Tolnai Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-13 / 110. szám

Í938 MÁJUS 13 NAPLÓ n Népnevelő-értekezletek pártunk alapszervezeteiben Pártunk al a,psz er v ez etei ben megye- «terte csütörtökön népnevelő érte­kezletek voltak, ahol népnevelőink a fal világosító munka közvetlen gya. koriati tennivalóit, módszereit be- »aó’jték meg, azt, hogyan agitáljanak, 'hogyan használják fel az agitáeiós kiadványokat, hogyan juttassák el minden egyes családhoz a népfront választási felhívását. A népfront felhívása valóságos kincsestára az agitáció« érveknek, tényeknek, adatoknak, s dolgozóink igen nagy érdeklődést tanúsítanak a felhívás iránt. A tolnai népnevelők — közel 120-an jelentők meg, J— el­mondották. hogy a dolgozók főleg a népfront-felhívásáról kérdezték őket, erről akartak hallani. A tolnai nép­nevelők éppen ezért minden 'értekez­leten újra és újra megbeszélik, ér­tékelik a választási felhívást. Annál komolyabb hiba, hogy egyes nép­nevelő értekezleten a titkár elv társak csak általánosságban beszélnek a népfront felhívásáról, mint történt ez Alsánánán, Nem említett az alsó- nánai párt-titkár egyetlen adatot sem, nem hívta fel a figyelmet a leglé­nyegesebb pontokra. A most folyó népnevelő értekez­letek választási agitáeiónk fontos állomásai, a nagy küzdelembe induló oépnevolősereg tanácskozásai. For­dítsanak ezekre sokkal nagyobb gon. dót a pártszervezetek. A most folyó niépnovelőértekeztetek a népnevelő módszerék tapasztalatcseréjét, mód­szerek megbeszélését szolgálják. Du- naföldvároh 300 népnevelő jött ösz- sze és számos értékes módszer ke­rült felszínre. Eigner György cb'társ községi párttitkár tudja, hogy a nép­nevelők munkájáért a párttitkár a felelős, ezért minden esetben 6 tart, ja a népnevelőértekezleteket. Megbe­szélték Révai elvtársnak a szegedi választási nagygyűlésen mondott be­szédét. mely számos olyan kérdést vet fél, amely dunaföldvári viszony­latban is választ ad a dolgozó-irmaik. A dombóvári járásban szinte kivétel nélkül, a pártszervezetek nem támasz kodtak a népnevelő munka során a népfront választási felhívására. Az al&pszorvezeti titkárok gondosan ta­nulmányozzák a népfront felhívását és a népinevelőér-tekezletetn — az ér­velés módját megmutatva — ismer­tessék: mit vállalt és mit teljesített négy esztendő alatt a párt vezetésé­vel a népfront, mennyiivei járultak ehhez hozzá az alapszervezet tagjai és a körülötte dolgozó pártoakívü- liek, — s mi minden jutott nekik abból a rengeteg eredményből, ame­lyet népi demokráciánk elért. Ismertessék a lelkesítő jövőt, mu­tassák meg, a második ötéves terv az elsőre épül, s már ina jo-bban kell dolgoznunk a második öteves terv nagyszerű céljainak megvalósításáért. A népnevelő értekezletek így mozgó­sítsanak mindenütt a választási béke. versenyre, a terv teljesítésére, a ta­vaszi mezőgazdasági munkák jó el­végzésére. Rákosi elvtárs beszéde elénk tárta a nagyszerű jövőt... Sokezren hallgattál; vasárnap I országszerte szeretett vezérünk, dől J gozó népünk első képviselőjelöltje: Rákosi Mátyás elvtárs szavait. Tengőik községben is számos keyen hallgatták a dolgozók azokat a szavakat, amelyek feladatainkat világosan megjelölték, amelyek elénk tárták nagyszerű jövőnk távlatait. .1 főutcában Náider Konrád la­kásán sokszor összejöttek már es­ténként a dolgozó parasztok, hogy kisgyülésen beszéljék meg a tenni­valókat, a választás jelentőségét. Ezen