Tolnai Napló, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-19 / 92. szám

2 ** A P L ° MISS ÁPRILIS 19 Induljanak harcba a decsi népnevelők a választás sikeréért Az országgyűlési választások elő. készítésében igen fontos feladat há­rul pártunk politikájának helyi zászlóvivőire, a népnevelőkre. Pár­tunk azt akarja, hogy a választások előkészítése során emelkedjék a tü­Mit tett a decsi pártszervezet a népnevelők csatasorbaál Utasáért ? A decsi pártszervezet a DISZ -szer. vezet segítségével feldolgozta, s pa­pírra fektette a község múltját, je­lenét, -s jövőjét. A községben 1944. ben csak 46 középiskolai tanuló volt. A felszabadulás után 114 dolgozó «•pitétt új házat, olyanok. akik a .Horthy ideje alatt semmi körülmé­nyek között sem tudtak volna épí­teni. A felszabadulás előtt 185 ház­ban szólt a rádió, ma pedig 450 ház­ban hallgatják. A felszabadulás előtt még pislogó petróleum-lámpa égett (ripgyurak kivételével) minden ház­ban, az 5 éves tervtől a község vil­lanyt kapott, A községi pártszervezet helyesen feldolgozta a népnevelőknek, amivel bemutatják a község fejlődé. 11'!. A decsi pártszervezet helyesen a'készítette az agitáció,s érveket, ••-ak az a baj. hogy április 16-án még Varga elvtársnak, a községi füg­st, leni tett párt-titkárnak az aktatás­kájában voltak. Hogy a táskában hordja Varga elvtárs az agitációs ■anyagot, átlói nyugodtan alszik, mert még a népnevelő gárda sincs meg teljes egészében. Bogáncs József elv- lársnak, aki pártvezetöségi tag, az a A választás előkészítése pártszervezeteink mai legfontosabb feladata A decsi pártszervezet azonban el­tűri, hogy a népfrontbizotteágoknak még helyisége sincs, nem beszélve, arról, hogy azok megbeszélései soro­megek öntudata, tisztábban lássanak s azt akarja, hogy minden egyes em­berhez eljusson a pánt szava. Ehhez jól szervezett, helyesen irányított népnevelőgárda kell. véleménye, de vele együtt valnncny. nyi pártvezetőségi tagnak, hogy 120 népnevelőre van szükség, hogy De­esen a'választást és a vele járó fel­adatokat sikerrel tudják megoldani. Ezzel szemben csak 60—70 népnevei lő van, akik majd agitálnak. A köz­ségben csaknem 60 párttag van. Ezek. bői Varga elvtárs véleménye szerint csak 25—30-at lehet bevonni népnevelő munkába. Varga elvtárs ezzel a kije­lentésével félreérthetetlenül megma­gyarázza, hogy lebecsüli a választási munkát. Igazi. Az április 1:1-én meg­tartott párttaggyűlésen Varga elv­társ keményen ostorozta szavakkal azokat, akik netalán úgy gondolják, hogy a választási idő alatt nincs. szükség harcra. A valóság azonban az, hogy maga a pártvezetőség tér. jesztette ezt a hangulatot. Nyugod­tan nézik, hogy a meglévő népneve­lők meg sem kezdték a 'munkát Fa­ló József elvtárs párttag és egyben népnevelő azt mondja — ő ugyan megkapta, hogy melyik tíz házhoz menjen rendszeresen beszélgetni a dolgozó parasztokkal, csak azt nem tudja ,hogv mikor kell megkezdeni a munkát. zatosan elmaradnak. A decsi párt- szervezetnek egy percnyi késedelem nélkül változtatni kel munkáján, a népnevelőket harcba kell indítania. Minden egyes dolgozó paraszttal el kell, hogy beszélgessenek azokról a feladatokról, melyek a választással! kapcsolatban hazafias kötelessége minden magyar állampolgárnak. Tűrhetetlen az az állapot, amely megmutatkozik mind a mezőgazdasági munkák elvégzésénél, mind az állam iránti kötelezettségek teljesítésénél. A koratavaszi növények közül egyet­len növény féleségből - sem teljesítette a község a vetési tervet. Az első ne­gyedévi tej-, tojás, baromfi begyűj­tésénél szintén nincs olyan eikkféle- sóg, melyből 100 százalékos teljesí­tést értek volna el. De a decsi párt­szervezet és tanács ma még külön választja a tervek teljesítésére váló mozgósítást és a választással kapcso­latos agitációt. A választási agitációnak úgy kell a tavaszi munkák elvégzésére és a begyűjtési tervek teljesítésére ösz­tönözni a dolgozó parasztokat, hogy ezzel együtt magasra szítsa bennük a hazafiasságot, az állami fe­gyelem érzését. A Népfront választási felhívását ismertetni kell a decsi nép­nevelőknek minden dolgozó paraszt­tal. A* felhívás tartalmazza mindazt, amire a dolgozó parasztok választ kérnek a népnevelőktől: mindazt, ami az emberben nemesebb érzést kelt, jobb munkára serkent, mindazt, ami a jogos nemzeti érzés büszkesé­gét váltja ki. Adja oda a decsi párt- szervezet a Népfront választási fel­hívását minden népnevelő kezébe, vigyék el minden családhoz: nőni fog a község dolgozóinak politikai öntudata. Jobban megy majd így a tavaszi munka és a beadások teljesí­tése. A decsi pártszervezet adja ki a jelszót, kezdjék meg a népnevelők az agitációt a választás sikere érde­kében. Fridmaon elvtárs felkészült a kisgvűfésre . Régóta nem volt olyan taggyűlés a högyészi alap­szervezetben, mint a leg. utóbi: minden tag párt- niegbizatást kapott. Név- szerint meghatározták, hogy kinek mit kell tennie n. választás sikere érdeké­ben. Fridmann Vilmost azzal bízta meg a tagság, hogy tartson kisgyűlése- két az egyik 25 házból ál. ló körzetben. Fridmann elvtársat meg- tisztdés érte, pártmegbiza- tás-l kapott. Nem is akar visszaélni a tagság bizal­mával. Elhatározta: „Egy hajtom végre a taggyűlés határozatát,. hogy abba még az irigy se találhas­son kifogást:' Meg is ígér­te, hogy kitesz magáért. Másnap munkához lá­tott. Első gondja az volt, hogy alaposan megismer­je a rábízott 25 ház la­kóit. Noha jól ismeri az egész községet, mert világ- életben Hőgyészen élt, de azt tartotta, hogy ez nem elég: a kisgyűléseken azoknak életéből kell pél­dákat venni, akiknek ólt beszél. Tapasztalatai azt mutatják, hogy az általá­nos agitáció, « nagy sza­vak dobálása nem hoz megfelelő eredményt. Több ház lakóival már személye­sen is beszélgetett, így egész sor olyan dolgot tu­dott meg tőlük, amit a kisgyűléseken nagyszerűén fel tud használni. Az így szerzett Ikonkrétumokat belerakta ,,nevelűtarisz- nyájábaa már benne lévők mellé. A kisgyűlésekre telt agitációs ^tarisznyával‘‘ megy, lesz miről beszélnie. ,,Az általános dolgok he­lyett elmondom, hogy pél­dául Telsz Mihálynak ez­előtt mindössze egyszer, vagy kétszer volt szava­zati joga. Akkor sem volt érdemes válogatnia. A sok szép ígéret csalogatta ugyan a választókat. <lc egyikből sem lett semmi. Nekem csak egyszer volt szavazati jogom, de el sem rnenéem. Most egészen másképpen van. A Nép­front ígéretei megvalósul­tuk egytől-egyig. Vegyünk egy példát: a Népfront 1949-ben beszélt az élet- színvonal javuláséiról. Itt vannak Bánért Mátyásék. Az ember kőműves, Sztá- linvárosban dolgozik. Leg­többször megkeresi a 2000 foriiVot havonta. Ej bá­tort vettek, állandóan vá­sárolják u szebbnél-szebb ruhákat. Azelőtt ped'q örültél; — az utca többi kőmű ves; sutád iával — Berlinger Andrásékkal, Tcisz Mihályékkal együtt, ha megvolt « betevő falat­juk. Amikor a faultban munkán voltak vidéken, szalmán feküdtek, kabát­jukkal takaróztak, meleg ékelt pedig csak akkor ehettek, ha este munka után, a pihenés helyett nekiálltak főzni. Most pe­dig nemcsak a jó fizetést biztosítják számukra, ha­nem a kényelmes. szállás­helyet és az eQészséoes táplálkozást is.“ Beszél Fridmann elvtárs a község fejlődéséről is, az új áruházról, óvónő- ( képzőről, napköziről, a villan ghálózat kiszélesít é-­séről. Vagyis élő tartalmat ad a közgyűlésnek, kom­munistához illően végre­hajtja a feladatéit, méltóvá válik a tagság megtisztelő bizalmára. A népnevelők munkájához Ezekbeü a napokban és hetekben, a választások előkészületeinek ide­jén, kommunisták és pártonkívüliek ezrei számolnak be a dolgozó nép milliói előtt szabad országunk meg. változott életéről, fejlődéséről. Az agitátorok nagyszerű munkája során a mi megyénk dolgozói is még köz­vetlenebbül tekinthetnek végig azon az úton, amelyet hazánk a félszaba­dulás óta, s a legutóbbi választások óta megtett. Van miről beszélni. Keserves múl­túnkat végleg eltörölte a Szovjet Hadsereg. A pártunk vezetésével megvívott harcok nyomán ez az or­szág a dolgozók édes hazája lett, A Szovjetunió segítsége azóta sem szű­nik meg. Minden községben jól em­lékeznek arra, hogy tavaly ősszel, amikor az aszály következtében a legtöbb helyen igen gyenge volt a kapásnövények termése, az állaim a beadási kötelezettség egy részének elengedésével sietett a dolgozó pa­rasztok segítségére. Alig néhány he. te annak, hogy az állam a Szovjet­uniótól kapott búzavetőmagot szét­osztotta a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok között, gondoskodott róluk, hogy az idén bőven legyen az ország minden be­csületes dolgozójának kenyere. Mutassák meg népnevelőink, hogy milyen másképp volt ez a felszaba­dulás előtt. Abban az időben senki sem törődött a dolgozó parasztok­kal. .Gépek, minőségi vetőmag, mű. trágya, fajállatok, mind. mind a földbirtokosok, kulákok vagyonát gyarapította. Csak annyira törődtek a dolgozó parasztokkal, hogy az egyre emelkedő adóterheket kímélet­lenül behajtották. 1927.tol 1933-ig például a dolgozó parasztok földjei­nek adóterhe megháromszorozódott, s a végrehajtások, zálogolások, fogla­lásaI; száma évenként meghaladta a 130 ezrei. Segítették a parasztokat abban is, „nehogy többet tudjanak, mint apáik“. Szólás-mondássá tették, hogy a parasztnak elég annyit tudni, ha esik az eső, álljon az eresz alá. Gyakorlatban természetesen időre való tekintet nélkül hajszolták cse­lédjeiket, emberszámba sem véve őket.. Híven beállt e gyűlölt, vérszívók sorába a klerikális reakció is. Ennek köszönhette például plébánost állását, korlátlan rémuralmát Magyarkesziben a felszabadulás előtt Csarmasz István, aki őrgróf Pallavicini dombóvári■ kép­viselővé választásában, a nép eláru­lásában kifejtett jó munkájáért a ma- gyarkeszi plébánia mellé 6 pár lovat is kapott ajándékba, ezelőtt 17 évvel. Akkor a becsület, a tisztesség fokmérője az volt, ki tud. több vért, verejtéket, könnyet kisajtolni a nép­ből Ezt szentesítette az urak álla­ma. Alapjaiban változott meg a fel­szabadulás, s különösen az 1949-es választások óta e szégyenteljes .hely­zet: Államunk szüntelen gondot \ lsei igaz honpolgáraira, állandóan segíti, •támogatja a dolgozó parasztokat is. Legújabban a kormány ismét igen nagyfontosságú intézkedéseket hozott a termelőszövetkezetek és az egyéni leg dolgozó parasztok megsegítésére: elengedi a kár Térítés fizetését azok­nak, akik az idén pontosan teljesítik az állam iránti kötelezettségüket. K hatalmas jelentőségű kedvezményt használják fel népnevelőink felvilá­gosító, jobb munkára mozgósító bar. cukban. Tanulmányozzák át e fon. tos határozat minden pontját, hogy megfelelő felkészülések nyomán jó munkájukat a beadási kötelezettségek teljesítésének nagyfokú emelkedése bizonyítsa be. Mondják el, hogy valamennyi Le­adásra előírt termék után kivetett kártérítést el kell engedni annak a termelőnek, aki május 1-ig 100 szá­zalékra teljesíti a tej, tojás, és a ba­romfibeadás erre az időre eső köte­lezettségét. Elengedik a kártérítés fi­zetését annak a termelőnek te, aki­augusztus 20-ig pontosan eleget tesz a búza. a rozs, az árpa és zab beadás 1953—54. évre előírt tervének, s Ildi százalékra teljesíti szeptember 1-ig előírt tej, tojás és baromfi beadási kötelezettségét. Ezeken kívül még számtalan kedvezményt ír elő a ren­delet s éppen ezért fontos, hogy min­den népnevelő jól tanulmányozza ál a — Szabad Nép április 7-i számának vezércikkét, ahol részletesen szó van mindegyikről. Mindez élénken bizonyítja, hogy a nép állama a termelési segítségek mellett behatóan foglalkozik a me­zőgazdaság mindennapi gondjaival, szükségleteivel és azonnal segít is. Népnevelőink munkája nyomán lát ják dolgozó parasztjaink, hogy a mi államunk milyen magasra értékeli a haza iránti kötelezettség teljesítését, mennyire megbecsüli azokat, akik nontosan betartják az állampolgári fegyelmet. Népnevelőink különösen emeljék ki, hogy e foltét elek csupán a törvényes kötelezettség becsületes teljesítését jelentik. Világosítsák meg & fent felsorolt példákon, de saját tapasztalataikon keresztül is, hogy a határozat nem egyedülálló jelenség. Újabb megnyil­vánulása ez annak az állandó támo- ■ gatásnak, amellyel államunk mind­jobban előrelendíti a dolgozó parasz­tok termelő munkáját, szebbé, jobbá teszi a falu új életét. Agitátoraink úgy dolgozzanak, hogy az államnak ez az újabb gondosko­dása serkentse megyénk dolgozó pa­rasztságát .a kötelezettségek példa« teljesítésére, május 1. és a még szebb, boldogabb életet biztosító választás napja méltó megünneplésére. Valóra vágtak 1919-es álmaink ... Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább Mgázva... Már csak néhány nap, s a ma­gyar történelemnek új, dicső feje­zeti; kezdődik. Március 21-én ki­kiáltják a tanácsköztársaságot. S idig múlik el egy lijabb hét, Lenin elvtárs ünnepi üzenetét viszik a lávíróvonalak. 1919 ÁPRILIS 17. Falragaszok jelennek meg Szék. szárdem: elkészült a város és me­gye új hivatal ügybeosztása. A r/;- rektóriumi tagok már meg is kezd­ték munkájukat: a Benedek.szurdo- ki barlanglakások nyomorultjainak a belvárosi polgárházakban utallak ki lakást, a szocializált Szekszárd- szállóban pedig felállították a vá­rosi étkezdét. Megalakult a Marx- Lenin Otthon és a ifjúmunkás kör, megindult a szekszárdi Vörös Új­ság. Május elsején, az első szabad má, juson,' együtt ünnepeinek a falu és a város dolgozói. 1919 JUNIUS 24. Ilírek érkeznek, hoyy Tolnán és Sióagárdon ellenforradalmi csapa­tok gyülekeznek. A 'direktórium azonnal mozgósítja a megbízható elvtársakat s estefelé már fegyve­res vörös őrség áü az lkakon. Ott van köztük Ribling Lajos is, a fegy. 1919 MÁRCIUS 14. Hatalmas emberáradat özönlik az „ősi“ vármegyeház udvarára. A roppant sspiilet ablakaiból sápadt, izgatott fejek bukannak fel, Mayer Gyula főispán izzadt homlokát tú­róig éli’ s. rémül1 en suttog valamit ßry Márton főjegyzőnek. A tüntető tömeg közben egészen ellepi a me­gyeháza udvarát s Kajári István, selyemgyári dolgozó beszédét hall­gatja. „Elérkezett a mi időnk!'* — kiáltja s a roppant tömeg lelkesen éljenez. De a taps viharossá válik, «mikor Kajári elvtárs kimondja a tömeg egyhangú akaratát: — Azonnal el kell távoldani a népnyúzó főispánt! Mayer Gyula hallja a tömeg kiál­tásait. Arci viassszínűre válik, két vármegyei hajdú félájulan támo­gatja szobájába. Félóra múlva 11 tagú küldöttség megy a főispánhoz. — A nép nevében felszólítjuk, azonnal adja át hivatalát-, — mond­ja Dick György párttitkár. A fő­ispán csak dadőgni tud. ,,Csak fel­sőbb parancsot teljesítettem'* — sut­togja elhaló hangon, s mintha alom­ban járna, felkel a főispáni szék­ből. 1919 MÁRCIUS 15. Emberáradat a szekszárdi piacté­ren. Vörös zászlók, feliratos táblák mindenütt. Nyurga gimnazista dH a szónoki emelvényen, — Szabó Lajosnak hívják, — Ady versét szavalja: ver és lőszerügyek megyei intézője. Este 10 óra felé a fehérek megin­dulnak Tolna felül, de a hánnas- hídnál váratlan ellenállásra talál­nak, Itt áll az ifjúmunkások 25 ta­gú csapata s a lelkes sereg szét­veri a nagy túlerőben lévő csend­őrosztagot. 1919 AUGUSZTUS 10 Főidőn hever <t forradalom vörös zászló ja. , Nagymise Szekszárdon fényes papi segédlettel, A kivilágított templom tötnjénfüstben úszik. A:: első padsorokban a szegedi ellen­forradalmárok 10 tagú terror-külö­nítménye. — Kérje Isten segítségét, atyám, — mondja egy félszemű katona­tiszt mise után a papnak, — nagy dolgok-előtt állunk. A félszeműt T'értess// Károlynálí hívják, Tolna megye egyik dúsgaz­dag földesúra. A második világhá­ború után majd újra felbukkan, mint kisgazdapárti képviselő, de a dolgozók leleplezik. Ekkor azonban még ő az úr, hangja recsegve száll a levegőben, amint a templom előtt a kereskedőkből és nagybirtokosok­ból álló csoporthoz beszélt. — Minden kommunistát fel kell akasztani, ■— süvölti s megsuhogtat­ja lovagló pálcáját. Egy fehérszakál- lú, kicsi emberke előre furakodik s ezt rikácsolja: „A két kezemmel fojtanám meg valamennyit:' Je­gyezzük fel a nevét, Pirni'zer An­talnak hívják s foglalkozásra néz­ve szekszárdi nagykereskedő. Nem sokkal később darutollas kü­lönítmény kísér 13 kommunistát a vásártérre. Vértessy főhadnagy és Éry Márton föjttgyző személyesen irányítja az akasztásokat. A nagy­birtokosok és kereskedők kezüket dörzsölik, De, amikor Mauthner Gyula direktóriumi tag utolsó pil­lanatában ezt kiáltja feléjük: „Él­jen a proletárdiktatúra!“ — az ar­cok elsápadnak. — Még ezzel sem lesz vége® — gondolja Förster Zoltán alispán el­kedvetlenedve. S egy hét múlva sortűz dördül a vasa i ’töltésnél; a darutollasok újabb hét hazafit végeztettek ki. Te­le vannak a börtönök is, néhány hét alatt- többezer emberi börtönö­sön be Szekszárdon az ellenforra­dalom. 1944. NOVEMBER 28. A felszabadító Szovjet Hadsereg előőrsei megjelennek a szekszárdi utcákon. Ribling Lajos, a 19-es for­radalom megyei fegyverintézője, vörös kendővel integet a felszaba­dítóknak, aztán sietve nagy vörös lobogót készítenek a szomszéd asz- szonyok, s egy .két óra midva 25 év után ismét a jobb, boldogabb életet jelképező vörös zászlót len­geti a fagyos novemberi szél a szekszárdi háztetők feleit. Ismét a szabadság köszönt az annyi vérreI áztatott magyar földre. A mült élő tanúi, Ribling Lajos és Szabó Lajos ma if itt vannak közöttünk- Hajúk őszbe csavarodott, s az egykori nyurga diák, aki Ady bérsét szavalta, az Épületkárban- tartó Szövetkezet tagja, Ribling Lajossal együtt. — A múltat nem szabad elfelej­tenünk soha, — mondja Ribling La, jós,■ — s küiünüsen most, amikor ismét választás előtt áll a. magyar nép, nem árt, ha felidézzük azt a páldatlan kegyetlenséget, amivel vérbefojtotiák 1919-ben a magyar forradalmat. Mert ez a múlt erőt wl munkánkhoz, hisz ma azt valósi! hatjuk meg. amit 1919-ben megaka­dályozott az ellenforradalom es a: árulás, ami sorainkban ütötte fel fejét, — Ige-ti, erről álmodtunk 19Ili­ben, — folytatta Szabó Lajos — s csak azt sajnálom, hogy 25 éret elrabolt élelemből a llorthy-fasiz- mus. Mindkettőjük arca kipirul, amikor az új választásokra terelődik a' szó. — Rákosi elvtárs már akkor is velünk volt, — mondja Ribling La­jos — s ö is osztozott a magyar nép 25 esztendős tragikus sorsából. Akkor is: őt követtük, szenvedve a börtönök mélyén és rejtőzve a csendörkopók elől. Mennyivel in­kább követjük ma, amikor az egész magyar nép elindulhatott a felemel­kedés, a boldog élet útján!. (cs.J

Next

/
Thumbnails
Contents