Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-01-14 / 11. szám

HL AG PROLETÁRJAI ! f A Mi AI SZÁMBAN: Megalakult megyénkben a századik lermelöcsoporl. (5. o.) — A Dunántúli Rostlcikészitö Vállalat ocsényi ken dergyáráaak versenykihívása. |5. u.) — A mórágy] K6 hánya dolgozói megünnepelték egyéves működésüket. (7 o.) — Kik jogosultak nehéz testi munkájuk és vezető munkakörük alapján pótjegyekre. (8. o.) TOLNÁM E C Y El VLL ÉVFOLYAM, 11. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP. 1951 JANUÁR H A Hl FI A IÁK Fényes fegyverekkel, lobogó vő- >ßs zászlókkal, az igazságos harcot követő biztos győzelem tudatával jöttek. Villogó szuronyaik, dübör­gő tankjaik eget, földet megrázó tüzérségük elől fejvesztve mene­tűitek a náci faikák. A Szovjet Hadsereggel a szabadság, az igaz­ság, a boldog élet jött el hazánké >a. A hős szovjet katonák szétver­ték a gyűlöletes Horthy-hadsere- »et. Az a hadsereg, melyet a dol­gozó tömegek elnyomására, sztráj­kok szétverésére, vérbefojtására használtak fel, melynek tisztjei kí­nozták, ütötték-verték a legénysé­gei, ellopták ruházatát, élelmezé­sét, pusztulásra, volt ítélve, mint az a rendszer maga, amely fenntar­totta, A Horthy-rendszer úri Magyar- (jffszága nem a dolgozó emberek, hanem a gyárosok, a földesurak, a tiszturak tej jel-mézzel folyó orszá­ga volt. Az urak gyárait, a grófok százezer holdjait kellett megvéde­niük a honvédeknek a néptől, — önmaguk tói. Ez a keserves szolgá­lat, az állandó megalázás szülte a panaszos, keserű katonán diákat,, a „bakasors’* irtózata lassította meg az újoncok lépteit, mikor zöld lá­dájukat a vállukon cipelve a. ka­szárnya felé baktattak.. A szeretett­ért való jogos aggodalom csalta az anya, a gyermek, a hitves szemébe a bevonuláskor elmaradhatatlan könnyeket. Hat éve, hogy a hősi szovjet nép baráti keze támogatást adott a romok eltakarításához» az új élet felépítéséhnz és ez a kéz mutatta meg azt az utat is, melyet az új magyar hadseregnek, a nép hadse­regének követnie keli. A néphad­sereg biztos alapra, a dolgozó nép­re épült. Katonái, tiszthelyettesei, tisztjei és tábornokai, munkások, dolgozó parasztok, a néphez hű értelmiség fiai. Ahogy az édesanya szereti és félti gyermekeit, olyan szeretettel, gondoskodással veszi körül ezekét a honvédeket, terem­tő békénk őreit a dolgozó magyar nép. Ez a szeretet indokolt, magá­tól értetődő. Minden egyes hon­védben a béke őrét látja dolgozó népünk, minden egyes bajtársról tudja, hogy az építés zavartalansá­gát, a terv végrehajtását, a dolgo­zó magyar milliók szabad életét őrzi fegyverével kezében. A legyőzhetetlen, hatalmas fegy- vertárs, a Szovjet Hadsereg olda­lán néphadseregünk távoltartja tő­lünk az elnyomókat, a prédára, vérre éhes Tito-bitangokat, a Nyu- gat-Németországban újra fegyverke­ző nácikat, a Koreában gyermekek, aggok százezreit legyilkoló ameri­kai banditákat. Vadállatnál ke­gyetlenebb, vérszomjasabb, az em­ber nevet nem érdemlő szörnyete­geket riaszt vissza szervezettségük, acélos keménységük, bátor harci szellemük. Olyanokat, akik Dél-Ko- reáhan a hatéven felüli „kommu- nistagyanus elemek" iegyilkolására adnak parancsot, akik csak egy vá­rosban; Kengvónban 15.000 embert mészároltak le. Olyan mindenre elszánt pribékeket riasztanak visz- sza, mint akik a jugoszláviai Gaz in ban dolgozó parasztok szá­zait ölték meg azért, mert a vetni- valót, a saját szűkös kenyerüket nem adták oda Tito bandájának. Ezért szereti néphadseregünket, a hazáját, gyárát szerető munkás, ezért küldi szívesen katonának fiát saját földje, saját országa védel­mére a dolgozó paraszt. A szökédi Mátyás Márk szívesen engedte fiát néphadseregeikbe. Tudta, hogy a. gyereket már nem a bányá­szok ellen küldik, mint őt, a nagy bányászsztrájkkor, hanem hazánkat védi majd. Moór Ferenc bányász is boldogan húzta fel a katona­ruhát, mikor Pártunk a néphadse­reghez küldte. A hazáért tanult, a népért képezte magát. Moór Fe­renc alezredes baj társat örömmel, szeretettel fogadják a régi munka­társak, ia bányász elvtáxsak és megbecsülésük még csak fokozó­dik, ha az alezredes baj társ részt- vesz napi munkájukban, segíti őket a széncsata győzelméért vívott harcukban. Ma már valamennyien természetesnek vesszük, hogy Friedrich Károly hosszúhetényi bányász így ír Telek Miklós alhad­nagy baj társnak: „Érdeklődtem fiamtól az alhadnagy baj társ család­ja és lakóhelye felől. A gyerek azt felelte, hogy valahol messze, a ha­tármentén lakik és valószínű, hogy nem. is megy haza, mert a szabad­ság napjait me génné az utazás. Erre én rögtön elhatároztam, hogy bemegyek és ha otthon találom, meghívom szilveszter estére. Be is mentem, de nem találtam otthon. Remélem, hogy még adódik olvan alkalom, hogy közelebbről megis­merkedhetünk egymással“. Sánta Béla bajtárs úgy viseli a szíve fölött a bajfátsak’ hozzátar­tozóitól kapott leveleit, mint a legmagasabb kitüntetéseket, dol­gozó népünk szeretetének megnyil­vánulásait Ott van a levélcsomó­ban Vass Sándomé tszcs-eínök le­vele is, aki az öreg Lukács néni nevében írt. „Engem kért, hogy ír­jam meg — szól a levél, — minden vágya Lukács néninek az, hogy fia előrejusson. Kéri a bajtársat, biztassa, hogy tanuljon. Mi vala­mennyien azt szeretnénk, ha Lu­kács baj társ tiszt lenne.“ Szepesi Lajos hadnagy baj társnak is sok levél nyomja a zsebét, köztük Kónya Péteré, „En nem tudok Janinak mást üzenni — írja Kö­rösszegapátiból Kónya Péter, — csak azt, hogy tanuljon és ezzel is mutassa meg, hogy a béke híve, hogy a békét szolgálja. Megkérem úgy ia hadnagy bajtársat, mint a többi bajtársakat, hogy olyan erős és edzett harcost neveljenek a fiamból, hogy baj társaival együtt meg tudja védeni építő munkán­kat.“ Szabadság, béke. Ezek a mi leg­drágább kincseink. Ezeket védjük valamennyien áldozatos munkánk­kal. A szabadság és a béke kato­nája ma minden dolgozó, aki a bá­nya mélyén fejti a. szenet, aki az esztergapadnál fényes acéíforgá- csot hasít le a készülő traktor ten­gelyéről és az a dolgozó paraszt, akinek dús kalászt adó földjén traktorosaink hosszú barázdát von­nak. A magyar nép békéjét nem­csak az erős, jól felszerelt néphad­sereg, de minden magyar dolgozó védi. Ezért legyőzhetetlen a mi hadseregünk! Legyőzhetetlen, mert szilárd hátországra támaszkodik, mert összeforrt a néppel. A nép­hadsereg és dolgozó társadalmunk közt éles határvonalat vonni nem lehet: valamennyien a szabadság és a béke kérlelhetetlen harcosai vagyunk. Tudjuk, hogy igazságos ügyünk védelmében feltétlenül győzelmet aratunk, a koreai nép ragyogó példája is bizonyítja, hogy az a nép, amely hazáját, füg­getlenségét, békés építőmunká- ját védelmezi — legyőzhetetlen! Kitárulnak szélesre az ablakok, örömmel, mosolyogva, állnak meg az emberek, mintha tavaszi napsu­gár játszana arcukon, ha a nép­hadsereg katonáinak kemény lépé­sei alatt rendül meg a föld, ha honvédetek dala reszketteti meg a levegőt. Az anya büszkén mondja azt a szót, hogy „katonafiam’“. És a fegyverüket keményen markoló katonáinkra valamennyien azt, mondjuk: „A mi fiaink!" „Még jobb munkával, hibáink kijavításával készülünk a Pártkongresszusra** o Megválasztották küldötteiket a szekszárdi. puhái és a bonyhádi járás kommunistád rT'öriémlmi eseményre készül Pártunk. Február 24-én összeül ai Országos Pártkongresszus, hogy megbeszélje azokért a felada­tokat, amelyek a jelenlegi- történelmi viszonyok között előttünk állnak. Pártunk kongresszusa számot ad eddigi eredményeinkről is. Megmutatja, mik azok az eredmények, amelyeket eddigi munkánk során elértünk. Szá­mot ad. inról is, hogy pártszervezeteink hogyan, állták meg helyüket v rájuk háruló feladatok végzése közben. Hogyan szélesítették Pártunk befolyását a dolgozó tömegek között, hogy nevelték a dolga-, ókat c Szovjetunió iránti szeretet re, az imperialisták elleni gyűlöletre. Est a történelmi jelentőségű kongresszust készítik elő a járás/, küldöttválasztó konferenciák, amelyeken megválasztják azokat a. becsü­letes, példaadó üzemi és falusi dolgozókat, akik a megyei konferencián képviselik az üzem, vagy falu párttagságát., dolgozóit. Megyénk húrom járásában és Szekszárd városban tartottak szom­batom. küldöttválasztó konferenciát, összegyűllek ezeken a helyeken a dolgozók legjobbjai, a kommunisták, hogy kiértékeljék munkájukat, meg­beszéljék azokat a feladatokat, amelyek elvégzésével még ünnepélye, sebbé tehet fűk Pártunk kongresszusát. Bonyhádon a DISZ székház drapériákkal, jelszavakkal feldíszített nagyterméből jöttek- össze az alap szervezetek küldöttei, hogy számot adjanak munkájukról. Már jóval az értekezlet megkezdése előtt ■megin­dultak a dolgozók, hogy időben odaér jenek u nagyjelentőségű konferen­ciára.. A falat köröskörül feliratok díszítik: „Jó munkával a Pártkon­gresszusért“ és a többi falakat is szinte elbontják a vörös drapériák. Munkások és dolgozó parasztok, üzemi és falusi alapszcrvezet-ek küldöttei ülnek egymás mellett a nagyteremben, képviselik a pártszerve­zeteket, a járás dolgozóit. A jelenlevők összetétele azt mutatja. Rákosi elviárs szavai termékeny talajra hullottak. Hagy számban vesznek részt az értekezleten a nők és a fiatalok, fejkendős parmztgsszonyok, kérges- kezű munkáson.. Megválasztják az elnökséget. Márton András járási, titkár elvtárs. Szügyi Elek elvtárs megyei, kiküldött, Ambrmits Mihály r.ipőgyári él- munkás, Hunya Péter, a járási tanács VB elnöke, Bogos Domokos tszcs - clnök, országgyűlési képviselő és a többi dolgozó partosét, űzetni munkás foglal helyet a konferencia díszelnökségében. Bogos Domokos elvtára, a járási kill döttválasztó konferencia elnöke nyitja meg az értekezletet. Javasla­tot tesz x konferencia napirendjére, A járási titkár beszámolója Ax angol- amerikai kapitalisták semmiféle erőszakkal sem tudják megakadályozni a haladó emberiség békeakaratát Pártunk kongresszusai mérföldkövei jelentenek népűnk történetében. * majd annak, elfogadása után felkéri Márton András járási titkár elvtár­sat, referátuma megtartására. Vietnámot 'megtisztították a gyarma­tosító csapatoktól. — A nemzetközi reakció az ameri­kai imperialisták vezetésével az egyesült nemzetek zászlaja alatt akadják megszavaztatni a harmadik világháborút A nemzetközi prole­tariátus, a magyar dolgozó nép, a mi járásunk dolgozói is a legna­gyobb rokonszenvvel gondolnak Ju­goszlávia dolgozóinak, arra a fárad­hatatlan harcára, »mit Tito és az imperialistákkal szemben folytat. Tito a legember telenebbii 1, legdur­vább diktatórikus módszerekkel nyom. ja cl Jugoszlávia dolgozóit. Százával, ezrével börtönözi be a szabadság-sze­rető dolgozókat Az első hét kongresszus az illegali­tás nehéz éveiben, 192-1-ben. majd 1990-ban gyűlt egybe. Megmutatta, hogy a kommunisták azok, akik da­colva az ellenforradalom ellen, inga­dozás nélkül vezetik a népek szabad ságharcát. A Horthy-fasizmus sötét éveiben világítófáklyát jelentettek ezek a kongresszusok. Népünk szá­mára erőt adtak a reakció ellen ví­vott harcban. A kommunisták ellen építőrminkát végez az emberiség ér­dekében. Átalakítja a természetet, ennek érdekében hatalmas erömütcle. pékét létesít, csatornáikat épít, A világ egyszerű emberei a legnagyobb szeretett«! és fokozott reménnyel tekintenek a. Szovjetunió hatalmas, békeszerető, szocialista országa felé, a világ dolgozóinak nagy barátja és tanítója, a nagy Sztálin elvtárs felé. hiába indítottak hajtóvadászatot a Horthy fasiszták, hiába akarták ki­irtani népünk legjobbjait, hiába bör- tönözték. be a nép szabadsággágáérf harcoló kommunistákat, erejüket, harci készségüket megtörni nem tud­ták. A kommunisták leleplezték az elnyomás nehéz éveiben a, jobboldali *■ z o ni á! d cin o k rat á k; 1.t. aki k ha z ú g frázisokat zengtek, ugyanakkor ki­szolgáltatták a fasiszta önkényura­lomnak a, dolgozó milliókat. — A felszabadulás után először 1946.ban tartotta nvg Pártunk a FII. kongresszust. Ez a kougros*z«s adta ki a. jelszót: 'Sem a löki-■'‘••le­nek, hanem a népnél; epiljiik az or. száljai. A Párt jel-szava alatt indult harcba a nimiká-osziály a régi Ma­gyarország visszaállításán imvterlo d 5 gyárosok, bankárok. U-vitézjett föld birtokosok és a Kisgazda pártba»» meghúzódó reakciós elemek ellen. A Pártunk, Rákosi elviáis \ v/eté.:é\ M megmutatta az ular. hogy a Szovjet, uniótól kapott szabad-águnkkal, bo­gy an kell harcolni az elürelulaclá. ■ linkért, a munkásosz?á!y -vezette do gozó nép hatalmának megteremte.-c. őrt, hogyan kell megterem!érti az ural; orszái/ából a dolgotok h"\ i- /(í/r-- Mérföldkövet jelen! hazánk í• P*• - elésében népünk életében az egyesítő ÍV, kongresszus, amelyik 1948 júniusá­ban ült össze, anchor lezárul! az a há- rom nehéz évtized. amikor o mnnkns- .oszlály mégöszloüsáya mcgv.ehezitclle. megbénította a dolgozók fel szabadító' süéri vívott harcot cs cz-ezt keresztül adóit lehetőségei arra. hogy a Szociál­demokrata Párt jobb szárny ár. keresztül befolyását kiterjessze a széles do'gozó tömegek jelentékeny vészére is.“ Ezen a kongresszuson egyesült a két mun­káspárt: a Kommunista Párt és a Szo­ciáldemokrata Párt. A mnnUásoti/fáK egy seggéneK credmén ve­képpen wegsKilárdutl a profetárdlklalura. még szorosabbá fűzte össze a dolgo­zók millióit. A proletárdiktatúra osz­tályszövetség, amely a munkásosz­tály és vele szövetséges dolgozó pa­rasztságra épül. Dolgozó parasztsá­gunk mindinkább megérti Pártunk út. mutatásait. Nyolc és fél nap alatt vé­gezte el a járás dolgozó parasztsága az aratást, ahogy kakasdi Molnár Jó­zsef pártonkívüli míntagazda mondot­ta, hogy „soha ilyen hamar még a járás­ban nem aratott le a dolgozó pa­rasztság“. Ezt mind a Pártunk útmutatásának köszönhetjük. Molnár József a járás dolgozó parasztsága közölt elsőnek ejezte be az aratási munkálatait. — A múlt év tapasztalatai azt bi- sonyítják, hogy nem végeztünk teljes nuriíát, mert nem arattuk le a tábo­rát viaszérésben. Két-három nappal is césőbb fogtunk hozzá. Ez arra figvel- nezlet bennünket, hogy ebben á gaz- lasági évben úgy végezzük az aratást,/ )ogy minden szem gabona; megtaka­rítsunk» így követeli tölünk a dolgo- :ó nép érdeke, népgazdaságunk fej­ődése, a békevédelmünk erősítése. Van 3 termelőszövetkezetünk, 19 tszcs-nk és van egy szocialista fa­lunk: Grábóc község. 743 család, 1143 tag cs 7838 kát. hold föld terület. —- A tszcs őszi fejlesztésében a já- ásunk 18 százalékkal teljesítette az löiránvzotf tervét. Meg kell tnonda- om az elvtársaknak, követtünk e! fii­akat. Nem vettük figyelembe dolgozó arasztságunk hangulatát a? I. és II. ípusú tszcs alakításán. Éppen ezért eladatunk, hogy dolgozó parosztsá- 11 n E akarata s-’érint .erve/./üek szcs-lsst. . Márton elvtárs bevezetőben a nem­zetközi helyzet jelenlegi állapotának Emi er te tófűivel foglalkozik. Temer te ti mindazokat az eseményeket, amelyek ország-világ' előtt bizonyít ják a Szov- ' jetunió-vezette béketábor harcát és j erősödését., de bizonyítják az impe­rialisták elkeseredett háborús törek­véseit is. i A koreai nép szabadságharcáról > szólva a következőket mondotta: j — A koreai népet (szabadságharcá­ban, hazaszeretetében, függetlenségé­nek, szabadságának megvédésében, ’ győzelmében megedzi a.z a tudat. , bogy vele vám az egész világ nem­zetközi proletariátusa. A vietnámi ■ győzelmet a betolakodó amerikaiak ' felett a néphadsereg aratta. Észak- i a _________i _______it___» m__ me rt a. béketábor hatalmas ereje minden olyan törekvést, ami a világ haladó emberisége békéjét meg akar­ja gátolni, elsöpör. Míg a Szovjetunió által vezetett demokratikus tábor következetesen harcol a nemzetközi békéért, az im­perialista tábor addig ogv újabb há­ború ki robbantásává ' törekszik. A Szovjetunió dolgozó népe a békehar­cosok első soraiban halad, békés

Next

/
Thumbnails
Contents