a napon azonban szűknél: bi­zonyult a szoba. — Nem férünk el s mindjárt kezdődik — hangzik egy-két kétségbeesett hang. — Ha itt nem férünk el, keresünk egy na­gyobb helyiséget, — hangzik a vá­lasz és a tizenöt dolgozó gyors léptekkel igyekszik a tanácsháza felé. Jut itt hely bőven. Elhelyez­kednek, papír, ceruzái kerül az asz. latira, még van ugyan néhány perc a közvetítés kezdetéig, de a szobát máris feszült várakozás üli meg. S amikor Rákosi elvtárs a mikro- fon elé lep, a hangszóróból ezer és ezer dolgozó tapsvihara, tölti be a szobát. A kezek itt is tapsra emelkednek, az arcokon feszült ér­deklődés, lelkesedés. — Éljen Rá­kosi: zúg az éljen, s Szabó San. dór, Cseh Sándor, Gilka Henrik, Sipos József né, T. Nagy János, Kö­tni Pálné és a többiek arcán bol­dog mosoly sugárzik. I közel eeyórás be zéy minden percében megnyilvánult « lelkes öröm, az elragadtatás. Hol tapsra emelkedtek a kezek, hol lelkes köz. beszólások juttatták kifejezésre a tizenöt dolgosó véleményét, örömét. S mikor Rákosi elvtárs ismertette az új ötéves terv távlatait, a reálbé­rek 50 százalékos emelését, — va­lamennyien boldog mosollyal néz. tel: egymásra. Mintha a boldog te­kintetek azt sugároznák; —• érez­tem, hogy valami nagyszerűt tarto­gat számunkra, mint. mindig az ő beszéde. De a hibák feltárásánál, a fel­adatok ismertetésénél is egy a ti­zenöt ember véleménye, — még jobb munkát kell végeznie minden­kinek, hogy ezek a célok megváló, stdjanak. S amikor Rákosi élvtárs a békéről beszél, az anyáiéhoz szól, könnybelábadtak ja szemek, hisz valóm en ny töknek keserű emlékei vannak a múltból. Sipos Józsefné fia az elmúlt háborúban veszett el, idegen érdekekért. A beszéd elhangzása után sokáig szótlanul néz egymásra a tizenöt ember. Sem siet haza egyik sem, érzi, hogy kikívánkozik belőle né­hány keresetlen szó, véleményt kell nyilvánítania erről a nagyszerű be­szédről. S aztán megered a szó, mint u tavaszi zápor. Először szi­tálva, mint a fáradt öregember sza­va, aztán egyre élénkebben. Kátai Púiméból kívánkozik ki először a szó. A híres leiig elici Petőfi tsz- tagja. — Az acéltermelés hatalmas méretű emelkedése a mi tsz-ünknek is több gépet jelent. Természetesen ez kötelezettségei is ró ránk. Még jobb munkát végezni, ezt kell meg­ígérnünk é$ ezt kell valóraválta­Szombaton és vasárnap az egész országban megalakultak a szavazat­szedő. bizottságok. Ezek tagjai a végrahajíóbisottságok elnökei előtt letették a törvényben előírt esküt. Sokez-cr szavazatszedő bizottsági tag — a dolgozók legjobbjai — fogadal­mat t«tt arra. hogy őrködik a-szava­zás tisztaságán és a törvényesség betartásán. Az eskütétel után megválasztották a szavazatszedő bizottságok elnökét és elnökhelyettesét. Sxabő Sándornak a nemzetközi helyzet ismertetése ragadta meg a figyelmét, — Egyre erősebbek le­szünk, egyre nagyobb a béke tá­bora, és a ragyogó győzelmek, a koreai hadifogoly csere, a francia választások sikere azt bizonyítja, a Szovjetunió békepolitikája az egye. didi helyes politika. — Sipos Jó- zesefné még mindig meghatottam ül. — Aztán kitör belőle, mint tűz­hányóból a láva — nem akarunk többé háborút. Az én fiam elve­szett. Esért mutatott példát a be. gyűjtés, a mezőgazdasági munkák terén, hogy soha többé ne tornyo­sulhasson fölénk a háború sötét jellege. Még sokáig együtt ül a tizenöt ember, beszélnek, hiszen annyi új áU előttük, annyi szép és jó vár rájuk, hogy