Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940–1952

1940. augusztus

PÜSPÖKI JELENTÉS a tiszai evangélikus egyházkerület 1940,évi augusztus hó 27-éu Rimaszombatbán tartandó rendes évi közgyűlésére. Mii

itarizél

t világ. Háború: értékek tömegsirja! Mennyi pénz,vagyon, kultvrjó és drága emberi vér hull alá ebbe a tömegsírba. Mikor kifosztottan és megesőnki

tottan, megfáradva és megfogyva állottunk a világháború végén, azt gondoltuk, hogy a világháború nemzedékét nem lehet még egyszer csataterekre küldeni.- Azóta még nem is telt el egy emberöltő. Még alighogy kiürültek a hadi érv, .házak, a hadirokkantak, még itt bicegnek körülöttünk s mér is újra bömbölnek az ágyuk s régi tűzharcosok újra csatasorba álltak. Mi ennek a lélektanilag lehetetlennek látszó ténynek a magyarázata? Akik azt gondol

ják,hogy a leverette tés miatt érzett bosszú hamu alatt parázsló tüze lobbant föl csupán az uj háborúban, vagy a börtönnek érzett élettér fojtogató kicsinysége kényszeríti kitörésre az élettér börtönfalri közül a népeket, az csupán rés zle t-igazságot lát. Bizonyos,hogy mind*ezek hozzájárultak az uj &áboru kitöréséhez »azonban az okok legmélyén mégis csak az van, hogy más lett az emberiségnek a háborúról való elvi felfogása. Az elpolgáriasultságában a demokráciák alkonyán elerőtlenedet t emberiségben katonás életszemlélet lett úrrá. A polgár és a katona életszemlélete homlokegyenest ellenkezik egymással. A polgár életeleme a-béke.Alapjában védekező jellem.,A haro legfeljebb rákényszeritett életforma. A katona életeleae a harc, még pedig nem a védelmi, hanem a támadó. Eletstilusá a nagy célkitűzésekért áldó zato Iura is hajlandó lendület s a béke számára legfeljebb a harcra való készülődés időszaka. A polgár számára az élet elrendezésének elve a szabadság. Sérelemnek érez minden korlátot. A katona számára az élet elrendezésének elve a fegyelem, melyben magától értetődőnek tartja a parancsot. A polgár életcélja általában az egyén. Lényegében findig individuális, legdurvább és legőszintébb megnyilatkozásaiban egyenesen önző. A katona életcélja mindig a közösség. Alapjában kollektiv lélek. Az életről vallott felfogásnak ez a megváltozása naft ábrándnak bél-egez te meg az elpolgériasult korok etikai idealizmusából kinőtt pacifista gondolkodását és örök békéről való álmodozását s igy lett a világ militarizált világgá. Mi1

i tar

i z á1

1 keresztyénség. A keresztyénség en magán is meglátszik a világnak ez á nagy színváltozása. Meglátszik mindene keľ't

t a theologiánafc; a bibliai embertanhoz való visszatérésében s a preifizmusról Vallott állásfoglalásának átértékelésében, dem látszik meg azonban m

'ig mindig eléggé kercsztyénségüukön magának a keresztyén életstílusnak katonássá válása. ' A közfelfogásban még mindig uralkodik az elpacifijált Krisztus-arc ós az elpacifizált keresztyénség. Krisztusnak ós egyházának szerepét mó

0 Is inkább abban látják,hogy a*» e—