Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-01-07 / 5. szám

megtakarításban, selejtcsökkentésben jó eredményt érnek el a Paksi Konzervgyár dolgoséi Meg kell javítani a népnevelő munkát 1951 JANUÁR 7 'MunktzzüitTt hangos a paksi Konzervgyár épülete. Serényen folyik a munka, a szocialista termelés. Ambrus Ödön üzemi pártitkár vezet 'bennünket <rz ázémben- Mig végig megyünk a hosszú épületen .elmondja} hogy Iß 50-es tervüket globálisan december 30-án be fejezték. A. dolgozók 50 százaléka van rnunkavcrscTiybcn és 51 dolgozó kötött hosszúlejáratú versenyszerződést. A szerződésben a termelés növelését,. a minőség megjavítását és önköltség csök­kentését vádolták, t-zt a vállalásukat 100 százalékban teljesítették és a dol­gozók. Elérkeztünk a dobozkészítö műhely­be, ahol szorgos női munkáskezek ké­szítik a konzervekhez szükséges bá- dogdóbozokat,' Itt dolgozik Horváth Mária, ebben az üzemrészben. Horváth Mária a-1 tervismertető értekezleten, a rmmkáverseny fokozása, a termelés növelése, a tervév sikeres befejezésé érdekében vállalta, hogy a tervelőirányzatot teljesíti, illetve túlteljesíti. Kérdésünkre elmondja, hogy harcot indított a selejt ellen. Az önköltség- csökkentés terén máris eredmény ta­pasztalható. Eddig 2900 darab doboz fedőből 34 volt a selejt. Most 5000 da­rabból1 6 selejtes került csak ki. El­mondja, bogy — az itt dolgozók min­dent elkövetnek a több és jobb mun­ka érdekében. Ebben a törekvésükben s. pártszervezet, a szakszervezet és a vállalatveze tőség minden támogatást megad, IH dolgozik Ambrus Ödönné dobozforrasztó is, aki vállalta, hogy munkamódszerét átadja dolgozó tár­sainak, A legutolsó heti teljesítése 140 százalék volt. — A munka jó meg­szervezése, ,a lelkíísmertes munka tet­te lehetővé, hogy jó eredményt értem el — mondja Ambrus Ödönné forrasz- főnő. M-íg átmegyünk a következő mű­helybe, Ambrus Ödön párttitkár el­mondja. hogy Sztálin elvtárs születésnapjára sze­reteteknek és hálájuknak kifeje­zéseként, minden dolgozó vállalá­sét 100 százalékban teljesítette. A takarékossági mozgalom sziikséges- *égét felismerte minden dolgozó, en­nek köszönhető, hogy a vállalt 75 má­zsa szénmegtakarítást, 100 százalék­ban teljesítették. A dobozgyártásnál elesett lemezhulladékokat összegyűjtik •é; tubusgyártásra más üzemeknek fel­ajánlották; Van az üzemnek egy büsz­kesége if j. Rödlmajer János újító. Meggyszártépögcp-újítását az Orszá­gos Találmányi Hivatal is elfogadta. Ez az újítás 80 dolgozó munkáját végzi el. Az évi megtakarítás az előkalkulá­ció szerint, 80,000 forint. A burgonyamosó és szárító műhely- részben hatalmas keverő- és mosógé­pekbe rakják be a piszkos burgonyát, mely tisztán, fehéren kerül onnan ki. Egy másik gép a lemosott burgonyát vékony szeletekre vágja, így kerül a szárítóba. Hatalmas rácsokon kerül a gőzzel 90 fokra fűtött szárítóba, A gu­micsizmás dolgozók szorgalmasan vég­zik a nedves munkahelyen munkáju­kat. Itt dolgozik Sxabó Ferenc üzemlakatos, akit „ üzem legjobb dolgozója“ ok­levéllel és 300 forinttal lett jutal­maztak jó munkájáért. Átlagteljesítménye 128 százalék. Már­ton Imre géplakatos ugyancsak okle­véllel és 200 forinttal lett jutalmazva. Átlagteljesítménye 131 százalék volt. Kérdésünkre elmondja, hogy — a mun­ka. jó megszervezése a mnukaidő tel­jes kidolgozása és a politikai felvilá­gosító munka eredménye ez a teljesí­tés. -r- A gépek gyors és pontos javí­tása a dolgozók munkáját is elősegíti. Szabó Mária szárítónő teljesítése 1.20 százalék. Egy értékes mellékterméke is van az üzemnek, a keményítő. A le­rakodott keményítőt átszitálják, meg­szánják és úgy értékesítik. Az eredmények mellett azonban vannak hibák is. A dolgozók nem is­merik a szakma? és poitikai képzés óriási jelentőségét. A megindított poli­tikai iskolán mindössze 14-en vesznek részt. Nagy hiba, hogy a dolgozók görcsösen ragaszkodnak maroknyi földjükhöz és a termelés rovására hiá­nyoznak. Ez megmutatkozik a munka- fegyelem lazaságánál. Mindennaposak a késések, gyako­riak a hiányzások. Ez a munka, a tervteljesítés rovására megy. Nem ismerik fel a dolgozók pár­tunk vezére, Rákosi élvtárs szavainak nagy jelentőségét és nem látják tisz­tán, hogy csak a Párt irányvonalának követése a célravezető. Nagy feladat hárul az üzemi pártszervezetre és a szákszervezetre, ezen hibák sürgős ki­javításával. A nevelő munka azonban eredményre fog vezetni. Meg kell ja­vítani az itt dolgozóknak a párthoz való viszonyát. Oda kell. hatni, hogy minden dolgozó megértse, hogy a Párt vezetése és irányításával érhető el csak a kívánt eredmény. Indítsanak kemény és kérlelhetetlen harcot a fel- világosító munkán keresztül az ered­mények megjavítása érdekében. A immkaverseny további szélesítésével, a dolgozók öntudatának emelésével vegye ki részét a paksi Konzrevgyár is a békeharcból, az ország szocialista termelésén keresztül az ötéves terv si­keréért ,a béke biztosításáért. A hi­bák kijavításával zárkózzanak fel a hatalmas béketábor harcos seregéhez és vigyék győzelemre a szocializmus ügyét. A pincehelyi gépállomás dolgozói kiértékelték eddigi munkájukat Vállalták újabb dolgozók beszervezését a tanfolyamra Tervértekezlet a kölesdi vaf üzemben December -29-én tartották meg a kölesdi vajüzem dolgozói tervérte. kezl-et-üket- Ismertették az 1950. évi munkateljesítményüket s az 1951. terv-év előirányzatát, hogy tudja meg minden dolgozó, hogyan végezték el az 1950. évi tervüket és mik vol­tak annak a hibái, amit ki kell ja­vítani. mennyiségileg és minőségi­leg. Fogaraei Márton vállalatvezető elv. társ ismerteti az 195.1. évi terv teL- je-sátésének eredményeit, megállapít­ja. hogy a tejbcgyüjtés terén nem tudtak 100 százalékos munkát vé­gezni. mert az utóbbi időben a műn. kaíegyelem meglazulá^ában jelenti- keztek a hibák. Utána ismerteti az 1951. évi terv részleteit, hogy min­den. dolgozó ismerje meg a negyed éves és a havi tervét. Ezenkívül rniriden dolgozó saját tervét napok, ra tudja felbontani. A szocialista gazdálkodás alapja a tervgazdálko­dás. A terv végrehajtásának egyik fontos kelléke a munkafegyelem.-Rávilágított, hogy milyen nagy jelentősége van. hogy a tervünket végrehajtsuk. De ezt úgy ■ tudjuk csak végrehajtani, ha jól felkészü­lünk mind politikailag, mind szak­mailag. A munkamódszereinket, 'ta­pasztalatainkat át, kell adni egymás­nak, mert ezz^l is népgazdaságunk fejlődését segítjük. Bognár János saj t mester hozzászó­lásában vállalta, hogy a sajt minő­ségét az 1950. év tervéhez viszonyít.. va 5 százalékkal emeli és ezzel is népgazdaságunk fejlődéséhez, ötéves tervünk sikeres befejezéséhez, járul hozzá. Gabnav István egy újítá-st jelent be, amellyel az energia felhasználá­sában 2 százalék megtakarítást él­ei, ezzel az üzem jobb kihasználását fogja elősegíteni. A dolgozók nagy figyelemmel hall­gatták végig a terv értekezletet és magukévá tették, hogy a hibákat, amik eddig felmerültek, kiküszöbölik. Ezzel az értekezlet végétért. A pincehelyi gépállomás -dolgozót termelési értekezleten értékelték ki ei mull ért munkájuk során elértered­őién "fejűét - és az észlelt hibákat. A beszámolót Simon Mihálv elvtárs. a gépállomás vezetője tartotta. Kitűnik a beszámolóból, hogy a gépállomás megyei yiszonylaban a Il­ik helyen végzett. Dicséretben része­síti a termelésben' élenjáró dolgozó, kát, akik megállták a Helyüket szo­cializmusunk építésének keretén be­lül a mezőgazdaságunkban a gépi munka hatásos alkalmazása terén, A dicséretet kapottak között van T. Kovács József traktoros is, aki az idénytervét 146 százalékra tel­jesítette. Munkájára jellemző, hogy tapaszta- ia.ta.it igyekezett átcidni a többi xnun- katársainak is. Biczi György és Kész. ler Vilmos a minőségi munkájukért kaptak dicséretet, A pincehelyi gépállomáson megál­lapítható azonban az is, hogy jobb eredményt is érhettek volna el. Ezt gátolta, hogy nem akalult ki a gép­állomáson komoly versenyszellem és ezáltal nem volt meg a kellő lelke, sedés sem. Laza volt a munkafegye­lem is. Megtörtént például az is, hogy 9 órakor mentek ki dolgozni a trak­torosok. Kissé gyenge volt a munka, szervezés is, mert megtörtént az is mint például Bodai János hozzászólá­sában elmond — mikor Simontornyán dolgoztam nagyon sokszor ide-oda keltett járkálnom a géppel, ami nagy kiesést okozott a munkámból. A hibák kiküszöbölésével a vezető, ség sem teljesítette teljesen a felada­tát. Sokkal nagyobb gondot keileit volna a politikai nevelésre fordítani és ezáltal el kellett volna érni azt, hogy a dolgozók államával, a dolgo zó nép államával szembeni kötelesség- érzet tudóiéban, nagy súlyt fektetett volna a felmerült hibák kiküszöböíé,' sere és megakadályozására, többek között az üzemanyagfogyasztás csők-, kentésére is. A gépállomás vezetője a termelési értekezleten foglalkozott a téli okta­tás fontosságának ismertetésével is. Hangsúlyozta, hogy szocializmust építő országunknak minél több szak emberre van szüksége. — A gépállo­más dolgozói nagyobbrészt meg is ér­tették ennek a felen!ő-égét. amit bi­zonyít, hogy többen kívülálló halla­tok beszervezését váltatták, bodor Fe­renc 2, Hartaí József 2, Csibráki György 1, Takács József 1, és Kelem András szintén 1 hallgató beszprv-e zését vállalták. El kell érni a pincehelyi gépállo más vezetőségének és dolgozóinak,~ hogy munkájuk megjavításávai. Pár­tunk iránymutatásának követésével ' az idei hibák mégegyszerí előfordulá­sát megakadályozzák, az ideinél még sokkal jobb munkát végeznek. Gon­doljanak arra,, hogy mezőgazdaságunk szocialista átszervezésénél az egyik legnagyobb feladat a gépállomásokra hárul, mely feíadatatot csak munka juk fokozásával tudjuk megoldani. — Az elmúlt évi munkájukból ép elég tapasztalat áll rendelkezésükre, amit feltudnak és fel is kell a további munkáiknál használni. ' Fektessenek nagy súlyt a mostani, téli időszak alatt a politikai és szak­mai oktatás sikeres, megvalósítására. Gondoljanak arra,, hogy csak szak­mailag jól képzett és politikailag kel-', lóén öntudatos traktoristák tudják a--, helyüket megállni a szocialista terme­lés frontján. Uj gépek gyártását kezdi meg a nehézipar a második tervévben Gépiparunk az 1951-es évben sok, hazánkban eddig nem gyártott gép előállítását kezdi meg. Az ötéve« tervben előirányzott épít­kezéseket gyorsítja meg az úgyneve­zett ,,döngölő béka“. Ez a gép egy ötszáz kiló súlyú készülék, amelyet az építkezéseknél a föld egy engedésére használnak fel. Az 1951 -es évben négy­szer , annyi döngölőgépet gyártunk mint az elmúlt évben. Nagy ledülettel indult meg ebben' az esztendőben a kábelgyártó gépek gyártása is, amelyek az év végére el is készülnek. Textiltermelésűnk fokozására a ve- tülékcsévéző gép gyártását még ebben az évben elkezdték. Eddig a vciülék- csévézö gépeket külföldről vásároltuk:,. Elméleti színvonalunk emelé­sét segíti elő az Anyag- és atezcliíUatés rendszeres olvasása PETER WIPP: Ember a karosszék alatt időre egy oldal pillantást vet a kastélyra, amely­nek ragyogó ablakai méltóságteljesen tükrözik vissza az égboltot. — Igen, kérem! — Minden a legnagyobb rendben van. Menjen csak szépen tovább a kas- télyba. A kárpitos ránéz a fehér köténybe bujtatott kövér, jóképű asszonyra és csodálkozva csóválja fejét. — A kastélyba? —• kérdezi és a hangján hosz- szíiság érződikmint aki attól tart, hogy a bolond­ját járatják vele. — Igen, igen, a kastélyba, kérem — feleli az asszony. — Az üdülőotthon a kastélyban van. No jó. Csak éppen Parfunde János kárpitos­nak: a berlini külvárosi utcából előbb egy kicsit rendbe kell szednie a gondolatait. Most már benn van a kastélyban. Egy valódi kastélyban. Ragyogó parkett, csavaros oszlopok, már­ványfalak. A szobák pazarul berendezve: kilátás a parkra, a tóra ,a.z égre. Széles, puha ágy. süp- pedős szőnyeg, folyó liideg-meleg víz. Azt a csa­pot nyitod meg, amilyen vízre éppen szükséged van. Egy ilyen szoba lesz Parfunde János berlini kárpitos otthona tizennégy teljes napig. Ezt je­lenti az a bizonyos ,,mindent beleértve.'' —• Ebéd egy óra múlva a tükörteremben — közli vele a kísérője. — Hol? — kérdezi nyugtalan lélekkel a kár­pitos. *■ — A tükör teremben — ismétli rendületlen nyugalommal a másik és csendben eltűnik. Tehát a tükörteremben. Mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő a tükör- teremben ebédel. Elíúló lélekzettel lapozik■ az ab_ lakhoz. A kertben virágba szökkenve állnak a hárs­fák. Minden csupa illat, csupa napsugár, fény­foltok tükröződnek az álmos tó felületén. Parfunde végre szabadon lélekzik; mélyen be­szívja porral ielítélt tüdejébe a virágok: illatát. Úgy érzi. hogy most találkozott először életében a természet szívével. A tükör terem a nagy iogaúószobától jobbra fekszik. Parfunde túlságosan korán érkezett le és most kíváncsian és alaposan szemügyre veszi a pazar berendezési. De egyszerre csak azt érzi — már másodszor a nap folyamán —, hogy eláll a lélekzete. Lábai a földbe gyökereznek, a térdei reszketnek. De nem a mennyezelfestmény angyalaiaitól, sem a háromiucalnyi csiszolt tükörtől, de meg a mc — ........ ......................V" ■: za ikpadlózatiól sem. Nem. Paríunde János a te­rem egyik sarkában megpillant egy karosszéket. Van ugyan jó pár darab belőlük, de ez az egy, azzal a különleges álhuzattal, valahogyan olyan ismerős. Megroggyant, térdekkel vánszorog Par­íunde a hosszú termen át a karosszék felé. Meg­áll előtte, egy kicsit elörehajol. A szemei elhp<- mályosodnak. Gyorsan és mérgesen megdörzsőli őket. — Igen. —• mondja hangosan és az üres terem visszhangozza szavát. — Igen ... Igen — isméti a visszhang. ... Kinyújtja a kezét, amely egy kicsit reszket és gyengéden simogató mozdulattal megfogja a ká­rosszéle támláját. . ... i.. — Az én munkám — motyogja■ magában. ~~ Az én munkám. Harmincöt évvel ezelőtt csinál­tam. De kinek? Kinek? Gróf... Gróf... Megint elörehajol. Emlékszik, hogy valahol, az egyik szegélybe apró belükkel bevéste a nevek Nem kellett volna, de megtette, csak úgy, a maga jószántából. Parfuncle kárpitos letérdel és a kcuosszék alá bújik. Valahol erre kell lennie a névnek. Ebben a helyzetben találják társaf, okik jó­kedvűen. zajongva gyülekeznek az ebédhez. Elő­ször kicsit, meghökkentek a látványtól, de aztán sole.sok mosolygó arcot ver vissza a iükörfal. — Hahóó, ki az ott a szék alatt? Paríunde vérvörös arccal mászik: elő. A. sze­me könnyben úszik. A váratlan találkozás régi munkájával nagyon meghatotta. Fojtogatta a sí­rás. Erőtlenül hullanak a karjai a karusszel: tám­lájára. j — Az én munkám... — mondja lassan és hal­ban. — Haritiincöt évvel ezelőtt csináltam. Azon­nal megismertem. — Éljen! Éljen! — kiáltják az üdülőtelep la­kói. Gyorsan beül lei lék Parfundct a puha párnák közé, váltakra emellek a karosszékkel együtt és úgy vitték diadalmenetben az ebédlőasztalhoz.^ — Ez a te karosszéked, elvtársi lit mindig eb­ben fogsz ülni. Jól van, jól van, ne is próbálj szabadkozni. Paríunde a nagy örömtől megzavarodva, be. hányja a ■ szemét. Szájaszóle kicsit megvonaglili és a rándulás végigszalad ajkán. Hát mindez va­lóság? Igaz? A kastély és a szobája? A fák. az ég és. . . a karosszék? Minden igaz? Igaz az élet is? Az élj élei? igazán ülhetek egy olyan karosszékben, ame­lyet én csináltam? Ülhetek benne sokáig? Nem­csak pár pillanatra, amíg kipróbálom, hogy elég puha-e? Igen. Igen. Az új életben ez is ..bvnneioglal- tatikA A friss levegő, a madarául, u napfény még a karosszék is. A karosszék unnak . . unnak, aki csinálta. Peter Wipp, a Németi Demokratikus Köz társaság haladó szellemű írójának megkap*' írása ez a novella, mely a dolgozók szép. ú életének egv epizódját mutatja be. Parfunde János kárpitos ötvenhárom éve, volt, amikor először jutott el a mesék birodal mába és ezt a csodálatos eseményt — a kézénél köszönhette. A dolog úgy történt, hogy a szak szervezeti irodában ez a kéz szórakozottan egi asztalkán heverő tarka kis füzet után nyúlt, mely röl kiderült, hogy a.z nem más, mint egy üdülő hely ismertetője. Paríuncle János keze — akárcsak a kárpilo, I egész élele — szürke és bütykös volt, telve kar colásokkal és forradásokkal. Minden egyes ujj< munkában eltöltött évtizedeket idézett, éhségre é filléres gondokra emlékeztetett. De ezek az ujjal okosak is voltai: és tudták, hogy garasokkal sem. mit sem lehet az éleiben elkezdeni. A garasok sohasem voltak elegendők se a mindennapi ke nyérre, se arra, hogy gondtalanul házbért lehes­sen fizetni belőle. És garasokból sohasem jutót volna egy ilyen füzeikére, amely — mint ahog> abban meg van írva — tizennégynapos gondlala, életet jeleni, valódi természettel, beleértve a tel jes ellátást is. —• Beleértve? ,—r kérdezte Parfunde János é; gyanakvóan körülszaglászta minden oldatról ez a kevéssé ismert szót. — Teljes ellátással, mindent beleértve? — kérdezte ismételten, — Mindent beleértve :— válaszolta a szak szervezel alkalmazottja. —■ Szerencsés utal. Parfunde szaktárs. Szerencsés utat, Parfunde szaktárs . . . Méc, ezen a jókívánságon is hosszú ideig eltűnődött ai idős kárpitos. De aztán egyszeresük már benn is ült a vo­nalban és fáradt, gondterhelt fejét odaszorította c hűvös ablaküveghez; szemét behúnyta, mert túl ságosan kápráztatta a vidék, lovarepü barna ét zöld színpompája. Szerencsés utat. Parfunde . . . zakatolják a vo­nat kerekei. Hát valóban ő volna az, aki pihenni utazik? Es ahogy körültekint, valóban Thüringiát látja é$ nem a sivár Borsig-ufcát. Berlin egyik külvárosá­ban? Atkozol túl pehéz dolog mindezt megérteni és csomós, meggörbült ujjaival szinte megragad­ni szeretné a gondolatokat, de azok tovasurran- nak a változó tájjal osszekavarodva. És az ég­boti, is olyan ragyogóan kék. mintha drága se­lyemből feszítették volna a látóhatárra. A kastély előtt a portás csipkerózsával beful- latott háza áll, mintha a gyermekmesék világából varázsol iái- volna elő. Parfunde sokáig ált előtte meg zavarodva. I: özében tartja a kis tarka füzetet ér a bűvös ..mindent beleértve*’ cédulát. Időről-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents