Tolnai Napló, 1952. július-december (9. évfolyam, 152-305. szám)

1952-11-07 / 262. szám

Dicsőség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Mseinek, akik gySzélemre villák a forradalom űgydt! AZ „AURORA" S O R T 0 Z E OKTÓBERI VERS Ina.- i Aurora — mitológiai istennő. A hajnal istennője. ** Fiatalon, tündökletesen emelkedik ki minden reggel fehér Javak vontatta szekerén az óceán habjai­kéi, .5 hirdeti a világnak, hogy felkelt a nap. A City urai azelőtt sohasem haragudtak a hajn-aJ isdnrmőjére, de aztán egyszerre máskép vélekedtek róla: — Amikor cn Aurora n&vet hallom, önkéntelenül t&cyvmr után nyúlok : .. Ezt a City egyik hangadó személyisége mondta. Két és-vei ezelőtt. De erre gondol ^ár harmincöt érve. És «mint tudjuk, nemcsak gondol. Van mire gondolatok az imperialistáknak. — az mmerikaiaknak, angoloknak, meg a többieknek: „Az ,Aurora' cirkáló november 7 én a Téli Palotára irányítót l ágyúinak dörgésével hirdette a világnak, hogy ifi korszak kezdődöd: a Nagy Szocialista Forradalom korszaka'’ — olvassák az SZK(b)P történetében. És ez nem mitológia. Ez az életből veti igazság, ez a tért. én elem­ismeretes. hogy az „Aurora" vaktölténnyel tüzelt. Mégis azt kiabálták: — A Téli Palotát rommá lőtték! A lázadók az ,,Auro Kirótt* elpusztították az orosz kultúrát! A bolsevik bar­bárok tönkretették Peirográdot, Oroszország szívét! # Ig\r ordított a fehér arisztokrácia. így jajgatott a burzsoá sajtó. Így kraJoáltak a City és a Wall Street erői, amikor az „Aurora“’ »őrtüzét meghallották. A TéH Palota ép és érintetlen maradt, az orosz kul­iéira pedig a szovjet hatalom évej alatt olyan mérték­ben gazdagodott, amilyenre a világ egyetlen más kultú Tájánál sem volt példa. Oroszország szíve — J^eningrád, hősi várossá vált. És mi történj azokkal, akik ordítottak? Akik tégy­Tenger felől fúj h ««ellő: Név a vt ze halkan ver. A* ..Auróra“ árbóeára z&szJóerdő szalad fel. Tisztjelt és matrózait szólítja a parancsnok.’ hallgassák meg a* Ünnepi, a sztálini parancsot ... Tenger felól Így fnjt a szól a így futott a vizen át, mikor a zsibongó Szmólnlj hallgatta Lenin szavát. vert csörtetlek és hadjáratot vezettek a ,,barbár holse- vikok’’ ellen? Akik 1918 márciusában pokolgéppel akar_ ták felrobbantani az „Aurorá" t? Rég benőtte már a dudva és gyom a sok ordító, fegyv er csörtető sírját. At. „Aurora" sortüze ests dördült el De ez az új, szocialista korszak hajnalát jelezte és ezért nem tudtak aludni n City és W'alj Street lakói, az „Aurora" sort-ü- zének visszhangja elkíséri őket a sírig. Az .-Aurora" sortüze azt hirdette: — Békét — n kunyhóknak! Háborút a paloták­nak. Le a háborúval! főijén ft vflágbékd Ezért kapkod a háborús gyujtogatók keze „titokba n és gonoszul fegyver után", amikor az „AuroraM- szót- hall ja.. Sok történetíró art írja, hogy at „Aurora" sortüze jeladás volt a Téli Palota ostromához. Ez new egészen így van. Az „Aurora" sortüze a világkapitalizmus elleni ostromra, szóló jeladás volt, És ez az ostrom egyre nö­vekvő erővel folytatódik. Az ..Aurora'’ sortüze vaktöltény volt csup&n.. De mégis hány koronás fő, hány átmeneti kormány és kor­mányzó repült dördülése nyomán. És hányon repülnek még ezután ebből a fajtából! A kerenszki.&k és guesko vök történelmileg elkerülhetetlen sorsa előbb-utóbb utol_ éri a City t. és a Wall Street-et is. Jön a nép és „erős ba sszushang cm dőrgr a City és a Wall Street lakón fülébe: „Akik nem idevalók, pusztuljanak! Lejárt már az idő nektek ” OKTÓBER ZÁSZLAJA írtas V. Vasziijev a Téli Palota ostromának résztvevője A februári forra­dalom napjaiban á Ptl- tyilov gyári munkásai:?- kólát gép-fegyveres egy­ségéihez oszlottak' be. Mi fegyvereztük le a ko­zákokat'és . a eseiwlőrsé­gp.t. A cár uralmát a műn-, kások döntötték meg, de a hatalmat .a, tőké­sek és a földes-urak ra­gadták kezükbe. A há­ború tovább folyt. , A nép nem kapott se bé­két, se kenyeret, se föl­det. A Putyilov-gyárhan a m u u ká s-o k k ese rű-e n áMapítotlák ni eg, hogy a helyzet az Ideiglenes Korín-a n v uralma idején nemi változott. 1917 április 3-án rne-g, t-udtuk. hogy Pelrográd- ra érkezik Lenin. Ro­hantunk a pályaudvar előtti térre. ahol már annyi volt a nép. bo-gy s-e vége, »« hosszal Az egész fórra PeitTO­grátd kirn ént, hogy fo­gadja vezérét. VTsgviimir Il.jics beszédében harciba hívta a munkásokat * sro-cialist-a forradalom győzőiméért. Május 25-én a Puly-i- lov-gyárban láttuk ven d-é.epí/1; drága vezérünket. Vlagyimir Tlljics a napi helyzetről, az időszerű politikai kérdésekről be­szélt. 1017 jú1 tusában és an" guszt-usálban a pwtyilov- gvári gépi eg at er es ala­kulatot érte a nagy megírsz teilte! és. hogy a párt VI. kongresszusán őrséget álljon. A kon­gresszust illegális körül­mények között hívták össze, ii’iéseiJt ' a narvai kapu mellett, egy iskola épületéiben tartották, — ott, ahol most á kultúr­palotánk áöl.: Akkor egy n,i á gas h á z emél k ed e I t: szemben. Enm-ek a ház­nak -az er kél yétn helyez- kedttiink el, erről az er­kélyről láttam először Sztálin etvtá'rsal, ami­kor a kongresszus ülé­sére. érkezett, . Örömmel vettük tudo- ■m-áfsiui:, hogy a kongresz- szus a fegyveres felke­lés, a szocialista forra­dalom k'vivájsának fel­adatát tűnte.'-a párt elé. Október 24-én az egész Putyilov-gyárön átfutott a hír:. ..lloltnap me- gyü n,k! . . .“ M á su.a p regig-ó! ti ossz ú sorokban, indultak meg a putyilovi munkások harci alakulatai a 'féli Pailota felé. A Tenger- nagyi Hivatal épülete efl'őtt állítottuk fel a gépfegyvereket. Ott ha­sa llumik mögöttük és ar­ra goo-doCtiunk, milyen más, milyen szép les* ar. élet. ha koTiűrrkibo vertük a hatalmat EVfördSut'<t.ek az „Au­róra“ ágyúi és roi ro­hamra indultunk. Elsö­pörtük a ju rak ereik ft és behatoltunk a Téli Palo­táivá. Éjszaka érkezet! csapatunk a S znn okulj elé. Az épület kőrüf tá- boriüzek égtek. Munká­sok, katonák és matró­zok szájról-szájra adták a győzelmi hírt: a szov­jetek kongressrusa elfo­gadta a békéről és föld­ről szóló dekxétumol és megalakította a szovjet kormányt. A Pu tyilov-gyári mun­kások fegyverrel a ke­zükben védték Október vívmártvaití. Vörö’sgár- dista a la kutat tinik foj­totta dl az eszerek pet­1'ográdi felkelését,, az-, tán a Hon vidékén har­coltunk, amelyet felsza­badítottunk a fehér gár­disták ■ urálim« alól! Olt .. voltuink Rosztov és Har­kov hevei elénél! Alaku­latunkat aztán északra irányították, hogy az angol és amerikai inter­venciós c.s-apatokat ver­jük szét. I)e szembe ke­rülünk a pulik óvói ma­gaslaton Jugyeniccsa] is és ott voll unk Perekop ostrománál. 1922-ben aztán vissz a - t értem a Pu tyilov-gyár­ba és itt do’lgozom ma is. Szemem élőt nőtt, erősödött gyúrunk ha­zánkkal egyült. Roldog és gyönyörű lett az. élet a szovjet földön. Uj gyárak és üzemeik létesülnek, ■kol­hozaink gazdagodnak. A sstálxm terv alapján megkeadödött a kom­munizmus hatalmas »1- kőtárainak építése. Ezt * nagy erőt és -tehetsé­get mrrad az Oktőberi Sízocraftista Forradalom és nagy vezérei, Lenin és Aztábn hívták élet­re! Nemcsak nekünk, hanem az egész emberi- ségnek me.gmutalták a boldogság útját. Bulgá­ria, Cseticzforvákia, Al­bánia, Románra, Len­gyelország, Magva ros­száig, a hatalmas Jvírei és a Német Demokrati­kus Köztársaság mun­kássága és parasztsága a mi példánkat követ­ve örömteli, boldog éle­tet épít hazája földjén. Október zászfaja erő­sen és vidáman 1-eng, mutatja az nstat. Lenin útját, Sztálin útját! A kŐ3E«lmuUban helyszíni tár­h gyalást tartottak Pécsbányán, Hazameuet Móricz Zsigmond, a járá_ *i tanács személyzeti előadója az ügyvéddé] hetért egy pohár sörre, Nem ittak többet, de mégis három és fél óra hosszat maradtak a tarka ab rósz mellett, mert a vallásról vitat­koztak. Az ügyvéd megszo<kta a csűrés-csa- vará-st, a rossz ügy védelmét, poha rá] .felemelve körbe körbe ’öttyintet- te a sörét és így mosogatta le a szé_ lekre csapódott fehér habot, közben rendüketienü] tagadott. A vádak alól kibújt, mind a lelketlen emberekre szórta. Móricz elvtárs az asztalon nyug tatta csontos kezét, arca is csontos, barázdás, napszítta, szája mellett két mély vonal, a tapasztalat, a keserű ség barázdálta oda, Jöhet már bár­milyen jó világ, az nem tűnik el, ar. oa sem lösz tettebb. Csendesen be­szél. —- A vallás mindig a kizsákmányo- kjkat, ingyenélüket szolgálta. Az em berek elbutítása volt a cél, hogy könnyebb legyen a kizsákmányolá­suk.- - Ez bemagoh frázis! — így az ügyvéd. — Hát akkor hallgasson ide ügy­véd úr... Az élelemből mondok el egyet és mást. > Fiatal vo’4 még a század, Budapes­ten a régi ferencvárosi Kőris utcában megszületett a Móricz-osalád harma­dik gyereke, egv szobafestő árván maradt Ha, mert az anyja a szülésbe rögtön, az apj'a a munkába nemsoká ra belehalt. A menhely Tápiószeiére adta. Du­dás’ Mihályhoz, aiki Bonedeczky bá rónál, cse'.édeskedett. 3 gyerekük volt, ha azop koplaltak, koplalt ő is, ha ettek, evet!. Az iskolában nem akadt hely a menhelyieknek. Egy fiatal tanító ina., ga vállalta, hogy ] 1 tő] 1 i<j tanítja őket-. Se füzetük, se könyvük. \ katolikus pap csak a polgár. ^ * gyerekek lelki tornájával törő dött, a mentbe! yiek nem hiányoztak neki, — Mondta is az egyik gyerek. Praczky Sándor- „Nektek,- jó, benne_ Leket nem hív az öreg hordó mé- tázás helyett ministráini.“’ Ä PILIS MSI! ÉS ÚTJA Azért a, m-einhelyiek is eljártak a templomba, senki se hívta őket, de ilyesmiről nem akartak lemaradni; — Egyszer is odabent a papunk ar ról beszélt, cfe jó hangosan, hogy va_ sárnap nem szabad dolgozni, isten el­len való vétek az. Végezetül jövünk ám kj. a plébános összekulcsolt kéz zel megálj a templomajtóban és áj- tatosan égre mereszti a szemét. Én láttam, hogv abban a pillanatban megelevenedett. Felkapta a szoknyá­ját és leugrált a lépcsőn. Odafönt jókora, csúnya felhő közeledett. — Eredj János —- szaladt a kocsi­sa után. — vidd az asszonyodat is és gyüjtsétek hamar össze a szénát! — De plébános úr, az imént mond­ta, hogy vasárnap nem szabad dó gőz ni. — Menj csak.. Menj csak... — Majd én leimádkozom. Ezt mondta a szakácsnőjének- An. niiffniap- is. amikor az nem akart pén teken sonkát főzni. A gyerekeket pe dig megverte, ha pénteken húst látott náluk, A kis Zsiga gyerek esténként a vackán szorosan összetette kérgesedé kezeit és a maga szavaival kérte az istenit, hogy csak egyszer is meg­láthassa a -szitáiéit, lenne egy jó ru haja s valahogyan másként lenne ez a világ, „A fene hídja hogyan. Ámen“ — fejezte be, f>r. Ditrich Gyula földbirtokos ügy vérihez került. — Nem azért mondom, mert maga is ebben a szakmában tevékenykedik, de álszent, rossz ember vo,l az Enni se nagyon adott, bért se. Ifd bármii is kértem, azt leied',.: Majd én ki- lanittatlak gazdatisztnek. Tudod. mennyit ehet ihat az olyan?! Addig meg kibírod■" A szobája tele volt szénfképekkel, feszülettel, a keresztül ná; is feszületet állíttatott, üreg cse lédéivé] pedig úgy beszélt, ur.-n .1 kutyákkal. Okiratot hamis! rt. A pappa; nagy' iv ásza lók n*. rendeztek, utána mco bizonya-a leiiimck íz’' is ÍV! á?a kezdeti leinyílni a sin mem. Egyszer a kubikosok határárkot áslak néki. Nem akarta érte megadni az ígért öl. koronát ha. nem csak hármat. Fönt állt az árok pástján, csizmásán, bundásim, jó pá linkasz-aga volt, lenj pedig Varga Jd_ nos, — később kiment Atnerikáoa. — az mondta néki: „Az embereknek fo­guk is van ” Erre nagyon dühbe gu mit, ordított. Azt kiabálta: „Istente_ lenek.! Pogányok! Rablók!” Én érez­tem. hogy ha ezek istentelenek, uk kor én js az vagyok, merj nékem is volna bérkövetelésem. Ditrich beug­rott a homokfutójába és csendőréit hajtott. ez alatt Varga meglépett, mondom ki is bujkált Amerikába. — Este én követeltem a pénzem, nékem is szöknöm kellett. Ezután Felvinczre rakott o menhely, Takács János szabóhoz. Ez volt még csak az ájtatos! EJtött-vert, hajszolt, az asz­talon adott fekhelyet, de ünnepnapon­ként a rőfösrúddal zavart a templom ba. Éjszakánként tökrészegen jött he. za, a családját kizavarta a. hidegbe, a hol érte, ott ütötte őket. Amikor el aludt, mint a disznó, altkor lopózlunk vissza„ Ilyenkor az asszony imádno/, tatott meg bennünket. ,.Adjatok ká_ lát az úrnak a megmenekülésünkért’' — mondta a mesterné. — Az ütés-verés elöl a kolozsvári menhely re szöktem, ahol már a l°P csőházban akkora poionnal fogadott Nagy' Gusztáv igazgató, hogy a lat­nak estem Különben ki kellett jár nunk a temetőbe, ahol íeszüieUs kriptája volt, akörül gyomláltunk Mikor innét megszökött Móricz Zsiga, már az állomásról vissza vitték a rendőrök, azok igazgató is. Ettől többi „rossz fiú", járnia. Rövidesen Ko.ozskarára küldték egy román paraszthoz. Puliszkán ^ ó- hagymán élt ő is, akar a faár. C--ak a görögkeleti pópa vitte már hely hí j. ján a szomszédba a füstölnivalót. A falu meg visszhangzott a ..Tulaj Douinu" lói, ..Jaj istenem!1’ — jaj­gattak a népek és tömték a papot, OáLovú voít már, katon-avonato kon Pestre szökött. Postás ko csis, majd pékinas loll. Mayer An­dor pékmesternél jó sora volt. de Preisz Miksánál ismét a régi. Ez sem ■időit fizetést, ruhát, csak pofont. Es­te nyoIdlól másnap háromig kellett dolgoznia és aztán ismét nyolctól. Preise Miksa különben szorgalmas látogatója volt a zsidó tempi ómnak és megverték, kezdve, akár a szoknyában Kellett 1 azt hitte, hogv év! egy böjtölésével az égi nagy könyvben rögtön a ja vána írják minden bűnét Móricz Zsigrmond a hrnácákormán-v. tói kapta első új ruháját. 191.9 be>p a tanács kötelezte Preisz Miksát, hogy az inasát soronkívül szabadítsa föl, neki egy rend főkefe ruhát vegyem Egyben elíökaparták raktárából a llisz- tef, melyet eldugott a pro-letárhaza elől, Móricz Zsigmond egy napig sem hordta a fekete ruhát, százszor szeb. be, a vörös katonák mundérjába öl­tözött és társaival Eperjesig verte az intervenciós cseheket. Az elindulás­kor látta a fegyveres Pestet, a ren­geteg embert, puskával Csepelt. Uj pesitet. Kőbányát és megérezte, hogy a hatalom nem ..odafönt“’, hanem ide lent van, a fel fegyverzett prolet-ariá tus az, amelyik, akár Oroszországban, itt is paláston billentette az isten után elsőnek emlegetett uralkodót. Árulás és ármánv támadta hátba a hazát védelmező vörös hadsereget. Ük Kassáig vonultak vissza. Napsülé ses- reggelen találkoztak a kassai ál, lo-máson Rákos] elvtá-rssal. A román kapitalisíák zsoldosai már Pestnél jár tak. A 32 es tüzérek, az 1-es. honvédek.. elől az öregek, gyűrűbe álltak a fia tál Rákosi Mátyás körül. Kérdezget, ták. hogy lesz, mint lesz. Ö felelt és végezetül azt mondta: „Akárhova ke rü-lök. ni:nd!i<j gondoskodni fogok ró la tak.” Móricz Zsigmond hátrébb állt, de „erre megmyújtotta a nyakát és jól odanéseft. Neki még senki se Ígérte, hogy gondja lesz vele, pedig ilyesmit két gyerekkori imáiban is. Bizony az elkövetkező szörnyű időkben a botozás, tizedelés közben, a dariitollasok börtönében megteled, kezelt eiröl az ígéretről Móricz. A községi kenyérgyárból egy ^ Mayer József nevű keresztény szocialista belógására kidobták a szervezett dolgozókat. Nyakába vette a világot és véletlenül Büssüben ál­lott meg, Hét évre egy hatvani?oldás, természetesen vallásos kuláknál. aki szokás szerint lopta el a bérét. A községi csősz lányát vett« ed Móricz Zsigmondi akkor, 1926-ba® volt ratol- jána templomban, bár az asszony k csak a falu nyelve miatt meirt oda, mert az 5 szülei vánkosát, malacát is elvitette a pap egyházi adóba. Móriczot később a vasútnál W- k-ommumistázták, azért, mert n-ean ugrott fel a sínről evés köziben., mi­kor jött a főmőkhelyettes. KW ob ták; az etíkőlosl bizonyítványában bűn­ként állott hogy vörös katona vowt Pécsett a műkőűzembc®, kőműve­seknél, a bőrgyárban 1« dolgozott, itt sztrájkot, srervezett, ezjérrt büntető századiba vi-tték. A felszabadulás után isimét vlssz.akérült a gyárba és érez­ni kezdte az 1919-ben, a kassai ál­lomáson tett Ígéret megvalósuláséit. Rövidesen a szakszervezethez, majd a megyei és most a járási tanácshoz került. Fia szintén párttag, az új ka­posvári kombinátban möszövő. Gyermekkorában író, vagy költő akart lenini. Nem hallott ő még akkor arról, hogy ezze] a névvel már har­col valaki. Szerette a természetet is, de csak a felszabadulás után tanul­hatott, megismerte a csillagászatot, biológiát, és amit csak ösztönösen sej­tett, azt mos] már tudta Is, így figyelt?eói éberen, hogy dol­gozik napjainkban a vallás álarcá­ban jelentkező reakció. Találkozott, már a civilruhás, házaiknál miséző egerági pappal, ismerj a görcsönyi pap kivetkőzött, gyerekeket behálózó apácáját. Tudja, hol miséznek, ha­rangoznak állandóan munkaidőben és hol ál! ká a pap a templomajtóba, hogy jóleső érzéssel figyelje a köze­ledő jégifé-hőt. * I jgyvédúrí Ne vitatkozzon Mó­ricz elvtárssal, ő már felsza­badult ember, nem akaszthatják is­mét a nyakába a kalodát, ügyvéd úr, vegye a hóna . alá a könyvét — (mel-íes-leg a könyvnyomtatás feltalá­lója], varázslattal vádolták a papok) — és éljen a tudomány adta minden lehetőséggel, utazzon repülőn, hall­gasson rádiói, de tegyen le orról, '•ogv bárkit is, akj megszabadult a béklyótól, vissza cipelhet á .közép korba. A karavá.n halad, ön hiába — hogy úgy mondjam . . , magyaráz.. Sxintú Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents