Tolnai Napló, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-04 / 80. szám

4 WRPLÓ 1953 ÁPRILIS 4 HARCBAN BUDAPESTÉRT Resztet Szmirnov regényéből Mennyire nem hasonlított a megszo­rult fasiszták állati dühe a szovjet katonák büszke, öntudatos kitartásá­hoz 1 Egy mindennapi kis harci epi­zód, amely január közepén történt, világosan megmutatja a különbséget. Egy nagy SS-csoport váratlan ei- lemlökést indított és Buda egyik kül­városi utcájában betört egy házba, amelyet Bergyajev őrmesterrel az élén hét katonánk védett. Az ellen­ségnek sikerült elfoglalnia a lépcső­házat; ezzel elvágták gyalogosain­kat a felső emeletektől. A harc a Földszint hosszú szobaárában ját­szódott le. Gyalogosaink géppisztoly- tízzel és gránátokkal védekeznek. Elkeseredetten harcoltak minden szo­báért s bútorokból egyre újabb har- rikádokat raktak az ellenség útjába. De a fasiszták többszörös túlélőben voltak. Ellenséges golyótól találva, nemsokára edesett két lövészünk. Lő­szerük fogytán volt és az ellenség egyre jobban szorongatta épségben maradt katonáinkat. Ekkor Bergya­jev őrmester az utolsó barrikád vé­delmét társaira bízta és elrendelte, hogy csak feltétlenül biztos, egyes lövéseket adjanak le, aztán elindult az utolsó szoba felé, hátha talál va­lamilyen kijáratot az utcára. Az ablakon át való menekülésre gondolni sem lehetett, az ellenség ál­landó tűz alatt tartotta a ház egész homlokzatát. Külső ajtó sehol sem volt és a falak mindenütt méteres ' astagságúak voltak. Bergyajev már cppen vissza akart fordulni, de ek­kor égy sötét kis folyosó vegén fel­fedezőit egy lépcsőt, amely vaiako- \ á lefelé vezetett. Az őrmester tapo­gatózva lement a lépcsőn és egy ajtó alól kiszűrődő halvány fénycsíkot vett észre.- Meglökte az ajtót, és egy bunkerba jutott. Fojtott, dohos, pelenkaszaggal és petróleum füstjével kevert levegő csapta meg az orrát. Ijedt asszonyt hang hallatszott $ utána mingyárt gyermeksírás. Az olajméocsel halvá­nyan megvilágított nagy pincehelyi­ség tömve volt emberekkel. Az őr­mester feléje forduló szánalmas, ijedt női arcokat, öregeket és gyermekeket látott. A ház lakói voltak ezek, kik ide bújtak a veszély elől. Bergyajev megnyugtatóan emelte fal a kezét: — Jó reggelt! — mondta magya­rul; ez egyike volt annak a kevés magyar mondatnak, amit megtanult. A pince lakói kórusban feleltek kö­szönésére, a magyar asszonyok azon­nal magyarázni kezdtek valamit. Az őrmester vállat vont és csak azt akarta megtudni, nincs-e a pincének másik ajtaja. Ékkor valahonnan a félhomályos pince mélyéről égy ősz öregember bicegett elő és oroszul szólította meg az őrmestert. Az első világháborúban az osztrák-magyar hadsereg katonája volt, orosz fogságba esett néhány evet Oroszországban töltött. Az öreg nehezen szedte össze a szavakat s válaszolt a szovjet őrmester kérdé­sére. Nem, sajnos, nincs más kijárat a bunkerből. A pincének egészen el­szigetelt fekvése van. A kissé nyitva maradt ajtón ke­resztül behaílatszott a harc zaja. A lövések egyre tisztábban, egyre kö­zelebbről hangzottak, az SS-ek nyil­ván nagyon szorongatták katonáin­kat. Bergyajev megfordult, hogy visszatérjen, de a magyar asszonyok izgatottan kiabáltak valamit é9 az öreg gyorsan az őrmester után bice­gett. — Tiszt úr! Tiszt úri Az asszo­nyok szeretnék tudni, hogy lesz-e itt a bunkerban harc? Félnek a néme­tektől ... itt gyermekek vannak, tiszt úri... Bergyajev megállt az ajtónál. Tu­catnyi riadt szempár nézett rá kö­nyörögve. A széles ágy szélén hal­ványkék gyapjúkendőbe burkolt fia­talasszony szoptatta gyermekét. Mel­lette, a piszkos párnán beteg öreg­asszony ráncos arca sötétlett. A sa­rokban egy csomó szalmán három gyermek ült; egymás kezét fogták, egyikük szaggatottan, fájdalmasan köhögött. Reszkető fejű öreg magyar emelk«jett könyökére a matracán, sípoló, asztmatikus lélekzeté'.