Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-05-09 / 106. szám

1951 MÁJUS » NAPLÓ 3 Á várdombi állami gazdaság dolgozói a munkaverseny kiszélesítésével javítsák ki az eddigi hiányosságokat Közismert ciz az igaz mondás, hagy az eredmények tokozásának a ver­seny az alapja. Ezt azonban (‘gyes tutitccionáriusok helytelenül magyaráz­zák, mert az gondolják, hogy a versenykihívás megtételével már el is kö-. vettek minden lehetőt az eredmények tokozása érdekében. Az Hyen egyé­nek nagyon tévednek mert a verseny kihívás megtétele még. nem minden ahhoz, hogy eredmény is legyen. Ha a verseny állásáról a dolgozók nin­csenek rendszeresen tájékozódva, nem veszik ál egymás tapasztalatait, a verseny lendülete csakhamar elalszik. Hasonló példával találkozunk egyes . állami gazdaságainkban is. A vár- dombi állami gazdaság versenyre hívta a tavaszi munkálatok elvégzé­sére a leperdpusztai állami gazdasá­got. A versenykihívásról megelége­detten beszél, az üzemi bizottság tit. kára, Kizi Antal elvtárs. A két, egy­mással versenyben álló gazdaság azonban egyszer sem küldött verseny­társához bizottságot az eredményeket megnézni és ellenőrizni. így nemcsak a gazdaság dolgozói hanem még a veztöség is kevésbbé van a verseny állásáról tájékozódva. Az üzemi bi­zottság titkára például igy felelt arra a kérdésünkre: Hogyan állunk » Seperdpu^xtaink a tavaszi munkákkal? — Fogalmam sincs. — Ez a fogal­mam sincs kijelentés bizonyítja, hogy a gazdaság üzemi bizottsága, a. ver­seny tulajdonképpeni gazdája, nem. nagy gondot fordít a versenymozga­lom további, helyes vitelére. Kizi elvtárs,- az üzemi bizottság tit. kára ezt a súlyos mulasztást, annak tulajdonítja, hog^t nincs idő, mert sok a munka. Abban igaza van, hogy most nagy munkaidő van és az' minden munkaerőt igénybevesz. A tények azonban azt mutatják,, hogy Kizi elv_ társ nincs tisztában azzal, hogy a munkából kiemelt dolgozók a verse­nyek ellenőrzésével, a tapasztalatok elsajátításával és tudatosításával újabb és hatalmas lendületet, tudnak adni az eredmények további fokozá­sához, ami sokszorosan pótolja a munkakiesésüket. Alig- pár nappal ezelőtt történt az egyik napsütéses délutánon, amikor a dolgozók lelkesen küzdöttek a nor­mák túlteljesítéséért, hogy elveszett a várdombi állami gazdaság verseiiyfe. leiőse; Ej ugyan nem veszett a való. ságban. mert valahol megvolt, . csak a kapott válaszokból nem lehetett megállapítani, hogy hol és ki az. Kizi elvtárs az üzemi bizottság titkára azt. mondottá, hogy Bogdán Márton szak­társ a versenyfelelős. Vencsik József az üzemi pártszervezet titkára azt mondotta hogy az üzemi bizottság titkára a versenyfelelős, az agronó- musok azt mondták, hogy Takács Kálmán, a gazdaságvezető helyettesé a versenyfelelős. A sok érdeklődés után sem sikerült eldönteni és tisz­tázni, hogy ki a versenyfelelős, ami azt mutatja, hogy jelenleg talán nincs is és ha véletlenük van is „va­lahol’1, nem tölti be azt a szerepet, amire hivatva volna és nem is iekin_ fik valami fontos funkciónak. Á versenymozgalom kiszélesítésé­nek szerves tartozéka az is, hogy az élenjárókat népszerűsítsék. Erre a cél­ra minden állami gazdaságban ver­senytábla készítéséi rendelte el a me. gyei központ. A verseny tábla elké­szült a várdombi állami gazdaságban is azzal a céllal, hogy arra a jó! dol­gozók neveit kiírják. — Az élenjárók neveit — mondta az üzemi pártszer­vezet titkára, Vencsik József elvtárs, — kiírjuk a versenytáblára és ami­kor újabbak vannak lecseréljük. — A gazdaság központi üzemegységé­nek versenytábiája azonban, mást m-ondott. men azon nemcsak új, ha­nem még régi jó dolgozónak a neve sem szerepelt. A gazdaságban aránylag nagy szóm­ban dolgoznak olyanok, akik úgy képzelik, hogy a magasabb fizetésén nem keil többet dolgozni. Azt. mond­ják, hogy nem lehet teljesíteni a normákat, mert, magasak. A gazdaság­ban azonban számos dolgozó bebizo­nyította^ hogy szorgalmas munkával nemcsak teljesíteni lehet, hanem túl is lehet teljesí eni. Odor György 222 százalékot ért cl a kapálásnál, a míh trágyaszórásnál pedig 178 százaiéiról. Schmider József is ugyanilyen ered­ményeket ért el a kapálásnál és a mülrágyciszórásnál. N'édó József grá- bóczi dolgozó is bebizonyította, hogy az új normákat túl is tehet teljesíteni. mer1 például a mülrágyaszórásnál 200 száza leköt éri el. Helytelen lenné azonban, ha a várdombi állami gazdaságban a hiá­nyosságok mellett nem vennénk ész. re azokat az eredményeket, amit az elmúlt pár hónap alatt elértek. Je­lentősen megerősödött az üzemi párt- szervezet is. A volt kártevő gazda- ságvezetőt aki minden fejlődésnek csak akadálya volt, eltávolították il­letékesek a gazdaságból. Akadálya volt az üzemi pártszervezet erősödé­sének is. Eltávolítása óta az üzemi pártszervezet taglétszáma több, mint 15 taggal és . tag jelöl ítél növekedett. Most mar csak az a fontos, hogy az alapszervezet necsak számszerűleg erősödjön, hanem szervezetileg is és odahasson, hogy a gazdaságban a hiányosságok kiküszöbölődjenek. — Szép eredményt ért el a gazdaság a tavaszi munkálatok terén is. A mint. egy 360 hold gyapotot április 25-re. az 50 hold jarovizáit. gyapotot pedig 27-ére elvetették^ holott május l.re vállalták. Nagy iramban folyik a gazdaságban a dugványrépa és egyéb növények kapálása is. A gazdaság dolgozói javítsák ki a hiányosságokat, mert, azáltal nagyobb eredményekt, tudnak elérni és nagyobb lesz a keresetűk is. Szervezzék meg minél előbb a versenybizottságot, amelynek az lesz a feladata, hogy el­lenőrizze versenytársaik elért ered_ ményeit és tudatosítsa azt a dolgo-. >ókkai. A. hibák kijavításáért első­sorban az üzemi pártszervezet felelős, de felelős érié a gazdaság minden egyes dolgozója is. Megkezdődött a Béke Vilá^tanács < r elnökségének ülése Kópénhágában Május 5-én Kopenhág'ában megnyílt a Béke Világtanács elnökségének ülé­se. Az elnökség foglalkozni fog a béke-' egyezmény megkötéséért folyó kam­pány fokozását elősegítő intézkedések kidolgozásával. Az elnökség tanulmányozni fogja a béke fenntartásában érdekelt különféle nemzetközi szervezetek képviselőivel folytatott tárgyalások eredményeit. Hatalmas lömeggyüiés Kopenhágában a Beke Világtanács irodája ülése alkalmából Május 6-án -az egyik kopenhágai parkban a dán békebizpttság szervezé­sében több, mint 15.000 résztvevővel hatalmas tömeggyűlést tartottak. A gyűlésen felszólaltak a Béke Világta­nács irodája ülésének résztvevői, kö­zöttük Hja Erenburg is. • •A mi népünk — mondotta Erenburg — tudja, mi a háborúk' és nem akar háborút. De vájjon akarja-e a háborút bármely más nép? A háborút vérszom- jos emberek egy kis csoportja akarja, akiknek nincs sem szívük, sem lelki' ismeretük. A jóakaratú emberek bár­hol is éljenek, az öt nagyhatalom meg­egyezését követelik. A békeegyezmény nem valami elvont formula és nem diplomáciai cselfogás. Az emberek jo­ga. hogy nyugodtan éljenek, lélegezze­nek, fákat ültessenek és gyermekeket neveljenek. Felhívjuk önöket, írják alá velünk együtt ezeket az egyszerű em- b(ri szavakat: ,Követeljük a bék°- egyezményt!“ A gyűlés végén Morgens Fog dán professzor közölte, hogy Dániában ed­dig 76.700 aláírást gyűjtöttek a bfíce* egyezményt követelő felhívásra. Ahol a múlt rossz emlékeit őrzik... Látogatás a szekszárdi Selyemtenyésstési Kísérleti Intézetnél Szekszá rdon nemrégen változtatta meg nevét a város közepén fekvő park. Ez a park a névváltozással egyidőben levetkőzte minden régi maradványát. Nem ez tapasztalható azonban a park meißelt álló hatalmas épületben, amely a maga hagyományaival a régi rend­szer'szellemét hirdeti. A kapun lévő felirat mulatja, hogy a Selyemtenyész- lés Kísérleti Intézete van ebben az épületben. A kapu aiJa'll fekete lábián aranyozott betűkkel a következő ol­vasható: „Ez a teßep épült báró Ke­mény Gábor, gróf Széchenyi Pál és puszlaszentgyörgvi, letétiem Darányi Ignác minisztersége alatt.“ A szemlélőben egy pillanatra az az érzés támad, mintha múzeumban jár mi, amikor a rossz emléket felidéző táblát látja. Ahogy beljebb megyünk és kérdezünk több dolgozó*., megálla­píthatjuk, hogy a múlt szellemének bi­zony vannak ill még páncélos testőrei, őrzői. Ez megállapítható abból is, hogy a dolgozók vörös csillagot akartak az épületre felszerelni és azt a vá­laszt kapták, „nem lehet, takaré­kosság van“. Ez a Jel fogás azonban meglátszik a dolgozókon is. Szakmai és politikai képzés, elöltük ismeretlen. Párttagok, CB funkciót betöltő vezetők arra a kényelmes álláspontra helyezkedtek: „békét hagynak berniünket, nem há­borgatnak, így nem kell tanulni.“ Nem ébredtek még annak tudatára, hogy aki nem képezi magái az elhull a fe j­lődés folyamán. Ez meglátszik a mun­kában is. A munkaversenyröt nem so­kat tudnak mondani. Igaz, hogy most holtszezon van. nem dolgoznak, de ezideig sem lettek sokat a verseny ki­építése, biztosítása érdekében. Április elején dolgoztak még a Kí­sérleti Intézetnél. Vállalás*, is teltek a dolgozók május I-re. Vállalták, lvogy -1 termet kitakarítanak és sHyemte­nyésztésre felszerelik. Pzl a vállalási teljesítették is. Az üzem asztalosa vál­lalta teljesítménye 10 százalékkal való emelesi-l. Ez rendben volna, de nem is dolgozik teljesítménybérben, hogy ér­tékelték ki? — kérdezzük. Ha vállal­ta, úgy teljesítette is, volt a válasz. Mi nem kételkedünk az ilfienő dolgozó becsületességében, de nem igen csodál­kozunk, ha esetleg iátszateredmények- kel bizonyította be a dolgozó a mun­kához való viszonyát. Ahogy hemegyünk egy másik nagy terembe, dolgozó nőket látunk, akik a tenyész­téshez szükséges rácsokai! készítik elő. Megtudjuk, hogy tenyésztési verseny indul 3 brigád részvétedével. Verseny- szerződést fognak kölni. Szántó Er­zsébet párosversenyre hívta ki Tani Terézt a nagyobb mennyiség és a jobb minőség elérése érdekében. Szántó Erzsébet az intézet legjobb dolgozója. Április hónapban a per­gament papír perforálásnál 173 százalékos teljesítményt ért el. Telek Istvánná a papírzacskó ragasz­tásnál 106, Tam Teréz ugyancsak ezen a munkán 105 százalékos eredményt ért el. Ezek az eredmények bizonyítják, hogy a dolgozók érnek el nem is kis eredményeket. Ha szervezettség, ver­seny és munkafegyelem volna, ezek az eredmények még nagyobbak, még je­lentősebbek lehetnének. Ébredjen fel a múlt században élő vezetőség és nézzen körül a világiján, élél, fejlődés és munka mindenütt. Ha nem akarnak lemaradni, kövessenek el mindent, hogy nagy iigviink harcosai sorába állva, tevékeny munkával résztvegye- nek a béke, a boldog jövő megterem­téséért. A régiségek gyűjtése helyeit az aktív munka legyen az irányadó és a dolgozók kezdeményezésének ápolásá­val segítsék tervük végrehajtását. Hir­desse az intézet falán is büszkén a felirat, hogy ebben az üzemben szocia­lista munkaverseny folyik és harcos, elszánt dolgozók viszik előre mindnyá­junk ügyét,, a szocializmus megvaló­sítását. A jugoszláv nép fokozza harcát a Tito-fasiszták ellen J ugoszlávia marshallizálása. a gaz­dasági élet teljes átállítása a háborús gazdálkodásra, a költségvetés 70 százalékának katonai célokra va­ló fordítása és az egyéb háborús ké­szülődések, a dolgozó tömegek soha nem látott kizsákmányolása. — egy­re kaiaszirotálisabb helyzetbe sodor­ja a jugoszláv dolgozókat. Azok az élet- és munkafeltételek amelyekben a dolgozók élnek, kibírhatatlanok. Titoék, hogy eleget tegyenek imperia. lista gazdáik utasításának, a. jugo­szláv munkásosztályt a legszörnyűbb módon kizsákmányolják és megfoszt, jók még a létminimumától is, még a ritoista hivatalos adatok szerint is a munkás már tavaly sem. tudta meg­vásárolni a létminimumához szüksé­ges cikkek 25 százalékát sem. Titoék. hog\r minél több nyersanya­got tudjanak termelni és kiszállítani az imperialista országokba állandóan emelik a munkaidőt és kényszerítik a munkásokat, hogy napi 12, sót még enné] is több munkaórát dolgozzanak. Vadóllati kizsákmányolásnak vetik alá a nőket és a gyermekeket is. A iasiszia munkaíelügyelök és az UDBA ügynökök, — az úgynevezett „mun­kástanácsok'' tagjai valósággal ba. sáskodnak a munkások teleit. Bár­milyen csekélységért, megvonják a dolgozók amúgy is nyomorúságos fi­zetését elbocsátják, letartózlaiják vagy internálják őket. A gyárakban és üzemekben sem­miféle munkásvédelem nincsen. Napirenden szerepeinek a balesetek, melyeknél következtében a dolgozók százai hí-nnak meg és ezrei válnak nyomorékokká. Jugoszláviában átla­gosan évente 30®ezer dolgozó esik ki a termelésből.^A gyárakban ural­kodó egészségtelen körülmények foly­tán a betegségek valósággal tizedelik a doigozókat. A legtöbb üzem mun­kásainak 70—80 százaléka, tuberku lótikus beteg. Az a tény, hogy éven. te százezer ember hal meg tuberku­lózisban, mutatja, a jugoszláv dolgo­zók szörnyű helyzetét. S emmivel sem jobb a gyárak dol­gozóinál a falu dolgozóinak helyzete. A mezőgazdasági termékek elkobzás^, a hatalmas adók, a nagy arányú rabmunkák, a kukások tűr­hetetlen kizsákmányolása, mindez béklyóként nehezedik a ialu dolgozói­ra. A terror és az egyre fokozódó nyomor ötlik szembe a különböző vállalatoknál, iskolákban, egyeteme, ken. Ma már minden jugoszláv aoigozó előtt nyilvánvaló « hogy a jelenlegi tűrhetetlen helyzetet csak a Tito Rankovics fasiszta uralom megdönté- lésével, az ,angol-amerikai gyanne'.i függés megsemmisítésével lehít tény­legesen megoldani. A dolgozók nyo­morának és szenvedésének csak ak. kor fog végeszakadn-i, ha Jugoszlá­viában népi demokratikus rendszer lesz és ha az országot a szocialista táborba vezetik-«vissza. Ezért tették magukévá a dolgozó tömegek a fa­sizmus és az angol-amerikai imperia­lizmus járma aló] való felszabadítás jelszavát. * Minden jugoszláv munkás, paraszt és dolgozó értelmiség nap, mint nap magán érzi a titoista kizsákmányolás ás a fasiszta erőszak nyűgét és min­den dolgozó kész harcolni a terror és elnyomás ellen, a kenyérért és a sza­badságért. A dolgozók gyárakban, bá. nyákban és üzemekben egyaránt egy­re tömegesebben és egyre aktívabban lépnek fej a munkaidő meghosszabbí­tása, a munkások elbocsájtása; a 'kényszeráthelyezések, a kényszermun­kák. a letartóztatások és internálások ellen, Egyre- erőteljesebben követelik a dolgozók a munkabéremelést, a la­kás- és orvosi ellátás biztosítását és az emberi táplálékot. A mindennapi gazdasági harc a nép politikai harcává nőtt. Ez a mindennapos gazdasági harc moz. gósítja a dolgozó tömegek millióit a gyarmat] kizsákmányolás elleni harc- rai fejleszti bennük a szolidaritás ér­zését és erősíti a saját- erejükbe, a végső győzelembe vetett hitet. A gaz­dasági harc bekapcsolta Jugoszlávia széles rét-egeit a né-p fel szabadi tó moz­galomba, a demokráciáért, a békéért, a szabadságért és az ország független­ségiért vívott harcba. A jugoszláv nép leiszabadító harcának vezetője Jugoszlávia munkásosztálya és- annak élcsapata, az igazj marxista-leninista párt, amely most alakul újjá. Ebben' a harcban erősödik a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Ez a harc sikerrel fog végződni, mert Jugoszlávia munkásosztályát- és an­nak élcsapatát támogatja az 'egész jugoszláv nép, minden hazafi. Építői parii nk ered ni én jt*i és hiáiiyowsájgai Sasét k Imre kőművesbrigádja 230 százalékos eredményt ért el — Varró József kőműves átlagteljesítménye 310 százalék Megyénk területén az építőmunká­sok is felismerték az ötéves terv je­lentőségét és termelésük továbbfoko- zásával bizonyítják be, hogy megértet­ték a többtermelés jelentőségét. Varró József kőműves, a Duna- földvári Tatarozó Vállalat dolgo­zója átlagteljesítménye 310 száza­lék. Ifj, Merk János brigádja át­lagteljesítménye 298 százalék. A békeharc ezen a területen is ki­domborodik. Vállalásuk túlszárnyalá­sával mérnek csapást az imperialis­ták táborára. A dolgozók békealáírás­sal követelik az öt nagyhatalom bé­kés megegyezését. Az eredmények mellett hibák is vannak. A megye területén lévő tégla­gyárak dolgozói nem látják a felaján­lás jelentőségét és nem tesznek vál­lalást. A szervezeti munka is lassú, az üzemi bizottságok megpihentek ba­bérjaikon. A téglagyárak pártszerve­zete sem tölti be azt a feladatot, amit egy üzemi pártszervezetnek be kell tölteni. így a Paksi Téglagyár pártszervezete sem végzi el feladatát,, a dolgozókat nem mozgósítja a több­termelésre, nem s«zélesíti ki a munka­versenyt, a népnevelő munka is erő­sen visszaesett. Az építőiparban a hiányosságok azért sokszorozódnak meg, mert az ellenség ügynökeit a vezetőségben ta­láljuk és tudatosan gátolják a fejlő­désünket. Az építőmunkások feladata, hogy a befurakodott ellenségeket le­leplezzék és megfelelő helyre juttas­sák. A dolgozók tudatában vannak, hogy a többtermelés az életszínvona­lunk felemelkedését jelenti. Susák Imre kőműves-brigádja 230 százalékos eredményt ért el, Kun József segédmunkás-brigád 230 százalékos eredményi ért el, Az eredmények bizonyítják, hogy. a dolgozók munkához való viszonya megváltozott. Újításokkal, észszerűsí- tésekkel könnyítik meg munkájukat s elősegítik a terv időelőtti befejezé­sét, Hogy tervünket idő előtt be tud­juk fejezni, szükséges, hogy dolgozó­ink megtanuljanak takarékoskodni. A takarékossági mozgalom építőiparunk­ban nem szélesedett ki, Megtörténnek olan dolgok is, hogy a telepeken a.z anyagok szétszórva hevernek, amivel nagy kárt okoznak népgazdaságunk­nak. A szekszárdi Magasépítő Válla­latnál is megtörténnek ilyen dolgok. A telepen szétszórva találjuk a fa­anyagot. A vezetőség nem nagy gon­dot fordít a takarékossági mozgalom kiszélesítésére és ezért történnek meg ezek a súlyos hibák, A szekszárdi Útfenntartó dolgozói is szép eredményeket értek el, dé nincsenek tisztában a többtermelés jelentőségével. Az ÜB-titkár nem látja el feladatát és ennek tudható a gyen­ge szervezeti élet. Az ÜB-titkár nem hajlandó felvilágosítani a dolgozókat, mert ő neki ez a munka fárasztó, s azt mondotta, hogy ö pihenni akar, s nem kell senki segítsége, A nemzet­közi helyzet élesedése megkívánja, hogy munkásvezetöink szilárdan kiáii- janak a béke mellett és felvilágosít­sák a dolgozókat. *"<*>«> PARTtPITtS Útmutatást nyújt o mlndennat» pórim unkában

Next

/
Thumbnails
Contents