Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-06 / 131. szám

1953 JŰNIÜS 6 NAPLÓ 3 PÁR I ÉS P 4 R T fi PITÉS A pártcsoportok és pártbizalmiak feladatairól Felszabadulásunk óta eltelt győ­zelmekben és harcokban gazdag 8 esztendő alatt, a népi-nemzeti egy* eég fejlődésének nyolc esztendeje alatt, soha még nem nyilvánult meg olyan ellenállhatatlan erővel népünk egysége, mint a májúé 17-i ország* gyűlési választásokon, E/ a választás megmutatta hatul ma« erőnket a be> - ki d; és d külföldi ellenségeinknek egyaránt. Ez a választás hatalmas erőpróbája volt pártszervezeteinknek. Hogy ezt az erőpróbát állni tudják; szükség volt minden egyes kommu­nista aktív munkájára. Pártszerve" 7c:eink vezetősége, nagymértékűm kellett, huny támaszkodjanak pártunk a appilléreli'e. a pártcsoportokra. Ha értékeljük párt csoportjaink mun kaját megállapíthatjuk, hogy ko­moly. szívós munkát végeztek a vá- .;-.sz:á€-ol> előkészítésében. A pártcso­portok munkájának eredményeként tudiuk párttagságunkat 90—92 száza* lókban mozgósítani. Voltak olyan pártszervezeteink is, ahol a párttagságot teljes egészében mozgósí tani. tudták a,választások ér. (tekében. Ezeken a helyeken igen jó munkát végzett a pártvezetőség és a pártbizslmíak. ilyen szervétéit volt /óbb<>k között a tüsvejkéi Boldogulás t".cs párlsz-érvezete. Itt a párt titkár. [hiszti elvtárs;nő, a. pártcsoportokra támaszkodva elérte kógy termelőszö­vetkezetünk m;ndén munkát határ­időre elvégzett, de megmutatkozott munkájuk eredménye a begyűjtés ter­vén is. Pártszervezetünk minden egyes tagja é„ a pártonkívülj becsületes isz-tagok is kivették részüket a nép- nevelőmunkából. Ha üzemi pártszervezetein,p mun­káját értékeljük a választás; harc* bán, meg kell ál lapítanunk, hogy jól mozgósított a választásra a pártszer- \ ezof, a Zomácgyárban d? a Cipő­gyárban is, A Zománcgyárban Hor­váth József elvtárs pártbizalmi, a személyes példamutatásával is ne* veit. A teljesítési százaléka, a vá­lasztások előtt is. de azóta is, 130 százalék felett van. A pártcsoportjá­ba tartozó tagokkal állandóan fog­lakozik. neveli, segíti őket, bírálja munkájukat. Vannak izonban olyan pártbiza!" miak is akik nem érdemlik meg párfcsoportjuk bizalmát, Ilyen például a Mázai Téglagyárban a pártbizalmi elvtársnő, aki maga sem jár el rend­szeresen taggyűlésre, de oktatásra sem. Az ilyen pártbizalmiay- nem ér­zik át feladatuk súlyát, és ha nem javítanak munkájukon a pártcsoport mást f°g megbízni a csoport vezeté­sével. % Az előttünk álló nagy feladatok megkövetelik, hogy pártszervezeteink minden erejüket vessék latba a fel* adatok végrehajtásáért. Párt csoport­jaink bebizonyították a választás ideje alatt is, és azóta is. hogy raj­tuk keresztül a legnehezebb felada­tok is megoldhatók. A növényápolási munkákban van nagy kiesésük az esőzés miatt. — Hogy minden munkát határidőre el tudjunk végezni, és az aratás, csép* lési munkákra is teljesen fel legyünk készülve, ahhoz, szükséges, hogy pártvezetöeégeink fokozott mérték­ben támaszkodjanak a pártcsoportok iá. A pártbizaImiakat bízzák meg feladatokkal és számoltassák js be a feladatok végrehajtásáról. Feltét­len tükröződjön ki a pártbizaimiak személyes példamutatása. A termelő­szövetkezeti pártbizalmiak példát ve­hetnek a zombai Béke tsz egyik párt- bizalmijáról. Szilágyi Jánosról. aki azok között van a tsz-ben, akiknek a legtöbb a munkaegysége. De nem­csak neki hanem a pártcsoportjába tartozó összes párttagok példamutató* an veszik ki részüket a tavasz; nö­vényápolási munkákból. A juhéi állami gazdaság pártcso­portja; is felkészültek már az elkö­vetkezendő feladatok végrehajtására. Vannak azonban olyan pártszerve­zeteink is, ahoi lebecsülik a pártcso­portok munkáját. Nem foglalkoznak a pártbizaimlakkal olyan irányban, hogy beszámoltassák őket a végzett munkáról. Nem foglalkoznak kellően a becsületes pártonkívüliekke] sem. Ez áll fenn a teveli pártszervezetben is. A párttitkár elvtárs nem bízza meg a pártbizalmiakat feladattal, a párt­tagok nem foglalkoznak a becsületes pártonkivüliekkel, nincs is szándé­kukban a pártszervezetet becsületes élenjáró gazdákkal erősítenj-Nagymá* nyokon is közömbös a pártbizalun elvtársaknak, hogy a hozzájuk tar-, tozó tagjelöltek hogyan fejlődnek. 11 olyan tagjelölt van aki már több, mint égy éve tagjelölt. Mindezért te. Idősek a pártbisalmiak, de elsősor­ban Wirth elvtárs. a párttitkár. Pártszervezeteink mozgósítsák a pártbizalmíakon keresztül a pártcso* portokat elsősorban a kapálást, nö­vényápolási munkák gyors, elvégzé­sére. majd ezzel egyidejűleg az ara­tásra és cséplésrc való jó felkészü* lésre. Agitációs munkánkban sem szabad megpihenni a népnevelők összefogását is e’sősorban a pártcso- porlok végzik. Különösen a mi járá­sunk kommunistái kell. hogy kemé­nyem megfogják a munkát a begyüj* lés terén is. Hisz a megyében a leg­elmaradottabb járás vagyunk. Ha párt titkáraink tovább is úgy foglalkozna,,. a pártcsoportokkal, mint választás előtt ég nem térnek vissza arra a módszerre. hogv min­dent egyedül akarnak végezni * párt­csoportokra építik fél munkájukat, a tömegekkel 3zoros kapcsolatot tar* tanak. akkor képesek lesznek min­den feladat, megoldására. Azokban a pártszervezetekben, aho; még hibák mutatkoznak ezen a téren javítsák meg a pártszervezetek vezetését. — Érezzék azt. hogy a növényápoIáéi és begyűjtési tervek teljesítésében, az aratás-cséplésre való felkészülésben, iparban a félév, tervek teljesítésében fokozottabban szükségük van a kom­munisták aktív munkájára. Kovács Iloua bonyhádi járási pártbizottság A d ósberényi Vörös Csillagban nem becsülik a gépi munkát Magyarországon a Horthy-rendszer ideje alatt csak földesurak meg a nagy papi birtokok földjein dolgo­zott a traktor. Ma már nem így van, csaknem minden faluban, pusz­tán meg lehet találni a traktort, mely könnyebbé teszi az ember munkáját. A diósberényi Vörös Csil­lag tszcs elnöke Jakab György elv­társ, még nem ilyen szemszögből nézi a gépállomás, a traktor mun­káját. Annak ellenére, hogy a tszcs-ben a földterülethez viszonyítva megle­hetősen kevés munkaerő van, nem akarja igénybevenni a gépek mun­káját. A látszat kedvéért a gépállo­mást értesítette ugyan, hogy a nap­raforgót ekézzék meg, s mire a trak­tor megérkezett, a napraforgót meg- ekeztette a lovakkal. Ez az első eset. Mennyire ellensége a gépi munká­nak, azt semmi sem bizonyítja job­ban. mint azt, hogy a növényápolási munkákra egyáltalán nem kötött szerződést a hőgyészi gépállomással. A gépi munkát meg kell fizetni az igaz, de a munkáért fizetett bér többszörösen megtérül. Hogy milyen formában, az nem kíván külön ma­gyarázatot. Azt minden mezőgazda­sággal foglalkozó embernek tudnia kell, — tudja is — hogy a magas termés elérésének egyik döntő elő­feltétele a jó növényápolás. Hogy mennyire nem jól gondol­kodnak a tszcs tagjai, amikor nem veszik igénybe a gépeket, arról is­mét a gyakorlat tanúskodik. A búr gonyát, napraforgót és a cukorrépát még csak egyszer kapálták meg. A kukorica kapálását pedig még meg sem kezdték. 26 hold őszi takarmány keveréket már ezelőtt 1 hónappal betakarítottak, s tervükben szerepel, hogy ezt a földet másodnövénnyel vetik el. Azonban ez is csak a terv­ben szerepel, a föld még fel sincs szántva. Most már gondolkodnak a tagok arról, hogy a gépállomást fel kellene „szólítani“, hogy' szántson. Viszont, mivel a szerződésben nem szerepel, a gépállomás, máshova irá­nyítja az erőgépeket. A diósberényi Vörös Csillag tszcs szántását, s egyéb más gépimunkáját csak ak­kor végzi el, ha mar a többi tszcs- ben befejezték azt a munkát, amit erre az időszakra szerződésileg vál­laltak. PÁRTSZERVEZETEINK ELETEBOL .4 döbröközj pártszervezet jól szervezte meg a választási agitációt, — de most sem ól tétlenül. A népnevelő munka kiszélesítésén dolgo­zik, hogy a választások előttinél is jobb eredménye tegyen. Nagy gon­dot tordit a csoportos ági ládára. A választások óta már 65 kisgy illést szerveztek. A népnevelóértekezletek et is megtartják minden héten kü­lön a szőlőhegyent külön a községb en. A jövő héten pedig egy összevont népnévelőértekezletet szerveznek. A kajmádi állami gazdaság párt titkára azt állítja, hogy megszervez­ték a pártoktatás beindulását. A „be indulás1' azonban mást mutat: az. első. foglalkozáson például csak a szemináriumvezető és helyettese je­lent meg. — Így természetesen nem is tarthatták meg a foglalkozást, A lemorzsolódás oka egyrészt az, hogy a pártvezelöség nem íoglalkozott megfelelően az előkészületekkel. más részt pedig az, hogy a párttagok sem mutattak példát, maguk is lebecsülték az oktatást. KÜLPOLITIKAI JÉG YZETEK Mi bántja őket? Nehéz az élet a tőkés világban, amelyet tmos-unlalrm mindenféle katasztrófák fenyegetnek. A ..Re­porter* rima amerikai folyóirat szerint most például a szovjet nép növekvő jóléte ... fenyeget ,,ka tasztrófával A ,,Reporter"-i nyugtalanít iák az ötödik ötéves terv teljesítésének sikerei. White-of, a folyóirat nyu­gateurópai főtudósítóját az alábbi probléma foglalkoztat ja: hogyan fogja befolyásolni az- emberek han­gulatát a tőkés országokban az új sztálini ötéves terv sikeres telje­sítése? A tudósító összehasonlítja a Szód jetunió és a nyugateurópai orszá­gok gazdasági fejlődésének ütemét és az alábbiakat. írja: .A szovjetek további gazdasági fejlődése és Európa jelenlegi, rotha­dása csaknem abszolút biztosíték a szovjetek számára, hogy végső fokon kivívják fölényüket." White-ot különösen a szovjet emberek növekvő jóléte nyugtala­nítja, A burzsoa közgazdászok ki­számították, hogy lüöö végén a Szovjetunióban az egy leiekre eső kenyérfogyasztás több, mint két­szer akkora, a burgonya-fogyasztás kétszer akkora, a zsír-, hal., szö­vet-, lábbeli stb fogyasztás pedig szintén jóval nagyobb lesz, mint Franciaországban. , az összehasonlítás eredmé­nyei a fogyasztás terén nyugtaid, nítóbbak, mint a nehézipar terén‘‘ — írja White. A szovjet, nép életszínvonalának szakadatlan emelkedése következté­ben még szembeszököbb a kapita­lista országok dolgozóinak clnyo. morosdása. A töke rabszolgáinak nyomora a szovjet dolgozóit jólé­tének fényében még súlyosabban latbaeső vád, sót elmarasztaló íté­let a kapitalizmus ellen. A „Re­porter" főtudósítójának véleménye szerint ez „katasztrófára vezethet \yugat.Európáimé', s mint mond­ja: a Szovjetunió és a tőkés- orszá­gok helyzetének összehasonli'ása, amely a burzsoázia számára hátrá­nyosan üt ki, „politikai dinamittá" változhat. Ajándékok és levelek a Béke-I ilágtanács tagjaihoz •• c Szeretteinknek: szüléinknek és gyér mekeinknek szoktunk ajándékot ad* ni: névnapjukra születésük napjára vagy más évfordulókra. Szeretteink­nek: az emberiség élharcosainak, a Bélce Viiágtanác« tagjainak készítünk most ajándékokat. Asszonyaink és leányaink már varrják és hímezik azokat a béketarisznyákat, amelyek­ben Budapestre akarják küldeni a teljesített munka vállalásokról szóló győzelmi jelentéseket, a teljesített bé­kevédelmi szerződéseket, Természetesen nemcsak munkává!* lalások és teljesítések kerülnek a tarisznyába. A Béke Világtanács tag­jaihoz levelek is íródtak amelyekben egyszerű békeharcosok, termelőszö­vetkezeti dolgozók, dolgozó parasz­tok, háziasszonyok és úttörők írják ■meg munkájukat életüket. Szép piros tarisznyát hímeztek a zombai asszonyok. „Harcos üdvözlet a zombai MNDSZ*tőI“ — sorakoznak fedelén a sarga selyemszállal kivarrt betűk, s benne meleg békeharcoe üd­vözletüket küldik a zomba; magyar asszonyok a koreai asszonyoknak. Harminchárom asszony írta alá a le­velet: dolgozó parasztasszonvok — tszce-tagok. háziasszonyok. „Szeretet­tel köszöntünk benneteket — kezdő­dik a levél — a mi szép szabad ha- zánlíban gyönyörű fővárosunkban, Budapesten amely a felszabadulás óta. valóban a miénk, dolgozóké. Ami­kor az a megtiszteltetés érte hazán­kat hogy it-t ül össze a Béke Világ­tanács, mi, a tolnamegyei Zomba község MNDSZ-asszo-nyai, harcos üd­vözletünket küldjük. Amíg ti fegy­verrel kezetekben véditek jogaitokat addig mi, a munka fegyverével hai- colunk a békéért, mert békét a ka­runk az egész világnak, hogy ti is békében építhessétek hazátokat és nevelhessétek gyermekeiteket. Ha­zánkban pártunk és kormányunk min dent megtesz az anya- és csecsemő- védelem terén bölcsödéit, napközi­otthonok és iskolák várják gyerme­keinket, hogy mi, asszonyok is ki tudjuk venni részünket a termelőmun kából. Mi a falun a jó növényápo­fással harcolunk a több termésért, hogy ezzel is hazánkat és egyt-- i béketábort erősítsük ■ Fékeit; bársonylapra népi motívu­mokat hímeztek a naki lányok es aszonyok, Több levelet ;« dugtak be* le; üzenete^ a szovjet é« koreai esz- szonyoknak. Ifj. Pál Györgvné sorai a Szovjetunióba szóinak: Kedves Szovjet Asszonytársak! A Béke Vi­lágtanács tiszteletére mindannyian jobban dolgozunk otthon családunk~ bari és kint a mezőkön. Egymást versenyre is hívtuk lei. Jót tudjuk, hogy löbbtermeléssel országunkat építjük és egyben a béke frontját is erősítjük. Erezzük, hogy mennyire más a nője helyzete. A magyar asz. szonyok már nem az elnyomottak, hanem a szabad háza vidám boldog építőihez tartoznak. Szivünk dobba­nása összeforr a Hetekével. mert egy célért, a béke megvédéséért har­colunk. Biztos öntudatfai adtuk sza­vazatunkat a népfrontra, hogy a ter­vek és a béke ügyét győzelemre vi­gyük. Éljen a béke éljenek a béke* szerető asszonyokI“ Varga Lajosné pedig a koreai asz- szony oknak ír: „A naki Ut a Szó da- (izmus felé tsz asszonyai üdvözölnek benneteket azért az áldozatkész hő­sies harcért, amit a béke megvédé­se érdekében vívtok azért hogy végleg megszabadulhassatok zsarno­kaitoktól, hogv ti is telepíthessétek hazátokban a szocializmust. Mi vál­laljuk, hogy állam iránti kölélezett- ségünkriek mindig határidő előtt ele­get teszünk s növényápolási munkán­kat ugyancsak határidő előtt elvé­gezzük, Sok sikert és teljes győzel­met kívánunk nektek az imperialisták ellen vívott harcban. Ígérjük nektek és a világ minden becsületes dolgo­zójának, hogy a nagy Szovjetunió vezetésével továbbra is szilárdan és egységesen harcolunk a békéért." Csak pár levél a sokból, csak pár ajándék a sokból. De hasonlóan érez és dolgozik ma megyénkben minden­ki: készülődnek a Béke Világtanács oudapesti ülésszakára. A jugoszláv dolgozó uők kegvetIeu klzsákmáitjoláss* írta: MIHAIL SAKLE „A nő kevésbbé munkaképes, mint a férfi. Ha ehhez még hozzá­tesszük az abból adódó idővesztesé­get, hogy gyermekeit is táplálnia és gondoznia kell, stb. nyilvánvaló, hogy tehertétel a munkában.“ Ha az ember e cinikus sorokat olvassa, azt hihetne, hogy a nők alacsonyabb- rendűségének elméletét hirdető hit­lerista értekezés akadt a kezébe. Pedig a „Borba“ című titoista lap írja ezt 1952 június 16-i számában. A cikkíró befejezésül megállapítja: „A nőknek tisztán fizikai okokból háziasszonyi teendőket kell ellat- niok.“ Ne csodálkozzunk ezen a ki­jelentésen! Jugoszláviában véres tér rorral próbálják meggyökereztetni Hitler elméletét és gyakorlatát. A múlt év végén az oszieki „Po- virtar“-üzemből elbocsátották Maria Becsarovics munkásnőt. Miért? Ma­ria Becsarovicsnak, a titoista „mun­katörvények“ értelmében sem volt semmi bűne. Fiatal, erős, dolgos nő. Csak éppen férj In ment és gyereket várt. Am ez a titoisták szemében nagy bűn, mert a terhes nö nem vé­gezhet nehéz munkát, ráadásul fize­tett szabadságot és családi pótlékot is kell neki adni. Sem egyik, sem másik nem fér össze a titoista „mun kavédelemmel“. Maria Becsarovics az utcára került. Maria Becsarovics sorsát sokezer jugoszláv nő osztja. Egyedül 1951- ben 59.056 másállapotos munkás- és tisztviselőnőt dobtak ki az utcára. Jugoszláviában a munkanélküliek óriási hadserege 70 százalékban nők­ből aJ, Egyedül Belgrádban 20.000, Zágrábban pedig 5.552 nő — köztük 900 családfenntartó — van munka- nélkül. Szlovéniában tavaly 14.000 volt a munkanélküli nők száma. Hi­vatalos, távolról sem teljes, adatok szerint az utolsó néhány évben több mint 130.000 nőt bocsátottak el a jugoszláv vállalatok. A munka nél­kül maradt nők gyermekeikkel együtt éhezésre, nyomorra vannak Ítélve. Tito Jugoszláviájában meg­különböztető politikát alkalmaz­nak a dolgozó nőkkel szemben. A legnehezebb fizikai munkára kény­szerítik, 14—16 óra hosszat dolgoz­tatják őket, gúnyt űznek belőlük. A zágrábi „Iszkr“ fémfeldolgozó üzem­ben a nők 350 kilós ládákat cipel­nek, nehéz sajtók mellett dolgoz­nak, így bánnak a munkásnőkkel sok más üzemben is. A nehéz fizi­kai munkánál persze kiderült, hogy a nők teljesítménye alatta marad a férfiakénak. A titoisták erre le­vonták azt a „következtetést“, hogy a nők nem teljesértékű dolgozók. Ennek alapján napibérüket a fér­fiakénak felére csökkentették. A titoisták cinikusan lábbal tipor­ják a nők jogait. Nemrég egyes fal­vakban — Szaramanovicsiban, Szo­kó Banjaban és másutt— megtiltot­ták, hogy nőket jelöljenek a helyi államhatalmi szervek tagjainak. Jugoszláviában a nők lealacsonyí­tó sorban élnek. „Az ország olyan vidékein, — ismeri be a „Borba“, — mint Bosznia, Macedónia, Köszovo, stb., virágzik a leánykereskedelem. A lányok pénzforrásul szolgálnak a szülők számára. Az a fiatalember, akinek nincs legalább 100—150.000 dinár a zsebében, nem is gondolhat családi életre. Ennek következtében sok fiatalember nőtlen marad.“ A jugoszláv nők azonban nem nyugodnak bele ezekbe a szörnyű viszonyokba, a megkülönböztetésbe, a könyörtelen kizsákmányolásba. Bátran harcolnak a belgrádi satra- pák ellen, a kenyéréit, a jobb jö­vőért és a békéért vívott harcuk szerves része annak a harcnak, ame­lyet a jugoszláv hazafiak folytat­nak a véres Tito-fasiszta uralom megdöntéséért. Ez a harc nem megy áldozatok nélkül. Egyedül a pami női koncentrációs táborban 300 asz- szony és leány sínylődik. A jugo­szláv nők azonban még ebben a haláltáborban is bátran tovább foly­tatják a harcot. Jelica Tadics 17 éves jugoszláv lány más foglyok ie- lenlétében arcába vágta az UDB hó­héroknak: „Állatiasságban túlszár­nyaljátok a Gestapo ügynököket. De tudjátok meg, hogy a nép ha­ragja el fog söpörni benneteket a föld színéről,“

Next

/
Thumbnails
Contents