ől meg- remegett az asztalon a mécses láng­ja. Mindegyikük arcára ugyanaz a néma kérdés volt írva... Az őrmester egy pillanatra maga elé képzelte a harcot ebben a bun­kerba n1--— a gránát dörrenését és a golyók fütyülését a sötétségben, az asszonyok hisztériás sikoltásait, a gyermekek metsző sikolyát, ezeknek a védtelen embereknek rémületéi. Itt a pincében nagyszerű barrikádot le­hetne építeni és tarthatnák magukat még egy félóráig, talán egy óráig Í3, míg segítség nem érkezik, vagy ki nem lövik utolsó lőszerüket. De hány áldozata lenne itt az asszo­nyok, gyermekek és öregek között. Nem, ide nem hozhatja be a halált. — Nyugtasd meg őket, apó — mondta Bergyajev — amíg mi élünk, sem a németeket nem enged­jük ide, sem mi nem vonulunk visz- sza a pincébe. De gondoljanak arra, hogy már kevés a lőszerünk. így hát sokáig nem tarthatjuk magun­kat ... A mieinknek pedig, ha meg­jönnek, mondd el majd, hogy a szov­jet katonák az utolsó töltényig har­coltak. S még mielőtt az öreg magyar e szavak mélyéig hatolhatott volna, a pince ajtaja becsapódott. Bergyajev őrmester megtartotta ígéretét. Egyetlen szovjet katona lá­ba sem érintette a pince egyetlen lépcsőfokát sem. A pince lakói der­medő szívvel figyelték a harci zajt, amely egyre erősödött, amint a né­metek mind jubban a ház végébe szorították katonáinkat. Végtelen hosszúak voltak a német géppuskák sorozatai s szárazon, röviden csat­tant a szovjet gyalogosok egy-egy válaszlövése. Azután a pincében azt hallották az emberek, hogy két-há- rom hang dörgő ,,hurrát“ kiált, a harc új erővel lángol fel, tompán dördül néhány gránát robbanása és egyszerre minden elnémul. — Elestek — mondta az asszo­nyoknak csendesen az öreg, aki Ber- gyajevvel beszélt és az asszonyok gyorsan keresztet vetettek. Mintegy tíz percnyi nyomasztó, kí­nos várakozás következett; aztán a pince lépcsőfokain csizmák kapog- nak. Erős lökés tépi fel az ajtót és három német áll a lépcsőn, fekete SS-egyenruhában, géppisztollyal. — Fel a kezekkel! — hangzott a pára n es. Az emberek felugrottak a helyük­ről. Még a beteg öregasszony is ki­húzta a takaró alól csontváz karjait és a párna fölé emelte. A hosszú, keskenvareú német törzsőrmester, akinek kidagadó vörös forradás volt a nyakán, gyanakodva és ellenségesen nézett végig a pin­cém Nem vette le ujját a géppisztoly billentyűjéről; néhány lépést tett a bunkerban. A második katona kö­vette. A harmadik megállt az ajtó­ban. Az öreg magyar újra előrelépett. — Tiszt úr — mondta kérő han­gon németül. — Itt nincs orosz ka­tona. Itt csak a mi asszonyaink és gyermekeink vannak. Amint elmondta ezt az előre elké­szített beszédet, az öreg gépiesen le­eresztette a kezét. Ebben a pillanat­ban a sebhelyes német, rávicsorítva sárgás, ritka fogait, arcába üvöl­tötte: — Fel a kezekkel! És géppisztolyával erősen hasba- lökte az öreget. A magyar meggör­nyedt és a lökés erejétől elterült a földön. Az SS rá sem hederített; el­indult a pince sötét mélye felé, az asszonyok ijedt tekintete kísérte. Ekkor azonban fent a házban