Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-07 / 132. szám
L&SS .TÜNTÜS 7 N fi P L O Megkezdte munkáját a nők világkongresszusa Andrea Andreen asszony beszámolója Kopenhóga (TASZSZ) A nők világkongresszusa június 5-i délutáni ülésén elhangzott Andrea Andreen asszony (Svédország) beszámolója az 1. napirendi pontról. Ez a napirendi pont a nők jogaival foglalkozik. „Mi, nők — mondotta Andrea Andreen asszony, — számbelileg az emberiség felét jelentjük és tapasztalatból tudjuk, hogy méltók vagyunk az egyenjogúságra.“ A nők egyenjogúságának követelése különösen fokozódott a második világháború után. A yilágközvéle- mény ebben segítséget nyújtott a nőknek. Ennek hatására az Egyesült Nemzetek Szervezete kimondta az egyenjogúság elvét és javasolta a kormányoknak, hogy adják meg a nőknek a szükséges jogokat. Ezt az elvet azonban nem kielégítően valósítják meg. Sok kormány semmibe veszi e jogokat, más kormányok pedig csupán formálisan nyújtanak bizonyos jogokat, nem biztosítják azonban azok megvalósítását. így sokmillió asszony teljesen jbgf osztott. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét ' azokban az országokban sem alkalmazzák, ahol elismerték. Kivétel csak a Szovjetunió, Kína és a népi demokratikus országok. Az Egyesült Államokban a nők a szakmák többségében harminc-negyven százalékkal kevesebb bért kannak, mint a férfiak. A néger nők átlagos keresete csupán kétötöde a fehér nőkének. Nagybritanniában, Svédországban, Franciaországban és Japánban a nők bére jelentősen kevesebb a férfiakénál. Még súlyosabb a nők helyzete a gyarmati országokban és a gyámság alatt álló területeken. Az országok többségén semmibe veszik a nőknek a munkához való jogát. Sok országban nincs szakmai oktatás és ez korlátozza a nőknek azt a jogát, hogy szakmát szerezzenek és szakmunkát végezhessenek. Valamennyi tőkés országban a nőknek a munkához való jogát korlátozza az is, hogy nem biztosítják törvényes rendelkezések az anya- I és gyermekvédelmet. A nők nem kapnak terhességi szabadságot, egyáltalán nincs elég napköziotthon és bölcsőde. Indiában, Iránban, Törökországban, Algírban, Tuniszban, Marokkóban a nők írástudatlansága nyolcvan—kilencven százalékos. Az írás- tudatlan nők száma Olaszországban is jelentős. A nők tizenöt országban sem nem választhatnak, sem nem választhatók az államhatalmi szervekbe. Mostanában — folytatta Andrea Andreen asszony — a nők számára mind korlátozattabbá válnak a lehetőségek, hogy részt vehessenek a politikai, gazdasági és általában véve a közéletben. A fegyverkezési hajszát folytató kormányok el akar ják nyomni népeik növekvő ellenállását. Megtorló intézkedéseket tesz nek a jogaikat védő asszonyok ellen. Korlátozzák és eltiltják a gyűléseket, tüntetéseket, megsértik a szólásszabadságot, feloszlatják a női szervezeteket letartóztatják és börtönbe vetik a nőmozgalom vezetőit és harcosait. Az anyák és háziasszonyok nap- ról-napra nehezebben látják el családjukat a férj nyomorúságos keresetéből, vagy a munkanélküli segélyből. Andrea Andreen asszony szembeállította a kapitalista országok helyzetével a békés alkotómunkát végző Szovjetunió és a népi demokratikus országok helyzetét. A szovjet nők nagymértékben kihasználják a szovjet alkotmány adta jogokat és kiemelkedő szerepet játszanak az ország életének minden területén. A Kínai Népköztársaságban és az európai népi demokratikus országokban a nők teljes egyenjogúságot élveznek a politika, a gazdasági élet, az állampolgári jogok és a kultúra területén. A nők tevékeny részt vesznek az államigazgatásban. Andrea Andreen asszony részletesen foglalkozott Anglia, Francia- ország, Olaszország, Nyugat-Német- ország, az Egyesült Államok, Brazília, India, Japán, Irán és Libanon asszonyainak politikai, társadalmi, gazdasági és egyéb jogaiért, a nemzeti függetlenségért, a lakosság gazdasági helyzetének megjavításáért, a családi tűzhely és a gyermekek jövője védelmében vívott harcával, majd beszámolt a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségnek a nők jogai védelmében végzett munkájáról. Kongresszusunk feladata — mondotta, — hogy széleskörű vélemény- csere alapján találja meg annak a kérdésnek általános megoldását, mit kell tenni azért, hogy a nők egyenjogúsága a világ minden országában megvalósuljon. Minden békeszerető és haladásra törekvő nővel és férfival együtt fokoznunk kell harcunkat a demokrácia-ellenes merényletek ellen, az ellen, hogy betiltják a jobb élet jogát védelmező női és egyéb szervezeteket, fokozni kell a harcot az elnyomás minden formája ellen, a nőmozgalom aktív harcosainak letartóztatása ellen. Bidault tanácskozásai Páris (MTI): Georges Bidault, akit Auriol elnök Mendes-France kudarca után kért fel kormányalakításra, még nem válaszolt a köz- társasági elnöknek. Bidault tanácskozott az MRP képviselői csoportjával, amely bizalmát nyilvánította iránta s azt a reményt fejezte ki, hogy Bidault „biztosítani fogja a külpolitika folytonosságát." Bidault ezután René Mayerrel, Paul Rey- naudval, Mendes-France-szal, valamint Guy Mollet-val tanácskozott. I I Párisi politikai körök úgy tudják hogy Bidault felvette a kapcsolatot I a gaulleisták vezetőivel is. A hírek szerint Bidault elsősorban a gaul- leistákra kíván támaszkodni és be akarja venni képviselőiket a kormányba. Úgy tudják továbbá, hogy Bidault Pinay-vel is tárgyalt, aki szintén támogatásáról biztosította. Auriol elnök szerint Mendes-France kudarca után Pinay-t akarta felkérni a kormányalakítás megkísérlésére, Pinay azonban nem volt hajlandó erre, mivel véleménye szerint programmja alapján nem tudta volna megszerezni a szükséges szavazattöbbséget. jV ESI VETKŐZI SZEML E A francia kormányválság „ Második hete nincs kormánya Franciaországnak. A nemrég lomon dott Maycr-kormány bukását voltaképpen ugyanazok az okok idézték elő, amelyek esztendők óta állandóvá teszik Franciaország kormányzati válságát. Mayer miniszterelnök. hogy kiutat találjon abból a gazdasági zsákutcából, amely be Franciaország az Atlanti Szövetséghez való csatlakozás és az ezzel járó túlméretezett hadiköltségvetés juttatta, olyan gazdasági rendszabályokhoz akart nyúlni, amelyek a dolgozó tömegek újabb megterhelését. a nép nyomorának fokozódását jelentették volna. A francia parlament burzsoá többsége nem merte megszavazni ezeket a rendszabályokat, mert kénytelen volt számolni azzal, hogy az ilyen rendszabályok tovább növelnék a francia kormány politikája miatt már amúgyis hatalmas felháborodást. A Maycr-kormánynak tehát mennie kellett. A francia kormányválság azonban azóta sem oldódott meg. A kijelölt miniszterelnökök közül egyik sem tudott kormányt alakítani. — Mendes-Franec, az eg.vik kijelölt miniszterelnök, akinek sikerült egészen odáig eljutnia, hogy a parlament előtt elmondhatta programm- beszédet, nem kapta meg a szükséges felhatalmazást. Mendcs-Fran- cg külpolitikai programmjában voltak bizonyos momentumok. amelyek arra mutattak, hogy Mendes- France igyekszik kifejezési adni a francia burzsoázia egyes csoportjai részéről az Egyesült Államoktól való növekvő függőség miatt megnyilvánuló elégedetlenségnek. Megemlítette azt is. hogy Franciaország katonai kiadásai túlméretezettek és beszélt arról, hogy az indokínai háborúban való lekötöttség hátrányos helyzetet idéz elő Franciaország számára Nyugat-Német- országgal szemben. Belpolitikai programmjában azonban Mcndes- Fran ce sem különbözött elődeitől, (i is további adóemeléseket, gazdasági megpróbáltatásokat helyezett kilátásba. így Mendes-France nem kapott löbbséget. Nem kapta meg a francia parlament burZsoá képviselőinek többségi szavazatát, mert politikai programmjában bátortalanul célzást lett az Amerikától való függőségre cs ez nem feleit meg a parlamentben többségben lévő, tüzön- vizen át amerikabarát képviselőknek. Nem szavazta meg azonban Mendes-France programmját a Fran Cia Kommunista Párt sem. Nem szavazta meg azért, mert belpolitikai programmja — az újabb terhek, az adók további emelése voltaképpen dl eddigi külpolitika továbbfolytatásának biztosításához teremtené meg az előfeltételeket, de nem szavazta meg azért sem, mert Mendes-France külpolitikai programmjában is csak néhány ködös, homályos célzást tett az Amerikával való viszony rendezésére. A francia politika válsága így mindjobban elmélyül. Nem arról van szó — mint azt a francia burzsoázia amerikabarát körei és amerikai barátaik állítják, — hogy a francia alkotmányban ..hiba" van és ez lehetetlenné teszi a zavartalan kormányzást, hanem arról, hogy a francia nép milliós tömegei elítélik Franciaország jelenlegi kiil- és belpolitikáját cs mind nagyobb tömegekben támogatják a Francia Kommunista Pártot, azt a pártot, amely Franciaország politikáiénak teUes megváltoztatását. a háború politikájáról a béke politikájára va- tó áttérést követeli. Az olasz választások elé Ma választ Olaszország népe. A jelenlegi választás néhány hónappal ezelőtt elfogadott, új, súlyos visszaélésekre alkalmat adó választási törvény alapján folyik le. Erre a törvényre azért volt szüksége az uralmon lévő De Gasperi-ícle pártnak, mert az utóbbi években mind több jel bizonyította, hogy valóban demokratikus választások esetén a párt elvesztené parlamenti többségét. Ezt mutatta az 1951 május 27- én és június 10-cn megtartott ön- kormányzati választás is, ahol a kereszténydemokraták — az 1948-as választásokhoz képest — szavazóik több. mint harminc százalékát elveszítették. De Gasperiék tehát a parlamenti házszabályok teljes felrúgása után létrehozták az új törvényt, amely — úgy gondolták, — lehetővé fogja tenni számukra parlamenti többségük megtartását és eddigi politikájuk folytatását. De Gasperiék azonban mind jobban érzik, hogy inog lábuk alatt a talaj cs ezért még a választójogi törvényben sem bíznak. A többség elvesztésétől való félelmükben minden eszközt igénybe vettek, hogy biztosítsák választási győzelmüket. A burzsoá „választási technika“ minden ismert fogása szerepet játszott a választási kampányban. Leváltották a városok és községek haladó érzelmű polgármestereit, kizárták a választási bizottságokból a haladó pártok képviselőit. A Kommunista Párt, a Szocialista Párt és a többi c'lenzéki párt szónokait sok helyen letartóztatták. Működésbe lépett a klerikális reakció is. Egymást érték a püspöki körlevelek, amelyek arra „figyelmeztették“ a választókat, hogy kötelesek a Kereszténydemokrata Pártra szavazni. Egyházi nyomdákban szavazócédulákat nyomtattak, majd kitöltve kiosztották azokat több falu választói között, hogy ilymódon szavazzanak. Mindezt azért, hogy uralmon marad hasson az a kormány, amely eladta Olaszországot. De Gasperi pártjának nincs olyan programmja, amelyet nyíltan a nép elé tárhat. Éppen ezért a választási kampányban De Gasperi pártjának képviselői részéről csak a jól ismert hangzatos ígéretek és a kommunistákat gyalázó rágalmak hangzottak cl. de semmi olyasmi, amire a nép helyeslő igent mondhatott volna. Az olasz nép azoknak a pártoknak a programmjára mond igent, amelyek azt követelik, hogy Olaszország lépjen ki az Atlanti Szövetségből, ne engedjen amerikai támaszpontokat építeni saját területén, csökkentse a katonai kiadásokat és folytasson olyan politikát, amely a hihetetlen nyomorban élő olasz nép életének jobbrafordulátá- hoz vezet. Ilyen párt az Olasz Kommunista Párt és azok a pártok, amelyek mindezeket a követeléseket felvették programmjukba. Az olasz nép nagy tömege, támogatták ezeket a pártokat. Maga az a tény. hogy De Gasperiéknek az úi csaló választási törvényhez és a választási terror eszközeihez kellett folyamodnlok, azt mutatja, hogv Olaszország burzsoá kormányának van mitől félnie a választásokon. A Béke-Világtauács vezérkarából PIETRO MENNI Pietro Nenni 1891 február 9-én Faenzában született; parasztcsaládból származik, ötéves korában elvesztette atyját. Anyja kilátástalan nyomorban élt gyermekeivel. Nagy nehézségek árán sikerült elhelyeznie a kis Pietrot egy árvaházban. Nenni már fiatal korában foglalkozott zsúrnalisztikával és politikai tevékenységgel. Még az árvaházban volt, amikor már írni kezdett egy republikánus újságba. Pietro Nenni már életének e szakaszában is bátran harcolt a békéért, az imperialista háború ellen. Amikor 1911-ben az olasz imperializmus gyarmati rablóháborút indított Líbiában, Nenni határozottan kiállt a háború ellen. A tiltakozó tüntetések idején súlyosan megsebesült, majd több évet töltött börtönben. Az első világháború kitörése után egy évvel az olasz imperializmus is belépett az imperialista ragadozók marakodásába. „Éppen a háború J vezetett el engem a forradalmi szocializmushoz, a marxizmushoz — mondotta később Nenni. — Sok mindent megtanultam a lövészárokban jobban megértettem a társadal mi problémákat. És éppen ott éreztem meg kellőképpen az emberek közt fennálló társadalmi egyenlőtlenségek szégyenteljes voltát." Nenni őrmester azt írta a frontról Forli város republikánus hetilapjának, hogy új, haladó demokráciát kell teremteni Olaszországban. Kevéssel a világháború befejezése után Nenni belépett az Olasz Szocialista Pártba, amelynek ma élén áll. Pietro Nenni életének nagyrészét áldozta a fasizmus elleni harcra. 1926-ban Mussolini feketeingeseinek üldözése elől kénytelen volt hosz- szú időre — tizenhét évre — emigrációba menni Franciaországba. Nenni az emigrációban is a reá jellemző lángoló lelkesedéssel harcolt a fasiszta barbárság ellen. Tevékenyen résztvett a fasizmus ellen vívott harcban az 1936—1939. évi spanyol polgárháború idején. Az olasz Garibaldi-légió politikai biztosa volt a spanyol köztársaságiak oldalán. Több ízben megsebesült. Miután a fasiszták amerikai, angol, francia pártfogói csúfosan elárulták a spanyol köztársaságot és a spanyol polgárháború végétért, Nenni visszatért Franciaországba. Itt a német megszállás idején. 1913 februárjában a hitleristák elfogták és átadták az olasz fasiszta rendőrségnek. A fasizmus ellen vívott harc önfeláldozó bajnokát fegyház- ba vetették Ponza szigetén. 1943 augusztus 5-én, Mussolini véres rendszerének bukása után Nenni kiszabadult és hatalmas energiával nekilátott a fasizmus igája alól felszabadult hazájának felépítéséhez. Megválasztották az Olasz Szocialista Párt főtitkárává és a párt központi orgánumának, az „Avanti"-nak igazgatójává. Hamarosan bekerült az olasz kormányba. Mint helyettes miniszterelnök, —• majd mint tárcanélküli miniszter, igen fontos szerepet játszott annak az alkotmány ózó nemzetgyűlésnek összehívásában, amely felszámolta az olasz monarchiát és kikiáltotta a köztársaságot Nenni nagy és elismert tekintéiv a külpolitika terén. A köztársaság kikiáltása után külügyminiszter lett. „A munkásmozgalom a külpolitika legjobb iskolája — mondja Nenni. —* Aki kapcsolatban áll a munkás- mozgalommal és felfegyverkezett a marxizmussal, az látja a kérdések lényegét, nem marad azok felszínén." Pietro Nenni külpolitikájának alapelvévé tette a megegyezést és baráti kapcsolatokat Nyugattal és Kelettel egyaránt. Határozottan sik- raszállt az agresszív nyugati tömb alakításának minden változata és a Nyugat-Európát a Wall Street gyarmatává tevő kiuzsorázó Mar- shall-terV ellen. Tevékenységével kihívta maga ellen a háborús gyújtogatok vad gyűlöletét. 1947 január jában kilépett a kormányból. Az olasz haladó erők, élükön a Kommunista Párttal, döntő harcba fogtak az ország leigázása, a fegyverkezési hajsza és a háborús előkészületek politikája ellen. — A Nenni vezetése alatt álló párt az egyetlen szocialista párt Nyugat- Eui'ópában, amely megteremtette a cselekvési egységet a kommunistákkal és ennek eredményeképpen nagy politikai sikereket ért el. Nenni az olasz nemzeti békebi- zottság elnöke. Ma már sokan ismerik a Béke Világtanács berlini •ülésszakán elmondott szavait; „A népek legfőbb reménysége jelenleg az, hogy a nemzetközi politikáért felelős emberek nyilatkozzanak és megbeszéljék a dolgokat. Az egyszerű ember, aki olykor a legnőiesebb a világon, azt mondja: „Ha beszélnek egymással és vitatkoznak, akkor addig is, amíg beszélnek es vitatkoznak, hallgatni fognak az ágyuk és pihennek a fegyverek." Nennit egyhangúlag megválasztották a Béke Világtanács vezetőségében első alelnöknek. Naprói-napra erősödik ; a békemozgalom Olaszországban. Naprói- napra nő és erősödik a béke hatalmas tábora világszerte, A békemozgalom nagy győzelmeihez hozzájárul Pietro Nenni is. Könyvliónap a Román Népköztársaság magyar autonóm területén Bukarest (Agerpres) Könyvhónapot rendeztek a Román Népköztársaság magyar autonóm területén. A könyvhónap alatt a huszonegy állami könyvüzleten kívül könyvsátrak százaiban állítottak ki és adtak el nagy példányszámban könyveket. Az üzemekben és a vállalatoknál is könyvvásárokat rendeztek. A magyar autonóm terület .lakossága kulturális színvonalának gyors emelkedését bizonyítja az a tény, hogy az idén a terület dolgozói kétszáznegyven százalékkal több könyvet vásároltak, mint <* múlt é* hasonló időszakában,
