Tolnai Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-12 / 109. szám

KEDD, 1953 MÁJUS 12

NAPLÓ

«>

PÁR'l ÉS PÁR1ÉPITÉS »

A pincehelyi pártszervezet kapcsolja össze a pártépítést

és a választási készülődést

Ha körülnézünk a községben.

a pincehelyi kommunisták felelőssége

még súlyosabban vetődik fel. Ugyanis egész sor olyan pártonkívüli ak" tíva dolgozik, akik nemcsak egyszerűen jó munkát végeztek, hanem sok esetben még a párttagok lelkesedését is felülmúló odaadással dolgoztak és dolgoznak. Hauman Györgyné, Révész Péter dolgozó parasztok például nemcsak a tojás- és baxomfibe" adásban járnak élen hanem az agj- tációból is kiveszik részüket. Vagy Seiber Józset és Botos János, akik az állam iránti kötelezettségeik teljesítése mellett rendszeresen kis- gyűléseket tartanak háziag.itációt végeznek. De még tovább is sorolhatnánk a többieket. Ugyanakkor a pártveaeiőség tervében mindössze egy tagjelölt felvétele szerepel, az is földművesszövetkezieti alkalmazott. Ez félreérthetetlenül bizonyítja: a

pincehelyi pártszervezet elhanyagolja a pártépítést, kampányfeladatnak tekinti, határozatban és vezetőségi gyűlésen c©afe formailag foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A munk^ mércéje itt is at eredmény, márpedig Pincehelyen egy pártontóívüli pártmunkással sem foglalkoztak olyan eredményesen, hogy azt tagjelöltnek lehetne felvenni.

Helytelen lenne azt gondolni, hogy mindezért csak a pártcsoportbizalmi- ak és a tagság felelős. A pártszerve, zet irányítója

a vsze őség munltája is hiányos,

mert egyébként megvalósult volna a

határozat minden nap, minden őrá"

*

bán. A vezetőség azonban nem el. lenőrizte menetközben, hogyan valósítják meg a taggyűlés határozatát, ezáltal természetesen segítséget sem kaptak á pártcsoportbizalmiak, ma- gulcra maradtak és így csak szóbeszéd maradt a pártépítés és a választási készülődés összekapcsolása. Nagy hiba az is, hogy a vezetőség még csak most gondolkodik az olyan tagok felelöaségrovonása felett, mint Szalai János és Erdős Sándor, akik már 4—5 éve párttagok, de pártmunkát nem végeznek azaz nem tartják be a szervezeti szabályzatot. Az ilyen esetek csak tápot adnak a határozatok, pártmegbizatások, liberális kezelésének, továbbmenve, a pártszervezet munkája gyengülésének.

Ez így nem mehet tovább még Pin. cehelyen sem. A növekvő követelmények megkívánják, hogy különféle feladatok sikeres elvégzése mellett a pártszervezet szervezetileg erősödjön, hogy soraiban egyre több olyan párttag legyen aki élenjár nem csak az állami feladatok elvégzésében, hanem a pártmegbizatások végrehajtásában is. A következő lépés most az legyen a pincehelyi párt- szervezetben hogy gondoskodjon a határozat megvalósításáról és ha szükség lesz rá, a különféle pártbüntetések alkalmazásáról.

A megyei pártbizottság közleménye:

A választási készülődés és a párt- építés szorosan összefügg egymással. Pártszervezeteink a pártonikávüld pártmunkások tömegeit mozgósítják a választási harcban. Ezek az aktivá^. — az eddigi tapasztalatok alapján. — megállják a helyüket, eredményesen küzdenek a népfront győzelméért, vagyis a Magyar Dolgozók Pártja célkitűzéseit segítik. így tehát nem kétséges hogy a választási előkészületek idején százával edződnek a pártonkívüliekből arra alkalmassá, hogy pártunk tagjelöltjei lehessenek. Olyan emberek ezek, akik az agitációból, a választási bé" keversenyből a tömegmozgalmak szervezéséből példásan, lelkesen kivették részüket.

A pincehelyi pártszervezet még a választási készülődé^ előtt számolt ezzel a fontos eseménnyel. Erre annál is inkább szükség volt, mert az idén alig vettek fel három tagjelöltet. A márciusi taggyűlésen

határozatta foglalták a teendőket

é5 névszerintit is megjelölték a feleőst: „Minden egyes bizalmi tartsa nyilván körzetében a legjobb pár- iönkivüli dolgozókat és, azokkal úgy taglalkozzon, nevelje ókat, hogy érdemese'ic legyenek pártunk tagjelöltségére.“ Ez kezdő lépésnek helyes volt, mert hiszen pártszervezeteink életében a tettek etodfóój a határozatok. Pincehelyen azonban ezt a határozatot, nem követték tettek, eredményes cselekednek.

Az áprilisi taggyűlés ellenőrizte, hogyan valósult meg a határozat. — Megállapították, hogy bizony nem végezitek jó munkát és ezért főleg a pártcaopurtbiaalmiiak a felelősek. — Bognár és Gergely elvtársak még a pártcsoportértekezletekeí sem tartottá^ meg, nemhogy a pártaktívá'kat segítették volna abban, hogy tagjelöltek lehessenek. Császár Imre, Révész Péter, Nagy László elvtársak megtartották a pártcsoportértekezle- tet sőt még a pártépítéesel' is foglal, koztak de addig már egyikük sem jütott el, hogy a párt vezet őségnek valakit tagjelöltnek javasoltak volna, vagy a figyelmét felhívták vol" na egv-két élenjáró pártmunkásra, mint jövendőbeli tagjelöltre. A határozatot tehát nem hajtották végre következetesen. A lényeg kimaradt munkájukból: egy pártonkívüli aktíva fejlődését sem segítettéjj oly mértékben elő, hogy azt a taggyűlés elvehetné tagjelöltnek.

Az MDP Tolnamegyei Pártbizottsága 1953. május 5-i ülésén Lovak Andrást Bonyhád község tanácselnökét kommunista funkcionáriushoz méltatlan magatartása miatt a pártból kizárta.

Lovák Andrást a dolgozó nép állította Bonyhád község élére a dolgozók ügyeinek elintézésére. A vizsgálat megállapította, hogy Lovák András visszaélt a párt és a dolgozó nép bizalmával. Nem a dolgozók érdekeit képviselte. Lovák Andrásnál több esetben előfordult már, hogy későn és boros állapotban ment a tanácsházára, amiért többször lett

figyelmeztetve. Ilyen irányú magatartását május 3-i eset igazolja.

Cselekedetével súlyos kárt okozott Bonyhád községnek, továbbá a népgazdaságnak, összetört egy kocsit, és egy lófogntot tett tönkre, ami pénzben kifejezve Ls nagy kár. A párt nem töri meg soraiban a párterkölcsöt züllesztő, hanyag embereket. Legkeményebben lép fel velük szemben. Felhívjuk a dolgozók figyelmét az éberségre. Egy pillanatra se hányjanak szemet, hanem azonnal tárják fel a hiányosságokat.

Ef

A Ml KÉPVISELŐ!ELÖLTÜNK BOGOS DOMONKOS

Nem dolgozott mindig íróasztal mellett Bogos Domonkos elvtárs, a Megyei Pártbizottság politikai munkatársa, képviselőjelöltünk. Kérgesre törte tenyerét a bányászcsákány,

amivel már 19 éves korában a zsil- völgyi szénbányákban dolgozott. De kellett a pénz. Az. Öt gyermekes családot nem lehetett eltartani a kis földből. A bányában érte az 1919-es

forradalom.

Amikor a forradalom elbukott, ők fegyvert szereztek, megalakították a vörös gárdát, s fenntartották a rendet egészen addig, amíg az egyeztető bizottság utasítására le nem tették a fegyvert.

Az egyeztető bizottságban a Szociáldemokrata Párt áruló jobbszór- nya vitte a főszót. Ezek ígéretet tettek arra, hogy senkinek sem lesz bántódása, aki részt vett a forradalomban, mehetnek nyugodtan dolgozni, sőt vonatot is biztosítottak számukra. De az állomáson fegyveres katonák fogadták őket, s többüknek csak az volt a szerencséje, hogy előre megszöktek a vonatról.

A havasokban bujdostak sokáig. Végül lemerészkedtek a bányákba. Ott fel is vették őket, de hamarosan mint létszám felettieket elbocsátották, azért, hogy a Tanácsköztársaság ideje alatt élvezett szociális juttatásokat elvehessek tőlük, ugyanis kimondották, hogy az új munkásoknak nem jár a ruha, a megfelelő élelmezés, a szállás és a többi kedvezA választási harcban javítsuk meg a pártépítő munkát

Pártszervezeteink előtt hatalmas és kitüntető feladat áll: győzelemre

vinni a választási csatát. Ez a harc sokoldalú politikai és szervező munkát igényel. A választási politikai munkának nemcsak azt kell eredményeznie, hogy megyénk dolgozói egy emberként szavaznak a népfront jelöltjeire, hanem azt is, hogy a választási békeverseny' segítségével maradéktalanul teljesítsük termelési és begyűjtési terveinket.

Megyénkben máris tapasztalható, hogy növekszik a párttagság és a pártonkívüliek aktivitása, különösen ott, ahol a községi és alapszervezeti pártvezetőségek tagjai maguk is tevékenyen, s a pártvezetőség pártmegbízatással látja el az aktivistákat. így van ez Hőgyészen, ahol minden párttag megkapta feladatát és kibővítették az agitációs kollektívát. A párttagok egy részét kisgy illések tartásával, míg a másik részét az agitációs munka helyszíni irányításával bízták meg. A tömegszervezeti vezetőket a népfront-helyiség szemléltető agitációs anyaggal való ellátásával és feldíszítésével bízták meg. Hasonló eredményes munkát végzett a tolnai községi pártvezetőség is. A párttagok munkába állítása mellett mintegy négyszáz aktívát képzett ki az agitációs tanfolyamok során, akik eredményes munkát végeznek a területen. Ennek köszönhető, hogy a község első a járás területén.

A választási munka hatalmas feladat, de tennivalóban a választás után sem lesz hiány. Sikerre kell vinnünk az ötéves terv negyedik, majd ötödik évének céljait, hogy zökkenőmentesen áttérhessünk a második ötéves terv megvalósítására, amally'el megvalósítjuk a szocializmust hazánkban. Amilyen mértékben nőnek feladataink, olyan mértékben kell növekednie pártunk erejének és harckészségének is. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy' pártunk a választási harcban tevékenyen növelje erejét. Csak akkor végzünk teljes értékű választási munkát, ha a párttagok és pártonkívüli dolgozók növekvő termelési és politikai aktivitását felhasználjuk pártunk erősítésére, a pártépítő munka fellendítésére.

Érvényt kell szereznünk a Politikai Bizottság 1932. április 10-i határozatának, amely kimondja, hogy' „necsak a tagság túlnyomó többsége, de minden párttag teljesítse a párttal szembeni kötelességét aktívan Jcivegye részét a pártmunkából“. Rendkívül fontos, hogy biztosítsuk pártunk egyenletes és egészséges tag- és tagjelölt utánpótlását, javítsuk a káderek összetételét, kiválasztását és előléptetését, s magasabb színvonalra emeljük a pártvezetés stílusát. Sürgősen fel kell számolnunk a tag- és tagjelölt felvétel terén észlelhető súlyos hiányosságokat. Számos párt- szervezetünk elfeledkezik erről a fontos és állandó feladatról. Sőt nem egy esetben a járási pártbizottságok bürokratikus módon, nemtörődömmény. Bogos elvtárs már rendszeresen bekapcsolódott ettől az időtől kezdve a pártmnnkába. Részt vett a sztrájkokban, a tüntetésekben. 1932- bwn Vulkán-bányatelepen nagy sztrájk volt amiatt, hogy a község kommunista képviselőt választott meg, de a hatalom urai nein engedték gyakorolni hivatalát. A sztrájk miatt 3.200 bányászcsaládot elbocsátottak, és el kellett hagyniok a megyét is. ő is közöttük volt.

Ettől kezdve ott dolgozott, ahol éppen valami munkát kapott. Rendes munkára, bányába, vagy gyárba nem vették fel. Később behívták katonának, de mint megbízhatatlant leszereltették és munkaszolgálatos táborba osztották be. A bombesti vasútvonal építésénél is dolgoztatták, amely egy oly'an munkahely volt, ahová pénzzel fizetett embert nem lehetett szerződtetni. Orosz foglyok, zsidó és magyar munkaszolgálatosok dolgoztak. A munka és életkörülmények olyanok voltak, hogy egy hónapban 2—5 ezer ember halt meg. A felszabadulás is ezen a munkahelyen találta.

Ekkor hazatérhetett családjához, gyermekeit lerongyolódva, betegen, feleségét súlyos idegösszeroppanásban és fillér nélkül találta. A párt segítette munkához A vasútnál dolségből akadályozzák ezt a munkát. A szekszárdi járási pártbizottság azzal küldte vissza Ferencz Károly, a Tolnai Textilgyár DISZ-titkárának felvételi kérelmét, „végezzen továbbra is társadalmi munkát“. Ez az elvtárs az üzem legjobb dolgozói közé tartozik. Komoly munkát fejlett ki ezideig is és jórészt neki köszönhető. hogy ebben az üzemben a fiatalok egyre inkább a termelés rohamcsapatává válnak. Érthetetlen tehát a járási pártbizottság ilyen elintézési formája. Ez természetesen azt is jelenti, hogy nem értették meg még számos helyen a Politikai Bizottság határozatát. A magyarkeszi pártszervezet hónapok óta nem Vett fel tagjelöltet, mióta Dénes elvtárs a párttitkár három olyan dolgozót vettek lei tagjelöltnek, aki már régebben is kitűnt munkájúval.

Minden feltételünk meg tan ahhoz, hogy rendszeressé és tervszerűvé tegyük a tag- és tagjelölt felvételt Vannak pártszervezetek, ahol élnek is ezzel a lehetőséggel. Nakou öt dolgozó paraszt tagjelölt felvételét készítették elő. Ezek a dolgozók már előzőleg is, de most a választási munkában újra megmutatták; érdemesek arra, hogy pártunk tagjelöltjei legyenek. A tagjelölt felvétel mellett nem feledkezhetünk meg a tagjelöltek neveléséről sem. Mo=t a választási munkában kitűnik, liogy mennyire állják mog helyüket azok, akik már hosszú ideje tagjelöltek. Most kitűnő alkalom van arra, hogy jó munkájukkal bebizonyítsák; méltóak a párttag kitüntető címére. Ez a körülmény a pártszervezeteknek is megkönnyíti azt, hogy eredményesen hajtsák végre a Központi Vezetőségnek az egy évnél régebbi tagjelöltek ügyének rendezésére vonatkozó. határozatát.

Ami a tag- és tagjelölt felvételre vonatkozik, az érvényes a káder- munkára is. A választási Harc már eddig is megmutatta és még jobban meg fogja mutatni: kik azok a káderek, akik meghátrálnak, akik csak szemlélik erőfeszítéseinket, közönyösek a párt ügye iránt, s — ezzel akarva, nem akarva — az ellenség malmára hajtják, a vizet. De választási harc felszínre hozza az olyan kádereket is, akiket ezek helyére kell állítanunk: az áldozatkész, tehetséges, öntevékeny, a párt ügyét minden fölé helyező, tísztamultú kádereket. Ha jód dolgozunk, a választási harc kiinduló pontja lehet annak is, hogy minden területen kádertartalékot gyüjtsünk. A választási harc és a párt erősítése nem két különálló munka. A választási harc tapasztalatait pártunk erősítésére lei kell használnunk. Kövessenek el mindent tehát pártszervezeteink, hogy a választási győzelem nagy pártunk további erősítésének a pártépítési munka fellendítésének hatalmas és újabb győzelme legyen.

gozott és innét került át Magyarországra,

Szabad hazánkban minden becsületes dolgozó egyenlő ember. Nálunk megbecsülésre találnak azok a nemzetiségiek is, akiket az uralkodó osztály áruló, népellenes politikája egyik országból a rnáskba űzött. De otthont sehol sem nyújtottak számára. Bogos elvtárs Tolna megyében Bonyhád-börzsönyben földet kapott, házat és gazdasági felszerelést, ott dolgozott és mindig élenjárt a tér. molésben. 1949. januárjában Bony- hád-Istvánmajorban termelőszövetkezetet alakított, s amilyen mintagazda volt egyéni dolgozó paraszt korában, ugyanolyan mintaszerűé« vezette a termelőszövetkezetet is. Jó munkájáért a tolnamegyei dolgozók 1949-ben képviselővé választották, és most is nagy bizalommal jelölték képviselőjüknek, hiszen tudják, hogy eddig is becsülettel képviselte érdekeiket az országgyűlésen. Bogos elvtárs már idősebb ember, élete tele van harccal, megpróbáltatással, szenvedéssel. És végighúzódott egész életén a dolgozó nép iránti hűsége. Ezt a hűséges, önfeláldozó munkát jutalmazta dolgozó népünk, amikor képviselőjének jelölte Bogos elvtársat.

*