Tolnai Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-16 / 113. szám

1953 MÁJUS 1«

3

N flPLÓ

Bognár József belkereskedelmi miniszter, Tolna megye első képviselőjelöltje, választói között

Népnevelőink munkájához:

,,Éo «em szégyenkezem az urna előtt...4'*

Szemerkélő esőben kapaszkodunk fel az Előhogv meredek oldalán, hogy Bognár József belkereskedelmi miniszterrel Tolna megye első képviselőjelöltjével meglátogassuk a Gőgös Ignác fsz szőlészet' brigádját. Az út jó, Bognár elvtárs szemmellál" hatóan, csodálkozik is, hogv a híres botternjő szekszárdi hegyre kövezett út vezet. fel. Régi szekszárdiak sietve felvilágosítják: a köves út csak a sárga villáig vezet, Vend), volt pol pármester szőlőjéig.

— A Horthy-korszak alatt ez volt az egyetlen útépítés Szekszárdon — jegyzi meg valaki —. ez is az egykor: polgármester személyes használatára készült.

Megfordulunk, néhány pillanatig mindnyájan a sárga villát nézzük s valószínűleg ugyanarra gondolunk: a kisvárosi korrupt polgármester magatartása. kicsiben az egész Horthy' rendszer úri Magyarországát tükrözi.

A Gőgös Ignác tsz szőlőjében más kép fogad, a brigád tagjai ünnepi hangulatban várják első képviselő- jelöltjüket.

*— Az eddigi terméskilátások — mendja Schilling Lajos brigádveze- tő Bognár elvtárs kérdésére — kedvezőek, Tavaly 300 hektó borunk termett, az idén legalább 100 hektó' val kell többet termelnünk.

De azt is elmondja, hogy ehhez minden előfeltétel megvan, védekező-. kölözőszert egész évre beszereztek már működik a tsz peronoszpóra- jelző állomása s így mindig időben tudnak védekezni a szőlő legveszedelmesebb kártevője ellen.

De vannak nehézségek is, s a tsz- tagok nem fukarkodnak a szóval. Schmidl, elvtárs őszintén feltárja a hibákat: gyenge a vezetés, még min. dig sok a tsz-ben a lógós, nem elég jövedelmező az ‘ állattenyésztés. De baj van az agronómussa] is: Wieder- móig; elvtárs keveset van köztük, s bizony nem érez lelkifurdalást ha hasára süt a nap. míg a többiek dolgoznak.

Bognár elvtársat úgy érdekli a tsz minden problémája, mintha ő is tag' ja lenne a szövetkezetnek.

— A megoldás kulcsa azonban — állapítja meg, — az elvtársak kezében van. Kíméletlenül le kell leplez, ai azokat akik nem érzik szívügyük nek a tsz sorsát.

Jóval elmúlt dél, mire megérkezünk a Népboll-központba. ahol a dolgozók érthető lelkesedéssel foga^ ják miniszterüket, aki egyben a me' gye első képviselőjelöltje is. Halász elvtárs csupa örvendetes dologról számolhat be: mindenütt áruböség s mindenbő] bőséges választék van.

— És az ellenség? — kérdezi Bognár elvtárs. — Van-e sorbanáMás?

— A sorbanállékat lelepleztük. — mondja Müller e!vtárs városi tanács elnök. — A kulákok most azt híresz. telik, hogy a választások után kiürülnek a boltok.

Erre nem szóval, hanem áruval válaszolunk — mondj* mosolyogva Bog" nár elvtárs.

A Népbolt-közipont után az őcsényi kendergyárat látogatjuk meg, ahol ezen a napon újabb munkagyőzelem született: Dávid Káiménné sztahanovista 194 Hegedűs József kétszeres sztahanovista 158, Szalma Jó- zsefné' pedig 156 százalékos eredményt ért el. Bognár elvtárs érdeklődve megy végig az üzemen, megáll a diósoknál, torosoknál. de megnézi a dolgozók lakását benyit egykét. szobába: minden érdekli, ami a dolgozókkal kapcsolatos.

De innen js sietni keiJ, P Felsővárosban húsz dolgozó paraszt gyűlt cgybp Sörös Sándor házánál s mér türelmetlenül várjak a minisztert. A beszélgetés egy ideig a múltról folyik, no meg az elmúlt évi rossz ler" másról.

— A környező államokban jóval magasabb terméseredmények vannak mint nálunk — mondj* Bognár elvtárs. — Mit gondolnak az elvtál“ satk, miért van ez?

A kérdés nem olyan egyszerű. — Dabi Józsii dolgozó paraszt azért megfelel rá:

— Nálunk az a hiba, hogy földjeink kis parcellákban, egymástól távol vannak. Csehszlovákiában, vagy a Német Demokratikus Köztársaságban nincs így. A másik a helyes trágyakezelés ami körű] még nálunk sok a javítanivaló. — S a többtermeléssel kapcsolatban elmond ja, hogy a legutóbbi vásáron eladott egy csákót, amiért többet fizettek mint amennyit kért érte. 2800 forintra tartotta, de két vevője addig liar táit rá amíg 3100 forintra verték fel az árát.

Akad kérésük i« a dolgozó parasztoknak, ezit Sörös Sándor, a házigazda mondj., el: egy új üzletet szeretnének a Fe’sővárosban, De amint kiderül. a népnevelők már eljártak ebben a kérdésben s rövidesen meg" nyílhat az új üzlet. Bognár elvtárs csak megerősíti:

— Van árum, bőven,, természetesen lesz új üzlet.

Mindenki érzi hogy Bognár eh7- társ közülük való. a dolgozó nép fia. s minden szavából a nép iránti szeretőt csendül ki. Búcsúzásná! szinte egyszerre mondják:

— Köszönjük, hogy eljött Bognár

elvtárs. De látogasson el az új termés után is, ami biztosan jobb lesz. mint a tavalyi. (cs)

PÄ R í ÉS PÁ RT ÉPÍTÉS

A gyönki járás pártépítési munkájáról

Több titkári értekezleten elhangzott, hogy a pártépítést mindenkor össze kell kölni a folyó feladatokkal. így van ez ma is, amikor a választásra készülünk.

Pártszervezeteink minden erőt mozgósítsanak annak érdekében hogy a tömegben jó választási agitációt folytassanak, hogy a járás területén minden becsületes dolgozó a Függetlenségi Népfront jelöltjeire adja sza. vazatát.

Pártszervezeteink nyilvántartásba veszik azokat a népnevelőket, akik pontosan, jói végzik feladataikat a választási készülődés idején. Számon tartják melyik népnevelő látogatja rendszeresebben a hozzája beosztott családokat. Ezekkel a dolgozókkal a pártvezetőség sokat foglalkozik, tanítja őket, hogy idővel pár- tunjk tagjelöitjei lehessenek.

Az alsópéli állami gazdaság párt- szervezete is olyan dolgozókat bízott meg agiláriós munkával, mint

Molnár János állattenyésztési brigádvezető. Az ő lelkiismeretes és jó

munkájának köszönhető hogy az

állatokat nagyobb zökkenő nélkül átteleltethették. Ezeket a pártonkívüli dolgozókat is az a megtiszteltetés érte, hogy a pártszervezetek felvették őket tagjelöltnek.

Molnár elvtárs elmondotta, hogy szülei cselédek voltak és ő maga is cselédeskedett a felszabadulás előtt, sorsa a felszabadulás után változott meg. Három éve az állami gazdaságban dolgozik. Először állatgondo. zó volt. majd egy tanfolyam elvégzése után ő lett a gazdaságban az állattenyésztés brigádvezetöje. Most jó fizetése van, boldogan él. A tanfolyamon jól tanult és szabadidejében most is állandóan könyvet forgat a kezében igy megismerte pártunk politikáját, azt a harcot, melynek köszönheti, hogy 6 most boldogan élhet. A gazdaság kommunistái sokat foglalkoztak vele. így eljutott »oda, hogy ma már pártunknak tagjelölíje.

De nem minden »laptervezetben

kapcsolják össze a pártépítést a közvetlen feladatokkal. Arra hivatkoznak, hogy nincsenek olyan dolgozók, akiket fel lehetne venni pártunk soraiba. A borjádí párttitkár elvtárs is erre hivatkozik. Azt mondotta, hogy a tszcs-ben csak fiatalok vannak és azok még nem érettek arra, hogy tagjelöltek legyenek. A titkár elvtárs nem gondol arra hogy a párt utánpótlását a tömegekből merít; és ereje a tömegben rejlik, A tszcs-ben is vannak olyan kiváló dolgozók, akik eddigi munkájukkal bebizonyították, méltók pártunj;, tagejlöítségé' hez. Ezekkel a dolgozókkal sokai kell foglalkozni, nevelni segíteni kel] őket fejlődésükben, hogy ők is idővel tagjelöltek lehessenek.

Hasonlóan gyenge a kölesdi párt- szervezet pártépítési mun.kája is. Már régóta nem volt egyetlen tag jelöltfelvétel s-m. pedig Kölesden is sok olyan dolgozó van, aki eddigi munkájával bebizonyította, hogv hű a párthoz, a dolgozó néphez.

Barm* István

gyönki járási pártbizottság.

Egyik nap a nyilVántartóiapok között böngésztem. Meghökkentem Kővágó Mihály nevénél: erre a? évre még nem adott be semmit, pedig van neki legalább 35 kiló baromfi- ós tojáshátraléka. Mindjárt arra gondoltam, hogy nckent itt most tennem kell. valamit, mert hiszen népnevelő vagyok s a begyűjtési ál-lan- dóbizott&ág elnöke. Nem nézhetjük el, hogy községünkben olyan gazda legyen, aki május 17-ig még sommii sem teljesített az állam iránti tartozásából.

Megkerestem az alkalmat és beszéltem Kővágó Mihállyal.

— Mi van veled Mihály? Megvagyok lepődve, hogy ennyire hátralékban vagy. Nem szoktál te sosem elmaradni a kötelességed teljesítésénél és az idén még nem adtál be sem tojást, sem egy kiló baromfit. Azt gondolod, hogy ez így is jó lesz?

— Pista bátyám, ezt könnyű ám mondani, — felelte Kővágó, — de mit csináljak, amikor megdöglöttek a baromfiaink? Honnét teremtsem elő a tojást és & tyúkokat?

Abban nem kételkedtem, hogy el- döglöttek a baromfiai, mert baromfivész volt a községben, de azért nem hagytam ennyiben. Megmondtam neki:

— Nézd Mihály, ez nem lehet indok, mert másnak is elpusztult, a baromfiállománya* de azért aki akart az eleget tudott tenni kötelességének. Itt van például Szalai Györgyné. özvegyasszony, de az egész évi tojás- és baromfi beadási kötelességének már 40 százalékon felül eleget tett. Vagy Kondor József, aki már háromnegyed évre teljesítette kötelezettségét. Itt van a 8 holdas Halász István példája, aki már egész évre teljesítette beadási kötelességét. És ha végignézzük a nyilvántartásokat, már majdnem csak egyedül vagy a faluban ilyen hátralékos.

Erre nem tudott mit felelni, másra akarta terelni a szót. Láttam rajta,

Konyhád dolgozói felkészültek a választásra

Konyhád dolgozó parasztjai vasárnap este mintegy 110 háznál gyűltek egybe, hogy meghallgassák Rákosi e'.vtárs választási beszédét. Rákosi elvtárs szava mindnyájuknak szóit, s Bonykád dolgozói tudják, hogy a három, és az ötéves terv eredményei után sorra megvalósulnak azok a tervek is, amelyeket a népfront választási felihívásában meghirdetett. A község 130.000 forintért járási kultúr házat, köze! 300.000 forintért bekötőutat. 81.000 forintért közkutat kapott.

A téglagyár fejlesztésére 196.000 forintot, a sportpálya kibővítésére 54.000 forintot fordított a terv. A köz ségnek bölcsődéje, trachoma gondo. zója, vasútállomása van, s Bonyhá- don vezet át, az új Budapest—pécsi betonút. Ez mind a terv ajándéka, s Konyhád 396 népnevelője nem feledkezett meg agitációs munkája során minderről.

szégyenkezik, lemaradása miatt, •.m is hagytam ennyiben a dolgot, tovább agitáltam. Elmondtam neki, hogy aki eddig hátralékban volt, az legalább most, a választások tiszteletére megfizette az államnak ami neki jár, s emelt fővel megy majd az urna elé szavazni. Elvárják a nép fronttól, hogy amit megígért prog- ranrinjában, meg is valósítsa, de sikerült elérnünk azt. is, hogy neme- ,1, várnak tőle, hanem kötelességeik teljesítéséről sem feledkeznek meg. Ezt a kettőt nem lehet elválasztani.

Elmondtam, hogy — a Te jövödet is biztosítja a népfront programmja.

— Példákat említettem neki. hogy mit ad az állam a parasztságnak.

— Mi nemcsak akkor választjuk a képviselőinket — olyan embereket, mint községünkből Pénzes Béla bőrgyári munkás — amikor az urnák elé járulunk, hanem minden nap rájuk szavazunk, amikor jó munkánkkal segítjük programmjuk megv.Vó. sulisát.

Míg az érvek elején igy beszéli:

— Én megértem... de igy... de úgy... — most már nem mentegetőzött. Egyszer csak észrevettem, hogy lehajtja fejét, mélyen gondolataiba merül és néhány perc uralta megszólal.

— Hogy őszinte legyek Pista bátyám nem néztem eddig se jó szemmel, hogy nincs a nevem a tanács versenytábláján, a jól teljesítők között. De vaiahogy bemeséltem magam nak, hogy „nincs“. Ami azt illeti, nincs is olyan bőségesen, de ha akartam volna, tudtam volna teljesi. teni. Mint más ember, én is beszerezhettem volna a baromfit és a tojást. Most már nem váratok magamra. Még a héten beadom az esedékes részt. Én sem szégyenkezem az urna előtt.

Agitációm tehát eredményes volt. Elmondta:

GAHÚ ISTVÁN Simonfornya.

A népnevelők külön megbesze.óst tartottak a kultúrcsoportokkal, s elhatározták, hogy vasárnap, a szavazás napján, minden szavazóhelyiség előtt egy-egy kultúrcsoport egésznapos műsort ad, hogy ezzel is ünnepélyesebbé tegye a szavazás napját. Az üzemek és tömegszervezetek fiataljai pedig azt vállalták, hogy minden szavazóhelyiséget kidíszítenek.

A választásokra Bonyhád dolgozó parasztsága jó munkával készül. A község két legerősebb termelöcso-port ja, a Szabad Fö’d és a Dózsa Népe, Rákosi elvtárs beszéde után megfogadta, hogy az esős napok elmúltával azonnal hozzákezdenék a növény ápoláshoz. Yanya Károly, egyénileg dolgozó paraszt pedig 8 dolgozótársával együtt megfogadta, hogy a. választások napjáig egészévi tojás, és baromfibeadási kötelezettségének eleget tesz. (MTI)

a ni kíipiiiklUjelöltjeisií

Andi József, a megye legjobb traktorosa

Pénzes Béla elvtárs, a Simontornyai Bőrgyár kiváló sztahánovistája

A magyar történelemben még nem fordult elő az, hogy a dolgozó nép legjobb fiait küldhette a képviselők közé, hogy azok védték és képviselték a dolgozók érdekeit, akik ma. guk is dolgoztak. Ma olyanok kerülnek a parlamentbe, akik a múlt szenvedéseiből megtanulták hogyan kell a dolgozó nép jogaiért, érdekeiért küzdeni és következetes harcosai is hazánknak.

Andi József cselédek gyermeke volt. 10 éves korától dolgozott különféle uradalmaknál, tehenész volt az édesapja. Egy szoba konyhás cse. lédlakásban éltek, ami olyan kicsiny volt, hogy csupán az ágyak betöltötték a szobát. Többször összeütközésbe került az intézőkkel és a gazdákkal, mert nem akarták kifizetni megdolgozott munkája után a rendes bért. Csendőrökké] akarták msgveretni. a nagy családot nehéz volt eltartani és ezért édesanyja is munkába állt. Egy köcsög aludtejért kapálta egy napig a szőlőt, hogy éleimet tudjon biztosítani a gyermekeknek, Azután bevonulj katonának.

K Szovjetunióban látta a szabad életet. Magyarországon kalapot leemel, ve messziről kellett köszönten« az intézőket a gazdákat és könyörögni még azért is, hogy vasárnap elengedje őket.

A felszabadulás már itthon érte. Négy hold földet kapott, amivel aztán 1947.ben belépett a tsocs-be. — Azonnal elment traktorosnak s még ma is a szedTeisn gépállomáson dolgozik. Ide; tavaszi tervét 227 százalékra teljesítette, éves tervét pedig már 37 százalékban elvégezte. Tavaly bekapcsolódott az 1200 normál, noldas mozgalomba és túl is teljesítette, mert 1400 holdon végezte el. Idén az 1500 normá’.holdas mozgalomba kapcsolódott be ég óragrafi- konos módszerrel dolgozik.

Knefély földbirtokos képviselte a múltban a megyének ezt a részét. Mosr Andi Józsefet jelölték megyénk dolgozói, a megye egyik legkiválóbb traktorosát, aki valóban a dolgozó nép érdekeit képviseli majd a parla. mentben.

Nagyszerűen megállja helyét a termelő munkában százalékai, tervteljesítése mindig a gyár legkiválóbb munkásai közé emelik. Az ő példája bizonyítja, hogy hazánkban a hatalom gyakorlásában dolgozóink legjobbja; vesznek részt.

Pénzes elvtárs, bányászcsaládból származik. Már tizennégy éves korában közvetlenül saját bőrén érezte a tőkés kizsákmányolás keserveit. Nem egy esetben próbálta meg a munkanélküliek sanyarú életét, amikor hiába állt a gyár munkásfelvevő irodája előtt, elutasították, mert nem voH szükség munkásra. — de amikor dolgozott keresetéből éppen csak fen.n tudta tartani életét.

Ezek a keserves évej. vannak előtte. amikor most azon igyekszik, hogy mine; jobb munkával, minél magasabb termelési eredménnyel járuljon hozzá boldogabb életünk meg. teremtéséhez. Nem elégszik meg azzal. hogy csupán egyszerűen teljesíti tervét, hanem mindig 130-140 százalékot vagy még többet teljesít. Ennek elismeréseképpen kapta meg

. 1953. április 4-én. hazám; íelezabadu- I lásána,); 8. évfordulóján a jól megérdemelt eztahánovista jelvényt.

De Pénzes elvtárs nemcsak a I melésben mutat példát, hanem állandóan növeli dolgozó társai tudását szakmai és politikai téren. Kiváló munkájáért nagyra becsüli a gyár minden dolgozója. Pénzes elv* társ a hosszú küzdelmes évek során eüéphetettenül összeforrott osztályává] a munkásosztállyal összeforrott a gyárral. A felszabadulás után megváltozott életkörülményei között sem felejti el azokat a küzdőmé« éveket- amiket átélt. Nem felejti el, hogy 13 éven át még lakása sem volt, albérleti szobában kellett gürcölnie, és a gyárban pedig egészségtelen munkakörülmények között kellett dolgoznia.

Pénzes elvtársat nyugodt lelkiis- merettei küldik megyénk dolgozói a parlamentbe, mert tudják, hogv olyan munkás kerül a képviselők sorai közé ak] a múlt nyomorából tanulva a párt nevelése nyomán szilárdan és következetesen képviseli majd érdekeiket.