Tolnai Napló, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-15 / 63. szám

■ 2 N II Pl. O 1#M MÁRCIUS 15 A proleiáinemzetköziség legyőzheleflen sztálini lobogója ÍRTA: RÁKOSI MÁTYÁS Az Aszfaltút építő Vállalat Szokszíírd-kakasdi szakasz dolgozói harcban az adott szó Yalóraváltásáért Ezekben a fájdalmas napokban, melyek mély gyászba döntik a világ minden dolgozóját, minden szabadságszerető népét, seázmilli. ók tekintete fordul a felszabadító Szovjetunió fővárosa, a ragyogó Moszkva felé. Mindnyájunk gon­dolatát eltölti a fájdalmas vesz­teség, amely szeretett vezérünk, nagy tanítónk, Sztálin elvtárs ha­lálával ért bennünket; mindnyá­junk gondolatát eltöltik az ő ta­nításai, az ő hagyatéka. A rokon- szenvnek, az együttérzésnek és a részvétnek valóságos tengere árad a világ minden sarkából a Szovjetunió oly súlyos vesztesé­get szenvedett dolgozó népe felé. A részvétnek és együttérzésnek ez a soha még nem látott meg­nyilvánulása minden szónál éke­sebben bizonyítja, milyen mély és őszinte, milyen bensőséges volt az a viszony, mely a haladó emberi­séget a Szovjetunióhoz fűzte; mi­lyen határtalan az egyszerű em­berek szeretető nagy vezérük, Sztálin iránt. Joszif Visszárionovics Sztálin a mi egésrz korunk legb ölesebb ve­zetője és tanítója volt. A legszé­lesebb tömegek szokták meg, hogy minden nehéz helyzetben, minden komoly fordulat előtt az ő bölcs szavait, az ő biztos kezének út­mutatását figyeljék és kövessék. Vz ocztályharcos proletariátus gondolkozását ő formálta és cse­lekvését ő alakította ki. Tőle ta­nultuk az újtípusú lenini-sztálini párt építését, az imperialista el­nyomás ellen vezetett proletárfel­szabadító harc taktikáját és stra­tégiáját. ű dolgozta ki és valósí­totta meg a szocializmus építésé­nek terveit; ő oldotta meg a szo­cializmusból a kommunizmunba való átnövés problémáit. Az ő ta­nácsai alapján építik szocialista jövőjüket a népi demokráciák kommunistái, ő öntött belénk bá­torságot és kitartást minden tör­ténelmi fordulat idején és ő hívta fel szakadatlanul figyelmünket ar­ra, hogy óvjuk mint a szemünk fénvét a marxi-lenini eszmék tisz. taságát és lobogtassuk magasan a proletárnemz'etköziség zászlaját. Sztálin elvtárs sokoldalú forra­dalmi működésén vörös fonalként húzódik keresztül a proletárnem­zetköziség nagy, győzelmes gon­dolata. „A Szovjetunió munkásosztálya — mutatott rá Sztálin elvtárs, — nemcsak azért erős, mert harcai­ban kipróbált lenini pártja van, továbbá nemcsak azért erős, mert a dolgozó parasztok milliós töme­gei támogatják. Erős még azért is, mert az egész világ nroletariátusa támogatja és segíti. A Szovjetunió munkásosztálya a világproletariá. tus része, élcrapata, köztársasá­gunk pedig a világproletariátus édes gyermeke. Nem kétséges, hogy ha a tőkés országok mun­kásosztálya nem támogatta volna, akkor nem tudta volna megtartani á hatalmat, nem biztosíthatta vol­na a szocialista építés feltételeit, következésképpen nem érhette volna el azokat a sikereket, me­lyeket elért. A Szovjetunió mun­kásosztályának a tőkés országok munkásosztályához fűződő inter- nacionális kapcsolatai, a Szovjet­unió munkásainak a világ munká­saival való testvéri szövetsége a szovjet köztársaság erejének és hatalmának egyik sarkköve." Erre a gondolatra Sztálin elvtárs szakadatlanul visszatért és i—re- kezett minden kommunistának, a proletárfelr.zabadulás minden har­cosának szívébe vésni. Minden oldalról megvilágította s különö­sen kiemelte a proletárnemzetközi, ségnek azt a szerves kölcsönhatá­sát. mely a Szovjetunió és a világ proletariátusa között fennáll. Sztálin elvtárs fáradhatatlanul tanította a viláq