Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-28 / 150. szám

4 JS53 JÍtNOTS 2* NAPLÓ A KOMMUNIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK HÍREI Moszkva. A szovjet textilipari dol­gozók mindent elkövetnek, hogy mi­nél több textilanyagot adjanak az országnak. 1953-ban már ötször any- nyi textilanyagot gyártanak, mint 1940-ben. A kartonfélékből az idén százmillió méterrel, szaténből ötven millió méterrel többet készítenek, mint 1952-ben. Az idén a szovjet textilipari munkások több, mint két­szer annyi kitűnő minőségű textil­anyagot állítanak elő, mint tavaly. Jelentősen emelkedik a konfekció- ipar termelése is. Az idén a konfek- eióvállalatok kétmilliárd rubellel na­gyobb értékű kész ruhát, stb. gyár­tanak, mint 1952-ben. * Kramatorszk (TASZSZ) A \ovo- Kramatorszk-i gépgyár vasöntő mű­helyében új szellőző berendezést he­lyeztek üzembe. Ezzel megteremtet­ték a műhely „mesterséges éghajla­tát“. Az új szellőző berendezés té­len meleg, nyáron hűvös levegőt áraszt és a kemence-rendszert hi­deg vízfüggönnyel veszi körül. így • műhely levegője kellemesen hű­vös. Az üzem több melegműhelyében Is hasonló berendezéseket szerelnek (eL * Moszkva. Az Izvesztyija bugurusz- láni tudósítója írja: Buguruszlánt, ezt a fiatal telepü­lést a szovjet nép akarata terem­tette meg, amikor a Volga és az Ural közötti területen létrehozta az új kőolajbózist, a „második Bakut“. Buguruszlán körül a sztyeppékét gázvezetékek csövei szelik át. A gázt az ipar és a lakosság szükségletei­nek kielégítésére használják fel. A bitumenbánya, a Szovjetunió festék­iparának egyik legfontosabb nyers­anyagszállítója. Buguruszlán évről-évre szebb és D. Z 4 SZL 4 VSZKIJ: nagyobb lesz. Az egykori falucska helyén ma széles utcákat, kulturális intézményeket, áruházakat, parkokat és sporttelepeket találunk. A közel­jövőben rakják le két új iskola alap­jait. Jelenleg több mint száz lakó­házat is építenek. * Moszkva. A murmanszki kikötőbe most tért vissza a „Pobjeda“ halász­hajó, amely három hónapon át a Barents-tengeren tartózkodott. A ha­jó legénysége több, mint ezer tonna halat fogott. A „Pobjeda“ halászhajót úszó konzervgyárnak nevezik. Fedélzetén külön konzervkészítő műhely van. * Moszkva (TASZSZ) Június 22-én Moszkvában befejeződött az az érte­Moszkva (TASZSZ) A Szovjet­unióban tartózkodó argentin orvos­küldöttség tagjai tanulmányozzák a szovjet közegészségügy rendszerét és az orvostudomány terén végzett szov jet tudományos kutatásokat. Az argentin vendégek a napok­ban ellátogattak a Szovjetunió or­vostudományi akadémiájának sebé­szeti intézetébe. Az intézet vezetője, Visnyevszkij professzor a műtőben bemutatta a tüdődaganat helyi érzés telenítéssel történő eltávolításának módszerét. A mellkasban helyi ér­zéstelenítéssel végzett műtéti beavat­kozás módszerét az intézetben dol­gozták ki és ma már széleskörben alkalmazzák a szovjet gyógyintéze­tekben. kéziét, amely cukorrépa terméshoza­ménak emelésével és a cukorrépa termesztés komplex gépesítésével foglalkozott. Az értekezleten megállapították, hogy a Szovjetunióban ebben az év­ben jelentősen emelkedik a cukor­répa terméshozama. Huszonhatezer traktort és hatvanezer más gépet alkalmaznak ebben az évben a cu­korrépa ültetvényeken. A gép és traktorállomásokra, a szovhozokba szakadatlanul érkeznek a cukorrépa­szedő és a cukorrépa-kitermelő gé­pek. A hatalmas géppark lehetővé teszi, hogy gépi erővel végezzék a kapálást, a szár és levélzet lemet- szését, a cukorrépának megtisztítá­sát a földtől, és végül teherautókra rakását. A küldöttség tagjainak bemutat­tak egy műtétet, amelynek során egy kutya szívét és tüdejét átültet­ték egy másik kutyába. A műtétet Vlagyimir Gyemehov szovjet tudós végezte. Az ilyen műtét után a ku­tya három-öt napig él. L. Espinoza, a küldöttség vezetője a TASZSZ tudósítójának a követ­kezőket mondotta: Már azelőtt is ismertük a szovjet orvostudomány több vívmányát, de az, amit Alekszandr Visnyevszkij professzor mutatott be előttünk, fe­lülmúlta minden elképzelésünket. Befejezésül Espinoza hangsúlyozta, meggyőződése, hogy a baráti kap­csolatok a szovjet és az argentin or­vosok között erősödni fognak. Argentin orvosok a szovjet sebészet sikeréről Képek a népi dóm okra tikos ors/á^kből Tí: tenrtmettel folyik Lengyelországban Nowe Tychy szocialista vá mint a A Té^t^S cialista varos építkezésének részlet k~-o. 7 7 FECSEGŐ ATYÁK ÉS HALLGATAG GYERMEKEK A „Harpers Magazine" című ame­rikai folyóirat hasábjain ugyanar­ról a té aáról ír két amerikai szép­író -*• ’ Üornton Wilder és Malcolm Cowtey. Cikkeik: észrevételek a mai amerikai ifjúságról. A cikkírók egy­mástól függetlenül azonos tanulsá­got vonnak le. Ez már a címekből is kitűnik. Az első cikknek: „Hallga­tag nemzedék", a másodiknak: „Csendes pavilon a Bedlanban" a címe. Ami a cikkírókat illeti, burzsoá mértékkel mérve tiszteletreméltó em berek. Nem olyan rég még maguk is fiataloknak számítottak, bejárták a világot, s szilárd helyet biztosí­tottak maguknak a könyvpiacon. A MacCarthy bizottság kopói nem szaglásznak a nyomukban. Otthon érzik magukat a reakciós folyóira­tok hasábjain. Épp ezért nem érdek­telen, amikor beismerik, hogy nem értik a mai amerikai ifjúságot, ért­ve ezalatt a burzsoá ifjúságot. Meg­hallgatjuk őket anélkül, hogy a tudományosság és pontosság szem­pontjából komolyabb igényeket tá­masztanánk velük szemben. Wilder három egymást váltó nem zedék jellemzésével próbálja vázolni az amerikai ifjúság legújabb törté­netét. E három nemzedék: 1. A jazz nemzedéke; 2. A kétségbeesett nem­zedék; 3. A hallgatag nemzedék. Az első nemzedék gondtalanul át­táncolta egész ifjúságát az első vi­lágháború előtt és alatt. Ez vidám és fecsegő nemzedék volt, amely nem terhelte agyát problémákkal és kérdésekkel. A második nemzedéket kegyetlen gazdasági válság sújtotta. Ez a nem­zedék kétségbeesett... Mégis be­szélt valamiről. A harmadik nemzedék a második világháború után „elhallgatott,“ Ez nem jelenti azt, hogy a mai amerikai fiatalok egyáltalíban nem beszélnek és nem táncolnak. Nem. alaposan használják nyelvüket is. já bukat is. Agyuk azonban láthatólag nem, játszik észrevehető szerepet éle­tükben. Amikor politikai nézeteikre, társadalmi érdekeikre, irodalmi íz­lésükre terelődik a szó, kitartóan hallgatnak. Wílder nemrég fiatal honfitár­sainak egy csoportjával hajózott ha­za Európából. Megpróbált közeledni hozzájuk. Atyailag faggatta őket. Iparkodott behatolni lelkűkbe... — Mindhiába. — A fiatalemberek min den arra irányuló kísérletére, hogy komoly beszélgetésbe elegyedjék ve­lük, teljes „apátiába estek" ... A burzsoá szépírót megzavarta közö­nyük, sértette cinizmusuk. Ezek a fiatalok hallgatnák.' Mi rejtőzik hallgatásuk mögött? — „Talán óva­tos kitérés az élet követelményei elől" — találgatja Wilder. Wildert nyugtalanítja ez a hall­gatás,’ s így ír: „A katonai hatósá­gokat kétségbeejti, hogy az ifjúság micsoda szégyentelen nyugalommal iparkodik kibújni a katonai szolgá­lat alól." Ösdi lim-lomnak tekinti a katonai becsület és a „hazafiasság" fogalmát. Wilder, akinek ez a magatartás sérti legnemesebb érzelmeit, pateti­kusan kiált fel: „A szülők kezüket tördelik kétségbeesésükben; a pro­fesszorok panaszkodnak diákjaik közönye és hűvössége miatt; a had­sereg aggódik; mi, az ifjúság régi barátai, indulatba jövünk." Hagyjuk Wildert a kezét tördelő szülők festői pózában. Foglalkoz­zunk most Malcolm Cowleyval. ö nem üvölt, hanem szfiköl. Malcolm Cowley előtt úgy tűnik fel az Egyesült Államok egész mai irodalma, mintha az Bedlam, a hí­res londoni őrültekháza volna. A detektív irodalom hisztérikusan ri- koltoz, visít, görcsökben vonaglik, fintorog, hazudik, falra mászik. — Gyűlölet tölti el a szocializmus és a demokrácia iránt. S ekkor Cowley váratlanul meg­lát egy csendes pavilont. Ez a leg­újabb irodalom, amely a „hallgatag nemzedék“ érzelmeit és hangulatát tükrözi. Az ágyak szélén jóságos te­kintetű fiatalemberek ülnek. Vala­mit mormolnak, de nehéz megérteni őket. Könyveik apoiitikusok és aszociálisak, történelemkívüliek, — vagy egyáltalában nincs cselekmé­nyük, vagy ha van, színhelye isme­retlen és ismeretlenek a hősök. — Cowley szerint ez eszmeietlen iro­dalom. Hősei általában nem dol­goznak. A fiatal írók műveiben senki nem épít, senki nem tárja fel a föld mélyének kincseit, senki nem dolgozik a földeken, senki sem ke­reskedik. senki sem igazgat, senki sem bíráskodik. „Jelképes alakok" — állapítja meg bánatosan Cow­ley. A fiatal szerzőket kizárólag az „egyéni" érdekli, ennek a szónak a legszűkebb értelmében. Azt mond­ják, hogy ők a „tiszta művészet" hí­vei. A „hallgatagok" irodalma hall­gat az életről. Honnan ered ez a beállítottság? „Azt hiszem — mondja Cowley, — hogy, ennek indítóoka a félelem attól, ami a világban lezájlik ... Az ifjúság kiábrándult a haladásból éí a kultúrából; „Ezek a fiatalok ter­mészetüknél fogva individualisták, de arra a következtetésre jutottak, hogy az egyének nem képesek „elháríta­ni a világot fenyegető katasztrófát.“ A konszernek igazgatói, s a tudó­sok és. a pedagógusok egyformán te­hetetlenek. Az ifjúság a „katasztró- favárásban elzárkózik minden nem­zetközi, minden nemzeti, sőt min­den helyi érdek elől is." Bezárkó­zott . egyéni élményei szűk körébe. Egyébként még egy oka is van az ifjúság hallgatásának s a politika előli menekülésének. Cowley ezt írja erről: „A vad nyomozás e nap­jaiban az amerikaiak megtanultak hallgatni nézeteikről, különösen, ha van bennük egy kis eretnekség ... Az értelmiséget a félelem, az elszi­geteltség és a tehetetlenség érzése tartja hatalmában ..." A fiatalok egy része tehát hall­gat, mert titkolja politikai nézeteit. Ez nem tetszik a fecsegő „atyák­nak", akiknek nem kell titkolniok nézeteiket. A fecsegő „atyák" — rossz bírái a „hallgatag" nemzedéknek. Úgy véljük, Wilder és Cowley részint tu­datlanságból, részint szándékosan különböző jelenségeket dobáltak ősz sze egy halomba. Nem hihetünk ne kik egészen. Érdekes és fontos té­nyeket figyeltek meg és írtak le, de nem képesek eligazodni ezek közt a tények közt. Ezért bizonyos fokig megrágalmazzák az amerikai ifjúsá­got. Azok a fiatalok, akik titkolják né zeteiket MacCarthy kopói előtt és ezért hallgatnak, természetesen egyáltalában nem hasonlítanak azok ra a fiatalokra, akik azért hallgat­nak, mert nincs mit mondaniuk, s általában feleslegesnek tartják, hogy bármit is mondjanak. Cowley nem tudott behatolni az előbbiek leiké­be, mert nem is eresztették be oda. Az utóbbiak leikébe sikerült bejut­nia, de ott tökéletes űrt talált. Érthető a fecsegők aggodalma. A hallgatás mindig aggasztó. Bármi is az oka, a burzsoázia eszmei és politikai csődjére vall. Nincs az amerikai burzsoá sajtónál fecsegőbb sajtó. Ám ifjú olvasói hallgatnak. Felhívják őket, hogy harcoljanak Koreában, az ENSZ lobogója alatt. Ők hallgatnak. A politikai reklám az Egyesült Államok mindenhatósá­gát hirdeti. Ők hallgatnak. Az áltu­dósok beleszakadnak már, annyit bi­zonygatják, hogy Amerikát nem fenyegeti gazdasági válság. A fiata­lok hallgatnak. Nem hisznek. Ez közvetlen következménye annak, hogy a burzsoázia eldobott és sárba- tiport minden eszmét, minden de­mokratikus szabadságjogot, megrot­hadt, s már bölcsőjében megfertőz- i te újszülött nemzedékét. A kiábrán- j dultság, az apátia és a cinizmus azokból a magvakból keltek ki, me­lyeket az amerikai politika és az amerikai irodalom vetett el. Egyesek azért hallgatnak, mert csalódtak minden útban, sehova nem mennek és nem akarnak men­ni. Mások viszont azért hallgatnak, mert utat keresnek, az élet mélyé­re néznek, gondolkodnak. Ezek az amerikai ifjúság egészséges elemei. Sokan belső válságot élnek át. Ez a burzsoá illúziók válsága. — Aki keres, az talál. Romániában nagy lendülettel építkeznek, hogy az augusztusban són a kerülő IV. VIT résztvevőinek elhelyezése, a versenyek lebonyolítása tökéletes legyen. A képen: a buka resti sporttelep építkezése. 1875-től 1878-ig épí­tették fel Manfred Semper vezetésével, apja Gottfried Sem­per tervei alapján a drezdai Operaházat, amelyet 1945-ben an­gol-amerikai bomba­támadás ért. Most újjáépítik az Opera­házat. 1953-ban elké­szül az építkezés első része, a színpad tető­zete, a külső homlok­zat ihelyreállítása. a szobrok restaurálása és a belső termek rendbehozása. Az építkezést külső for­májában meghagy­ják, de tervezik a színpad kiszélesítését, új, modern szempon­tok szerint. A képen az újjáépítés egyik részlete látható. Jobb ra Schilling szobra, háttérben a katolikus templom, volt udvari templom. Az észak-csehországi Kuklény faluban, nem messze Hradetz Kralovától, van Középeurópa egyik legnagyobb melegházi üzeme. Az új melegház nagyban hozzájárul a terméshozam emeléséhez. A melegházak 6.000 négyzetméter területen fekszenek, a munka teljesen gépesítve van. f. kuklenyi melegházüzem abban külö nbözik a hasonló ilyennemű válla1 kozástól, hogy a rendelkezésre álló helyet kétszeresen kihasználják mert a talajon elhelyezett melegágyakon kívül függő melegágyakká is rendelkezik. 1

Next

/
Thumbnails
Contents