; dí­szített béketiarismyájúilcban a Béke Vitágüanács budapesti üléseim rész'- vevő békeharcosoknak. A színes sár köz; motívumokká’ díszített levelek között van Bálái Ferenc, a decs; á’- talános iskola úttörőjének ;eve!e. aki Paul Robesonnak, a világhí rű néger énekesnek írt. Bába! Fer-:ne levelében megírta, hogy falujukban ma már 3 terme­lőszövetkezet működik, s a köze'-: gépállomás segítségével egyre eme-' kedíik a dolgozó parasztság életszín­vonala. Majd így folytatja levelét: I ..Mindig megdobban a szívem, ha halom a hangját, forradalmi dalait a rádióban e ilyenkor eszembe jut az a sok szenvedés, amit ön és a töb­bi szabadságharcosok véggszenver* nek. Amerikában ü'dözik a tjékehar. cosoka;. míg mi békében élhetünk és dolgozhatunk." Bétái Ferenc levele végén arról ír. hegv - budapesti béketalálkozó tiszteletére Lé: diáktársa korrepeié* ásjf. vh b 's c i’ir:v Q-zl fc "'-'r é1 sikerrel teljesítette mert nVndkét diáktársa javított félévi osztályzatán <■- jó 'a’1!! .mányi eredményi ért e' az év végére. A pártolt tatás tapasztalatai DolmiUözon Megtartottul!; a pár‘ok‘ia< ári év­záró vizsgái. Szerelném elmondani tapasztalataimat. Ha n,?m jó! válasz- m maq az v“~e'ö:*. otl wem megv jó' az oktatás. Községünkben eg,, kétéves poftól«*1 iskola é« ké' alapismereti szeminárium működött, egyik a tszcs-ben. másik a község­ben, A tszcs-ben jó munkát végzett a szeminárium mert vezetője Rak Sa­nyi Róza elvtársim, jól felkészült a foglalkozásokra. Ugyanezt nem mondhatjuk el a községi szeminárium nál. mslynek vezetője Molnár Imre e'.vtárg volt. A hallgatók közül leg­feljebb hárman—négyen jelentek meo ás nőm is tudtuk a vizsgál megtér­ülni. Ez arra figyelmezteti a pár'- vezetőséget, hogy mielőtt valakit ilven fontos munkával megbíznak, jobban nézze meg propagandista tu­dását. áldozatkészségét. Ezt kell ten­nünk a következő oktatást év b in dílása előtt, mert különben nem tudjuk a Központi Vezetőség ha'é- rozatát végrehajtani a pártoktatás terén. Tóth József párttitkár Döbrököz. Jelentős áresés a szekszárdi piacon A szekszárdi dolgozók gyakran panaszkodtak: magasak a piaci árak, nehezen tudják megvásárolni, amire szükségük van. Panaszuk elérkezett — Menjünk, letett az idő — szo­bai meg nemsokára a csapatvezető. Megfenik a kaszákat, s újra be­állnak egyszerre suhannak a ka­szák. Egy-kettő . .. egy-kettő . . . föl-le — húzd meg — Szép lát­vány- Tizenegy kaszás szabályos sorokban, egyszerre vágja a ren­det. Fenés közben felcsendül a nó­ta: „Peng a kasza, mikor fenik.— Sír a kislány mikor verik.“ P.s így megy ez estig. Hazafelé is víg a csapat, nem látszik rajtuk láradság. — Na hány százalék van? — Mennyit teljesítet­tetek? — Megvan a norma? ----- fo­gadták a hazatérő kaszásokat. — Majd megtudjátok, még mi sem tudjuk. Felmennek mosakodni átöltözni, jókedvülc van. Vacsora után a dicsöségtábla előtt nagy csoport vitatkozik. Nézik a napi eredmé­nyeket. Az első helyen ez áll: Dó­zsa munkacsapat silókukorica ka­szálás 254 százalék.“ Dózsa Népe nyugodtan hajtja álomra tejét. Is­méi megtartották az első helyet. M1TTELHOLCZ GYULA a környékbeli termelőcsoportokba, melyek tagjai azzal válaszoltak, hogy szombaton roskadásig megtelt, meg­rakott kocsikkal jöttek a szekszárdi piacra. Ez aztán kellemes meglepe­tést jelntett a dolgozóknak, a kofák­nak, pedig „egy kis“ csalódást. A tengelici Petőfi tsz árusító helyén például kilogrammonként 3 forintért mért°k a fejeskáposztát. 2.50 forint­ért a kelkáposztát, 1.20 forintért a karalábét, 4 forintért a karfiolt Cu­korborsóval is ellátták a púmot A fácánkerti Vörös Hajnal például ki­logrammonként 1.50 forintért árulta a cukorborsót. Ugyanilyen árakon vásárolhattak a dolgozók a mözsi Úttörő, a szekszárdi Gőgös Ignác, a decsi Alkotmány és a többi terme­lőcsoportoknál is. A kofák általában mégegyszer olyan magas árakon akarták adni a konyhakertészetek terményeit, mint a termelőcsoportok. Sőt a sárgarépát például csomón­ként 1.50—2.— forintért árulták, ami kor a tszcs-knél 50 fillér volt egy- egy csomó ára. A burgonyát kilo­grammonként 5—6—7 forintért akar ták adni a kofák. A termelőcsopor­tok 3.50—3.80 forintért mérték a burgonyát. A következménye termé­szetesen az lett, hogy a termelőcso­portokat meglepték a vevők, a kofák pedig hazavihették terményeik egy részét. DÓZSA NÉPE... Egy nap a palánbi tangazdaságban

Next

/
Thumbnails
Contents