Tolnai Napló, 1952. július-december (9. évfolyam, 152-305. szám)

1952-10-19 / 246. szám

1932 OKTÓBER 19 NAPLÓ Miért nem 1 számolja fel a ssakcsi tanács a najryfokú opportunizmust? Kém Is olyan régen a Tolnai Nap. ól&ban Dj-egjeient egy cikk a szaké» i ' tanács rossz munkájáról. A tanát» •elnök ét a tanács dolgozói tudómra- jKul is vették ezt. azonban rusm igj e keztek azon, hogy a hibákat ki is /ja, vítsák és rrtinél #lőbb felszámolják azt a nagyfokú opportunizmust, mely »aég •most is uralkodik munkájukban. Sokat gondolkoztunk azon, g jiért Bem megv a begyűjtés, miért van le­maradás a terv telejailésébcn. Mind­járt választ kaptunk rá, ha kistfé fog lakkozunk a tanács munkájával. Saj hős a «zakcsi tanácselnök, Viorváth Imre olvtárs nem szívesen szakít né­hány percet arra, hogy a begyűjtés munkájával foglalkozzon. Az clnol: elvtárs hanyagsága miatt taz elszá mohatő bizottság a községben egyál­talán nem működik, pedig igen sok ci községben a hátralékos hulák és ezekre a tanács nem figyelt fei. E.- nézte és eltűrte azt, hegy ezek a kulákok a kötelezettségüknek ne te gyenek eleget. De szép snámmal van. nak dolgozó parasztok ii, akik hátra­lékban vannak kukorica, burgonya, tiaproforgó és egyéb be adással. Az elnök elvtárs n^m ellenőrizte azt sem, hogy a kártérítések ás felemelések megtör tente k-e. Nem ellenőrizte a nyilvántartók munká/ját sem, nem ’segítette őket munkájukban, sőt más feladatokkal bízta meg, olyan felada tokkal, melyeket a hivatalsegédek is elvégezhettek volna. Amikor a felsőbb szervtől küldött bizottság megjelent, a községben és kérte az elnök. elvüársat a teiadatctv megbeszélésére, az ontok elvtárs azt kérdezt© a bizottságtól: „Na mondják meg, mi a fájdalmuk?” Es mi ci. mondtuk iájdalmrmkat. Az elnök elv- társ keveset törődik a tervek teljesí­tésével, igen sok n hátralékos és a vetési tervek sincsenek teljesítve, a tanács pedig még mindig keztyus Kéz zel bánik, a hutai'okkal. A szuperéi számoltató bizottság mun. kaja megmutatta rövid idő alatt, hogy vau a községliKia rejtett tartalék, te- hn..t a tervet te ejsiieni, csak akarni bed és oda jjfflii hatni, hogy a gazdák beszámítsák a terményt. Példának omlítek egy kirivó esetet; I'rávics Vendel lakásán a bizottság SS zsák elrejtett kukoricát és 8 zsák burgonyát talált. Nyomván mázsa, szé­na volt tárolva és a gazdának még volt 5 máUsa beadási liatraleka, A ta­nácsnak régen fel kellett volna fi. gyeim erre és kötelezni kellett volna u. leszáll]itasra. De a községi e.szá­mol tató bizottság nem működött, a ta. nács nem támaszkodott az állandóbi stottságra, de a tanácstagokra és a tömegiszervezetekre sem. Elszakadt a tömegektől és felaprózta munkáját adminisztratív irodai munkákra. Pe_ dig a vetést nem lehet az irodából el­lenőrizni, hanem annak valódiságáról meg is kell győződni. Nem elég azt mondani, hogy az elszámoltató bi­zottság működni fog, hanem azt meg is keli szervezni, létre keli hozná és annak munkáját ellenőrizni kell. Nem elég a kutaknak megmondani, hogy vetéstervét telejsítse, hanem köte­lezni is keli arra. Nem elég azt mo.n_ dani, hogy szorgalmazzuk a begyűj­tést, hanem abban aktív segítséget kell adni. Nem elég megállapítani, hogy a szövetkezeti felvásárló valót, lan adatokat jelent a tanácsnak és nem megfelelő arra, hogy felvásárló Hegyén, hanem oda kod hatni, hogy olyan felvásárlót állítsanak be, akii el tudja látni feladatát. Ébredjen lel végre a tanács és íö \ ként. az elnök elvtárs, számolják lel végre azt a nagyiokú lazaságot, ami jelenleg megvan. Javítsák meg mun. bájukat és azt úgy végezzék, mint ahogy azt dolgozó népünk megkíván­ja. Tartsák be és szerezzenek ér­vényt a szocialista törvényeknek. No pihenjenek meg babéraikon, hanem az előttünk álló feladatokat maradék ta tanul hajtsák végre. Árvái József Begyűjtési' Osztályvezető, Dombóvári Járási Tanács. Levelezőink írjak A megyében egyre világosabban ég a kultúra fáklyája: faluszínház mű. vészei keresik fel fadvainkat, országos hírt vívnak ki együtteseink, és már nincs is olyan falu, ahoi ne működne leül túrcsoport. Ezek a kultúrcsopoi tok vidékre is ellátogatnak, s a megye rnás-má.s falvaiban mutatják be mű. vészetüket a kultúrára szomjas f/tlusi dolgozóknak. Egy ilyen látogatásról számol be Major Mátyás hőgyé^zi le velezönk: „Vasárnap vendégszerepeit liőgyé- szfín a tolnai KlOSZ kultúrcsopíortja. Dunajevszkij: Szabad szél c. a per éti. jét adták elő. Az előadás eled t Kor. mányos Antal gimnáziumi tanúr ter­mészettudományos előadást taított Az érdeklődő közönség zsúfolásig töl­tötte meg a hatalmas termet., A sze. replök rutinos mozgása és előadása magával ragadta a közönséiget, és ogy-egy kedves dalt vagy jelenetet nem egyszer meg kellett úji ázni. Vd rosi színészekkel vehetik U.if a ver­senyt. Az utolsó dalt már ai közönség is a szereplőkkel együtt ént tkelte. Kő. a kuSfúrfrontról szönjük ezúton is a szereplőknek ezt a gyönyörű felejthetetlen estét. Vár­juk őket máskor is.“ # Boros Béla népművelési ügyvezető meg arról ír, hogy Zombán is megün­nepelték az egri vár védelmének 400 éves évfordulóját: „A zcnnJoai általános iskola nevelő_ testületé október 12-én, az egri vár dicsőséges megvédésének 400 éves évfordulóján műsoros délutánt rendc zct.t. A műsor középpontjában Danes Pál isirőla igazga.ló előadása állt, aki ismerteit? a. várharcok törTcnetvt. majd részletesen megemlékezett Dobó István és az egri nők hősies önlel áldozásáról. Előadása végén utalt, ar­ra. hogy mindannyiunknak készen kell lenni szeretett, hazánk eddigi vív. leányainak a megvédésére. A műsort az úttörők énekkara, szavalatok, pá rosjelentek és táncok egészítették ki. A tartalmas előadást Zomba köz­ség dolgozói nagy érdeklődéssel hall­gatták végig.’' KÖNYVSZEMLE — flHiliMil' 'MWH II —Wininniii«1 ' ~ Megjelent aoros*z—magyar kéziszótár Ilaász Arpádné szerkesztésében az Akadémiai Könyvkiadónál napok­ban megjelent az új orosz-magyar kéziszótár. Dolgozóink és tanulóink fokozódó érdeklődéssel és szeretet­tel tanulmányozzák az orosz nyel­vet, amelynek . tanít fisa egész köz­nevelésünk területé)» kiszélesedett cs elmélyüld. Ez tette szükségessé egy könnyen kezelhető, nem nagy terjedelmű orosz-magyar kéziszó­tár megszerkesztését. A 800 oldalas, 3O.OO0 címszót tartalmazó szótárt nyelvtani táblázat egészíti ki. Ára: egész vászonba kötve 53 forint, fél­vászonba kötve 2S forint. Az építőipari Vállalatok termelési (r te k ez! eteinek tapasztalatai Október 10-ig tartották építőipari vállalatainknál is a termelési er. tekczleteket, melyen megbeszéltek az elmúlt havi munka tapasztalata­it. és megszabták a soronkövetko/ő feladatok elvégzésének módját. Ezek a termelési értkezletek az előző havi termelési értekezletek­hez viszonyítva aktívabbak voltak, a dolgozók alkotó kezdeményezése jobban felszínre jött. Számos he­lyen maguk a dolgozók kérték és követelték, hogy legyen termelési értekezlet, ahol helyes bírálataik kai, javaslataikkal segítették elő a válla Iá {vezetés munkáját, igen ér­tékes volt a Dombóvári latarozó Vállalat termelési értekezlete, ahol értékelték a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XIX. Kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítését és ugyancsak ezen a termelési értekezleten vállaltak kö­telezettséget a dolgozók a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára. A téglagyáraknál megtartott tér. mrlési értekezleteken a dolgozók hozzászólásaikban leginkább a mű­szaki előfeltételek biztosításának hiányáról beszéltek. Elmondták, hogy nem egy helyen: Mázán és Pakson ezek hiányával nem tud­ják a nyersgyártási tervet HK) szá­zalékra teljesíteni. Á dolgozók hoz. zászólásaikban mindjárt javaslatot tettek a munka megjavításának módjára. Ezek a termelési értekez­letek visszatükrözik azt, hogy a dolgozók nagy érdeklődésével és kezdeményezésével még mindig nem tudtak lépést tartani az építők szakszervezetének alapszervezetei és azok vezetői. Hiányosság mutat­kozott a termelési értekezletek elő­készítése terén is. Például csak iagty helyen tudta az. üzemi bízott sag mozgósítani a kultnrcsoportot a termelési értekezlet sikere érdeké­ben. A tapasztalat art mutatja. noqy hiányos volt egyes gazdasági veze­tők felkészülése a termelési érte­kezletre. Hiányosak voltak a be­számolók. nem terjedtek ki például a Téglagyári Egyesülésnél, a távo­labbi feladatok ismertetésére. ’Ugyanez vonatkozik” arra is. hogy a téli előkészületekkel keveset foglalkoztak a termelési értekezle­tek beszámolói, nem kötötték össze a soronlévő feladatokkal, így a dol- g’ozók nem tudtak kellően ehhez a kérdéshez hozzászólni. Káros jelenség volt az. hogy a legtöbb építőipari vállalatnál és munkahelyeken a termelési éri®, kézieteket összesűrítették, a terve­zett időpontokat nem tartották be, így nem tudlak az egyes teruieési értekezleteken szerzett tapasztala­tokat felhasználni a következők megtartására. A Paksi Betonútépítő Vállalatnál a szakszervezeti tag­gyűlést és a termelési értekezletet egy napon akarták tartani. A termelési értekezleteken felve­tődött tapasztalatokat a további, munkában üzemi bizottságainknak és gazdasági vezetőinknek alkal- mazniok kell. érvényesíteni kell a felelős egv személyi vezetést, bizto­sítani kell, hogy a dolgozók alul­ról jövő kezdeményezése a legs bé­leseid) mértékben terjedhessen el. A szakszervezeti bizalmiakat meg jobban kell mozgósítani a termelési fo'adatokra. mint eddig. At ke" térni minden egyes építőipari vál­la la mái arra, hogy a szak szer ve­zeti bizalmiak értékeljék a dolgo­zók vállalásainak teljesítését. Az építőipari pártszervezeteknek i* sokkal aktívabban kell béka peso, lódni a termelési munkába. Vonják felelősségre a gazdaságvezetőket és számoltassák be őket a. végzett munkáról bizonyos időközönként. Vonják felelősségre azokat n mű­szaki vezetőket, akik hanyagul ke­zelik a munkafegyelem megszilár­dításának kérdését. A most meg­tartott termelési értekezletek legye­nek újabb sikerek forrásai, az itt felvetett hiányosságokat küszöböl, jók ki és valósítsák meg minden egyes, építőipari vállalatnál az egyenletes emelkedő termelést. Harcoljanak a tervelőirányzatok maradéklalnn teljesítéséért. > arga György Építők Szakszervezetének elnök«. Jaiian Szakszervezetek Főtanácsa tiltakozó mozisaimat hirdetett az ország lijraíe! egyverzése eiten Pckiintg. A Szsnhua hírügynökség jó- lenti: Tokiói köziemén vek szerint a Ja. pán Szakszervezetek Főtanácsa beje- l-!eir c, ho>gy a béremelési harccal egyidejűleg tiltakozó mozgalmat; in­dít a.z ország újrafcliegyverzése el­len. A fő tanács tidasí 'á-sai alapján 'Jobb nagy sz altszer vezet sztrájkot saarvaz. Dávid József nagyscokolyi dolgozó paraszt is megtalálta az új utat Késő őszi napsugár süt be az ablakon, pajkosan játszik az író- ftsztalon álló tintatartóval, megvilá. gítja a könyveket, papírlapokat. Beleseikedik a többi ablakon is, az egyik teremben aranyló búza- garmadára vetődik sugara. A búza nedvesen csillog, csáváz a nagyszo- kolvi Béke termelőszövetkezet, hogy jó magot vessen a földbe, töb­bet termeljen, több gabonát adjon jövőre a hazának. Az íróasztalnál Tórizs János, a termelőszövetkezet elnöke ül, Danes István párttitkár­ral és a gépállomás mezőgazdászá­val a soronlévő munkákról beszél­getnek. Rajtuk kívül még három- négy ember beszélget az irodában. Nyílik az ajtó, egy csoporttag lép be, nyomában egy középkorú, még jó erőben lévő pirospozsgás arcú férfi. Látszik rajta, hogy nem törte meg a küzdelem a mindennapi meg­élhetésért, hogy bátran veszi fel a harcot a nehézségekkel, amelyekkel oly gyakran találkozik a dolgozó paraszt. — Tórizs elvtárs, a Dávid Jóska bácsi beszélni akar veletek. Danes elvtárs mindjárt ülőhellyel kínálja. — Üljön csak le Jóska bácsi, gondoltuk, lrogy előbb-u-tóbb eljön hozzánk. — Hát igen, eljöttem, szeretnék beszélgetni veleíek, ha van egy kis időtök — mondja Dávid József kis .«avarral a hangjában. Látszik raj. ta, hogy kéréséi a szavakat, nem tudja, hogyan fogjon mondanivaló­jához. Végül mégis belekezd. — Azért jöttem — mondja — hogy érdeklődjek, hogyan is áll a cso­port, hogyan megy a közös gazdál­kodás. Már beszéltem a tanácsel­nökkel, az mondta, hogy keresselek fel benneteket. Tórizs elvtárs pjfrosfedelű füzetet vesz fel az aszta Ufói, a termelőszö­vetkezet alapszabályzatát. — Ha valaki közénk ^'kar jönni, legelő­ször ezt adjuk a kezébe, hogy tisz­tában legyen azral az úttal, amelyi­ken elindul. Mennyi földdel is gaz­dálkodott ma gait — Nyolc holddal, ebben van egy kis szőlő is. Danes elvtáj s veszi át a szót. — Látja Jóskái bácsi, maga is be­látja most má;r, hogy nem érdemes egyénileg gazdálkodni. maga is közénk akar állni. Egész biztos, nem most eg yszerre határozta el magát a bei' lépésre. Látta, milyen eredmények«:t értünk el és biztosan látta azt is, hogy vannak még hi­bák a szövi ütközetben, — Hát i^az, nagyon szép volt a búzátok, jobb terméstek volt, mint az egyéni /gazdáknak. Aztán mond­játok meg, milyen jövedelme van itt egy tagnak. — Aki becsületesen dolgozik, annak rm _>g van a jövedelme és jobban, k íinnvebben élnek, mint az egyéni dolgozó parasztok — mond­ja Dancji. elvtárs. — Az elért mun. kaegyséjj/ek után kapja a részese­dést a terményekből és azonkívül jócskán kap pénzt is. Ezért foglal­kozunk. az állattenyésztéssel is, mert í/;• y még nagyobb lesz a jö- vedelnj link. Láthatta, hogy jófor­mán su/mmivel kezdtük, és ma már 30 dau Abon felül van marhánk, 200 darabon felül sertésünk, 15 lovunk, baronlíiállományűnk vau. — Az eredményeket nem tagad­hatja. el senki sem — mondja csen­desen Dávid József — és jönnek máj/1 még többen is, akik még egyé­nile»// dolgoznak. Tt Hiszen tudjuk azt. hogy maga megmozdítaná az Alvéget — mond­ja Tórizs elvtárs. — És minden be­csületes dolgozó parasztnak itt van a helye köztünk. A földeket azelőtt sem a Pap Ferencnek művelték, hanem a Radovics Jánosok, a Né- rincsek, de most már minden jöve­delem az övék. Munkájáért min­denkit megbecsülünk és megbecsül államunk isi Radovics János jó munkájáért már munkaérdemren­det kapott. — Most már megváltozott az élet, újságot olvasok, moziba járok, lá­tom a fejlődést, látom azt is, hogy jövőre a második típusú csoportból is mindenki itt lesz. Mostoha volt az esztendő, kevés volt a termés, most látszik csak meg, mennyivel könnyebb a szövetkezeti tagok hely­zete, mint az egyéni gazdáké. Ha valaki elindul valahova. akkor mindent meg kell gondolni, hogyan és mint lesz akkor, és ezért jöttem el most érdeklődni. — fűzi lassan a szót Dávid József, gondolkodik, mit is kérdezzen, hiszen mindennel számvetést akar tenni. — Aztán mi lesz a földdel? — kérdezi hirtelen. — Az alapszabályzatban minden benne van — felel Tórizs elvtárs. — Nyolcszáztól ezerkétszáz négy­szögölig mindenki tarthat vissza földet a háztáji gazdálkodás ré­szére, családjához mérten. A többit be kell adni a közös földterületbe, amely után minden évben föld já­radékot kap addig, amíg a vissza­fizetett járadék a föld értékét el nem éri. — És az állatokkal mi lesz? Mert két lovam és egy tinóm van. azt is be kell hozni? Lgy számítottam, hogy a tinót eladom és abból ren­dezem az adómat. — Az alapszabály szerint a ház­táji gazdálkodásra visszatartott jó­szágon kívül a többit be kell ad­ni. Közösen megállapítjuk a beho­zott jószág árát és két éveu belül visszafizetjük. — Dávid József el-elnéz, a mesz- szeségbe, mintha már sajátmagát látná a többiekkel együtt dolgoz­ni, szinte már az új, felszabadult életben érzi magái. — Hát igen, — mondja elgondolkozva — még kell a fogaterő, de nemsokára már min­den munkát gépek végeznek. Rég­óta figyeltem én már a gépi mun­kát, láttam hogy tökéitesebb mun­kát végez, mint mi a faekével és nagyobb is a termés. Akinek tavaly a traktor végzett őszi mélyszántást, sokkal jobb most a kukoricája. Bi­zony, nagyon jók a gépek, sokat könnyűének az ember munkáján. — Aztán hogyan élt azelőtt — kérdi az egyik beszélgető. Dávid József anélkül. hogy sokat gondolkozna, halkan felel. — Hát dolgoztunk, termett annyi, ami elég volt kenyérre, adóra és egyéb­re, ami éppen kellett. — Aztán arra visszaemlékszik-e, hogy míg öreg édesapjával dolgo­zott kora hajnaltól késő estig, meg­jelentek a görbebotos elöljárók, meg a csendőrök és e! akarták vin­ni a dunyháját, meg a góréból fel­merték a kukoricáját — veti közbe Tórizs elvtárs. — Bizony, siralmas világ volt ak­kor a szegény emberre. 1 Ja jó em­lékszem a Gömbös-kormánv alatt volt. Ilyesmire nem is szívesen em­lékszik vissza az ember. Akkortá j- j ban volt a búzára a boletta is, jó­formán ingyen vittek el tőlünk. So­kat kellett küzködni a múltban a megélhetésért. Ketten dolgoztunk a feleségememl, de jövedelem alig volt — Látja Jóska bácsi — racmd’J'n Dénes elvtárs, — a termelőszövet­kezetiben ilyesmire nincs gond. Ha valaki becsületesen dolgozik, olyan jövedelme van, amilyennel kevés középparaszt dicsekedhet. — Bizony — veti közbe az egyik asszony — tavaly mi is harminc mázsa gabonát vittünk haza, száz­hetven kiló cukrot kaptunk és az idén is kapunk elég szépen, pedig mot gyengébb volt a termés. — Hát mostmár elmegyek — áll fel Dávid József — még elmondom otthon az asszonynak is, hogyan áll a helyzet. Eljövök még hamaro­san és akkor végleg megbeszéljük a dolgokat. — Csak jöjjön, jöhet bármikor — mondja Dénes elvtárs — a be­csületes dolgozó parasztok előtt mindenkor nyitva áll a szövetkezet ajtaja. Minden becsületes dolgozó parasztnak követni kell a maga példáját, mert maga már felismerte, hogy csak akkor lesz jobb az élete, ha a nagyüzemi gazdálkodást vá­lasztja. — Nemsokára eljön az az idő is. Hát, Szabadság: —- köszön el. A nap már lenyugvóban Van, eltűnik a házak között, sugarai a ház horo. lokzatára esnek, ahol tábla jelzi az j á j életet: ..Béke termelőszövetkezet, Nagyszokoly." Lassan ballag az ut­cán hazafelé, mintha az őszi szélben hajladozó fák is azt susognák: — Helyes utat választottál, nem fogs-z csalódni Dávid József.

Next

/
Thumbnails
Contents