Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940–1952
1941. szeptember
- 6 m "S pontot mindenki c-sak helyeselheti. Hen az álláspont a sérelmes tehát, csupán az,hogy eddig még..tudomásom szerint nem történt meg, hogy ugyanezt az elvet ugyaxü-Ly n szigorú következetességgel javunkra is alkalmazták Win a. Egyh^k^?uLe-tüukhen vannak például állami iskolák,ahol eddig ez-t az ehret nem •sikerült érvényre juttatni. A másik ügy Kassán történt. Kassa városának törvényhatósági bizottsága 1941 febrruár 24-én tartott közgyűlésében Tost Barna prelátus kanonok, törvényhatósági bizottsági tag indítványára utasította a polgármestert, a városnak,mint kegyúrnak képviselőjét, hogy az 1941 évi junius hónapban rendezendő ünnepség keretében Kassa városát Jézus Szentséges Szivének ajánlja fel. Ennek a határozatnak sérelmes jellegét magyarázni nem szükséges. A kasáai két evangélikus egyházközság, valamint a református egyházközség megfellebbezte ezt a határozatot azon a eisen,hogy az 1928 évi XXX. t. c.rendelkezései . szerint ilyen határozat meghozatala nem tartozik a törvényhatósági bizottság ügykörébe s igy a határozattal a iörvényha-. fcósági bizottság túllépte hatáskörét, másrészt pedig azért, mert Kassa városa csak a kassai római katolikus egyház kegyura,min t ilyen tehát nem ajánlhatja fel a várost és annak összes polgárságát, köztük azokat is,akiknek hitbeli meggyőződésével a Jézus Szentséges Ezivének kultusza nem egyezik meg. A belügyminiszter a törvényhatósági bizottság határozatát mégis jóváhagyta azzal az értelmezéssel, "hogy azt a vár ros katolikus közönsége vallási meggyőződéséből eredő akaratmegnyilvánulásnak kell tekinteni és a határozat természeténél fogva a közületek római katolikus vallású tagjaira vonatkozik. " A felajánlás azóta meg is történt.Abban a meggyőző désben vagy.ok, hogy ilyen határozatok nem szolgálják a kívánatos magyar egységet. Annál örvendetesebb az a baráti jó viszony és testvéri munkaközösság,amely a református egyházzal kapcsolatban áll fenn. S gondolatnak erőteljes megizmosodását jelenti Keletmegyarország és Erdély egy részének visszatérése, hiszen ottani lelkészeink legnagyobb része a kolozsvári református teológián végezte el tanulmányai t,ahol nemcsak teológiai tudományt kapott, hanem az Alma Maternek református é3 evangélikus gyermekei között különbséget sohasem tevő szeretetét is. A kolozsvári református teológiának a megszállás következtében teológia nélkül maradt erdélyi evangélikusság lelkészképzését lehetővé tevő e jóindulatát személyesen is megköszöntem s mofet,amikor Józsa Márton személyében az igy kiképzett teológusok utolsója került kibocsátásra, itt is hálásan emlékezem meg róla. Magam is örömmel rag ...dtam meg minden alkalmat arra, hogy az ogyüttmunkálkodási készséget kinyilvánítsam. Szolgálatot végeztem a két egyház közös munkaterületén dolgozó Be tmániában, a Pro Christo diákszövetségben, a Protestáns Ir odalmi Társaságban és a debreceni KIÉ-ben is. 350 évvel ezelőtt volt az u.n, csepregi vita, amely megkísérelte az evangélikus és református tanitás egységének létrehozását. Bár Nádasdy Ferenc ezen a kollokviumon a helvét ir'nyt jelentette ki vesztesnek, a tény mégis csak az,hogy a csepregi próbálkozás világosan mutatja, mennyire nem tanitásbeli egyeztetésekkel kell az egységet keresnünk, hanem a testvéri együttmunkálkodás utján.
