Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-12-30 / 303. szám

Levelezők, készüljetek a január 6-én tartandó megyei levetezo konferenciára! Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a termelőszövetkezeti és gépállomási dolgozók országos tanácskozásán A termelőezöreösez-eíek és géjj- áÖöffiá«o>k élenjáró dolgozóinak or­szágos érteSsezkttén » hozzászólások során feJszŐIatt Rákosi Mátyás elv- társ,« Magyar Dolgozók Parija lő- titkära. Beszédét az alábbiakban k őrölj ftk: — Kedves Elvtársak! — A tanácskozás eddigi menete mü tatja, hogy a terraelőszövetke­leti mozgalom nálunk milyen mély gyökerei vert. Hozzá kell tennem, hogy az a kép, ami üt a szövetke­zeti mozgalomról kialakult, kicsit rózsás, mert hiszen itt a legjobb szövetkezetek és gépállomások vannak képviselve. .4 legfőbb fewrclmczti« annak a légkörnek kialakítás*, «melyben a naplopás, a áogá*. a fegrcImeKetlenség szégyen és gyalázat-— Á fegyelemre vonatkozóan: »Híg volt olyan hozzászóló, aki ne tette volna panasz tárgyává a fe­gyelmezetlenséget és nem mondta vblna el, hogy igyekeznek a ma­gok területén ezzel a bajjal szem­beszállni. Megígérhetem, hogy sok­kal keményebben fogjuk kezelni azokat, akik önként eltávoznak és azokat is, akik az ilyen önként el- távozókat felveszik, (taps) mert el­jött az ideje, íi.ogy ezen a téren is rendet csináljunk. Én folyton is­métlem, hogy a legjobb fegyelme­zés annak a légkörnek a kialakí­tása, amelyben a naplopás, a lógás, s fegyelmezetlenség szégyen és gyalázat. De ugyanakkor tudom, <* hogy vannak bizonyos fokig javít­hatatlanok, akikre a jó példa, a jó ,szó nem hat. Az ilyenekkel szem­ben használni fogjuk a régi köz­mondást: Nem akarásnak nyögés a vége. Az ilyenekkel szemben a tör­vényt fogjuk alkalmazni (lelkes taps), és az elvtársak tapasztalni fogják, hogy ezúttal is a szó egy­beesik a tettel. Tapasztalni fogják ezt azok a lúgosok is, akik szocia­lista építésünket a mezőgazdaság­ban és az iparban fegyelmezetlen­ségükkel, vagy nem egyszer tuda­tos rosszakaratukkal károsítják. — Nem egy elvtárs felvetette itt azt a kérdést', hogy a mostani köte­lező munkaegységet nyolcvanról ne százhúszra, hanem százötvenre emeljük fel. Bármennyire jó a szándék, amely ezt a javaslatot su­gallja, az elvtársaknak mégis szem előtt kell tartaniok, hogy nemcsak erős szövetkezetek vannak, hanem gyengék is. El tudok képzelni egy egész sor olyan szövetkezetei, amely nem is bírna még a mostani fejlődése mellett lőO munkaegy­ségnyi munkát biztosítani tagjai­nak. Ha az elvtársak most 80-ról egyszerre 150-re mennek fel, lehet, hogy elijesztik vele a szövetke­zetbe belépni szándékozók egy ré­szét. Ezért azt javasolnám, hogy egyelőre maradjunk meg a száz­húsznál. illetve menjünk át a 120 ra. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ott. ahol a fegyelem, a közös­ségi szellem jó, ott akár 180 is le­gyen az átlagos munkaegység, de kötelezőnek maradjunk csak 120- .uál'. Azt hiszem, ez egészségesebb (Taps). , , . 1’ elmerüli itt az a gondolat, hogy cl gabonát se fejadag, hanem mun­kaegység alapján adják ki. Sze­rintem ez a javaslat nagyon he­lyes. Ez serkenteni fogja e. lustákat, vagv azokat, akik a legnagyobb dologidő idején elmennék kukák­hoz napszámba, hogy munkaidejű két inkább a szövetkezeten belül használják fel. Ez a javaslat helyes és egészséges. Biztos, hogy a szö­vetkezeti tagok egészséges jogér­zéke helyesli és támogatja. \ szövetkezei is jól, pontosan teljesítse az állammal szemben fennálló kötelezettségét fit. nők szó a fegyelemről, az egyes dolgozók fegyelméről. De nagyon keveset hallottunk arról, ami a. szövetkezetek kötelezettsé­geit és fegyelmét illeti az állammal szemben. Én november 30-i beszé­demben felsoroltam egy sor jó szö­vetkezetét, amely messze túltelje­sítette kötelességét, elsősorban be­adási kötelességét az állammal szemben. De erős kísértésben is voltam, hogy elrettentő például fel­isoroljak egy sor olya-p szövetkeze Jet is, amely bizony jól el van ma­radva a beadás terén és egyálta- ian nem töri magát, hogy az állam- mai szemben fennálló kötelezettsé­gé# teljesítse. Szeretném, ha az Elvtársak, ami­kor fegyelemről beszélnek, az állam­polgári fegyelemre is gondoljanak, amihez hozzátartozik, hogv a szövet­kezel js jól, pontosan teljesítse az ál- .entmal szemben fennálló kötelessé­geit. i[fosszantartó, lelkes iaps.i heves szó esik ill a mi szőve keze­iéin,k fejlődésének egyik gyengeségé­ről. az úlliallartásréd, a közös átló Már­iásról. Az a körülmény, hogv n szó vetkezetek legtöbbje jogos büszkeség g'.'i emlékezik meg arról, hogv müven is :I.tiókai. (hizlalókat épil. mulatja, iiogy az Elvtársak maguk is érzik hogy ezen a téren le, vannak marad- ya. Hozzá tehetem, nagyon alaposan • te vaunak maradva. A'szövetkezetek ■ --áUalákománya számosállatra átszámít- ya, kb. cgvharmada. de legtöbbször egynegyede az országos állagnak. Egy Jlven értekezleten nem kell magyaráz nőm, hogy intenzív, bel lei jes állat­tartás nélkül nincsen belterjes mező gazdaság. És minél hamarabb számol­ják fel az Elv társak az állattartás c rén az elmaradást, annál gyorsabban fognak fejlődni. Megelégedéssel Hallottam, ahogy .szövetkezetek képviselői álapos-an’ineg nloR'ák a gépállomások fejét és a' gépállomások képviselői is jól oda mondogattak az ittlevő szih-c'kezeli vezetőknek. így az Elvtársak vé«re megismerik mindkét léi hánatál ”\!i nagyon jó! tudjuk, hogy rengeteg ól Ha van a gépállomásoknál. Náluk ,s rétien:!ő gyenge a fegyelem, a szer­vezésben is nagyon sok a baj. ,\ té­len az egyik fdLadaUmk az lesz hogy megpróbálunk ezen lényegesen ja vit a. kevésbbé komoly haj az ••Hogy eil< E A z öv étik ez e le i n k sem fi­jfépalio • Onmrmel hallom. ín°\£'J hOfivIW‘VklA1’ h°r,v Küzdik u.’,7 íkV gépállomások és szove-Lm. - - \iszony«- akkor fesz , gies/s""é s • • ■ \ a szövetkezetek­Ikíl ken**“ , m,j[i-akilorosok és a gép:tll°'n,as ',-n «ddlgozúja. Ezek a szövetbe/ y eriij, traktoro­suk íi-Ufk Mv »leg« ^ zetükben dolgoznak, kora tavasztól késő őszig, s oda lesznek' erősítve a brigádjukkal, érdekelve lesznek ab­ban, hogy a lehelő legjobb munkál végezzék, mert fizetésük a termelés­sel lesz arányos, szemben a mostani helyzettel, amikor a traktoros a mun­kát úgy ahogy elvégzi. Mire kiderül, hogy -22 om helyett csak 17 cm mé­lyen szántott, már a hetedik határ­ban' jár s nem lehet felelősségre von­ni. Ennek a mostani tanácskozásnak az egyik jó eredménye az, lesz, hogy az Elvtársak mindkét oldalról, a gépáifo- másiak csakúgy mint a szövetkezeti­ek, megértik, hogy ez a két szervezet egymásra van utalva, egymást kiegé­szíts, száz és száz egészséges szállal van egymáshoz kötve. Ennek az lesz a következménye, hogy megjavul a, gépállomások munkája és megjavul a szövetkezetek termése is­Néhányszor bejelentették itt. hogy egész' - falvaik, .községek nemsokára termelőszövetkezeti községekké vál­nak, sőt az egyik felszólaló: elvtárs még a dátumot is megmondotta, ami­korra az ö községe termeiőszöveíke- ze:i községgé vá'íik. Az ember csak övömmel üdvözölheti, ha ez annak következménye, hogv ott a község­ben a termelőszövetkezet működése és eredményei a kételkedőket is arra bírták. hogv belépnek. Tartok tőle azonban, hogy pz nem mindennapos eset és a szövetkezeti községgé vá- lásban van egy jó adnq erőltetett agitdció, tatán még egv k is nyomás is. Azért beszélek erről ilye,, bát­ran. mert a tavasszal láttam a Szoinok-megyei és egyéb szövetkezeti községek léte.sülésér. Már akkor fi­gyelmeztettem az Ev társa kát, hogy ne nyomják, erőltessék a szövetkezei­be való belépést, de még túlságosan ne H agitáljanak mellette, mérj az o’yan embernél, akit i,lyni ']5—20-szo- ros agitáció után úgyszólván kötéllé' húzunk be a szövetkezetbe, az; fogjuk tapasztalni, hogy a. legnagyobb mun küldőben egyszer hiányzik, máskor nem találják es csak akkor ielemke- rik. amikor a zárszámadásnál mél a'- ujnkorliij kel] ho,gv kevés a rá jutó munkaegység Egyszóval ilyen embe­ren úgy sincs áldás, • Kérem azokat az elv társakat, akik üt bejelentették, hogy községük lér- melöszóvetkezeti községgé alakul át különösen, akik a dátumot is meg­mondták, hogy á. szavaim nyomán nézzék meg., nem okosabb-e talán a jövendő tagság egy rés-zét'még érni hagyni. Éljenek csak odakint, néz­eti;,“?9 csak a .kerítésen át, hogyan fejlódik a szövetkezet. Várjuk ki, amíg mamiktól,' önszáhtukbó' bejön­nek. Különben úgy járnak, mint egy cső mó szövetkezeti községünk, amely a avaron nem AVfívítii „-o,,u m o,„... naszkodni. hogv néha a . tagság 30— •40. százaléka hiányzott a legnagyobb dologidőben. Világos,- bogy ezek azok az embereik, akik vagy a sodrással kerültek a szövetkezetbe, vagy-pedig túlsó go-sün ag Haifáik, néha még talán meg is fenyegették őket. Az ilyesmi­től őrizkedjenek az .Elvtársak- ne­künk erre egyáltalán nln.es szüksé­günk.­— Az egyik felsző!'aló elvtárs el­mondott* hogy náluk vannak olyan parasztok, atkük kiléptek a szövetike- zetbőL Most már megbánták azt, hogy kitéptek és szeretnének visszajönni de ilyen egyszerűen most már nem ve­szik őket vissza, hanem hagyják to­pogni a kapu előtt várjanak egy da­rabig. Eívtársüim. mégérbem, hogy édes a bosszú, meg az. elégtétel, különösen, ha az illető mikor otthagyta, a szö­vetkezetét nem takarékoskodott a gúnyolódó, kritikus megjegyzések kel. Ennek ellenére azt mondom, hogy az ilyen embert, ha egyébként más komoly kifogás nincs eitlen,e, vegyék vissza a szövetkezetbe. A 7 ilyen em­ber, aki már megpróbálta mindkét ol dalt. és a végén újra a szöv-etkezetet választotta olyan mint aki már megégette a száját a tejjel (nagy tetszés és taps);, és most már jobbár- fog maguknál dolgozni jobban meg fogja becsülni a szövetkezetét. Ez a kérdés a Szovjetunióban is felmerült, amikor a mi szeretett ve­zérünk, Sztálin elvtárs (hosszantartó, lelkes, éljenzés és tapsi 1933 február­jában. beszélt a szovjet kolhozpárasz- tókkál. Bár akkor már a szovjet pa­rasztok több. mint 90 százaléka rá­tért a közös kollektív gazdaságira, •még őket is külön figyelmeztette Sztá­lin elvtárs hogv az egyéni paraszto­kat. akik sokáig tépelődtek, nehezen határozták el magúkat a belépésre, vegyék fel . Hozzátette: Ne felejtsétek eh hogy közületiek a legtöbb 3-4évvel eze'őtt még maga is tépelődött hogy belépjen-e, ne lépjen-e be és most már ott tartotok, hogy nem akarjá­tok felvenni azokat, akik most jötték rá. hogv helyes belépni. Én tehát az ilyen egyéni parasztokat akik kilép­tek és most vissza akarnak lépni, be­venném. Meg vagvok róla győződve. Hogy az ilyenek a szövetkezés, a közös termelés eszméjének legjobb képvise­lőivé válnak. Szólnom kell a szövetkezetek gazda­godásáról.- Mi most arra vettünk irányt, hogy megszilárdítsuk mind­azt. amit eddig elértünk, megerősítsük a szövetkezetek vezetését, politikai vezetését, gazdasági vezetését. Iskolá­ra küldjük a szövetkezetek vezetőit, hogy megtanulják, elsajátítsák azt a szaktudást, amellyel még jobban tud­ják a szövetkezet gazdasági ügyeit vinni. Megadjuk mindem lehetőségét annak, hogy a szövetkezetek erősöd­jenek. virágozzanak, vonzókká le­gyenek. Olyan vonzókká, hogy a dol­gozó parasztok kopogtassanak az aj­taján, mint. ahogy- kopogtatnak azok, akik kiléptek és most kérik, hogy vegyék vissza őket. \ lepriobb ;>r>op«^aiHk a/,, lia a szövetkezel lói működik A legjobb agitáció, Elvtársa.k. a leg­jobb propaganda az. ha a szövetkezet jól működik, mintaszerű, ha a terme­lése olyan messze fölötte áll az egyé­ni paraszténak, hogy mindenki elült világös hogy ez a jobb termelési for­ma. Mi rajta leszünk hogy a sző-' vetkezet megkapja mindazt, amit a legmodernebb termelés, a Szovjetunió termelése nyuitam 'tud. Minden tá­mogatás; megadunk, gépeket, traktort kombájnt, jó vetőmagot, műtrágyát mindennel segíteni fogjuk a szövet­kezeteket abbéin bog-”- jómódúak le­gyenek. A napokban egy elvtárs közben járt nálam egv -zeqény 'emberért akinek négv hold földje van és négy család­in hozzá. Kérdeztem: van-e a község­ben szövetkezel.. Azt mondta,: van. — "Diója ■■ ?•/- a szögén,, ember a szö­vetkezetnek? Azi mondta: nem tagja, ik-tí --- mondtam akkor a.szcgóny- séaének maga az oka, mert lm a négy holdjával bemegy, a szövetkezetbe és <-i féleségévé' együtt 400- 500 munka- egvsúgct. kidolgoz, akkor már annyi u jövedelme, mint egy küzépparaszf- naik. (Nagy taps.) Amellett, mindjárt hpzzátehetem, hogv nem is kell úgy dolgoznia. mint régen, amikor hajnali három órakor mn.r a botosispán zörgetett. az abla- kún,, vagy ha napszám ha mení. 