Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

65 tételét ellenőrizni s a jelentéstételben netán késedelmező, vagy a behajtási intézkedéseket mellőző espereseket felelősségre vonni szíveskedjenek. Az esperesek kötelességszerűen a következmények feltárásával felhívták az adós nyugdíjintézeti tagokat s az egyházközségeket. A kapott válaszok inkább ígéreteket tartalmaznak, mint pénzt. A helyzet azonban mégis javulóban van, mert a kongruás lelkészekkel szemben a nyugdíjintézet pénztára a kongruális államsegélyekből eszközölt levonással apasztja a hátrálékokat, az egyházközségeknél a részükre kiutalt különböző segélyek lefoglalásával segít magán a lehetőség szerint. A fizetőkészség majdnem mindenütt megvan, azonban az egyes egyházközségek anyagi existentiája annyira megrendült, hogy tisztviselőikkel szemben sem tudják fizetési kötelezettségeiket leróni. Egyes adós egyházközségek annyira el vannak adósodva, hogy nemcsak ingatlan vagyonuk, hanem még egyházi adóbevételeik is le vannak foglalva hitelezőik javára. Itt megáll minden végrehajtási és foglalási lehetőség. De még azokkal szemben sem érvényesíthető ez az ultima ratio, akik nincsenek ennyire eladósodva; mert nem lenne bölcs dolog a végső züllésbe és feloszlásba kergetni olyan fiatal egyházközségeket, amelyek lelkészeiknek még a létminimumot sem bírják megadni. Miután gazdasági életünkben még mindig tart a dekadencia, s új források gazdasági gyarapodásokra nem nyílnak; miután maga az állam közegyházi segélyeinket állandóan apasztja, s ezáltal szegény, közsegélyekből élő egyházainktól is elvonja egészen a tartalékokat: a minden melléktekintet nélkül foganatosítandó végrehajtás csak fokozatosabb nyomornak lenne a betetőzőjévé, anélkül, hogy lényeges eredményt tudna felmutatni bevételei tekintetében. Rideg financiális eljárás nyomában csak pusztulás jár, mert a virágzás, a gyümölcsözés reménységét is letarolja. A megoldásnak másnak kell lennie, a számadás munkájának másra is tekintettel kell lennie. A nyugdíjintézet évi bevételeit és kiadásait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 1929-ben bevétel a járulékokból: kiadás a nyugdíjakra : 107,341.— P 21,527.74 P 1930-ban 140,160.01 P 36,192.10 P 1931-ben 391/704.03P 95,134.01 P 1932-ben 144,892.52 P 116,927.08 P 1933-ban 152,238.07 P 139,414.41 P 107.068.08 r. tagjárulék, 284,685.95 hátrálék. A nyugdíjintézet tökevagy ona: 1928. tőke 385.675.38 P 1929. » 646,438.81 P 1930. » 902,747.82 P 1931. » 1.661,820-06 P Tagdíjháír- és alap. jár.: 383 350.43 P 1932. » 1.851,431 06 P 1933. » 1.961,251 34 P 2