Tolnai Napló, 1952. július-december (9. évfolyam, 152-305. szám)

1952-07-06 / 157. szám

22 NAPLÓ 1952 JULIUS « NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK A decsi községi pártvezelöség fokozottabban ellenőrizze a tanács intézkedéseit A párisi vádtanacs július 1-én sem­misnek mondotta [ki a Jacques Duclos ellen Indított eljárást és elrendelte szabadonbocsátását, A béke és a sza­badság hívei az egész világon felújoug- iak erre a hírre. Kivívtuk az első győ­zelmet, melyet új, nagyobb győzelmek követhetnek és fogják is követni ezt, — Mondotta Duclos el vlárs kiszaba­dulása után. Érdemes még most is megnézni, milyen „vadaik“ talapján próbálták Duclos elvtársat bíróság elé állítani. Valamennyi próbálkozás közül legfel, tünőbb az a vád, melyet Brune bel­ügyminiszter és Martinaud-Deplat igaz- ságügyminiszter közös erőfeszítéssel találtak, a büníetőtörvényköuyv 87. és 81). cikkelyét. Mindkettő abban a paragrafusban van, amelynek ez a címe; „A császár és családja eilen Irányuló merényletekről és összeeskü­vésekről“ .. . Az Egyesült Államok ipari és péuz- iigyi körei megalázó kölcsönökkel el­lenőrzésük alá vonták Jugoszlávia ösz- sze.s természeti kincseit és a gyakor­latban ezek teljhatalmú gazdáivá let­tek. A közelmúltban Tito hivatalosan beismerte, hogy Jugoszlávia ..segély“ tormájában egymiiliárd dolláros, vagyis 300 milliárd dináros kölcsönt és hitelt kapott az Egyesült Államok­tól és csatlósaitól. Hogy mennyire megalázó ez a „segély“ Jugoszlávia dolgozó népére, már abból is megítél­hető, hogy a litoisták évente (a kama­tokkal együtt) 30 millió dollárt köte­lesek visszafizetni az imperialisták­nak. Ma amerikai monopolista csopor­tosulások birtokában vannak Jugo­szlávia majdnem összes bányái, leg­nagyobb gyárai és üzemei. A ütoisták és az imperialisták ke­reskedelmi kapcsolatának gyarmati jellegét különösen szemléltetően mu­tatják a jugoszláv eladási árak. Az amerikai háborús gyújtogatok a ha­dászati szempontból legfontosabb 17 színesfém-fajtát rendkívül alacsony árakon kapják belgrádi lakájaiktól. Az Egyesült Államok például 1951-ben egy tonna ólomért 92 dollárt fizetett Jugoszláviának, amikor a világpiacon az ólom tonnája 370 dollárba került, A 050 dolláros rezet az amerikaiak 295 dollárért vették. Jugoszlávia egye­dül azáltal, bogy a világpiaci áraknál olcsóbban szállított az Egyesült Álla­mokba ólmot, az elmúlt évben mint­egy 2 milliárd dinárt vesztett. A titoisták ma már nem tudják el­titkolni az imperialistákkal fenntar­tott kereskedelmi és gazdasági kapcso­lataik igazi képét. Az Egyesült Álla­mokból Jugoszláviába érkező áruk át­lagos értéke még a belgrádi klikk be­ismerése szerint is 41 százalékkal ma­gasabb, mint a kivitelre kerülő jugo­szláv cikkek átlagos értéke. Egyszerűb­ben szólva, az imperialisták a Tito- ckkal folytatott kereskedelem révén ingyen kapják meg a Jugoszláviából kiszállításra kerülő cikkek majdnem felét, A „Nin“ című belgrádi lap 1951, december 9-i számában kjfecseg- te, hogy a jugoszláv gazdasági élet teljesen a kapitalista külkereskedelmi piacoktól függ. Ugyanakkor rámuta­tott: „Sokezer tonna nyersrezet vi­szünk ki, ugyanakkor pedig ezerton- laszám hozzuk be a hengerel! rezet. Vzért, amit egy dollárért adunk eí, égkevesebb két dollárt fizetünk. Po- 'Oro áron ajándékozzuk oda a rezet.“ Hindczck után csodálnivaló-c, hogy itock külkereskedelmi hiánya évről- vrc növekszik cs az Í95I. gazdasági v végén elérte a 117 millió dollárt. A Tito-klikk és Washington között rw, januárjában megkötött úgyneve- 'cil ,, gazdasági scgclycgyezmény“ jabh lépés a jugoszláv népek további ágazása útján. E megegyezés feltéte­li annyira megalázóak, hogy nyűgöd- ' m lehetne Jugoszlávia gyarmati sta­rtolnának is nevezni. E szégyenletes 1 megállapodás alapján az ország egész izilasági élele az Egyesült Államok lgrádi gazdasági missziójának osz- tlan ellenőrzése alá került. enezuela a Wall Street gyarmata. Venezuela életébe gátlás nélkül l»e- r atkoznak a Wall Street imperialis- ! . Az ország rendkívül gazdag terme­li kincsekben. Asványolajíermelés alpontjából második helyen áll a I A császár és családja ellen Pinay kormánya III. Napoleon ide­jéből kotorászta elő a 99 éves biiu- 'tetőtörvénykönyv 87, cikkelyéi. Ez a cikkely olyan összeesküvésről beszél, „amelynek célja a kor mányi orma meg­döntése és megváltoztatása, vagy a trón öröklési rend megváltoztatása, polgárok vagy lakosok felbujtása arra. hogy a császári hatalom ellen fegy­verkezzenek“. A 89. cikkelyt még 1832-ben iktatták törvénykönyvbe a véreskezű Cavaignae hóhér-tábornok utasítására. Ez a cikkely Lajos Fülöp király biztonságának megőrzésére irá­nyult ... Pinay kormánya tehát a monarchia idejéből való törvényeket akar fel-' használni Duclos ellen. Pinay úr és színtársulata, úgyláitszik, a tüntetők „Rklgway, takarodj haza!“ jelszavát merényletnek tekinti az új amerikai gauíeiter „császári hatalma4 ellen ... kapitalista országok között, kivitel te. kintetében pedig első helyen. Vene­zuela exportjának több, mint 90 szá­zalékát az ásványolaj alkotja. Ezenkí­vül vannak még az országban arany, ezüst, gyémánt, vas. réz, bauxit, szén, kén és egyéb ásványi lelőhelyek. Mind­erre azonban az amerikai imperialis­ták tették rá a kezüket. Az északamerikai imperialisták nyíl tan beavatkoznak Venezuela politikai életébe és Washingtonnak tetsző ve­zetőket juttatnak hatalomra. 1948-ban államcsíny következtében katonai junta került uralomra, amely jelenleg is kormányon van és az amerikai mo­nopóliumok érdekéit képviseli. Az í ralkodó klikk véres fasiszta diktatúrát létesített az országban. Az állami költségvetés túlnyomó részét katonai és rendőri célokra költik, A kormány betiltotta a Kommunista Párt és a haladó szakszervezetek mű­ködését. Nem szabad gyűléseket és tüntetéseket tartani. Az elégedetlen­ség legkisebb megnyilvánulását is rendkívül kegyetlen eszközökkel fojt­ják el. Jelenleg az ország egész demokra­tikus közvéleményét felháborodással tölti el a venezuelai rendőrségnek az az aljas lépése, amelyre nemrégiben a szovjet diplomáciai képviselőkkel szemben vetemedett. Venezuela kor­mánya északamerikai urai parancsá­ra nem torolta meg a rendőrség bű­nös eljárását és megsértette a nem­zetközi jog elemi, általánosan elis­mert normáit. Emiatt a szovjet kor­mány megszakította a diplomáciai kapcsolatot Venezuela kormányával. A „Noticias de Hoy“ című kubai lap írja: „Azok mögött az események mögött, amelyek a Szovjetuniót ilyen álláspontra késztették, ugyanaz az amerikai kéz látható, amely Kubában működött, az a kéz, amely igyekszik diplomáciába" elszigetelni országain­kat, hogy az amerikaiak könnyebben ieigázhassák és kizsákmányolhassák őket. De míg országaink függő hely­zetben lévő kormányai engednek a nyomásnak és provokációkat követnek el, népeink mindezt elvetik, A népek egyre jobban szeretik és tisztelik a Szovjetuniót. Megkettőzik erőfeszíté­seiket, hogy méltó, korrekt diplomá­ciai kapcsolatok és mindkét fél számá­ra előnyös, hasznos kereskedelmi kap­csolatok létesüljenek.“ tivés közben jön meg az étvágy. A Bonnal kötött háborús külön­szerződést és az úgynevezett „európai hadseregről“ szóló egyezményt még egyetlen parlament sem ratifikálta. A ratifikálás körül éles harc folyik. A bonni revanspolitikusok azonban a Pentagon biztatására már elhagytak minden ceremóniát nyugateurópai partnereikkel szemben. A Bonnban kiagyalt agresszív terveknek semmi közül sincs azokhoz a „védelemről“ szóló megnyugtató áradozásokhoz, amelyekkel a reakciós propaganda el akarja kábítani az európai közvéle­ményt A párisi megegyezés részvevői inind- ezidcig azt hangoztatták, hogy az „európai hadsereg“ úgynevezett német kontingense 200 ezer, maximum 300 ezer ember lesz. Hangsúlyozták, hogy a régi hllelcri militaristáknak nem lesz helye benne, hogy általában éle­sen különbözni fog a régi fasiszta hadseregtől. Június 13-án azonban Theodor Blank bonni hadügyminisz­ter olyan nyilatkozatot tett a sajtó képviselői előtt, amely balomra dönti mindezeket az ábrándokat. Először is, a bonni Wehrmacht, Blank szavai szerint nem 200—300, hanem 500 ezer emberből fog állni. Másodszor, bár a Wehrmacht forma szerint az „európai hadsereg“ részé­nek számít, külön fegyelmi szabály­zata lesz. Harmadszor, még áz ál­talános sorozás előtt behívják a hit­leri hadsereg százezer volt törzstiszt­jét, tábornokát és altisztjét. Ők képe­zik ki az iij Wehrmacht gerincét. Nem kétséges, hogy ezeket az újonco­kat, akiket gondosan, vagyis a „meg­bízhatatlan elemek“ kizárásával válo­gatnak össze, a militaristák nyomban úgy megdolgozzák, hogy még Hitler is megirigyelhetné. A nyugatnémet hadseregben még nagyobb lesz a régi fasiszta káderek arányszáma, mint a „Harmadik Birodalom“ idején. Blank nyílt kijelentése fejvesztettséget idé­zett elő Párisban. Schumannak és Pi- nay-nak amúgyis elég nehéz lesz ke­resztülvinni a parlamentben a két ag­resszív szerződést. Ezért a hétpróbás reakciós „Figaro“ „tekintélyes körök­re“ hivatkozva sietett bejelenteni, hogy Blank nyilatkozata „nem felel meg a valóságnak és a szerződés szövegé­nek.“ A halálrarémült párisi tekintélyes körk“ e tehetetlen tiltakozása nem gyakorolt és nem gyakorolhatott sem­miféle hatást Bonnban. Ott már hoz­zászoktak ahhoz, hogy elengedjék a fülük melleit a francia kormány til­takozását és rábízzák, hogy rendezze a számláját a közvéleménnyel szem­ben, ahogy tudja, Azóta, hogy a Ple- ven-terv a közismert változtatásokon esett át, Bonnban úgy vélik, hogy a párisi vezetők mindent lenyelnek, A Wehrmachtra vonatkozó újabb Blank-nyilatkozat az első meglepetés a bonni revanspolitikusok részéről, akik a szerződések ratifikálása utáni időre még kellemetlenebbeket tarto­gatnak. Amint a közmondás tartja, „evés közben jön meg az étvágy.“ Az amerikai megszállás következményei. .. . Egy angolt honi földön elgázolt egy gépkocsi, vagy megverték, kira­bolták. A tett elkövetőjét felismerték. A károsult a bírósághoz fordult. De a bíróság megtagadja a teljesen in­dokolt és jogos panasz megvizsgálását. Első pillantásra hihetetlennek tű­nik, hogy egy angol állampolgár nem számíthat a bíróság védelmére a sa­ját országában. Pedig tökéletesen ez a helyzet akkor, ha a jogsértő ameri­kai. Erről tanúskodnak a „Times“ ol­vasóinak a Sáp legutóbbi számaiban közzétett levelet. Az argói parlament már a második világháború idején úgy intézkedett, hogy az Angliában tartózkodó ameri­kai katonák nem tartoznak az angol bíróságok hatáskörébe. Bár már ak­kor előrebocsátották, hogy e törvény tételeit a háború befejezése után „legkésőbb hat hónapon belül44 felül kel! vizsgálni, a törvény mind a mai napig változatlanul érvényben van. „Egészeit különös helyzet ál!t elő, — írja a „Timcs“-hoz A. Dpwson. — Elkövetett bűnéért egyetlen amerikai katonát sem lehet átadni az angol bíróságnak az amerikai hatóságok kü­lön eugedéije nélkül.“ Dowson hozzáteszi még, hogy mióta a törvény hatályban van, ilyen enge­délyi mindössze egyízben adtak ki. Az Egyesült Államok Angliában el­szállásolt katonáinak bűntetteit mind- ezideig amerikai bíróságok vizsgálják ki. Ennek a gyakorlatnak a következ­ményeire mutat rá O. Parson levele, «mely a „1 ime.s“ június 4-i számában jelent meg. A levél írója megállapítja, hogy igen erős idegekkel kel] rendel­keznie annak az angolnak, aki ame­rikai bírósági fórumoknál a garázdál­kodó amerikai katonák megbünteté­sét meri követelni. Az angol pana­szost egy amerikai törvénnyel fenye­getik, amely tízezer dolláros pénzbün­tetést és tízévi börtönbüntetést helyez kilátásba arra az esetre, ha a pana­szos feljelentésében csak a legkisebb pontatlanságot is követi el. „A szocializmus építése, a termelés ellenőrzése falun nagyobb politikai és •szakmai tudást követel meg pártunk- cionériuscdnktól“ — mondotta Kovács István elvtárs, a Járási Titkárok Or­szágos értekezletén. Hogy ez meny­nyire így van, azt a ml megyénk te­rületén .is láthatjuk többek között a decsi példából. A decsi egységes falusi pávtvezetö- ség az aratás-csépilés munkáinak si­keres elvégzésében szép eredménye­ket ért el. A pártszervezetek vezető­ségeivel közösen beszélték meg a feladatokai, majd népnevelő értekezleten dolgoz­ták ki részletesen a tennivalókat. A legjobb népnevelők ezután kisgyülé- sekei tartottak, mini Ignácz Jánosné, az őcsényi utcába, Plézer Pál, Kul­csár Istvánná szintén vezettek ilyen kisgyűléseket. A kisgyülések népesek voltak, a dolgozó parasztok 'megértet­ték, hogy az időben elvégzett aratási munkákkal az országnak, saját ma­guknak használnak. Megértették hogy a többtermelés és kétéves állattenyész­tési tervünk teljesítése érdekében mennyire fontos a másodnövények el­vetése. S azóta már vígan zöldéinek a másodvetések Bencze József és a többiek földjén. A pártszervezet segítségével a tö­megszervezetek is egyre nagyobb részt kívánnak venni nemcsak szerve­zetük megerősítésében, hanem ezzel kapcsolatban a napi feladatok jó vég­rehajtása területén is. Az MNDSZ keretén belül Kulcsár Istvánná és Ig­nácz Jánosné MNDSZ-asszonyok 20 tagú brigád szervezését vállalták, amely a szorgos munkák idején a tér. melőcsoportibá megy segíteni. A párt- szervezet jó kapcsolata a sárközi ál­lami gazdasággal nagy segítségére volt az Alkotmány termelőszövetke­zetnek. mert három kévekötő® arató­gépet kaptak segítségül úgy, hogy már csak a búza aratásuk van hátra. De ezt is megkezdték már vágni. Kovács István elvtárs útmutató be­számolóját azonban nem alkalmazták munkájuk minden területére. A párt- szervezet idéig nem vette észre, hogy a tanács a rendeletek végrehajtása során nem mindig élő emebreket lát, s nem harcol minden erővel a kulákok ellen. Rendelet van arra például, 'hogy a gazdák földjeiket felesbe is kiadhatják csak a szerződéseket a ta­nács előtt kell megkötni. A népi szer­vek engedélyével a kulákoknak is megengedték ezt, egy néhánynál. A pártszervezet vezetősége nem látta ezt a kérdést perspektívájában és a ta­nács szakemberei sem figyelmeztet­ték rá. Engedték például Szűcs Mi­hály volt korcsmáros kidákot, hogy IS hold adó alá eső földterületéből 6 holdat bérbe adhasson, ázom a címen, hogy beteges és nem tudja megdol­gozni. Elfelejtették hogyha ezt a 6 holdat nem tudja megdolgozni, ho­gyan fogja még a megmaradó 12 hold földjét megművelni. A szakmai ismeretek hiányában a pártszervezet vezetői nem látták, hogy mit jelent ez. Azt jelenti, hogy eugedmenyeket teltek a kuláknak. Szűcs Mihály kulák ebben az évben nem 18 holdról fogja teljesíteni a be­szolgáltatás!. hanem csak 12 holdról, mert a törvény úgy írja elő, s ezt a Özv. Tamás Istvánná, a dunafötó­vári Alkotmány tenmélőszöveikezct egyik legszorgalmasabb tagja mutvka- ■egységéveé túlszárnyalta a tsz többi női dolgozójának eredményé,'. Tavaly 148 munkaegysége volt, míg a többi női doligoizó csak 90—100 munkaegy­séget szerzclt. Tamás Istvánná Alkotmányunk ün­nepének tiszteld éré vállalta, liogv a/ idén túlszárnyalva » tavalyi eredőié tanács is jól tudja, hogy a fele« földek után nein a bérbeadó köteles a be­szolgáltatást teljesíteni, hanem a bér­bevevő. Á ta mies alapos pártellenörzése hiá­nyában megtörténnek olyan esetek, melyek nemhogy megszerettetnék a tanácsot a . dolgozó parasztok körében, hanem szembeállítják a dolgozó pa­rasztot a tanáccsal. Itt a tejbegyüjtés- nél hozhatunk fel élő példát. Többen is vannak, de Sétáló Mihály egyéni dolgozó paraszt esetét vetjük fel, aki 9 kilométerre lakik a községtől Decs* Szőlőhegyen. Immár egy év óta ha­logatta a tanács a dolgozó parasztok kérését, hogy az ilyen messzefekvő he­lyekre biztosítsanak tejátvevőt. Ez csak egy hónapja történt meg. A kártérítéseket azonban lelkiismer el- furdralás nélkül Sétáló Mihályra és a többiekre nyugodtan levetették. Nem kis összegek ezek, 2—3000 forintról van szó. Ezen a példán is megláthatja a tanács, hogy milyen nagy különb­ség van a becsületesen dolgozó pa­rasztok és a nép ellenségei, a kulá­kok között. Reméljük a jövőben a ku­lákok ellen járnak el ilyen erélyesen, mint Sétáló Mihály és a többiek ese­tében. Sétáló Mihály a jogtalan bün­tetés felénél többet kifizetett, mert a tanács osa ka pártszervezet veze­tőségével láttamoztatott kérvényeket vette figyelembe. Arra azonban nem gondolt, hogy ezeken a messzeíévő helyeken is kihirdesse, hogy a bün­tetés elengedése céljából kérvénnyel lehet folyamodni a tanácshoz. A párt­szervezet sem ellenőrizte ezt, hogy a tanács vájjon számba veszi-e ezeket a dolgozó parasztokat. Vájjon a hat, kilenc kilométerre dolgozó parasztok közé csak az adóintések és a bünte­tések érnek el? Nem lehet véletlen az sem, hogy 87 kulákot kelllett feljelenteni a tanács­nak a sertésbeszolgáltatás nem telje­sítése miatt. De kérdezzük, bogy miért ilyen későn. Igaz, hogy a ren­delet azt mondja, hogy a határidő le­telte előtt nem lehet, de a tanács az ellenőrzés során már egy hónappal, ezelőtt láthatta volna, hogy semmiből nem lehet 130 kilós sertést beszolgál­tatni. Tehát nyilván nem ellenőrizték, hogy beállított-e a kulák annyi hízó­nak valót, hogy teljesíthesse köteles­ségét. Ezek után természetes, hogy c;ak az jöhetett, amit Horváth Már­ton elvtárs, a Központi Vezetőség ülé­sén beszámolójában mondott: „vedd ahol éred." Kemény harcot kell folytatni s már jó előre fel kell készülni taná­csainknak, hogy a múlt esztendőben tapasztalt hibák ebben az évben ne ismétlődjenek meg. Pártszervezeteink feladata az, hogy ebben a küzdelem­ben tanácsainknak az eddigieknél messzebbmenő segítséget nyújtsanak. Távlata-iban is mutassák meg taná­csaink dolgozóinak egy-egy rendel­kezés jó vagy rossz végrehajtásának következményeit. Ehhez azonban az szükséges, hogy állandóan tanuljanak nemcsak politikaiig, hanem szakmailag is. Ezenkívül elengedhetetlenül szük­séges. hogy a becsületes dolgozó pa­rasztokkal részletesebben beszéljék meg a zegyes problémákat, kérjék ki véleményüket, s a dolgozó nép álla­mának rendelkezéseit a dolgozó pa­rasztok érdekében használják fel, kö­vetkezetesen és kíméletlenül harcolva a nép ellensége: a kulákok ellen. nyél, 200 munkaegységet ér el. Eddig 136 munkaegységet szerzett. Tamásné az ígéretét vallóra váM.ja. Ezt bizonyít­ja, hogy kedden délig 100 négyszög­öl röl 4 mázsa burgonyát szedeti feil. Munkája közben többször gondol Ta­más Istvánná a bős koreai harcosok­ra is. Az ő megsegítésükre vállalta, hogy 2000 forintot gyűjt. Két nap alatt 500 forint értékű bélyeget adott el. Az amerikai imperialisták a jugoszláv gazdasági élet teljes hatalmú gazdái Özv. Tamás Istvánná, a diinaföld vári A1 kotmány termelőszövetkezet tagja munkafejajánlássál készül augusztus 20-ra

Next

/
Thumbnails
Contents