Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)
1951-09-27 / 225. szám
NÄPLO 1951 SZEPTEMBER 27 Äz Időiében elvetett gabona magosabb termést hoz! Kikelt a kocsolai Vörös Csillag árpája és rozsa A magasabb terrnéseredané'n.y elérésének érdekében fontos, bogy a vetőmagvak idejében, jól előkészített talajba kerüljenek. Ennek érdekében kormányzatunk is nagy segítséget nyújt, dolgozó parasztságunknak a nemesített vetőmagokkal és a vetőmag mellé megfelelő csávázószerekkel i? ellátja dolgozó parasztságunkat Mindezek mellett most már dolgozó parasztságunkon van a sor, hogy az őszi vetéseket a földművelésügyi miniszter által megszabott batáridőre el is végezze. Ma már világosan láthatjuk azt, hogy aki idejében elv,eti a gabonát, annak magasabb a terméseredménye és valósággá válik az a közmondás, ,,ki mint vet, úgy arat". Ezt számtalan példa bizonyította már ebben a g3.zdasági évben is. Különösen terme lőszö vetkezeti csoportjaink értek el jó eredményeket, akik követték a földművelésügyi miniszter rendeletét és határidőre elvetették gabonájukat. A faddi Haladás termelőszövetkezeti csoport is idejében elvetette az őszi- árpát, aminek meg is mutatkozott az eredménye, mert 24 mázsás hcldankéntí átlagtermést takarított be, a tamási Vörös Szikra búzából 14 mázsas átlagtermést takarított be. meri idejében és jól előkészített talajba vetette el az őszi búzáját. Nem mutatkoznak ilyen eredmények az egyéni dolgozó parasztságnál, akik hallgatnak a kulákok „szaktana csai- ’a", akik azt javasolták, „száraz a föld, ne vessetek". Akik ezt a „szaktanácsot" megfogadták, nagyon rosz- szul jártak, mert alig érték el a hol- dankénti 6 mázsás átlagtermést. A földművelésügyi miniszter az 1951/52-es gazdasági évre is-idejében kibocsájtotta a mezőgazdasági munkálatok elvégzéséről szóló rendeletét Azok a dolgozó parasztok és termelőszövetkezeti csoportok, akik ezt be tartják, a jövő gazdasági évben is tóval magasabb terméseredményt *ognak elérni, mint azok, akik a tulákok „szaktanácsát" fogadják meg. Termelőszövetkezeti csoportjaink példát mutatnak az egyéni dolgozó parasztság felé a most folyó vetési mun tálatoknál is. Többek között a kocsolai Vörös Csillag is elvetett 50 keld ősziárpát és 60 hold rozsot, ami ,nár szépen ki is kelt. A kocsolai Vörös Csillag az őszi munkálatok jó negszervezése során elérte azt, hogv 20 hold cukorrépájukat is felszedték, rogy ennek a földjét is idejében' elő tudják készíteni a vetések alá. Ezt a aéldát követte az egyéni dolgozó parasztság és megkezdték a cukorrépa felszedését. Az eszi árpa vetését megyénk több termelőcsoportja befe- •ezte. A faddi Haladás és Szabadság, íácánkerti Vörös Hajnal, tengelíci Petőfi, laogyiszlói Petőfi és a medinai (Jj Élet termelőszövetkezeti csoportok is elvetették az ősziárpájukat, Vogy ezen keresztül biztosítsák a jö- j Tö évi bő termést. Azokban a ter- J melöcsoportokban és szövetkezetekben, ahol a megnövekedett taglétszám arányában nem. volt biztosítva az •ősziárpa vetéshez szükséges terület, nagy lendülettel fogott a tagság a talajelőkészítéshez. A mözsi Úttörő termelőszövetkezetben sem volt biztosítva az őszrárpa vetéséhez szükséges földterület, mivel az új belépők földjei még széjjel voltak egyéni gazdálkodásban. Ezt a feladatot úgy oldotta meg a szövetkezet, hogy a már beérett kukoricájukat leszedték és arról igyekeztek a szárat letákarita- ni, hogy az ősziek vetését idejében el tudják végezni. Ebből a munkából kivették részüket a szövetkezet fiataljai és az elmúlt vasárnap a fiatalok közül 16 leány ment szárat vágni, hogy ezen keresztül biztosítsák a vetési munkálatok zavartalan menetét. Termelőszövetkezeti csoportjaink jó példáját követi egyéni dolgozó parasztságunk is. Fekete Mihály sióagárdi . középparaszt is elvetette az ősziádpát még szeptember elején, mert tudja, hogy az idejében elvetett őszi kalászosok magasabb termést fognak biztosítani. A jó példát követte Fekete János és Ocskovics János is, akik ugyancsak elvetették ösziárpájukat, J<>„egyéni teljesítmények aae Öcsényi Kesidergyárban A tervek túlteljesítése egész népünk felemelkedésének alapja, a tervek tel- jesíétóvel országunk és népünk boldog jövőjét, a szabad alkotás lehetőségé!. a szocializmus építését haji juk végre. Az új felemelt ötéves tervünk törvény, s a törvény teljesítése minden veze’ő, minden egyes dolgozó kötef.es- ségev amiért felelős egész népünk előH'. A tervek nem teljesítése azt jelenti, hogy az üzem, vagy termelési egység adósa marad hazánknak, amiből felmérhetetlen károk származnak népünkre. Lassul az életszínvonal emelkedése, bármelyik termelési egység lemaradása a terv teljesítésében szégyen az egész üzem számára —. mondotta Pintér elviárs, az őcsényi Kendergyár művezetője, a termelési értekezleten, k érte’ ezle^n a dolgozók megvitatták eléri eredményeiket. A Nazarov-mozgaiom kiszéle- sí ése keretén belül a dolgozók magukévá lelték a gépek szociális'a megőrzését és ígv; gondosan bánnak a gépekkel, ami IvaYialmas eredményt jeleni népgazdaságunk számára. Szalma József 137 százalékos átlagteljesítményével elnyerte a büszke sztahanovista oklevelet. A kitüntetések mell étit .pénzjutalomban is részesültek: Szalma József, Hegedűs József és Kotáiik György kiváló, jó munkájukért. Az eredmények napról-napra egyre nagyobb mértékben kerülnek a felszínre. A legutóbbi kiértékeléseknél özv. Hagymási Pálné 229 kiló kender tiloíásának túlteljesítésével került ki győztesen. Kotáiik Györgyné 222, özv. Dávid Kálmánná 181 kilóval teljesítették túl vállalásaikat, A hozzászólásokban Haász Imre áztat ós-meat er ismertette a könnyűipari minisztérium által efőírt nyersanyagnormákat, amelyet a minisztérium az üzem dolgozóinak javasolt. A kilósok közül Hegedűs József, Hegedűs Mihály és Kotáiik Györgyné vállalták az új norma teljesítését, hogy ezzel is az ötéves tervünk m.eg- gyorUtásáhogy szívósabb és jobb munkával járuljanak hozzá. Hagy- mási Gyula elviárs vállalta, hogy az előírt norma teljesítésének érdekében fokozodabb mértékben fog ügyelni brigádjával arra. hogy a pozdorjában ne maradjon benne a kóc, hogy ezáltal is emeljék a termelés hozamát. Jó? sikerüli a termelési értekezlet, jó kérdéseket tárgyallak meg az öcsényi Ken der gyár dolgozói, azonban az elért eredményeket tovább kell fokozni, hogy a következő termelési értekezletet a dolgozók -több és még hasznosabb hozzászólásokkal igyekezzenek nívósabbá tenni. Az értekezleteken vessék fel hiányosságaikat és annak kijavítására hozzanak javaslatokat!, hogy a dolgozók a hibák kijavítására javaslatot hozva nagyobb eredményeikkel segítsék ötéves 'tervünk túlteljesítését. Füldműves&zövetkesetek hírei A madocsai iöldművesszövetke- zetnéi nem megy a kukorica- és burgonya-szállítási szerződéskötés. A múlt vasárnapig mindössze 2 és fél mázsa kukoricára kötöttek szállítási szerződést. Az elmúlt vasárnap sem értek el eredményt. Nem csoda, ha Madocsán nem megy a szerződéskötés. A szövetkezet vezetőségi tagjainál nincs meg a példamutatás, mert még nem kötöttek szállítási szerződést és emellett a népnevelő munkára sem fordítanak kellő gondot. A mázai földművesszövetkezet is ió munkál végzett az üzletrész befizetése terén. Az évi előirányzatukat már teljesítették, amit a jó felvilágosító munkával tudtak elérni . A & a;dacsí szövetkezet aktívái jó munkát végeztek az elmúlt vasárnap a szállítási szerződésikötés terén. Egy nap alatt 90 mázsa kukoricára kötöttek szállítási szerződést. Jó münktá végeztek Varga Lajos pénztáros és Kovács Gyula boltkezelő, akik a jó felvilágosító munkával 49 mázsa kukoricára kötöttek szállítási szerződést. A dombóvári szövetkezet .jó munkát végzett‘az üzletrész befizetések terén. Az egész évi üzletrész befizetési előirányzatuk mintegy 18,700 forint, s ■ ennek több, mint 90 százalékát befizették. .4 szekszárdi Országos Takaróic- lénzlár liókjánál vagyunk, moso y- 'ós, boldog arcokat látunk itt. Nagy íz izgalom. Egymásután jönnek ragyogó arccal beváltani békekölcsön- tötvényeikel azok, akik nyertek. Szenünk előtt is valósággá válik Párunk tanításának élő bizonyítéka — tépi demokráciánk többszörösen, is ’isszaadja a jegyzett összegeket. Most éppen Suszter Katalin, a szekszárdi Magasépítő VáValat dolgozója sön be boldogan két barátnőjével. 200 'orintos békekölcsönkötvényét 5000 íorintos nyereménnyel húzták ki és most váltotta be. Mindenkinek van '■gy-egy kérdése, üdvözlő szríva- a. szerencsés nyerteshez. Megszólal egy öreg bá$sj is, amint a hivatalos nyeremény jegyzéket böngészi — maga is nyert? De én is kisilablzállam• ám egy 300 forintot, jól jött ám ez is. — Ez a hónap — mondja Suszter Katalin — a sorozatos szerencsék kőlapja számomra. Már a Tervkö’csön •orsolásriál is nyertem, kötvényem«t vévéilékben húzták lei. Pénzjutalmat kaptam a vállalattól is, meg két szép könyvet. Megvallom — válik szégyenlősre a hangja — eleinte én is kételkedtem egy kissé. De ma már minden kételyem eltűnt, most már tudom, hogy amit a Párt és népünk állama megígér, azt következetesen be is tartja. Az öreg bácsi, aki eddig erősen figyelt a beszélgetésre, elégedett mosolygással újra belemerült a jegyzék tanulmányozásába, hátha akad még számára nagyobb nyeremény is benne. Újra felfigyel, mert most már arról van szó, hogy Suszter Kata'in mit is vesz a nyert pénzből. — Először is 2000 forintot bennhagyok — sorolja mert bútort akarok vásárolni, már ki is néztük barátnőimmel. hogy melyiket. — De amint később kiderül, jut a pénzből a család jólétének emelésére is. meri hiszen a családfenntartás gondja is az ő vál'án nyugszik Édesapja ugyanis beteges, testvére pedig még iskolás. — Először nem is akartam elhinni — meséli tovább — kereken megmondtam, hogy nem igaz. Úgy gondoltam, hogy nem lehet kétszer is ilyen szerencsém. Érzem azonban, hogy ma már mindén jó lehetséges. . Igen a nép államában a becsületes dolgozóknak minden jó lehetséges és ezt a tervnek. Icö'csöneinknek is köszönhetjük. Suszter Katalin forintjai is hozzájárultak ahhoz, hogy Szek- 'árd városban is hatalmas építkezések folynak. Egyebet nem említve, mint két új közűi épült 300 ezer forintos költséggel. A kórházban új osztályok létesültek, melyek mind dolgozó népünk jólétének eme'kedésél szolgálják. A békekölcsön forintjai eredményezik azt is, hogy Szekszárd a7 ötéves terv végére iparj várossá íejlődik. Ezért mosolygós minden arc. ezért lelkes minden kiejtett szó a szekszárdi Takarékpénztár helyiségében. milyen célokra fordítják az államkölcsönüket ? A Szovjetunióban „Ál'anikölcsöneink komoly forrásul szolgálnak a szocialista építésre irányuló belső felhalmozódások számára..“ (Zverjev e'v- társ, a Szovjetunió pénzügyminiszterének cikkéből, Pravda 1950 május 4.). A szocialista gazdasági rendszerben a költségvetés kiegyensúlyozott, deficit nem keletkezik. Bizonyítja ezt a Szovjetunió példája. 1924-töl egészen a Nagy Honvédő Háborúig állandóan deficitmentes volt a Szovjetunió költ_ ségvetése. Bár a háború legnagyobb terhét a Szovjetunió viselte, mégis csupán kétszer merült le! elenyésző államháztartási hiány: 1942-ben, amikor a kiadások 10.3 százalékát jelentette a deficit és 1943-ban, amikor még ez az arány is 3.5 százalékra csökkent. (Djacsenko: „A szovjet pénzügyi rendszer.“) A Szovjetunió 1951. évi költségvetésében az előirányzott bevételek ösz- szege 458.717 millió rubel, a kiadások összege 451.503 millió rubel. A bevételek tehát 7.214 millió rubellel múlják felül a kiadásokat. Az a tény, hogy a bevételek jóval felülmúlják a kiadásokat, fényesen bizonyítják a szovjet állam gazdaságának és pénzügyi rendszerének szilárdságát. A bevételi többlet elősegíti a szovjet rubel toveibbi szilárdulását. Az állami költségvetés bevételeinek főíorrását a szocialista gazdaság felhalmozásai alkotják, amelyek a költségvetésbe forgalmi adó és nyereség- beszolgállatások alakjában folynak be. A különleges források között nagy jelentősége van a dolgozók meg takarításainak, amelyek elsősorban az ál- lamkölcsönök útján kapcsolódnak be a gazdasági és egyéb állarhcélokat szolgáló beruházásokba. Ezek az állami kölcsönök építő jellegűek, a befolyt összegeket a gazdasági, jóléti és kulturális fejlődés méreteinek kiszélesítésére. ütemének gyorsítására és a dolgozók békés munkájának védelmére fordítják. A nép vagyonát gyarapítják és mindenkor terme é- keny jellegűek. A kapitalista országokban „Az államadósság ... rányomja bélyegét a tőkés korszakra ... Az állami hitel a töke hitvallásává lesz“ (A Tőke, Szikra kiadás, 1948. 815 oldal.). Kapitalista országokban az áilam- kölcs önök kel fedezik a költségvetési hiányokat. Az imperializmus korszakában elmélyül a tőkés gazdálkodás válsága, s éppen ezért állatoddá n mutatkozik költségvetési deficit. Ezt. bizonyítja az Egyesült Á lamok példája: az utolsó 20 év alatt csak egy évben volt deficitmentes esztendeje az Egyesült Államoknak. Az utolsó évtizedekben a többi imperialista ország: Anglia, Franciaország, Hol an- dia, Kanada költség ve lése szintén állandóan hiánnyal zárult. Már a második világháború előtt a kapitalista költségvetési kiadásoknak egyre magasabb százaléka volt te-de. zetlen, vagyis az államháztartás hiánya az 1931—32 pénzügyi évben mutatkozó 2 milüárd 879 millió 800 ezer dollárról 1938—39-ben 3 milliárd R00 millió dollárra. Ang’ia költségvetési hiánya az 1930—31. évi 23.2 millió fontról 1937—38-ban 245 millióra, Svájcé pedig az 1932. évi 24.2 millióról 1938-ban 135.7 millióra növekedett. Az azóta e leit évek általában hasonló költségvetési hiányokat mutatnak. Kapitalista országokban kizsákmányoló jellegűek az álilamkölcsönök és súlyos teherként nehezkednek a dolgozók váltóira. A jegyzett összegeket nem a dolgozók javára, nem békés célokra, hanem halálgyárak táplálására. rabló háborúk előkészítésére, kis népek leigázásába, hatalmas elnyomó apparátus fenntartására fordítják. Az Egyesült Államok 1951—52. pénzügyi évre szóló költségvetési előirányzatában a fegyverkezésre nyíltan bevallott összeg az összes kiadások 73 százaléka. így tehát ismét elkerülhetetlen az újabb költségvetési deficit. IX EMZETKGZj Anglia és a sanfranciscoi konferencia Kétségtelen, hogy senkisem olyan elégedett a sanfranciscoi „békeszerződéssel“, mint Joshida japán miniszter elnök, akit az elégedettek sorrendjében mindjárt másodikként követ Naito japán hadnagy. Ez a bizonyos Naito az egyik rabszolgatábor felügyelője volt a hírhedt „halálvasúi“ mentén, amelyet a barmai és malájíöldi őserdőkben építettek a japánok a fogságba került angol, ausztráliai és újzé- iandi katonákkal. Ebben a pokolban a három és félévi emberfeletti rabszolgamunkát alig néhány hadifogoly élte túl, de ezek sem fogják soha elfelejteni Ntóilot, a japán hadnagyot és társait. „Naito orvosnak tartotta magát — írja Edinhorghbóí a skót Charles Cut- íes, az élefbenmaradt lágerlakök egyike. — A legnagyobb élvezetet a beteg foglyok „dí6szemléi‘‘ nyújtották számára. A betegeket a trópusi fekély döntötte le lábukról. Naito kegyetlen élvezettel ülöHe-verfe a foglyok fekélyekkel teli, sebes lábait. Ha a fogoly erre nem ájult el, Naito szimulánsnak minősítette és deresre huzattá. Naito- nak az volt a rögeszméje, hogy a vérhas nem betegség, úgyszintén a malária sem és aki ezekre a betegségekre hivatkozott, azokat véresre verette ...“ Naito hadnagy és barátai most örömünnepet isinek. A sanfranciscoi „békeszerződés“ nemcsak, hogy megbocsátja Naito hadnagy minden barbár bűnét, de még azzal a reménnyel is kecsegteti, hogy adandó alkalommal megismételheti őket. Ez a szerződés bűnbocsánatot ad a japán bankároknak. iparmágnásoknak és tábornokoknak véres cselekedeteikért és előttük is megcsillantja annak lehetőségét, hogy újra sor kerülhet bűneik megismétlésére. De ez a szerződés a legkisebb prömel és megnyugvást sem nyújtja sem Charles Cutiesnek, sem a többi ezer és ezer angol meg amerikai katonának akik maguk is szemtanúi és áldozatai • voltak a japán fasizmus gaztetteinek. Az angol közvélemény számára annyira képtelennek tűnik ez a szerződés, hogy még a brit külpolitika és az Amerikával való szövetség legvadabb hívei is kénytelenek orrukat fintorítani. Erre felettébb jellemző az angol burzsoá sajtó egy-egy elejtett szava. A liberális „News Chronicle“ beismeri, hogy „a szerződés senkinek sem tetszik“. At „Economist“ kockázatosnak“ minősíti a szerződést. A „.Manchester Guardian“ azl írja: „senki sem lehet biztos a dolgok kimenetelében, a konzervatív „Daily Telegraph and Morning Post“ pedig kijelenti, hogy „meglehetősen kockázatos dolog volt feltenni a kártyát a japánok rendes viselkedésére“. A „News Statesman and Nation“ című folyóirat őszintén megírja, hogy ez a szerződés „komoly kárt okoz a béke ügyének“. Ez a „békeszerződés“ valóban veszélyezteti a nemzetközi békét, a távol-keleti népek biztonságát és a hatalmas Kínai Népköztársaság érdekeit. Emellett a szerződés két főkezdeményezőjének egyikére — Nagybritanniá- ra is közvetlen csapást mér. Mikor Morrison, angol külügyminiszter bejelentette, hogy Nagybritannia a legkisebb kifogást sem emeli és feltétel nélkül támogatja a szerződéstervezet teljes szövegét, az angol nép rádöbbent, milyen messzire jutott már Anglia Amerikával szemben alárendeltségi viszonyában és hogy „munkáspárti“ kormánya már arra a szemérmetlenségre vetemedett, hogy e botrányos szerződés „társszerzőjeként"’ lépjen fel. Többmillió angol akad már, aki meg van róla győződve, hogy a Naito- féle japán hadnagyok számára nem szabad inégegvszer lehetővé tenni, hogy megismételjék gaztetteiket. így azután mindenütt ellenséges fogadtatásra lelt Morrison gyanús lelkesedése az amerikai szerződéstervezet iránt. Feltehető a kérdés, hogy az angol kormány miért egyezett bele Japán újrafclfegyverzésébc, az amerikai megszállás további fenntartásába, a kényszermunkán alapuló japán ipari monopóliumok új életrcíámasztásáha — annak ellenére, hogy ez saját érdekeit is sértette? Először is a „Marshall-terv“ és az Atlanti Paktum politikája áldozatokat követel cs most jött el a fizetés órája. Másodszor az angol „.munkáspárti“ kormány ugyanúgy ellenszenvvel viseltetik az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalmak és a Szovjetunió iránt, mint az amerikai imperializmus. Amerikának viszont még az angolok ellen is szüksége volt erre a szerződésre, miután - a kényszermunkán alapuló japán ipart , most saját céljai szolgálatába állítja be és ezzel az angol konknrrenciát teljes háttérbe szorítja Távol-Keleten Ez a szerződés azonban még csak papír. Az utolsó szó joga Ázsia békeszerető népeié és a nemzetközi haladás erőié. BOLDOG NP7ERTESEK.,