'útás- • ól-vakolásig kellett túrnia n földet Most egyszerű rendes munkával a szövetkezete,, belül egy házaspár 400 —őon mm-.imeovy.Vjet"ki tud dóig '! cs joyedcTme már ol-van Í'©h.eí, mint régen te. egy jómódú pay tiszté volt. Az, Klvlarsuk iít 'baillijH'.áik a tízezer, formlos keresetekéi. Bímomlu'lák in egy húrom Iaggal dolgozó családról, hogy 42 000 forintot keresett a szö- vetkezeibc.n. Hát mikor kéréséit egy lízholdas paraszt . 42,000 forintot egy évben ? Régen te, El vtúrsaim, á jó bol­dogulás álja, magyarán mondva.a ku- lákság úgj-a á falun —- amint erre Sztálin- elvtárs is rámutatott " — az volt. hogy aki gazdágodol'., az nyúzta a béresét, -niegikárosá.lptla a szomszéd- ját. kizsákjnái)yo 1 fa' becsap13, akit ástok 'tudott, és így lassank.ini meg- tollasodon. , A gazdagságnak emíaU mindig volt valami kis bűnös meiilékíze, a régi világban. Most pedig a szövetkezeti taginak• a jómódhoz nem .kjcíl. hogv kizsákmányolja a szomszédját, vegy becsapja émberlársáf, hanem egy&z'e- | rű, 'rendes becsületes munkával meg. kapja mindazt a kultúrát, minda/ó- f kai a javakat meghir.ja szerezni, ame­lyeket azelőtt csak foggal-körömmel, j hifneuisággial, csalással, nyúzással, ki- zsákmúnyoláss-ail tudott megkapni. Ebben is megmutatkozik a szocia­lizmus fölénye- a lökés rendszer fe­lek. Az Elvtársak tartsák ezt szün­telenül szemelöft. Megvagyok győződ­ve róla, ha a, szövefke-zeteink olya nők, hogy ott egv rendesen dolgozó tag jobbon él, mint régenfe a közép- parasz'. úgy ez a legeredményesebb agitáció a szövetkezét mellett. gekcl. Nekik kell majd a zászlónkat a végleges győzelemre ''inni. A pa rasztok közt nem kevés az olyan öreg­ember. aki; lenyűgöz a régi teher, lenyűgöz a megszokás hatalma és a régi élet emléke. Érthető, hogy az ilyeneknek nem mindig sikerül a párt- tal, a szovjet hatalommal lépést tar­tamok. Más az ifjúságunk. Az ifjúság mentes minden régi tehertől és köny- ■ nyebben feszi magáévá a lenmi esz­méket, min! bárki más. S éppeji ezer'., mert az ifjúság könnyebben leszi magáévá a lenini eszméket,| min: bárki más, épperé ezért van hivatva arra, hogy az el­maradókat és ingadozókat előre vigye. Igaz, nincs elég tudása. De a tudás olyan dolog, amit meg lehel. szerez­ni. Ma nincs meg, holnap meglesz. Ezért a feladat: tanulni és me gin csak tanulni, elsajátítani a Ieniniz must. Komszomol Elvtársak és Kom- szomo! Eb-társnők! .Sajátítsátok el a bolsevizmus! és vezesselek az ingado­zókat' előre! Kevesebbe1, fecsegjétek, többet dolgozzatok s ügyetekéi siker koronázza”. (Tapsi Sztá’in elvtárs szavait az ifjúságról nemcsak a szövetkezetek és a gépál­lomások vezetőinek, hanem gazdasági életünk minden terén érdemes meg. szívlelni, mert even a téren még sok a tennivalónk. Mi gyakran kritizál­juk a DISZ-I. az ifjúsági szervez-e-te- 3cet. c]e arról keveset beszélünk, hogy mi magunk sem karoljuk fel őket eléggé. Ezen az értekezleten som vo.t elég szó róla és ezért hívtam fel rá ?)7 T<Y! f i-rrv’/alm óf — Befejezésül rá kívánok mutatni falusi pártszervezeteink munkájának fontosságára. Látatlanban meg lehel mondani, hogy a szövetkezet vagy gépállomás ott. erős, ahol jó a párt- szervezet politikai munkája és meg­fordítva, ahol bajok vannak, akár a fegyelemmel, akár egyébbel, előre ki lebet jelenteni, hogy ott valami hiba van a pártmunkába-n. Elvtársaim, mi ennek tudatában vagyunk, pártunk és különösen vidéki szervezeteink — el­sősorban a szövetkezetekben vagy/ gépállomás/ kon dolgozó kommunis­táink figyelmét arra irányítjuk, hogy azt. a sok hibát, amit nagyon helyes kritikával és önkritikával eze.n az ér­tekezleten feltártak kijavítsuk és ez­zel . meggyorsítsuk a falu szocialista átépítését. — Ismétlem, a falu szocialista át­építésének legfontosabb lépése most az. hogy a szövetkezetek, amelyek már létrejöttek, rendezzék soraikat, tart­sanak fegyelmet, növeljék gazdaságú-' kai: és sikereikkel, virágzásukkal vonzzák magúkhoz az egyénileg dol­gozó parasztokat. A világért s-e bíz­zák el magukat és ne gondolják, hogy mert itt, öze,., a tanácskozáson száz­számra vannak képviselve a legjobb szövetkezetek, az ütközet már meg van nyerve. A hány ütközet, a dolgo­zó parasztság zömének megnyerése, még előttünk áll. És az Elivtársak jó munkájától függ, hogy milyen gyor­san fogjuk megnyerni az ütközetet. Mert, hogy megnyerjük, afelől semmi kétség sincs! (Hatalmas, hosszantartó, lelkes taps. Ütemes felkiáltások: ÉL jen Rákosi! Sztálin—Rákosi!) Rákosi Mátyás elvtárs viharos lelkesedéssel fogadott beszédé után az elnöklő Krizsanyik Jánosáé, a pásztói ..Szn bad tag" termelőszövet­kezet elnöke mondott köszönelet a tanácskozás reszt vevői nev ében Rá-, kosi elvtársijuk az értékes tanítá­sért. Hangsúlyozta: nagy öröm a' jelenlevő dojgozo parasztoknak, hogv közvetlenül hallhatták Rákos clvlárs szavait. \/. elnök nek ezekre a s/avairf újból féldiibörgölf a taps. s jelen levők hosszasan ünnepelték a ma­gyar dolgozók szeretett vezérét. Szünet után elsőnek Sínka Erzsé­bet. a detki gépállomás vezetője szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy milyen érté­kes segítség a gépállomásoknak, ha 3 nők is részivesznek munkájukban. Szive rí Kálmán, a magócsi „Rá­kosi“ termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy a Szovjetunió ag­rotechnikai tapasztalatainak fel- használásával a burgonyánál alkal­mazták a fészkes műtrágyázást, ami 140 mázsa burgonyatermést biztosított a tagoknak-. Ezután Borka Attila, a föl4mŰTidá&- i'gyi minisztérium AMG főosztályának vezetője hangsúlyozta, hogy a gép­állomások eredményei azért oera ki- elégítőek, mert az utóbbi két cv fo­lyamán a Szovjetunió munkaszerve­zési tapasztalatait nem alkalmazták kellőképpen. Ha a mun.kaszer.veze.e- ket megfelelően • kialakítják, akkor megszüli telhetők a munkafegyelem te­rén mutatkozó lazaságok, időben és minőségi munkát lehet végezni. Lovas- Lajos, a tarkövei Vörös Csil­lag termelőszövetkezet elnöke clraon- do'.'.a. hogy ebben az évben félmikió téglái égettek házilag és ebből meg­építették a szükséges istállöépületekfti. Po Iá esik a Gyula, a somogy geszt i l'j Barázda termelőszövetkezet részé­ről szólalt fel. Hangsúlyozta, . hogy igen nagy hiba az, hogy a termelőszö­vetkezetekben, amint Rákosi elvtárs is mondotta, nem működték a DTíta szervezetek. Pál József, a földművelésügyi mi- niszlériuin :ermelöszövetkczeü föosz- lálvának vezetője beterjesztette a ter­melőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak a ;ormelőszővei- kezetekhez és gépállomásokhoz inté­zendő felhívását, amelyhez a benyúj­tott javaslatok alapján több módosí­tás: javasolt Az országos tanácsko­zás a felhívási és a módosításokat egyhangúlag elfogadta. • Ezután Erdei Feróm* földművelés- ügyi miniszter foglalta össze a két­napos értekezlet eredményeik Diákok nagy iiupcrialistaelleues tüntetést-' K a íróban és AI ex a u d ri á ban Kairo (I AS/.S/.i Egyiptomi s-ujló- jelen'esek szerint csütörtökön közép­iskolai diákok tömegtüntetés! szer­vezlek Kairóban és Alexandriában. A I ü 11 l e t ő k 11 a 1 a d ék I a 1 a n i n'.éz k edésc ke I követettek az augoil megszálló cs-apa- !o;í kiűzésére Egyiptomból és harcra híviák a lakosságot az angol megszál­lók. valamint cinkosaik elten. Alexandriában az egyetemi hallga­tók lün'.cttek az angol imperializmus ellen. Sajtójelcntések szerint Alexand­riában a rendőrök és az. egyetemi hallgatók összetűzése során 30 egye térni hallgató megscbcsülf, közlük IS súlvosan. A szövetkezetekben és a gépállomásokon is teljes erővel álljanak ki a nők mellett Fél akar! am hívni a szövetkezetek j c és gépállomások fi gyeimét a női t munka fontosságára. De az: hiszem. i hogy ezen az értekezleten nem keli < , agitálnom e kérdésben, meri szinte 1 valamennyi felszólaló aláhúzta, hogy r a nőik milyen értékes munkát fejte- i , nek ki a szövetkezetben, a gépá'üo- t máson is. Csak azt kérem, hogy* a je- t lenlevök otthon, a szövetkezetekben i , és' a gépállomásokon is teljes erővel i álljanak ki a nők mellet:.. Itt, ezen t az értekezleten láttuk, hogy a nők e . egy mihiméterrel sem álltak hátrább 1 • a férfiaknál és tudjuk, a munkában i ■ is így van. Az ellenség azonban min- • den erővel megnehezíü a nőknek a i •lermelöszö-véíkezetekbe és különösen i I a gépállomásokba való belépési és < ottani munkáját. Nekünk erre szaka- i : datlanul figyelnünk kell és az érte- 1 kezl-eí világosan mutatja, hogy a tér- i meiőszöveikezetekben és a gépáliomá- j sokon az asszonyok és lányok — ha : nehézségek is harcok árán is — de i . kezdik végre elfoglalni azt a helyet. : amely őket méltán megilleti. (Taps) t Kevesebb szó esett iK az ifjúság­ról, a DISZ-rőI. Hozzáteheiem, ez általános hibánk nemcsak a mezőgaz- r daságban, hanem az iparban is. Va- 1 La hogy még mindig nem becsülik meg e eléggé a fiatalokat. Ezért idézni a ka- s rom Sztálin elvtársnak ugyancsak a c kolhozparasztok előM tartott beszédé- j bői a fiatalokra vonatkozó részt. Azt l mondja Sztálin elvtárs: r „Az ifjúság a mi jövőnk, a mi re- c meny.ségünk, elvtávsak. Az ifjúságnak € kell majd felváltania bennünket, őre- e A szövctliezet. vagv a gépállomás olt erős, ahol jó a pártszervezet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents