Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940–1952
1941. szeptember
- 4 A* egyház és az állam. A színvallások ideje mindig leleplezi azt,ami el van rejtve az emberi szivek vágyaiban. Az egyház és az állam viszonyának alakulása is imitt-amott nyilvánvalóvá teszi,hogy Magyarországon is többen vannak, akiknek vágy-álma ebben a vonatkozásban is az államtotalitáson alapuló parancsuralmi rendszer.. Uj stilus kezd kialakulni az egyház és az állam viszonyában, mely a régi és jói bevált együttműködés helyett rólunk nélkülünk akar dönteni. Egyik kézzelfogható jele volt ennek az az intézkedés, melyet már régebben az anyakönyvi kivonatok kiállítási dija tárgyában adott ki a kormány s amely nem törődve a lelkészi dijlevelek megmásíthatatlan szerződés-jellegével, egyszerűen önhatalmúlag állapította meg a dijlevélben meghatározott kiállítási dijak helyett az ujat.Uem anyagi kérdésről volt itt szó akkor,mikor az egyházak ezt szóvá tették, hiszen anyagi vonatkozásban végre is hajtották, csak a módszer ellen volt és van kifogás,mely elhanyagolható mennyiségnek tekinti az érdekeltek meghallgatását szerződésben biztosított jogaik csorbítása tekintetében. Hé g nyilvánvalóbbá lett e törekvés a jogakadémiák kérdésében. E kérdésre későbben vissza fogok még térni s azért itt csak a módszert említem meg. Azelőtt elképzelhetetlen volt,hogy • egy ilyen, három nagy keresztyén egyházat érintő és elvi tekintetben az egyházak iskolafenntartási jogát korlátozó,gyakorlatilag pedig s jogakadémiák működését lehetetlenné tévő törvényjavaslat az érdekeit egyházakkal való előzetes megbeszélés nélkül készülhessen el és ugy kerülhessen benyújtásra,hogy az egyházak képviselői csak a pártértekezletnek való benyújtás napján szereznek róla tudomást. Ugyanez az uj stilus mutatkozott meg a házassági törvény benyújtásánál is. Pedig sok huza-vonát es kényes helyzetet el lehetett volna kerülni, ha e kérdésnek egyházi vonatkozásait se egyházak képviselőivel előzőleg megtárgyalják. Az előzetes tárgyalások minden bizonnyal nyilvánvalóvá tették volna azt,hogy az egyházak örömmel üdvözölnek minden olyan törekvést,amely a magyar faj tisztaságát akarja szolgálni, sőt e tekintetben még szigorúbb intézkedéseket is kívánnak, az ellentét tehát nem annyira a célkitűzésben,mint inkább a végrehajtással kapcsolatos egyéni tragédiák csökkentése iránti kötelezettség meglátásának mértékében rejlik. Jelentkezik ez a módszer az egyházi adózás kérdésében is. Az egyházi adóknak közadók módjára együttesen történt beszedése elé ujabban olyan korlátokat állítanak a pénzügyi hatóságok, amelyek vagyonnal nem rendelkező és hiveik adójából élő egyházközségeink a fenntartáshoz szükséges mértékben kivánt adó kivetési jogát jelentéktelen papírformává teszik. Ezek mellett a fájó tünetek mellett annál jobban esik megállapítanunk azt,hogy vaunak,akik egyházunkkal nemcsak azt éreztetik,hogy az államnak joga és hatalma van,hanem azt is,hogy kötelességeket ismerő szive is van. Bizonyságot kell tennem arról a nagy jóindulatról és támogató szeretetről, amellyel egyházunk ügyeiben Fáy István államtitkár és Bernáth Géza miniszteri osztályfőnök uraknál mindig találkoztam. Ezek közül csak a következőket említem meg: Az állam rendezte a segédlelkész! kongrua ügyét s azt 30 pengőről 45 pengőre emelte fel.Keletmagyarország és Erdély visszaté:. ésévjl kapcsolatban felemelte az államsegély t.Megindítótta a mozgalmat a hazatért gyülekezetek lel-