munkásságát ar­ra, hogy mindvégig hű maradjon a proletárinternacionalizmus ügyé­hez, az egész világproletariátus testvéri szövetségének ügyéhez. „Internacionalista az — mondotta J. V. Sztálin, — aki fenntartás ■ nélkül, ingadozás nélkül, feltéte­lek nélkül kész megvédeni a Szov. jetuniót, mert a Szovjetunió a fór. radalmi világmozgalom bázisa, ezt a forradalmi mozgalmat pe­dig lehetetlen védelmezni és előbb re lendíteni, ha nem védelmezzük a Szovjetuniót. Mert aki a világ forradalmi mozgalmát a Szovjet­unió megkerülésével és a Szovjet­unióval szemben szándékozik vé­delmezni, az a forradalommal ke­rül szembe, az okvetlenül a fórra, dalom ellenségeinek táborában köt ki." A világ kommunistái felismer­ték a proletárnemzetközii ég dön­tő jelentőségét az imperialisták el­len vívott nehéz harcokban. Mind­annyiunk véleményét fejezte ki Mao Ce-tung elvtárs, a nagy kí­nai nép felszabadító harcának ve­zére, amikor a Szovjetunió Kom­munista Pártja XIX. kongresszu­sát azzal üdvözölte: „Lenin és Sztálin neve az a zászló, amely előre vezeti az egész földkerekség dolgozóit. A Szovjetunió Kom­munista Pártja példakép az összes kommunista és munkáspártok szá. mára". A Sztálin nevelte szovjet kom­munisták példáján tanultuk meg azt is, hogy a legjobb munkát a proletárnemzetköziség és az em­beri haladás érdekében akkor vé­gezzük, ha saját hazánk dolgozó népének ügyét védjük jól és kö­vetkezetesen, ha saját hazánkban visszük diadalra a dolgozó nép ellenségeivel szemben a harcot. Megtanultuk Sztálintól, hogy a hazafirág és proletárnemzetközi­ség elválaszthatatlan eqységben és kölcsönhatásban fonódik össze és a kettőnek e kölcsönhatása új erő forrá>a, új győzelmek serken, tőjévé válik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa ele­ven és meggyőző illusztrációja volt annak, hogy a kommunista és munkáspártok a proletárinter­nacionalizmus legyőzhetetlen sztá lini zá Bla ja alatt milyen komoly sikereket értek el és milyen ha- ta’mas erőt képviselnek. „Ha az eszme meghódítja a tömegeket, anyagi erővé válik" — hirdette Marx. Nos, a munkásnemzetközi­ség eszméje tíz- és százmilliókat hódított meg, s motorjává vált világszerte a tőkés elnyomás és kizsákmányolás elleni felszabadító harcnak. A kapitalista országok kommu­nista pártjai vezetőinek fogadal­ma — hogy soha nem engedik, hogy országukat a felszabadító Szovjetunió elleni harcba vigyék — a népek elszántságának adott kifejezést s a cselekvő proletár- nemzetköziség lelkes megnyilvá- .nulása volt. A népi demokrácia országai testvérpártjainak küldöttei a XIX, kongresszuson arra mutattak rá, hogy felszabadulásukon túl meny­nyit köszönhetnek a Szovjetunió­nak, Sztálin elvtársnak és hogy milyen óriási az a segítség, me­lyet számukra a Szovjetunió min­den sikere, példája, támogatása jelent. Ugyanezt mondották el a legkülönbözőbb példákkal alátá­masztva a kapitalista, a qyarmati országok kommunistáinak kül­döttei is. A XIX. kongresszus hatalmas, világméretű demonstrációja éj megnyilvánulása volt a proletár­internacionalizmusnak, mutatta, hogy ez a szellem elevenen él a dolgozó százmillióknak szívében, s új tettekre, új győzelmekre ser­kenti őket. Ebben a szellemben fü. tötte a világszerte harcoló kom­munista pártok képviselőit, akik lelkesen és egységesen tömörül­lek a Szovjetunió Kommunista Pártjának szeretett vezére, a nagy, a bölcs Sztálin köré. Sztálin elvtárs ezen a konqresz- szu"on, ahol utoljára adatott meg neki, hogy az egész világ dolgo­zóihoz szóljon — beszédének köz­pontjává újra a proletárnemzetkö. ziség eszméjét tette meg. A nagy vezér rámutatott arra, hogy a Szovjetuniónak mindig szüksége volt és szüksége is lesz a hatá­rokon túli testvéri népek bizal­mára, rokonszenvére és támoga­tására. „Érthető, — mondotta Sztálin elvtárs, — hogy pártunk nem ma­radhat a testvérpártok adósa és neki is támogatnia kell őket. va- ’amint népeiket a felszabadulásért vívott -harcukban. n béke megvé­déséért vivott harcukban. Mint ismeretes, pártunk így is jár el. Miután pártunk 1917-ben kezébe vette a hatalmat és miután reális intézkedéseket tett a tőkés és föl­de júri elnyomás megszüntetésére — a testvérpártok képviselői pár­tunk merészségén és sikerein fel­lelkesülve, a világ forradalmi és munkásmozgalma .rohambrigádjá­nak' nevezték el pártunkat. Ezzel azt a reményüket fejezték ki, hoqy a .rohambrigád' sikerei meg fog­ják könnyíteni a kapitalizmus jár. mában isiínylődö népek helyzetét. Azt hiszem, pártunk beváltotta ezeket a reményeket.. . Sztálin elvtárs e szavait, a pro­letárnemzetköziségnek e ragyogó megnyilvánulását, melyben hazán­kat ,a magyar népi demokráciát is a világ forradalmi és munkásmoz­galmának új „rohambrigádiai" kö­zött említette, mélyen szívébe vés. te világszerte minden kommunista. Az e'lenség most azt reméli, hogy elernyedünk a nagy csa­pástól, e szörnyű veszteségtől, amely az egész haladó emberisé­get érte. Az ellenség nem tudja, hogy a százmilliók egyesülő bá­nata és részvéte nem a gyenge­ség forrása, hogy belőle nem csüg- gedés ered. A haladó emberiség legjobbjainak százmilliói közös, őszinte bánatának, mélysége ' nvá. szénák és részvétének ilyen meg­nyilvánulása az együvétartozás, az egység imponáló és tiszteletet pa­rancsoló demonstrációja. Belőle nem gyengeség, hanem új erő fa­kad. Uj erő. mely mé<j jobban tö­möríti a világ dolgozóit a felsza­badító Szovjetunió körül és még izmosabbá teszi a harcban edzett kezeket, hogy szilárdan vigyék tovább előre, új győzelmekre a sztálini proletárnemzetköziség büszke zászlaját. Ez az érzés és ez a tudat mé­lyen áthatja a magyar dolqozó né. pet. Évszázadokon át a maavar nép nehez küzdelmet vívott sza­badságáért és függetlenségéért. Mint a költő mondja, legjobbjaink elhullottak a szabadság véres zász- lai alatt, a hosszú harcban. Ha­zánk szabadságát, nemzetünk füg­getlenségét csak a Sztálin elvtárs nevelte Szovjet Hadsereg győzel­me hozta meg. Modern történelme folyamán né. pünk először szívja a szabadság levegőjét, rendelkezik az új élet minden javával,-s az átalakítás nagy művét viszi végbe. Mindezt a Szovjetuniónak, a nagy Sztálin­nak köszönhetjük. Ez a tudat a nagy Szov jetunió, a szeretett Sztá­lin iránti szakadatlan hála és sze­retet forrása népünkben. Sztálin elvtárs baráti segítsége, bölcs ta­nítása tette lehetővé, hogy fel­építsük harcos pártunkat, a Ma­gyar Dolgozók Pártját, ho^v me"- dönthettük a tőkések, a kizsákmá­nyolok uralmát hazánkban', ő se­gítette talpraállani rombadőlt or­szágunkat, ő védett meg bennün­ket a ránk acsarkodó imperialis­ták támadásaival szemben, ő ve­zette vissza népünket a azabad, haladó nemzetek megbecsült csa­ládjába. Neki köszönhetjük, hogy most békésen, bizakodva építhet­jük boldogabb szocialista jövőn­ket. A maqvar dolgozó népben ki­törölhetetlenül él és eqvre inkább elmélyül annak tudata, hogy min. den eredményünk, minden sike­rünk kiindulása és megvalósulása elválaszthatatlanul összefügg a felszabadító Szovjetunió, a na"’ Sztálin segítségével. Nincs sza­bad életünknek olvan területe, ahol ez meg ne nyilvánulna. És minden sikerünk, minden eredmé­nyünk csak növeli szabad nemze­tünk köszönetét és háláját a Szov. jetunió és a maavar nép legdrá­gább barát’a, Sztálin iránt, fel­szítja és elmélyíti dolgozóinkban a sztálini proletárnemzetköziség szellemét és tudatát. Minket örökre a Szovjetunióhoz köt a hála, a köszönet ás az elvek közössége: most még szorosabbra fűzi e kötelékeket a közös csa­pás, a közös bánat, a közös gyá:z. Nemcsak nálunk, de világszerte ugyanez az érzés tölti el a dolgo­zó milliókat. A mi városaink és falvaink dolgozói szeretett vezé­rünk halála alkalmával megfogad. Az Aszfaltútépítő Vállalat Szek- szárd—ikakasdi szakaszán dolgozók harcos, odaadó munkát fejtenek ki a tefvek, a vállalások teljesítéséért. Ez okból következett be, hogy az üzemi bizottság, a műszaki vezető­ség a dolgozókkal karöltve beszélik meg azokat a hatalmas feladatokat, amik reájuk hárulnak ötéves ter­vünk negyedik évének egy-egy nap­jaiban, Nem egy dolgozó van ennél az útszakasznál, akik már éves ter­vüket teljesítik. Kovács György kétszeres szta­hanovista brigádja február havi felajánlását 185 százalékban tel­jesítette, jelen'eg április 10-i tervüket teljesítik. Hasonló szép eredményeket érnek el Czekus János és brigádja, Tóth János brigádja, akik tervüket jóval a 150 százalék felett teljesítették, s így már áprilisi tervüket teljesí­tik. Gyurgyádisz János okleveles sztahanovista brigádja, Pasinszki József brigádja, Koszter János és brigádja, Lajkó József brigádja, akik mind-mind szépen teljesítik adott szavukat. Vannak azonban az útvonalsza­kasznál gyengébben teljesítő dolgo­zók is, akik az elmúlt hónapban nem érték el a 100 százalékos telje­sítést. Ide tartoznak Csapiáros La­jos brigádja, aki 94 százalékra és Hajdú István brigádja, aki mind­össze 65 százalékra teljesítette az elmúlt hónap felajánlását. A szta­hanovistáknak, a jól dolgozóknak feladatuk a továbbiakban, hogy saját tervteljesítésük mellett fog­A Dombóvári Fémtömegcikkgyár- tó Vállalat dolgozói átérezve pár­tunk és kormányunk hatalmas cél­kitűzéseit, még az elmúlt hónap elején szocialista munka verseny re hívták ki a Szekszárdi Autójavító Vállalat dolgozóit. Ezzel a verseny­kihívásukkal akarták mun.kájukai még jobbá, még eredményesebbé tenni, becsülettel teljesíteni a párt által kitűzött hatalmas feladatokat, a még soha nem látott színvonal­ban végrehajtani tervelőirányzatu­kat. A versenyszempontokban töb­bek között arra tettek vállalást, hogy az ezévi tervüket december 21-ig 100 százalékra teljesítik, a dolgozókat 100 százalékig bevonják szocialista munkaversenybe, az iga­zolatlan mulasztásokat megszünte­tik, az újítómozgalmá tervüket 100 százalékra teljesítik, az anyagtaka rékosságot 10 százalékkal emelik. Ezt a versenykihívást megküld­ték az Autójavító Vállalat vezető­ségének és dolgozóinak. Azóta már több mint egy hónap telt el,jf| de .mintha nem is tudnának róla, nem értesítik a Fémtömegcikkgyárió Vállalatot a versenykihívás elfoga­dásával kapcsolatosan. Ebből az mutatkozik meg, hogy az Autó­javító Vállalat doLgozói nem érez­ték át a szocialista munkaverseny jelentőségét, nem tartják fontosnak a párosversenyt. Ezt pedig helyte­lenül teszik, mert a párosverseny egyik fő motorja a termelés eme­lésének. A vállalat igazgatója, Val- kai Lajos elvtárs figyeljen fel erre a fontos kérdésre, igyekezzen a dolgozókkal együtt helyrehozni hi­báját, mert csak ennek végrehaj­lalkozzanak a gyengébben teljesí­tőkkel, hogy ezzel meg tudják szün- telni az útszakasznál a 100 száza lékon alul teljesítő dolgozók szá­mát. A műszaki vezetőségnek a la vábbiakban is hiztosítaniok kell a szükséges előfeltételeket, mert ez­zel is nagyban előbbre lehet vinni és meg lehet gyorsítani a tervtel­jesítést. Az útszakasz dolgozói is érte­kezleten beszélték megasztalin- városi dolgozók kezdeményezé­sét. Megértették annak jelentő­ségét, e határozták, hogy csat­lakoznak a felhíváshoz, beveze­tik a Felszabadulási Hetet munkahelyükön. A dolgozók ígéretet tettek arra, hogy ezekben a napokban az eddi-, ginéi még jobban dolgoznak, mért tudják, hogy ez hazánk legnagyobb ünnepének tiszteletére történik. Ahhoz, hogy a tervet sikeresen, idő előtt lehessen megvalósítani,, szükséges, hogy a munkahelyen, megjavuljon a munkafegyelem Ezen a téren bizony némi lazaság mutatkozik a dolgozók között. A Debreceni-brigádnak például ezen a téren sok javítani valója van. mert itt van a legnagyobb fegyel­mezetlenség, nem tartják szem előtt a munkafegyelem kérdését. Ha ezen a téreD megjavítják munkájukat a Szék szá rd—kakasdi útszakaszon dol­gozó elvtársak, akkor biztos, hogy tudják teljesíteni adott szavukat, az eddiginél még nagyobb örömök között ünnepük meg a magyar nép legszebb ünnepét, április 4-ét. fása nyomán születhetik az edd!gi nél még jobb eredmény a vállala­ton belül, csak akkor tudják lüO százalékra teljesíteni a megtett vállalásokat. A pártszervezet veze tősége, a .kommunisták is hibásak ezért a mulasztásért. Tehát fel­adat, hogy közös erővel pótolják eddigi mulasztásaikat, hogy a kö­vetkezőkben már a verseny elfoga­dásáról tudunk beszámolni. Ezt olvassuk ... Az Országos Béketanács kiadásá­ban jelent meg Vajda István „Éjjel a Dunán“ című kisregénye} Á könyv olvasója előtt egy öreg dunai hajó izgalmas éjtszakai útja elevenedik meg. A Duna fölött sűrű a köd, a víz sekély. A solti szűkület előtt hir­telen megáll a hajó, a kormányos nem mer átkelni a nehéz útszaka­szon, pedig az adott szó teljesítés# forog kockán. A hajó békebizottság© még az út előtt megfogadta, hogy a túlterhelt vontatóval két nappal a szokott menetidő, előtt érkeznek meg Mohácsról Győrbe. Szenet takaríta­nak meg és gyorsítják a berakodást, s most a solti szűkület alatt kényte­lenek megállni. , s •Az ígéret mégis valóra válik. Vaj­da István a kisregény írója érdekes, szerelemmel / tarkított fordulatos je-- lenetekben örökíti meg a hajó le­génységének és a kapitányának nagyszerű győzelmét a természet erői fölött. A könyv arra nevel bennün­ket, hogy mncs olyan területe min­dennapi életünknek, ahol ne adódna alkalom békeakaratunkat tettekkel bizonyítani. ják, hogy még egységesebben so­rakoznak fel a Magyar Dolgozók Pártja mögé, még áldozatosabban építik szocialista jövőjüket. De azt is megfoaadják, hogy az elsza­kíthatatlan kötelékeket, melyek eddig felszabadítójukhoz, a nagy Szovjetunióhoz fűzték, még szoro­sabbá, még bensőségesebbé te­szik, hogy még hűbb katonái lesz­nek á világot átfogó hatalmas bé_ kefrontnak. S még hívebben har­colnak a proletárnemzetköziség sztálini eszméjének győzelméért. Nincs erő a világon, amely meg­állíthatná a haladó emberiség fej­lődését. Mindnyájunk szeretett ve­zére, nagy tanítónk, sikereink ih­lető je eltávozott közü’ ünk; de megmaradt korszakalkotó, legyőz, hetetlen műve. Itt van a hatal­mas, kipróbált és harcokban acé­lozott Szovjetunió Kommunista Pártja, a lenini-sztálini politika tántoríthatatlan folytatója. Itt tö­mörül körülötte a testvéri kom-' munista és munkáspártok égsz gárdája. S a szovjet népben, a 800 milliós egységes és hatalmas szo­cialista táborban, az egó:z haladó' emberiségben tovább él, ihleti meg á népeket és vezeti őket előre Sztálin forradalmi alkotó szelleme. A prpletárnemzetköziség győ­zelmes zászlója alatt bizton halad­nak a népek a nagy cél, a szocia­lizmus, a kommunizmus megvaló­sítása felé. Mikor ismeri fel az Autójavító Vállalat a szocialista párosverseny jelentőségét? i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents