Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)
1951-10-28 / 252. szám
DM OKTOBER N B P l. O OMLO & A Megvalósul Csizmadia Gyula eivtárs álma Pár napja csak. hogy a Komlói Magasépítés igazgatója, Szegedi elvtárs statisztikai j elterítéseket írt alá. Előtte állott egy copfos lány, úgy 15—16 év körüli — ő a statisztikus — és miközben várta az íveket, így szólt: — Levágatom a copfom, — Eszedbe (ne fusson, ilyen szép hajat levágatni. — De bizony szombaton levágatom. Már rég készülök rá. Az igazgató erre feltekintett az ívből és azt mondta.: — Enyje Marika, de makacs vagy. De ha már levágatod, akkor is menj el előbb a fényképészhez és vetesd le magad kibontott hajjal. Mondd meg az anyukádnak, hogy én fizetem a fényképet. Jó? — Jó! — mosolygott Csizmadia Mária, — Szlipánovits elvtárs pedig azt mondta, hogy ő fizeti a dauert. Hogy miért napirendi kérdés Csizmadia Marika hajfonatja, miért fizeti az igazgató a fényképet és a párttitkár a dauert? Megvan annak is az oka. Cs;X: a válaszért előbb egy kicsit mesz- szire kell visszamenni — az 1942-es komlóra. Szinte felidézni is nehéz már az akkori község képét, meg az éjszaka sö tétjében sem hasonlít Komló városa ahhoz a faluhoz Most. amikor este fölgyulnak az égen a csillagok, a komlói völgyben megannyi lámpa fénye válaszol. Az' erőmű három kéményéből és három, tömzsi hűtőtornyából, mintha új tejút született volna, úgy fut az ég felé a fehér gőz pásztája. Valamikor még maréknyi világosság is éppen csak pislogott odalent, a sárfészekben. így hívták Komlót, ahol Szeli bányaigazgató tökbuta fia színjeles tanuló volt, abol egy ilyen éjszakán csendőrök jöttek Csizmadia Gyula vájárért. Azóta a fény szertefuiott a völgyben és felkapaszkodott a hegyre is. Akár az óceánon úszó kivilágított hajó, úgy fehérük üvegcMalával a hegytetőn, az új házak tengerében az új váj ár iskola Kultúrműsor lehet cdabent, azért világos minden ablak. Kultúrműsor ... Csíz mad iáék pedig ott laktak a patakparti barakksoron. Öten, három gyerek és a szülők. Marika volt a középső, — akkor öt éves. ott játszott a „gátban”, a piszkos vizű patak iszapjában. Házuk előtt csattogott, dübörgött el a követ szállító kisvasút, keresztülrobogott játékal- ken és széttépte a lánc-Iánc-eszterlánc boldog fonalát. Az óvodában kitérdepeltették, bezárták a bányászgyerekeket... De most kultúrműsor van a vájáriskolában. Kökönyösőn, Ehhez a szóhoz is egész történelem fűződik. Történelmet formáló és természetet átalakító idők kellenek ahhoz, hogy a Kökényes szóból egyszerre és mindenkorra Kökönyös legyen. Kökényes volt az a hegytető, ahol most új városrész áll. Kökényes volt és kukorica nőtte be. Most Kökönyös és egyne hosszabbodó új utcák, nagy terek tarkítják, Ezernyi új bányász, új építőmunkás jött ide és az ő ajkukon változott át végérvényesen az é betű ő-re. Senki sem beszél ma már Komlón Kökényesről, amint nem beszél munkanélküliségről, csendőrről sem, de ,,úr‘‘- nak se szólítanak senkit, mert itt a bányász, a kőműves, a gépkocsivezető, a mérnök, a gépkezelő a gazda, az úr. Csizmadia Gyula is harcolt érte, hogy így legyen. Elhurcolták a 442-es különleges munkásszázaddal Ukrajnába őt is és még tizenhat bányászt Komlóról. Ott találkozott össze Szegedi József ép Hómunkássá] és az ő szavára állt a lezárt marhavagon ablakrácsához, hogy felemelt ököllel köszöntsenek minden, a mezőn dől \ozó szovjet parasztot. Vitték a büntetőszázadot a frontra, ahol egy kocsi hazulról hozatott nádpálca, éhezés, kivégzés várta őket. Csak a szovjet csapatok nem lőttek soha rájuk és amikor már átszöktek hozzájuk, akkor kérdezte meg Csizmadia Gyula Szegedi elvtárstól. ~- Mondd csak Jóska, miért mondtaá te, hogy felemelt ököllel köszöntsük a parasztokat, amikor a frontra hurcoltak bennünket? Szegedi elvtárs helyett egy Andrej nevű szovjet, tiszt válaszolt. Kérdéssel. — Mi történt az előttetek haladó vonattal? — Felrobbant — volt a válasz. — Mi történt azzal, amelyek mögöt tétek jött?, — Kisiklott — válaszolt Csizmadia elvtárs és már tudta, hogy a felemelt ököl mit jelentett. Sokat tanult még a Szovjetunióban, itt értette és itt szerette meg csak igazán az életet. Amikor a nyolchónapos pártiekola után, — ahol Rákosi, Révai, Vas, Rudas és Audios elvtársak tanították —’ elindult partizánként a frontra, akkor arról beszélt Szegedi elvtársnak, hogy megváitoziifc otthon a világ, amikor hazamennék és láiivai maid középiskolába, járnak. Ekkor egyeztek meg abban is, amelyik előbb hazaér, az segíti a másik családját. Csizmadia elvtárs a frontra ment és magyar hazája felszabadításáért vívott harcban partizánfőhadnagy lett, majd 1944-ben, tizedmagával, ejtőernyővel leugrott a Bükk hegységben, később elfogták, börtönök során át hurcolták, míg végül a felszabadító szfovjét csapatok elöl menekülő nyilas gazemberek Sopronkőhidán kivégezték. 34 éves volt, és egy asszonyt, meg három gyermeket hagyott ott a patakparti kis házban. Azután a ház körül lassan minden megváltozott- Először talán az utca név: Csizmadia Gyula-utca. Maj-d új családi házat, segélyt kapott az árván maradt család. Komló pedig város lett, a párt ígérete ismét valósággá vált. Megtették a magukét a föld alatt és a föld felett dolgozók, megtették a magukét a szovjet gépek, melyek legyalulták a hegyek felét és helyet teremtettek egy hatalmas ipartelepnek. Most esténként, akár egy új hegyen, úgy tündöklik a vörös csillag a hatalmas szénosztályozó tetején. Csíz madia Gyula többé már nem száll a kasba, mert .meghalt. De ha élne bizonyára azok közé a bányászok közé tartozna, akik becsülettel adják azt, amit az ország vár tőlük: jó munkát, több szenet. És az ilyen műszak niáni délutánon odaállna ő is. amelié a bányász mellé, aki a kőkönyösí űj lakása erkélyéről le néz a völgybe. Boldogan nézné ő is. hogy már egyre több sínpár fut ki a? altáró torkából és vág neki a hosszú útnak. Elvezetnek ezek a sínek a bányászfürdő alapjai mellett, rájuk vetődik a szénosztályozó árnyéka. Azután jön az új töltés, távolodnak a vasútépítők, úthengerek, eltűnik a völgy, már csak az új akna hatalmas vastomya látszik cs egy szemafor karja szabadot mutat. Arra megy a vonat a Dunai Vasműhöz. Szántó Tibor Egymás mellett nőnek ki a házak a földből... A kökényesi dombon néhány évvel ezelőtt még bokrok, fák, vadvirágok nőttek. Ma már új liá új Kökönyösőn, Az új házakban pedig legjobb bányászaink, ötéves tervünk legjobb harcosai I, MOHÁCS ELŐTT, EGY HAJÓN TÖRTÉNT^. Közben a revízió a vontatóhajón leért a kapitány kabinjába. — Erre, csak tessék! — udvariaskodott a bocmann, — Tessék csak, beférünk mindannyian! Kinyitogatta a szekrényeket, a fiókokat: — Tessék, nálunk van minden! Amerikai kölnivíz, nylon-harisnya, francia szappan, — ahogy büszkén mutogatta a különböző „kincseket“, valósággá/ átszellemüli három tokával keretezett arca ~ és itt van valódi Ja- maica-rum! Tölthetek? — Mnntl'am már, nem inasom f felelt elutasító an a vállszíjas magyar. — Nézzük a táskát! A kulcsár nyögve gyűrte magát a plüssel bevont ka.rosszékek mögé, hogy előhalássza a hatalmas bőröndöt.. Ahogy előrevonszolta a nehéz koffert, összeráncolta a ha. tál más perzsaszőnyeget és ismét le kellett hajolnia azt kiigazítani. Kövér verejtékcseppek folytak ősz- 'clett, apr° P°ía^ká arcán, homlokán, ahogy felegyeneseSzőnyeg, rum, megint szőnyeg, csipkefüggöny.... ; sorolta a vizsgá'ó magyar a táska, fölé hajolva — Kész, be lehet zárni, megyünk a következő kajütbe. Kincs már más kajüt, csak a fűtőé! — mondta o bocmann. Hát akkor gyerünk oda! »ajtóZTMljó!é,tbe “S2Ű,< aitón’ °hova be0,eZjmnTjXLlTl0k' ~ m°ndla '"M«***. rn iy,yiIí ,bnlt1ár,s1 kihuzto a rozzant asztal törölt- fulu fiókját. Samui feketébb kenyér rejtőzött henne A Zsírtól ma9aSm emelle a kenyeret, úgv kérdezte a kul— Van nálatok minden,? Hé bocmann, hát nálatok mindenkinek megvan mindenei Hát neked meg a kapitánynak hol van ilyen kenyeretek? És itt miért nincs Jamaica-rum? A hájas kulcsárnak lilapiros lett az arca a visszafojtott méregtől. Megfogta a felékínált sárkenyeret és egy fordulattal kivágta azt a kis kerek kajütablakon: — Idi u dzsavola! Menj az ördögbe! — majd a szerencsétlen matróz felé fordult és gyorsan, hadarva kezdett vele beszélni. A fűtőt telte felelőssé, hogy a magyarok észrevették a fekete korpakenyeret. Átmegyünk addig az uszályra — határozott, az egyik bajtárs, — mire visszaérünk, addigra talán meg- } nyugszik, a bocmann is. f — Vagy végre megüti a guta — vélte a másik, mi-í kor felértek ismét a fedélzetre. f A hajótest mellett ott ringott, a csónak, amivel, jöttek. Egyenként lemásztak a, vaslétrán, majd az egymás mellé erősített uszály-ok felé dirigálták az evezősöket. < — Itt azután nem férünk majd be hárman meg né- ' gyen is egy kajütbe — jósolta az összemázolt arcú pén,z- \ ügyőr. — Itt már nem lesz szalongarnitúra és k’ub- v íotőj! f A borostásarcú, szalmaszálat rágó férfi az érkezők , felé fordult.. Egyszerre elfelejtette a kolbászt, elfeledte ^ figyelmeztetni, az asszonyt: „Most, most lehet enni!“ i Csa.k nézte a közeledőket és ekkor ért a füléhez a cseh, \ szlovák hajóról áradó muzsika is. A szalmaszál való-\ sággal megdermedt a fogai kőzölt. * Az egyik magyar, a vállszíjas odalépett a topron- gyos emberhez. Két, ujját szájához telte, a cigarettázási akarta utánozni: — Hát te miért nem dohányzol? — kérdezte. — Netnánv fuírr ! ÍV*’«*?» nénze”' !— fordította ki tenyerét a matróz és szégyenkezve köpte a szalmaszálat a vízbe. Kevés a pénz! — ismételte reménytelen hangon. ■ Tessék, vegyél! — kínálta a magyar egy tele\ zacskó ötéves Tervből. — Vegyél többet, ne csak egyet! Nesze, itt az egész doboz! Hfala! Hfala lepő! — hálálkodott a, jugoszláv matróz. Majd a. lépcsőn lefelé mutatva invitálta a vállszíj jas ti — Gyere le! íFolytatása következik) tA \|UL(lJ Az új szénosztályozó tetején már ott világít a vörös csillag, a győzelem jelvénye. Békesyűiés Kökönyösőn A kökönyösi bányatelepen szerdán délután nagy volt a mozgolódás, a leglelkesebb és legöntudatosabb bányászasszony ok, békebizottsági tagok és MNDSZ-asszonyok összeültek és elhatározták, hogy estére minden háztömbben egyegy család lakásában összejönnek és béke-estéken tárgyalják meg, mit üzent nekik Rákost elvtárs. Horválhné, Winklemé, Méhné jókedvűen járták a kökönyösi hatalmas emeletes házakat. Mindenütt megbeszélték a legöntudatosabb bányászcsaláddal, hogy este 8 órára meghívják a ház lakóit és családias összejövetel formájában tárgyalják meg a termelés kérdéseit. A bal első kockaház dolgozóit Bodor né és Vertikéné mozgósította és szép számmal jöttek el, karjukon gyermekeikkel az anyák és a bányász dolgozók. Rákosi elvtárs beszéde nyomán úgy döntöttek, hogy még fokozottabban magukénak érzik a fér melést és segítenek a bumlizás plle- ni harcban. Nem tűrhetik azt, hogy szép tágas, egészséges lakásokban, amelyet a nép országa biztosított számukra olyanok lakjanak, akik nem érdemlik ezt meg hanyag magatartásukkal. A 14 családból két megrögzött bumlizó van: Kató Gáspár és Nagy Ferenc, akik sokszor hetekig nem mennek a báiiyába és akarva, akaratlanul a bélre ellenségeinek táborát erősítik. Kihívták a kökönyösi Lakóházak dolgozóit versenyre, hogy megalakítják a lakóház békebizottságát és így egységesen sokkal harcor vabban erősítik a béketábort és nem tűrik a házon belül a bumlizókat. házak sorakoznak a$ laknak. A bányászok termelésével emelkedik a kereset. A lelkiismeretes, jól dolgozó bányász borítékján meglátszik, hogy bőven adott szenet az országnak, a tervnek. A bumlizó. hanyag dolgozó kevesebbet termel, tehál természetesen kevesebbet is keres. Az új orvosi rendelőben a legkorszerűbb felszerelés, a leggondosabb ellátás várja a beteg dolgozókat.