is­mét lövöldözés kezdődött, robbanás hallatszott. A katona az ajtóból be­kiáltott valamit; mind a hárman hanyatt-homlok rohantak ki a pin­céből. Szovjet gyalogosok hatoltak be a házba. Bergyajev ezredtársai voltak, akikkel az őrmester többé már nem találkozhatott. Meg akarták bősszel ii elvlársaik halálát s elkeseredetten rontottak az SS-ekre. Minden emele­ten fellángolt a harc. Lent a németek ugyanolyan hely­zetbe kerültek, mint amilyenben alig félórával azelőtt Bergyajev őrmester volt elvtársaival. Tucatnyi S.S-kato- na védekezett a bútortorlaszok mö­gött: lövészeink lépésről-lépésre, egyik helyiséget a másik után fog­lalták el tőlük; az ellenséget a ház végébe szorították; itt az utolsó szo­bában még néhány, sebekkel borí­tott szovjet katona feküdt, akik az utolsó töltényig harcoltak és el­keseredett kézitusában bátran fo­gadták a halált. Az SS-ek makacsul védekeztek, de most nem az ő oldalukon volt a fö­lény. A harmadik barikádnál mind­össze öten maradtak, élükön a törzs- őrmesterrel. A harc kimenetele nem lehetett kétséges. Ekkor a törzsőrmester otthagyta katonáit és a bunkerba vezető lép­csőhöz futott.. Az emberek a pincé­ben dermedt félelemmél nézték a német dühtől és félelemtől eltorzult arcát. Az SS odaugrott az ágyhoz, ahol a kék kendőbe burkolt fiatal asz- szony pályás gyermekét ringatta. A magyar asszony sikoltva tántorodott hátra a feléje nyúló kéz elől, de a német megragadta a kendőt, letépte az asszony fejéről; a fiatal anya hosszú fekete haja az arcába hullt. A német az áevra dob'a a géppisz­tolyát, a kendőt saját fejére csavar­ta és remegő kézzel igazgatta el hosszú arca körül. Aztán heves moz­dulattal megparancsolta az asszony­nak, hogy vetkőzzék le. A magyar asszonv már annak is örült, hogy nem gyilkolják meg; egy pillanat alatt ledobta kabátját, le­húzta világos ruháját s ott állt egy szál ingben. A német a harc zaját figyelte, de közben egyenruhája fölé magára szedte a színes női ruhát; a szűk ruha a varrásoknál szétpat­tant rajta. Azután kényszerítette az asszonyt, hogy adja át neki haris­nyáját és elvette az ágy elől az aszt­más öregasszony cipőjét. A pince la­kó.! csodálkozva és rettegve figyel­ték ezt a furcsa átöltözést. Az SS nagynehezen beleszorította lábát az öregasszony cipőjébe és fel­ugrott az ágyról. Most már valóban asszonynak lehetett nézni ebben a csinosszabású női kabátban, amely alól kilátszott a színes női szoknya alja. Már az ajtó felé fordult, ami­kor egyszerre csak megragadta fi­gyelmét a pólyásgyermek, akit any­ja a párnára fektetett. A kicsi szünet nélkül sírt. Az asszony észrevette, hogy a né­met szeme megakadt a gyermeken, ösztönösen megérezte, hogy gyer­meke veszélyben van, és karjába kapta. Fent váratlanul megszűnt a lövöldözés és ez úgy hatott a né­metre, mint a korbácsütés. Az asz- szonyra vetette magát és megpróbál­ta a gyermeket kiszakítani a kezé­ből. Az asszony sikoltva szorította gyermekét a mellére. Ekkor az SS ököllel az arcába vágott. Az asszony vérbeborulva az ágyra rogyott, a német kiragadta kezéből a csecsemőt s eltűnt az ajtó mögött. A házban elpihent a harc. Az SS-ek kilőtték utolsó töltényüket, s „Hitler kaput!“ kiáltással egyszerre emelték fel kezüket. A fogylyokat éppen kivezették az utcára, amikor egy keudős asszony, aki pólyásgyer- meket vitt karján, sietve haladt ke­resztül a szobán, a ház mélyéből a kijárat felé, s utolérte katonáinkat. A katonák, akik összetorlódtak a ka­pu alatt, utat nyitottak neki. A gyer­mek hangosan, szaggatottan sírt. Az asszony mélyen a gyermek fölé ha­jolt, se jobbra, se balra nem nézett. Az ajtóban fiatal géppisztolyt» állt Élvezettel szívta cigarettáját, együttérző pillantással kísérte a fia­tal anyát. — Sír a gyerek, szegény I — saj­nálkozott. — Beteg... Cukrot kelle­ne adni neki... Gyorsan a zsebébe nyúlt. Kiha­lászta onnan a gondosan őrzött ka­tonai tartalék-cukoradagot és az asszon t után kiáltott: — Asszonyom! Hej, asszonyom! De az asszony mintha nem értette volna meg a kiáltást, most is mélyen hajolt a gyermek fölé, s már a szé­les kőlépcső aljára ért. A géppiszto- lyos csak futva érte u+ól és gyöngé­den megérintette a vállát. — Asszonyom! Cukor, nézze... A „hölgy" hirtelen összerezzent, fejét a váll« közé húzta, s valósággal megdermedt. A géppisztolyos csodál­kozva nézett az arcába, aztán hirte­len lekapta válláról a géppLsztovát — Adj! A kapuból csodálkozva nézték a katonák. Egyszerre csak valahonnan a ház mélyéből fájdalmas női sikoly hallatszott; a következő pillanatban egy félig meztelen, zilálthaiú, véres- arcú asszony, egy szál ingben, kato­náinkat félrelökve futott ki a lépcső­re. A katonák körülvették a magyar asszonyt és résztvevőén kérdezget­ték. Megmutatták neki azt a katonát, aki feltartóztatta a németet, és a bol­dogan nevető asszony gyermekét magához ölelve, csókot cuppantott a katona arcára. A fiatal géppisztolyos zavartan elmosolyodott. A németet kirázták a kabátból, le­szedték róla a kendőt és segítettek az asszonynak az öltözködésben. A hitlerista az élénkszínű, varrásainál kifeslett ruhában, amely alatt SS- mundér feketéllett, kacagtat óan fur­csa látvány volt. De egyik katona sem nevetett. A bandita iránti fel­háborodás és gyűlölet lángolt arcu­kon. Az asszony lassan magához tért. Meggyőződött róla, hogy a gyermek­nek semmi baja sincs, majd a német felé fordult. Dühösen odakiálltott valamit, toppantott s a fejét rázta. A német aggódva sandított _ feléje, szipákolt egyet és egyik lábáról a másikra állt, Ekkor az asszony oda­fordult a fiatal szovjet katonához, aki megfogta az SS-et és gyorsan beszélni kezdett, többször ismételt egy szót, s hol a németre, hol a gép­pisztolyra mulatott. !— Lődd agyon, azt mondja — vi­lágosította fel egyik társa. A géppisztolyos gyűlölettel nézett a n'metre. Benne is forrt minden és viszketett a tenyere, hogy leszámol­jon ezzel az SS-bandi+ával. A fe­gyelem azonban legyőzte érzelmeit. — Nem szabad — mondta komo­ran az asszőnvnak. — Foglyot meg­ölni nem szabad. Géppisztolya árvával oldalba lök­te a németet s rákiáltott: — Eriggy, te... s-söpredékl ADATOK A SZOVJET HADSEREG MAGYARORSZÁGI HADMŰVELETEIRŐL Horthyéik, akik fasiszta politikájukhoz híven, 194>l'-ben Hitler oldalán orvul rötörtók a Szovjeftunóórá — akárcsak fasiszta cimboráik —,' a háború első hónap jától „vili limisiilkereket“ ram éljek.. A magyar reakció a niémeOctk" 1943—44. évi sorozatos kudarcai! és vereségeit, valami.® a Szovjet Hadse­regnek ara ország határaihoz való közeledését látva azzal vigasztalta magát, hogy majd a Kárpátok gerince inegiáDJásra kényszeríti a szovjet csapatokat és a háború befejeződik, mielőtt a Szovjet Hadsereg Magyarországot fekza badít'hatíná, vagy legalább :.s az országot angolszász csapa-tok fogják íneg- sízáólmii. Horthyék miég óikkor is, amikor a Szovjet Hadsereg már az ország határain átír* t, az angolszászok triesti partraszállásáiban és az angol ejtőer­nyősök megjelenésében „reménykedtek“ .A magyar uralkodó osztály a italba ltomhoz való görcsös ragaszkodás és « saját tömegeitől való fóliáiéin miatt —- die inindenebe’M t a Szovjetunió elleni vak gyűlölet níiaitt — a Szovjetunióval való béketángy,állások megkezdéséről, minit az egyetlen reális lehet fi ségfŐl, mely aiz országot a fasiszta háború pusztításaitól nvegme-nöbe'jte volna, Wl- Bainii sem alkart. * A jassi.kisinyevi szovjet győzelem után Románia 1944 augusztusában' kilépett a háhmrübó] és hadat üzent a németeknek. A Romániánál déli Iránv ba előretörő harmadik ukrán hadsereg-csoport sikeres hadműveleteinek hatására szeptember 8-án Bulgária is a fasizmus ellen fordult. >/ 1944 szeptember végére d déöi arc vonaton működő szovjet erők — a. a.. 3. és 4. ukrán hadseregcsoport — befejezitek a Magyarország elírná támadóé hoz valló felvonulásukat. Északon Peilrov tábornok csapatai, a Kárpátok eiő- hegjyei,n átkelve, Csehszlovákra északi és kielati határainál állottak. Maii luov.sraikij marsall seregiestei « Dél-Erdélyiben felvonult román erők biztosító lánca mögött « déli Kárpátok szorosain áitibaiJadva 'Tordo, Temesvár, Arad térségéiben gyülekieiztefk. TcOlbutíhin marsall csapattad Bulgária megtisztítás.:! után Belgrad irányába törtek előre. * A szovjet főparancsnokság terve szerint, a fő támadást végrehajtó - ukrán hadseregcsoport támadásával egyidejűleg a 3. ukrán hadseregcsopor! egységeinek Belgrad felszabadítása után a Duna-Tisza közén támadó zöm balszárnyit kellett biztosítani, míg a 4. ukrán hadseregesoportnak a zöm támadásának érvényesülése után a Kárpátokon keresztül kellett támadnia Csehszlovákia felszabadítására. * Hitler tisztában volt azzal, hogy Maiaya. forszáig eivesziase megnyitja az út alt Németország délről való közvetlen megtöimadáisáíboz is, ezért a nyugati! arcvoinaü és a keleti arcvonal más szakaszolnak gyengítése árán jelentős német erűket — mintegy 70 hadosztályt — össsponíasítatit a kelőid arc vontai, déli szakaszán. * 1944 október elején megkezdődött a Szovjet Hadsereg kilencedik «itáliai csapása, amely kiragadta hazánkat a fasizmus karmaiból és meghozta né pirnknek a rég várt felszabdulást. * Maiii.no-vszikij marsall! csapatai október 6-ün Aradinál áttörték a nézné: állásokat és gyors ütemben törtek etlore. Az északi irányba támadó zöm október 9-én eltérte Debrecenit, majd október 197—20-án lezajlott pá/neéln-s csatáiban súlyos vereséget mért a németekre. Az Araid területére1! nyugati irányba támadói csapatok október tinta elfoglalták Szegedéit, majd 34-én KiskrmbídaiSt birjofldbavéve, hatalmas hídfőt létesítetitiok a Duna-Tisza közén. A 3. ukrán hadseregcsoport jobbszámyán támadó erőik október 11-én elfoglalták Kolozsvárt majd október végén Csapnál elérték a Tiszát. * A 2. ukrán hadseregcsoport sikeres északi irányú előretörésének ered méuyeként a Keleti Kárpátokban védekező fasisztákat • bekerítés veszélye fenyegette. Ezért kénytelenek voltak a kárpáti átjárókat a 4. ukrán hadsereg­csoport előtt megnyitni. A 4. ukrán hadseregcsoport balszárnyán működő egységek október 18-án elfoglalták Kőrösmezőt, elérték a Tisza felső foiyú. síit és felszabadították Máramarosszigetet, Október 27-én felszabadult llngvár. * A 3. uíkrán hadsieregcsaport jobbszámyán. működő erőik október 12-én elfoglalnák Szubcíicáfc. október végén pedig Baja és Novisraad között elérték a Dunáit, A Dunáin Tumu-Severiffltöi délre átkelt zöm október 20-4n föl­szabadította Belgrádoh * A 2. ukrán hadseregcsoport csapatai október 28-án a Duna.Tisza közén áttörték a fasiszták állásait és november 1-én Kiskőröst és Kecskemétet, S-án pesdig a Budapesttől 20 kilóméterre lévő Alsönémedit foglaltak eL ¥ November 5-én Kecskemétitől északnyugatra öt fasiszta páncélos had­osztály dilenl ámadtást kíséneOt meg, november 8-án pedig Bajáinál a Dunáin, átkelt fasiszta csapataik hátiba akarták támadni a Budapest alatt álltó szovjet csapatokat. Mindkét kísérlet azonban kudarcba fulladt és a szovjet csapatok n németiek minden erőlködése elitemére november végiére délkeletről elérték Budapest külső védiefam övezetét, *■ December 10-ére a 2. ukrán hadseregcsoport befejezte Budapest körül- zárását északról, délről és keletről, a 3. ukrán hadseregcsoport pedig a Budapestet délnyugatról védő — Balaton, Velcncel-tó és a Duna között ki­épített — „MargíPtavonal előH állott. December 2 ti, ár a befejeződött Budapest teljes körüljárása, * A körülzárt Budapest megtartásáért a németiek elkeseredett kísérletiek«-: tértjeik. Január 18-án a németek Székesfehérvár területiéről todíto'tfaik erős elentiámajdástti, hagy Budapestet dlélíi irányból érjék eL Ez az ciKtenitátmadás .azonban megtört a szovjet csapatok hős elíenáMsár,. és lényegtelen helyi sikerek után kudarcba fulladt. * Sokezer és tízezer szovjet hős kiontott vére árán 1945 január 18-an Pest, február 13-án pedig Buda is felszabadult. * Budapest feJszabadiulásia után a német had-vezetőség meg egy utolsó kísérletet tett a dtéi’Ji arc vonalán a részére rendlkívüil kedvezőtlen helyzet megvált oa áfására. A kailiainidtor jellegű terv szerint a Balatontól északkeletre összevont tantalékotkljoall, valamim a Dráva alsó folyásánál megindított táma­dás s.aC a fasisztáik be akarták keríteni a 3. ukrán hadseregcsoportoí és a Dunán ál keltve a Becs ellen támadó 2. ukrán badseregcsoiport hátába akartak jutni. A n,érnétek kalandor tervük megvalósítása érdekében nagy gyalogság: erűket, 11 páncélos hadosztályt, eTÖs tüzérséget és több hadtestből áffló légi erőt összpontosítottak Székesfehérvár térségében és március 6-án megindt- o-titák a támadást. Tdlbuohi.n marsai! hős katonán! azonban visszaverték a németek elkesv red-ett rohamait és nagy dirrel-dluma! beharangozott néma: támadás már­cius 13-án lényegbeliem helyi sikerek után befulladt, A szovjet csap a'tok már­cius 23-ám ellentámadásra indultaik. Az ellentámadás ara eüső két nap alatt 70 Mlóméóerre vetette vissza a fasisztákat és a szovjet csapatok március 24-én felszabadították Székesfehérvárt. Veszprém, Mór és Zirc városokat. * A 3. ukrán hadseregesoportnak a Balatontól északra támadó része már­cius 20-án Pápát, 28.án Csornát és Sárvárt, 29-én pedig Szombathelyt, Kapu­várt és Kőszeget felszabadítva, 30-án átlépte az osztrák határt és Bées írd. nyába tört előre. A Balatontól délre támadó részek Nagykanizsának április 2-án történt felszabadítása után április 4-én átlépték a határt. A 2. ukrán hadsereeesoportnok a Dunától délre támadó egységet március 28-án felszabadították Komárom és Győr városokat, majd április 3-án Po­zsonytól délre osztrák területre léptek, # Április 4-én a fa,s:bztötet üldöző szovjet csapatok már mindenütt tűi voltaik országunk határain és befejezték hazánk felszabadításániaik hősi harcát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents