Tolnai Napló, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-17 / 14. szám
VfLÁü PROLETÁRJAI EOViJUUgTEíU .<«■ •**•" ~ ""— 1 ’ A MA! SZAMBÁN; Jjeqn«» tfuela» «Ívtar» leleplezi a trasieíaanuági uominu- u^tacJlenes hajsza indító okait (2. o.) — Gépállomások politikai osztályai a termelőMövelkezetek megerősítéséi írt (2. o.) — Békét! logot! Kenyeret! (2. w — (Uak a polttikul mtmkn megjavítása folytán érhetnek el jó eredményeket a .Sárkiiíj Állami Gazdaságban (;; o.f — Az MSZT járási küldöttértekezletek tapasztalatai • !. o.) AZ M D P TOLNAMECYEI PÄPTBIZOTTJÁCA'NAK L APJA X. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ARA SO FILLÉR SZOMBAT, 19»;; JaMTU 1/ Marakodás az „Atlanti Táborban” Minden nap újabb tények bizonyítják az ellentétek további elmélyülését és kiéleződését a ka- * piíaHsta országok között. Egyre nagyobb elkeseredéssel folynak a viták az Északatlanti Tömb országai között. A támadó célkitűzések közössége sem elhárítani, sem gyengíteni nem képes a különböző kapitalista országok monopóliumának érdekösszeütközéseit. A piacokért folyó harc, a versenytársak megfojtására irányuló törekvés gyakorlatilag erősebb, mint a különböző kapitalista országok „egyesítésére" vonatkozó, már hivatalosan közzétett tervek. Páratlan erővel bontakozik ki a monopolisták harca a világpiacokon. Az amerikai monopóliumok megszorítják az angol versenytársaikat Latin-Amerikában. Ázsiában, a Közel- és Közép-Keleten. Az 1945-től 1951-ig eltelt hat év alatt ^ külföldi amerikai tőkebefektetés több, mint kétszeresére emelkedett, ugyanakkor az angol befektetés két és félmilliárd íoutsterlíngről kétmilliárdra esett vissza. Az amerikai tőke nemcsak olyan „hagyományos'' angol befolyási övezetekbe vonul be, mint a Közel-Kelet és a brit birodalom országai, hanem Anglia gazdasági életébe is. Ugyanakkor mind elkeseredettebb támadásokat indítanak Anglia pozíciói ellen az amerikai monopóliumok pártfogását élvező nyugatnémet és japán cégek. A Sunday Times című angol lap találó megjegyzése szerint Anglia ismét megérezte az „újjászületett német és japán konkurrencia fagyos lehelletét." Nyugat-Németország például már a múlt évben kiszorította Nagy-Britanniát a tö-> rök piacról és elfoglalta ottani helyét; Törökország behozatalában Anglia részvétele az 1948-as 25 százalékról 1951-ig 17 százalékra esett vissza, Nyugat-Németország részaránya ugyanakkor 0.7 százalékról 24 százalékra emelkedett. Még súlyosabban érinti az erősebb amerikai és nyugatnémet monopóliumok konkurenciája a francia ipart. A francia tőke gyors ütemben vonul vissza az amerikai és nyugatnémet tőke elől Észak-Afrikából, valamint a külön böző európai országok piacairól. A Le Monde című franpia lap arról panaszkodott, hogy Francia- országot „megalázóan védnökségként kezelik." A Schuman-terv ahaovása után a nyugatnémet monopólisták lényegesen megszilárdították nyugateurópai pozíciójukat, mivel nagy gazdasági potenciáljuk révén uralkodó helyet foglalnak el a terv részvevői között. Az Egyesült Államok és Anglia, Anglia és Nyugat-Németország, Franciaország és Nyugat-Németország közötti ellentétek egyre komolyabbak. Az Economist cí- anaol lap nemrég bosszankodva volt kénytelen megállapítani: ,,A nemzeteket nem lehet addig politikailag és katonailag egyesíteni, amícj kereskedelmi téren egymás torkát fojtogatják." Az európai kapitalista országokban a széles tömegek erélyesen szembeszállnak a háború és a fegyverkezési hajsza poíitiká- jával. Ezekben az országokban sok politikus felismeri, hogy a katonai költségvetések további emelése végérvényesen aláaknázza a gazdasági életet, annyira rnéggyengíti a nyugateurópai országok gazdasági helyzetét, hogy képtelenek lesznek megvédelinez- ni saját érdekeiket az amerikai monopóliumok további merényleteivel szemben. A New York Times című amerikai lap szavai szerint Nyugat- Európában mindenütt megfigyelhető „általános halandóság az erő feszítések mérséklésére ás a katonai költségvetés csökkentésére." Sem Angliában, sem Franciaországban nem teljesítették az új hadosztályok felállítására és a haditermelés fokozására annakidején Lisszabonban elfogadott tervet. Az amerikai nyomásra jóváhagyott lisszaboni fjrogramm kudarca nagy elégedetlenséget keltett, Washingtoniran. A New York Times ezzel kapcsolatban azt írta, hogy az Egyesült Államoknak „állandó nyomást" kell gyakorolni nyugateurópai szövetségeseire. „Az Északatlanti Szövetséget, — írta a iap, — mindannyiszor bukás foaia fenyegetni, valahányszor az amerikaiak gyengítik a nyomást." Kiéleződtek az utóbbi időben a francia—amerikai ellentétek is, mégpediq a nyugatnémet fasiszta Wehrmacht feltámasztására irányuló kísérletek miatt. Nyugat-. Európa közvéleménye átlátott az Úgynevezett: „európai hadsereg" megteremtését célzó amerikai— bonni tervek értelmén. Ma már senki előtt sem titok, hogy az „európai hadsereg" megalakításának terve mögött a fasiszta fegyveres erők feltámasztására irányuló szándék rejlik, A francia közvélemény nyomására számos tekintélyes politikus, államférfi és újság száll síkra Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. • Köztudomású, hogy Vincerd Auriol francia köztársasági élnék már október végén aggodalmát fejezte ki Nyugat-Németország újrafelfecvverzése miatt. Ugyancsak bírálták a Nyugat-Németor- szácjk felfegyverzésére irányuló politikát olyan francia burzsoá politikusok, mint a parlament elnöke, a külügyi bizottság elnöke, a radikális párt egyik vezére, valamint a szocialista párt több parlamenti képviselője. Ezek a hangok nagy riadalmat keltettek Washingtonban. A reakciós amerikai propagandisták igyekszenek „megnyugtatni" a francia közvéleményt, továbbra is azt hangoztatják, hoqy az „európai hadsereg" és a fasiszta Wehrmacht két egymástól távolálló különböző dolog- Ennek a propagandának azonban nines meggyőző ereje. Amint a Le Monde című francia lap nemrég megírta, az „európai hadsereg" propagandistái azt a hálátlan feladatot tűzik maguk elé, hogy báránybőrbe bujtassák a farkast,.. Ä nyugateurópai sajtó kénytelen beismerni, hogy az „európai hadsereg'1 létrehozásának kérdésében mutatkozó francia—amerikai ellentétek kétségessé teszik az „Európa egyesítésére" irányuló egész amerikai programig megva-; lósíthatóságát és fokozzák a marakodást az atlanti táborban, Amint az egyik holland hetilap írja: „Az európai hadsereg tervének ven egy nagy hiányossága; hiányzik a nemzet jóváhagyása. E terv uj- jongás helyett rettegést szül. A közvélemény nem támogatja a létrehozandó szerveket, maga a terv pedig a levegőben lóg." A folyóirat a következő meggondolásra jut; „Az európai védelmi közösség a legközelebbi jövőben népi tudja annyira megerősíteni az óviláq országainak szolidaritását, inint amennyire a szakadást növeli köztük .. •" Az északatlanti hatalmak ,.ér- dekközösséqérő!" és „egységéről" szóló hamis szólamok mögött mélyreható ellentétek, viszályok és civódások rejlenek. Tüzetesebb vizsgálat nyomán kiderül, hogv az atlanti táborban uralkodó állítólagos „teljes rend" csupán a kapitalista világban dúló nézeteltérések és összeütközések kellemetlen látványának álcázására szolgál. Ezt a látványt semmiféle „Április 4 tiszteletére versenyre hívom megyénk valamennyi főmérnökét“ Az eliuulf év ben megyénk Ipari üzemei többségükben teljesítetlek terv. előirányzatukat. Két nagyban elősegítette a dolgozók alulról jövő kezdeményezése, újításai és az egyes módszerek, melyek mind a termelés fokozását idézték (Jő. Az. elmúlt év második felében Róiia István elvtárs, a Simontonryai Bőrgyár főmérnöke szocialista versenyre hívta ki megyénk műszaki dolgozóit a döntő iervéviink túlteljesítése érdekében, Január 8-án a párosversenyben részivevő műszaki vezetők, főmérnökök és üzemvezetők értékelték a párosversenyben elért eredményeket. Az elmúlt évben elért komoly eredmények. melyek Jtónu elvtárs kezdeményezése nyomán születtek, nagy feladatok elé állították megyénk üzemeinek vezetői! é<s dolgozói!. Hóna elvtárs látva az. elmúlt évben végzett munkájának eredményét, elhatározta, hogy az idei évben is versenyfelhívással fordul megyénk valamennyi főmérnöke felé, hogy ezzel ijiéves tervünk negyedik évét njég sikeresebben tudjuk megvalósítani. ,,Hazánk felszabadulásának 8. évfordulója tiszteletére versen} felhív ássál fordulok megyénk valamennyi főmérnöke felé. melynek sikeres teljesítésével nagymértékben elősegítjük hazánk további fejlődését és dolgozó népünk gazdasági és kulturális fel- emelkedését. Biztos zagyok abban, hogy megyénk Üzemeinek főmérnökei átérzik ennek a nemes versenynek jeleni őségét és csatlakoznak az 1952. negyedik negyedévben kezdeményezett munka versenybe*, amivel máris komoly eredményeket értünk el. Én, a Simontoruyai Bőrgyár főmérnöke az 1953. évi első negyedévi tervszámúkhoz viszonyítva az alábbiakat vállalom; 1. A 100 forint összes béralapra eső termelési értéket egy százalékkal emelem. 2. Az e*y órára e«ő termelési értéket két százalékkal. 3. Az egy munkásra cső termelési értéket egy százalékkal, 4. A szakirányú darabbéresek teljesítmény százalékát a negyedik negyed I évhez viszonyítva, a munka jobb megszervezésével 1.5 százalékkal emelem. 5. Az üzemi anyagban} adómat ez 1952. év első negyedévi tervhez viszu. nyitva 9.2 százalékkal esők kentem. A vállalt feladniuk nn-voldása ér. deke'ben mozgósítom az összes niüvezetőimet és arra hívom fel u figyelmüket, hogy a művezetők hívják U egymást párosversenyre a fent említeti versenyszempontok figyelembevételével. Feladata most minden müve- zetőuek és főmérnöknek, hogy versenykihívásomat elfogadva, még nagyobb nimikaleiidilletrc mozgósítsa a dolgozókat, amin keresztül megyénk valamennyi üzemei büszkén jelenthetik Rákosi elvtársnak, hogy 1953-as évi tervelőirányzatukat a kitűzött batáridő elöli teljesítették. illetve (ál. teljesítették.'' Előre az ötévé, terv sikeres befejezéséért! RÓMA ISTVÁN a Simontornyai Bőrgyár főmérnöke. A lengeti ci Petőfi DÍSZ-fin tál fai 300 munkaegysége* mozgottnál indítóitok \ ersenvre hívják a/, ország vnlam«mt.> i tszcs DISZ szervezelét Fy y évvel ezelőtt a szekszárdi Gőgös Ignác tsz DISZ fiatal fai ver. senykih^'ást intéztek az ország összes termelőszövetkezeti DISZ. szervezetéhez a 200 munkaegység elérése érdekében. A versenykihívást a ^.országban valamennyi termclöszövetkc zet DISZ szervezete elfogad la így mi. a lengelici Petőti tsz DISZ fiataljai is éliogadiuk. A szombaton megtartott DISZ gyűlésen értékeltük az 1952-e§ évi munkánkat és megállapi. lőttük azt, hogy az elfogadott versenyt két DISZ tag kivételével mindenki teljesítette, Ha megnézzük a munkaegységkönyvet, azt látjuk, hogy nagyon sokan elérték a 2S(r~ 290 munkaegységet is. Sajtóink naponta foglalkoznak azzal, hogy az ipari üzemek DISZ fiataljai milym hatalmas munkavállalásokat szerveznek és ennek alapján milyen eredménye két érnek el. így mi is elhatároztak, hogy az ipari munkások példája nyomán nekünk, mezőgazdasági dolgozó fiataloknak sem szaabd elmaradni tő lük. Tudjuk azt, hogy minden válla!ás, — de lőleg a teljesítés, — csapást mér az imperialistákra és ugyanakkor erősíti a béketábort. Ennek tudatában mi, te)igeiki Petőli tsz piSZ tig latjai úgy hqjforovtutik. hogy az idén jobb munkával, rendszeresebb megjelenéssel, űz ugró- és zcotschnika bevezetésével több munkaegységet lógunk elérni, úgy döntöHünl,, hogy nug indítjuk a mozgalmat a 300 munkaegységért, melyre az ország összes tér- meló,szövetkezeteinek DISZ Hutaijait versenyre hívjuk % nővenytermész. tésben és állattenyésztésben dolgozókat egyaránt. Versenyszempontok á következük: ■ NÖVÉNYTERMESZTŐ: A téli politikái oktatásból mind <?n DISZ tpg kiveszi a részét. .4 jegyzőkönyvileg kiadóit terül et megmunkálását batáridőre telje- sífjük 4 területen minőségi munkál végzünk, A szovjet aytoieehnikai módszer eket alkalmazzuk A háziiparból télen kivesszük ré stünket, hogy ezzel '■ »zaporpdion munkaegységünk. Minimumra lecsökkentjük az igazolatlan hiányzásokat. A LLATT UN YESZTES: A téti politikai oktatásból minden DÍSZ tag 100 százalékig kiveszi a részéi. Az állatokat tisztán tartjuk. Fokozzuk u mesterséges borjún# vetést. Alkalmazzuk a tögymasszázsl. az utócsepegtelést. Vet lati miién nélkül sepki nem léphet az istállóba. Nyári idűfizgkbafi amennyiben a munkakörünk megengedj, a mezei munkából is kivesszük részünket. • . A nőket tokozotton bevonjuk ,az állattenyésztésbe. Tengelic, 1953. január 13, P.ÍNCZEk NÁNDOR NYUJ, JÓZSI.í Difi?- titkár üzemi párttitkár * HORVÁTH JÓZSEF, FEJŐS ROZÁLIA, PAMEi? JÓZSEF DISZ-tagok. Újra Tolna megyében az Állami Faluszínhgz Dolgozó parasztságul?!» uagv « ke- sedéssef. fogadja mindenütt az Attasé l ahiszínház művészeit. Már a legtöbb, községben személyes barátkái;! üH. vözlik egymást. Hiszen cgyro johbuis érr dolgozó parasztságunk. bogy ezek a művészek már a llép művészei és nem csupán az előadás alatt forrnak össze, hanem eöötle és utána is mint barátok beszélgetnek o. a nt n- dérikor; problémákról. A mégve vezetői minden segítséget megadnak a Faluszinliáz munkájának gördiü léken »égélie*. Mónus István divtára, a megyei tanács .eünökbflyet- tese a kultúrmunka nagy ■ barátja, személyesen ment ki a I'aJnszmhuz kiküldöttjévé1’., Gordon Vilmos titkárra- az előkészítő munkák elvégzéséhez. Mónus e vlárs személyesen akarta látni, hogy ebben a hónapban Tolna megyében tartózkodó 30 művésznek hoc és mi yen lesz. a szállása é,s élelmezése. A művészek Tengőik községiben kérték állandó elhelyezésüket. Minden nap onnét indulnak ki a megye községeibe előadást lartaiji s műsoruk lejátszása után oda léinek vis*. sza. , Tengelic község dolgozói örömmel vélték tndománi1’. mikor 3 megyei tanáos *0«ókhelyettese hejtf.entet le. hogy a két csoport a hóérap végéig ebben a községben fog lakni. A község vezetősége kijeienfeíe, hogy tudja és érzi annak a 'kitüntetésnek a jelentőségéi, amikor pártunk és a megye vezetősége színházat küld hozzájuk, ami nagy segítséget és egyben szórakozási lehetőséget nyújt a község dolgozóinak, propaganda-mesterkedésekkel elrejteni nem lehet. J. V. Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című örökbecsű munkájában a következőket irta a kapitalista viláqban jelenleg uralkodó helyzetről: „Látszólag minden a legnagyobb rendben' van: az Amerikai Egyesült Államok kényszerítette Nyugat-Európát, Japánt .és a többi kapitalista országot, hoqy ösz- szébbhúzzák nadrágszíjukat; Németország (Nvugat-Németország), Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán az Egyesült Államok karmai közé került és engedelmesen teljesíti parancsait. Helytelen lenne azonban azt gondolni, hortv .örökkön-örökké' minden ,a legnagyobb rendben' maradhat, hogv ezek az 01 szagok a végtelenségig tűrni fogják az Egyesült Államok uralmát és jármát, nem próbálják meg, hogy az amerikaiak rabságából kiszabaduljanak és az önálló fejlődés útjára lépjenek" A nemzetközi viszonyok fejlődése az utóbbi időben teljes mértékben meaerösiü e szavak igazságát
