Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-07-08 / 157. szám

1951 JULIUS 8 x n ä p b ö Községeink közül Szed­res, Sárpilis, Tengelic, Öcsény köz­ségek járnak az élen az aratási munkálatokban. Ugyanakor le vannak maradva Kö* lesd, Medina, Bogyiszló községek Jelentősen le van maradva Báta- szék is, ahol a termelőcsoportok sem mutatnak jó példát a köz­ség egyéni dolgozó parasztjainak, mert késnek az aratással. A földmüvesszövetkezetekben ala­kult aratóbrigádok is segítséget nyúj­tanak helyenkint az aratási munka­latokban. A símontornyai földműves­szövetkezet aratóbrigádja például 25 fővel segített a helyi termelőszövet­kezetnek az aratásban. A brigádban legjobb eredményt Böröcz Aladár és Takács István munkacsapatai érték el. Megyénkben már százával vannak olyan dolgozó parasztok, akik a búza. rozs és ősziárpa aratásukat már 100 százalékig elvégezték, Ezek közé a gazdák közé tartoznak többek között Nagyszokolyban Németh András 9 holdas, Vörös János 11 holdas, Pin­cehelyen Nyúl József 6 holdas, Má­zán Garaí József 12 holdas dolgozó parasztok. A Terseiiymozgalom is tovább terjed községeinkben. Juhász Imre alsónánaí 15 holdas dolgozó paraszt, járási tanácstag például versenyben áll Hegedűs János 20 holdas dolgozó paraszt­tal, Juhász Imre már 5-én végzett az aratással, ősziárpáját elcsépel­te 16 mázsás átlagot ért el. Beadását közvetlenül a géptől teljesí­tene és mos' segít .a helvi termelő- csoport aratásában. A két dolgozó paraszt példája nyomán a község töb­bi dolgozó parasztjai közül is többen versenyre keltek és most versenyez­nek az alsónánaí dolgozó parasztok, hogy minél előbb győzelemre vigyék > az idei békearatást; Harc minden szem gnbennérf! Lázas munka folyik a falvak és termelőszövetkezetek határaiban a jö­vő évi kenyérért; Suhognak a kaszák a gabonatáblákon a jó. termésért. Dol­gozó parasztságunk lelkesen arat, mert tudja, hogy minden szem gabo­nával a béketábort erősíii és tudja azt, hogy a Szovjetunió tapasztalatai beváltak, hogy arassunk viaszérés­ben ! Találkozunk olyan nézetekkel még a csoportoknál is, hogy „ráérünk arat­ni, hiszen még nem egészen érett a búza vagy a rozs.“ Az ilyen gondol­kodás hátráltatja a csoport munkáját és különösen a szervezésben vet fel rossz színt. Ezek a hangok különösen megralálhatók az egyénileg dolgozók, nál. Különösen megtalálhatók ezek a kulákságnál, dolgozó parasztságunk ellenségeinél, így Becsen Kovács Já­nosoknál, akik arra hivatkoznak, hogy azért nem vágják még a búzát, mert nem érett. Ezeknek a hangoknak jó részét leleplezték már a dolgozó pa­rasztjaink. Megmutatták már a tavalyi esztendők tapasztalatai is, hogy nem fedi a valóságot az állítás, amit az ellenség híresztel, hogy „akkor van jó termés, ha a búza pereg.“ Az igaz, de ahol egyszer már kipergett, ott nincs már mag. Mi a szempergést megelőzzük azzal, hogy a Szovjet­uniótól átvett tapasztalatok nyomán a Párt útmutatása és irányítása mellett a gabonáinkat viaszérésben aratjuk le. Ezt a példát bevetik is a mi ter­me löcsoportjaink és az egyénileg dol­gozó parasztok is. így a szedrest Pe­tőfi termelőszövetkezeti csoportnál már mindent learattak. Ez betudható a jó munkaszervezésnek, amit. Kenyér István, a csoport elnöke hajtott vég­re. Betartotta a Párt útmutatását és ezért ma már nyugodtan hordhatja be a gabonát és segíthetnek másik cső. portnak. Kenyér elvtárs mindig meg beszélte a tagsággal, hogy ,,mit kell tenni holnap“, kikérte a csoporttag­ság véleményét, meghallgatja őket, ennek eredménye lett, hogy ma már a szedresi Petőit csoport az első az aratásban a járás területén. Vegye­nek példát a többi csoportok is a szed- resiektőL De nem hagyhatjuk ki a harci Uj Élet. I. típusú csoportot sem, ahol nem­csak a növényápolást végezték együtt, hanem az aratást is Megszer­vezték, mert tudták, hogy ha közösen művelik meg a földjüket, akkor egv emberre kevesebb munka esik és job­ban meg tudják művelni a talajt. • Tudták azt, ha közösen aratnak, ak_ kor kevesebb lesz a szemveszteség és többet tudnak beadni az államnak, könnyebben tudják teljesíteni az ál­lam iránti kötelezettségeiket. Amikor az aratásról beszélünk, nem szabad megfeledkezni a gyors, időben való beadási kötelezettségről sem. A szekszárdi járás úttörője ezen a téren a sióagárdi Béke termelőcso- port. Megmutatta a falu dolgozó pa­rasztságának, hogyan kell gyorsan teljesíteni a beadási kötelezettséget. Egyenesen a géptől a gyűjtő raktárba vitte ősziárpáját. De nem tapasztal­ható a jó munkája az aratásnál, mert ott Te vannak maradva. Csütörtökön még mindig a rozsot aratták. Nem használták az aratógépet, inkább vág­ták kézzei a gabonát. Azt mondták, hogy a marokrakó gép. után 25 em­ber kell. akik szedik vagy kötözik b0 a kévét. Arra nem gondoltak, hogy az a marokrakó gép naponta 10 hol­dat tud learatni és azután asszonyok is köthetnek és az emberek mehet­nek a másik táblába aratni. Más tapasztalható azonban a báta- széki Búzaka’.ász termelőszövetkezeti csoportnál. Ott az á hang ütötte fel a fejét a kuCákok biztatásárai» hogy ne arassunk, majd jön a gép. Erre fel is ültek, míg rá nem jöttek, hogy Jj az aratáshoz maradéktalanul hozzá kell fogni, mert minden késés szem- veszteséget jelent. Tegyünk félre most minden más munkát és végezzük is az aratást, a minisztertanács hatá­rozata előtt. Ezzel saját magunknak is jót leszünk, először is, mert job­ban tudjuk teljesíteni az állam iránti kötelezettségeinket. Ne üljünk fel a kulákmeiséknek, hanem azokat a leg­határozottabban utasítsuk vissza és mutassuk meg továbbra is, hogy har­colunk minden szem gabonáért. Furucz János járási tanács, mezőgazdasági osztály főelőadója.. BÉKEBIZO TTSÄG OK HÍREI a „Szabadság“ termelőszövetke­zet békebizotteága megszervezte a békearatást, melyhez minden tag csatlakozott. A röpgyűlé- sen is a tagság 95 százaléka megje­lent. Az aratást jól szervezték meg. Az állatgondozók is a szabadidejü­ket úgy szervezik meg. hogy minden gondozó a1 héten 2 nap négv-öt órán keresztül kimegy aratni. a cipőgyárban a dolgozók szép fel- a. j á n 1 áss a 1 készülnek augusztus 20-ra. Ezzel válaszolnak az ellenség hazai ügynökeinek aljas munkájára. a békegyűl éseken vál­lalták a dolgozók, hagy augusztus 20-ra a csép­lőét és gabonabeadást teljesítik. Az aratást úgy igyekeznek elvégezni, hogy a versenyzászlót ők kapják meg. 6 dolgozó paraszt versenyben van egy­mással, a község pe­dig Sárezentlőrinccel. Jól megy a munka Kajdacs községben. Elsők a paksi járásban Pusztahenósével együtt. Pusztahencse már meg is kapta a versenyzászlót: a földművesszövet­kezet dolgozói tettek felajánlást. Rónai János tejgyüjtő, Regős Nándor ba­romfi-, tojás- és gyümölcsfelvásárló tervüket 100 százalékon felül akar­ják teljesíteni. Király Béla az egyéni dolgozó parasztok részéről vállalja, hogy jó példamutatással és agitáció- vaí fog odahatni. hogy az aratást mi­nél kevesebb szemveszteséggel, a be­adást pedig a cséplőgéptől teljesít­sék. Keserű Sándor ta­nácselnökhelyettes, egyéni dolgozó pa­raszt az aratását 100 százalékig elvé­gezte július 2-án. Elvégezte a tarló- hántás is 80 százalékban és másod- nővónyeket vetett. — Kenyeres Sándor 56 holdas de. csi kulákot a megyei bíróság fellebb- viteli büntető tanácsa iermellőszövet- keZel'i* csoport elleni izgatás és a de­mokratikus álla mrend megsértése miatt egy év és 2 hónapi börtönre, valamint 2.000 forint pénzbüntetésre ilétté. Sonytiédon Paddon Ksjtaon üemedíéreii FácMoüeu Q felszabadíts Picit a Böloske melletti Szent And- rás.pusztán. dx Szakách Ernő méltó | ságos úr, volt: a „mindenható úr.'1 j Kizsákmányolta, kiszipolyozta még a! vérét is az ott dolgozó cselédeknek. Meg állás vagy pihenésről. szó sem lehetett, elkezdték a munkát hajnali 3 órakor és csak este 11 órakor fe-' jezték be az istállóban. Alvásra csak legfeljebb 3~4 óra jutott. Azok a do gozó parasztok, akik ki merték nyitni cr szájukat, feltétlenül görbe botot, ,,piszok kommunisták'1 — és el- bocsójlást kaptak válaszul. Azután útra kelhetett a családjával együtt a kirúgott cseléd, hogy eg.y másik mél- tóságos úr könyörületből felfogadja. De a^ méltóságom úr nagyon vigyázott e külszínre, és mélyen vallásos volt, e míg cselédjei örültek, ha három- nógyévenként vághatlak egv 100 ki­lós disznói, addig a méltóság,os úr a bölcskei apácáknak szállította ko­csiszámra a disznókat.. így megvolta tekintélye, mert azután mondogatták az apácák a faluban ..milyen jólelkű igazi máitóságos úr.“ Csak a cselé dek átkozták elkeseredve. még egy fa. nyája is volt, messze a pusz- tátó!. Elindul lak a hosszú kocsisorok vasárnap dé’nt.án és visszajöttek úgy «zombaton éjfél felé, mert az ottani földeket is nekik, kellett mecjmüvel­Új élet formálódik Ándrúspusztári ni. Kocsi vitte naponta utánuk az é’elrnet, mert a szegény ember sza­lonnája abban az időben a vörös­hagyma volt. De bizony az ételnek is elment az a kicsi íze is, ami volt, mira a sok kilométerre eliotyogtatta a kocsi. A tanyán istállókban az álla­tok között volt az éjszakai pihenő, ha ugyan annak lehet nevezni, mert a sok rágcsáló patkány nem hagyta magát zavartatni gyakran végigsétált a kimerültségtől álomba merült em hereken. A. méllóságos úrnál még gonoszabb volt a felesége. Ha a cselédasszonyok panaszkodni mertek, vagy kértek egy kis gabona előleget, mert már a sok éhes száj ma gét Le a konvencióba járó 'isztet, az volt a felelet: „minek van annyi kölyök.“ Ha összekuporgatlak egy pár fillért és venni akartak egy­két kiló gyümölcsöt, — lehetett azt is kapni a kastélyban, előbb kézcsókra kellett járulni a méltóságos asszony­hoz. Fényesen berendezett kastélyban laktak, ugyanakkor a cse'édeknek né­gyötöknek volt egy konyhája, diile- . dező hazak, kicsi ablaké szobákban i iakta, tizen-tizenketleri. Ezek. a nyo* j morgó emberek teremtették meg az ő {számukra a kényelmet és azt, hogy I egyetlen lányukat vihették, a pesti főúri bálokba, neveltethették külföldi intézetekben. És ha télen nem tetsze a hideg, elmentek külföldre, ahol sí tötl a nap, s mindezt a Szent András pusztaiak véres verejtékén. S egyszer eljött az a nap. amel meghozta azt az évtizedek óta ól­ig rr ón kívánt szabadságot. A Szov jelunió felszabadította hazánkat s' k sülölt a nap András-pusztán is. Mei azóta csak így „szeut“ nélkül nevezi a dolgozók. a komrnunb ták és mec indult Sífcsziotísk a főidet lüktető érét a pusztán. Kezdett a mé lóság os úr is köntöst változtatni, *h zeiget!“ örült, hogy nem lettek pusztaiak a háború áldozatai. De ne fogadták el az öntudatra ébredt en berek a hízelgést és lassan a mélti ,ságos úr is belátta, neki már nini itt mit keresnie. A puszta, igazi gazdái megértette Pártunk hívó szavát, mert bíztak bér ne, hisz olyan sokat kaplak tőle. - 1949 őszén — megalakították a P iőfi termelőcsoportot. Eredményei bizonyítják, hogy követik a leg jól: termelőcsoportok példáját és tapaszt !a 1 alt. A növényápolást elvégezték, gyapotot ötödször lókapázzák és me Aminek nem szabadna lenni... A duiiakörolftdí Szabadság tsz-nek segített az andráspusziai ál­lami gazdaság arafógépével. Munka közben, délután 2 órakor elromlott a gép. Ez természetesen előfordul m ásutt is. A hiba ott volt, bogy a szerszámokat Gyapán hagyták és még (; órakor is azon vitatkoztak, hogy mit tegyenek. Ez nagy kiesést jelen! ett, mert a munka teljesen megállt. Ugyancsak az andráspusziai állami g azdaságnál történt meg, hogy egy vadonatúj hűtőt a padlásról ledobtak. A hűtő megjavítása napokat vett igénybe. Hol itt az egyéni felelősség, a tervszerű munka, a dolgozó nép vagyonának megbecsülése. * Dnnakömiődőti gyengén megy az aratás, de a tojás és szénabe- gyiijtés is. A tojásbegyiijtést mindössze 14 százalékban teljesítették. A földművesszövetkezet ..takarékos“ le tt egyszerre. Nem vesz fel tojásfelvá- sárlót. Amellett ragaszkodnak a 8 órai munkaidőhöz. Ez is a takarékos­sághoz tartozik? :A szénabegyüjtés még szomorúbb képet nyújt. Nincs kiértékelés. Vagy lalán ilyen „jelentéktelen“ dolgokkal nem érdemes fog. lalkozni? Hol itt a felvilágosító munka, az öntudat? • A bürokratikus ügyintézés még nagyon sok eredmény gátlója, még nagyon sok tanáes „cégtáblája“. A nyári munkák jobb elvégzése, a dol­gozók ellátásának biztosítása érdeké ben a dunakömlődi Szabadság tsz dolgozói ezelőtt két hónappal kérvé nyt adtak be a járási tanácshoz, az üzemi konyha engedélyezése érdekéb en. Azóta újra kérvényezték, a járási tanács állítólag cl Is küldte a kérvényt, most meg a megyei tanácsnál „akadt“ el. Kevesebb aktatologalás, gyorsabb és jobb munka! * A Magasépítő Vállalat dolgozói nemrég boesájlották cl VarsádI Andort a vállalattól. Nevezett horthysta katonatiszt volt és a múltban, házának építésénél fegyvert fogott a dolgozókra. Mint tervfelbontó vé­gezte „lelkiismeretes“ munkáját elég hosszú ideig a vállalatnál. Eibocsáj tása mialt nem esett kétségbe, hiszen a Tervhivatal tárt karokkal várta, félrerugva az éberséget. Miért nem teljesítette a bonyhádi tanács a vállalását? A Bonyhád-községí tanács még má­jus 25-én. versenyre hívta Zomba, Má­jus, Kakast községeket az 1951 — 52-es évi begyűjtésre. A bonyhádi íanács a versenykihívásában lefektet­te, hogyan szervezik meg az állandó- bizottságok munkáját, a begyűjtés si­kere érdekében. Verseny vállalásukban többek között a következőket írták: ,.A tojás- és baromfiba ad ás ütemterv’ szerint előírt 70 és 10 százalékát nem a megadott határidőre, július 1-re, hanem 5 nappal előtte, június 25-re teljesítjük". Egy másik pontban pedig ezt írták: „A szénának a rét­ről egyenesen a gyűjtőhelyre való beszállítása érdekében külön agitációt indítunk és biztosítani fogjuk, hogy a gazdák a szénát a kaszálás után nyomban beszállítsák“. A bonyhádiak tehát komoly kötel'^zettséjget vállal­tak magukra a begyűjtés terén, mert a minisztertanács határozatainak ha­táridő előtti teljesítését vállalták. A versenykihívás befejezésénél felkérték a járási tanácsot, hogy rendszeresen értékelje ki a verseny eredményét és kihangsúlyozták, hogy „minden ver­senyvállalás annyit ér, amennyit meg­valósítunk belőle“. A bonyhádiak tehát tudatá­ban voltak annak, amikor a versenykihívást tették, hogy minden vállalás aunyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle. Tudták tehát azt, hogy minden szónál szebben beszél a tett és a vállalásuk­nak csak úgy lesz igazi értéke, ha azt is permetezték már, a kukoricát há­romszor megkapálták. Szépen is fej lődik a gyapot, nemsokára lehet kaccsozni, meri bimbósodik. .A takar, mányt is betakarították, mintegy 20 holdról Dicséret illeti Gödöny Já­nos állatgondozót, aki 1950 december 26 óta 1951 június 14-ig gondozott 19 darab disznót és 18.0G0 forint hasznot hozott a termelőcsoportnak. Jó a mun­kaszervezésük, az aratásban kiveszik a részüket az asszonyok és család­tagjaik is. Az árpa aratását elvégez­nék és az a céljuk, hogy a búza és rozs aratását is befejezik tizedikére. Mép nagyobb eredményeit | tudnának elérni, ha a párltitkár elv társ igazi vezetője lenne a csoport, nak. ha példamutatásával buzdítaná a csoport, tagságát a még jobb termés­eredmények elérésére. Kiss elvtárs nem mutat minden esetben jó pé dát, kevés munkaegysége van és most, amikor központi feladat országunk minde-n dolgozója előtt az aratás, ő kivonja magát ebből a munkából. Munkánk minden kiindulópontja a kommunista példamutatás és ezen a téren Kiss elvtársiak is élen kell 'jár­ni. Javítsa ki ezt. a hibáját és legyen a termelőcsoport pártszervezete a munka irányítója és élenjárója. Mun­káink vá'asz legyen a leleplezett. Grősz-bandának. — drága hazánk erő­sítésével legyenek szilárd harcosai békénknek, szabadsagunknak. teljesítik is. A versenykihívás hosszúlejáratú és éppen ezért a „győztes" nevet még nem tudni, hogy ki fogja viselni. Van­nak azonban a versenynek olyan pont­jai, amelyek lelj es ires ének határide­je már lejárt és a kiértékelésből kö­vetkeztetni lehet, hogy a bonyhádi tanács hogyan állja a szavát. A tojás és baromfinál az első negyedévi előirányzatukat nem a vállalat határidőre, hanem még a miniszterta nács határozata alapján sem teljesítették. Július 1-i kiértékelés alapján a tojás­beadási kötelezettségüket 36 százalék­ra, a baromfibeadáisi kötelezettségüket 3.8 százalékra, a szénabeadási köte­lezettségüket pedig 40 százalékra tel­jesítették. Ezek az eredmények vijágosan rwu- atják, hojgy a bonyhádi tanács válla­lása csak papírválfalás volt, mert azt a gyakorlatban nem teljesí­tette. Pedig ha úgy szervezték volna a népnevelő munkát, mint ahogyan a versenykihívásukban lefektették, még túl is tudták volna teljesíteni. A tanáes azonban úgylátszik nem emlékezett vissza arra, hogy mit. vállalt, mire köte­lezte magát a versenykihívás­ban, mert ahelyett, hogy meg­felelő gondot fordítottak vol­na a begyűjtés szorgalmazá­sára, felületesen kezelték azt A lehetőséig pedig meg lett volna a teljesítésre, mert számtalan gazda van a községben, aki még túl is tel­jesítette az előirányzatát. Sváb Jakab- né például tojásbeadásí kötelezettségét 200 százalékra teljesítette és a más­fél kiló baromfi helyett 4.5 kilót adott be. Varnya Ferenené 120 száza­lékra teljesítette tojásbeadási kötelezettségét a baromfibe­adási kötelezettségét pedig 100 százalékra. Istenes Sándor dolgozó paraszt i« túlteljesítette a tojás és baromfibeadá­si kötelezettségét. A bonyhádi vanács szedje elő fiók­jából a versenykihívást, azt. tanulmá­nyozza jól át. Vegye számba, hogy mire kötelezte abban magát. Verseny­kihívásukban megtalálják azt is, hogy hogyan tudják vállalásaikat teljesíte­ni. Gondoljanak vissza arra a meglá- fásukra, hogy ..minden vállalás csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle". PÉCS—BAJA ÉS TOLNA VÁROSOK KÖZÖTTI ÚSZÓ ÉS VÍZILABDA VERSENY TOLNÁN Vasárnap délután 4 órakor a tolnai uszodában úszó és vízilabda verseny lesz a Tolnai Vörös Lobogó ^K ren­dezésében. Az liszóversenyen< külön­böző versen vszámok kerülnek lebo nyolításrn. majd n'ánn barátságos és bajnoki vízilabda mérkőzések követ kein ek. Tolnai Vörös Lolmgó II— Bujái Vörös Lobogó (barálsáíosL ii Iá na Tolnai Vörös Lobogó—Pécsi Dózsa (bajnoki)

Next

/
Thumbnails
Contents