azt feltétlen szavaiba kell önteni. És amikor késő este ha­zafelé indulnak, új elhatározás szil, lelik mindegyilcben: még jobbat, még többet tenni azért, amit már eddig is és ezután kapunk. — Jó‘ éjiszakái szomszéd — biícsúznak a kiskapuban — érdemes volt meg­hallgatni Rákosi elvtérs beszédét. A szavazaüpzedő bizottságok elnö­kei a bizottságok tagjaival megbe- sztfifcék a szava fissal kapcsolatos feladatokat. Ennek során ismertették és szemléltetően bemutatták azokat a nyomtatványokat, amelyeket a bi­zottsági tagoknak a szavazás napján használni kell. Nagyobb városokban — ahol sok szavaztaszedő bizottsági tag gyűlt össze — aagyobbított raj­zokon mutatták be a különböző nyomtatványokat. nunJi. Országszerte megalakultak a szavazatszedő bizottságok Választási gyűlés Szekszárdim Szerdán, május 13-án este 7 órakor Szekszárdon, az Apriíb 4 járást kul- túrházban a város összes értelmisége részére a helyi Népfront bizottság választási gyűlést tart. Előadó Horn adj Karolj elvtárs. Felszólal Bognár József belkereske­delmi miniszter, megyénk képviselő jelöltje. Pillanatfelvételek a Budapest—Pécs közötti betonút megnyitásáról Ott ahol cin új betonút — ötéves tervünk egyik nagy alkotása —szeli át Bonyhádot, vasárnap szépszámú közönség verődött össze. Bonyhád doh gozói gyűltek egybe, hogy tanúi lehessenek annak amikor a nagy költség gél elkészített utat átadja Bebríts elv társ, közlekedésügyi miniszter a i for­galomnak. Bár lányos napsütés van, mégis fázósan húzzák össz0 kabatji - kát a kis úttörők akik virágcsokorral vonultak ki, hogy köszöntsé^ o. mi niszter elvtársat. Az izgalom, pírja ül az arcokon. Mindegyik tekintet gx istvánmajori dombok feló irányul, ahonnan a vendégeket várják. Míg vá rakoznak kedves dalokat énekeinek. ,JCösz.önjük néked, Rákosi etvl&ts...' hangzik a dal és a kis úttörők szeme felcsillan. Ök a szép jelenünk gond tálán élvezői és még boldogabb jövőnk várományosai. • * Az MSZT aktívái kiteltek magukért. A pompás diadalív az ö remeli- művülc, A transzparensek büszkén hirdetik a jelszót. „Ezt a-/, utat az " éves terv adta — szavazz a népfrontra!“ És amerre a szem ellát, az eny­hén lejtő dombokon büszkén ível az új betonúi munkásosztályunk hatul, más alkotása. És az út mentén két oldalt a munkásosztály nagy szövet ségesének a dolgozó parasztságnak áldásos munkája nyomán szökker, szárba a kenyeret adó gabona. Szimbólum ez. A munkásosztály és a dol­gozó parasztságnak .szoros kapcsol ata, szilárd, széjbcm-thaUUlan egy- »égé. * Fent a domboldalon, aho; az út Bonyháának kanyarodik, '.eltűnnek az autók, amelyek a vendégelhet hozzák. A vendégvárók tömegében hall: morajlás fut végig, jön a miniszter elvtársi Mennyivel más ez mint r, régi idők minisztervárása! A. szolgaléikli főszolgabíró helyet♦ dolgozó pc* ráazt, járási tanácselnök és a múlt szervilis lelkű lakájai helyett öntu­datos sztahánovistíik élenjáró dolgozó parasztok, egyszerű emberek vár ják azt, aki hozzáju-c hasonló munkás, azt, aki közülük emelkedett ><> hogy szaktudásával,''harcos jellemével vigye győzelemre a dolgozók ■; szocializmus ügyét. ­* Ott állunk az új betonúton. Érezzük, hogy'nagyon szilárd az a talaj melyen állunk. Ez hangzik ki abból a köszöntőből, melyet György elvián a községi tanács VE-titkára mond: „Ebből az új békealkotásból pártunk a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmas, erős, megdönthetetlen áJkoíé erejét érezzük sugározni. Mi, a bonyhádi dolgozók köszönjük o pártnak Rákosi elvtársiak, a munlrásosztály nak ezt a szép utat, mely óriás< mér­tékben teszi kényelmessé a közlekedésünket.“ György elvtárs mindert bonyhádi dolgozó érzését tolmácsolja akkor, .mikor megköszöni pártunk, kormányzatunk szerető gondoskodását. V? Most Bebrits miniszter elvtárs beszél, szavai egyszerűen hangzanak és a szívekig hatolnak. A jó gazda gondosságával kérj az egybegyüli dolgozókat, hógv vigyázzanak nagyon erre az útra, ne rongálják meg a bekötőutak aarát ne" vigyék a betonúira mert ezzel a gyors forgalmat akadályozzák. Ugyanezen okból kéri a kerékpározókat motorkerékpárosa kát és a szekereken, haladókat, hogy mindig szabályszerűen az út szi­léin haladjanak, nehogy a legkm/ésbbé is akadályozzák a lüktető íorgal. mát, melyei az autók bonyolítanak le. A miniszter elvtárs nem szónokol, nem frázisokat puífogtat, az egyszerű emberek nyelvén beszél, mikor megmagyarázza, hogy miért nem a községen kérésziül halad éj a be Ignút. „A jó út vonzza c járműveket, megsokszorozódik a forgaloméi a száguldó autók — ha községen vezetne keresztül az út, — veszélyeztet nénk legdrágább kincsünknek: termékeinknek testi épségét. „Hiányolom a titkár etvtárs mondanivalójából. — mondja Bebrils elv- társ —, hogy nem említette meg a 'községnek a.U a kérését, amit mér a tanács papíron felterjesztett a minisztériumhoz: a bekötőutak építését. De ha a titkár elvlárs nem is említette ezalkalommal, megígérem hogy Bcmy hád község a bekötőutat is megkapja, mert a kérést felülvizsgálva azt jo­gosnak találom. Meg lógjuk csinálni a bekötőutat...“ * Egy kis uttöróleány virágcsokorral a miniszter elvtárs elé lép, hogy a fiatalok nevében köszönje meg az új utat, „Jobb tanulással, nagyobb szorgalommal, tökéletesebb í egy elemmel fogjuk meghálálni pártunknak és kormányzatunknak est az ajándékát melynek legnagyobb haszonélvezői mi, az ifjúság leszünk.“ A miniszter elvtárs meghatottan veszi át a virág csokrot a kis úttörőtől és miközben megköszöni az üdvözlést, azt mond­ja: „Te jobban beszéltél, mint én!“ * Az ünnepség lassan a végére jár{ és a miniszter elvtárs a betonúi építőihez fordul ezekkel a szavakkal: Nagyot alkottatok, büszkén tekint rátok az egész ország! Jó munkátokért jutalomban részesültök és ne- gyedmilRó forint az a jatalomösszeg, amelyet a betonút építői között szét­osztanak. A miniszter elvtárs autóba száll és az összegyűlt tömeg meg elégedetten a győzelem érzésével távozik az ünnepség színhelyétől, jól emlékezetébe véste azt a jelszót, mely a diadalív homlokzatán olvasható mely így szói: „Az ötéves terv.nem megálló hanem út a szocializmus télé!“ ’ A. V. A Ml KÉPVISELŐJELÖLTÜNK Mónus István Mikszáth Kálmán írta az úri Ma­gyarország parlamentjéről: „Kétszáz, háromszáz erős, munkabíró ember lebzsel ott egész nap üres semmisé­gekről lecsegve és trágár adomákon mulatva“. Ezek a „mélíóságos hon­atyák“ természetesen nem tettek semmit sem a dolgozók érdekében, ígértek sok mindent; földreformot Sárpilisen, utat. meg hidat. De per sze az ígéretet könnyebb elfeledni, mint teljesíteni. S ha már egyszer nyeregben érezték magukat, ha már biztos volt a választás, mintha kisö- pörték volna agyukból az ígéreteket semmire sem emlékeztek. Mások igaz emberek a mi képvi­selőink. Szavaikra lehet építeni, mer{ nem ígéreteket, inegvalósítha" tatlan álmokat hangoztatnak, hanem a tervek pontos számadatai támaszt, ják alá szavaikat. Mónus Istvánt, a megyei tanács elnökhelyettesét má­sodszor jelöli megyénk dolgozó népe képviselőjének — és nem véletlenül. Amit ígért, azt valóra is váltotta, szenvedésekkel és sorscsapásokkal teü cselédélete megtanította öt küz­deni a dolgozók érdekeiért és minden tette, minden szava éppen ezért harc a szebb boldogabb életért. Szülei, nagyszülei mind cselédem­berei; voltak. De hiszen hogyan is juthattak voIna ki 32 osztálykor á* tok szorító öleléséből. A cseléd fia még parasztember sem lehetett a múltban, csak a cselédkenyér válta­kozó ízű, hol több, hol kevesebb szén védést, izzadtságot facsaró munkakö­rei között válogathatott. Nyolcéves korában kezdte a mun­kát: kévehordó volt az Andrássy grófoknál. Később borjús, ökörfogu- ;ot hajtott, — gyerek volt még, any" nyj idős hogv most még iskolába járna, de ki törődött akkor az ő ta­nulásává:? Kellett a kereset, még a száraz kenyeret és a hozzá való vö­röshagymát is síig tudták összedol­gozni, nemhogy .,úri fényűzésként“ iskolába járathatták volna a gyere­ket. Tizenhat éves karában bele is betegedett az erejét meghaladó mun­kába.. Két legénnyel együtt ők zsá­kolták fel a padlásra az 1200 holdas gazdaság minden terményét. De még meg sem gyógyulhatott, a harmadik hónapban már munkába kellett, áll­nia. Sok gazdaságban megismerték, többfelé dolgozott, keresi© a jobbat, azt hitte, hogy másik uradalomban talán emberibben bánnak a dolgo­zókkal. De a más formák, a más körülmények csak arra voltak jók, hogy leszűrje az általános igazságot: „Mindenütt rossz, mindenütt csak éhezés és nyomor jut a cselédnek. Úgy kalkulálják az urak hogy so­kat kelljen dolgozni de kevés le­gyen a kereset.“ Amikor gyermekei iskolássorba kerültek. Nagyíormáson dolgozott. A gróf összeveszett a tanítóval, -elza­varta, — e a gyerekeknek a 3—4 ki­lométerre fekvő Modina-szőlőhegyi is­kolába kellett járniuk. — Néhány esztendő eltelt az ő ifjúkora óta,' de a helyzet ugyanaz maradt. — Az ura­ság megígérte, hogy el is viteti és haza is hozatja a gyermekeket, de mire sor került volna ígérete betar­tására, elmaradt. Néha elvi-tette a gyermekeket, de haza már nem hozatta s a rosszul, hiányosan felöltözött kis apróságok hóban-fiagyban gyalogol­tak, félig megbetegedve, összefagyva értek haza. De mit számított az ura. Ságnak ez? S egymásután dőltek ágy­nak, . h bizony csak szüleik gondos ápolása mentette meg őkel a halál­tól, mert sem orvosra, sem gyógy­szerre nem tellett pénz. Szabaton, ■ Zomba Tabód Paradi­csom-puszta voltak a felszabadulás előtt utolsó állomásai a cseléd Me­nüs Istvánnak. Életében ekkor lett először szabad ember, aki egyenran­gú mindenkivel, s akinek nem kel­lett hajlangaai és már messziről ka­lapot emelni a méltóságon gróf urak­nak. Amilyen fokozottan.; nehéz és gö­röngyös volt múltban életútja, olyan 6Ímán és szépen haladt ezután. Bíró lett Tabódon; azután harcos, jó mun. kájáért a Kisgazdapárt megyei tit­kára majd a Megyei Népfront Bi­zottság tagja s képviselő. — ezek új életének fontosabb jclzőköveL Most újra képviselőnek jelöljük, megérdemli. Mónus István érdes ke­ze keményen és harcosan irányít, ve­zet és segít. Barátai a dolgozóit, ha elmegy, szeretettel fogadják körűk­ben és ő, a nép fia a parlamentben is a. dolgozó nép harcos, egyszerű, de értékes fia marad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents