Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

község a propaganda ellensúlyozására még egy kellően képesített diakónust is alkalmazott, szorosan megvont, a tanyai körzetekre korlátozott belmissziói munkafeladattal. Hasonlóképen az előbb jelzett evangéliumi belmissziói és szociális munkakörre. Debrecen is alkalmazott egy gyülekezeti diakonisszát, ki a győri anyaház kötelékében áll. — Alig lehet rövid összefoglalásban kellően értékelni és kifejezésre juttatni azt az áldástamely a diakonisszák és a diakónus páratlanul odaadó, buzgó szolgálatából fakad. Ez igazán az az áldott magvetés, amelyet az Űr kegyelme sok helyt tíz, sőt százszoros terméssel jutalmaz. — A fennálló egyetemes közgyűlési rendelkezések értelmében egyébként a diakonisszák és diakónusok alkalmazását ellenőrzöm, működésük irányítását és felügyeletét kezeimben tartom, s tőlük, illetve az őket közvetlenül vezető lelkészektől időszakonként rendszeres beszámolást kívánok meg. A beérkező jelentésekből nagy megnyugvással látom annak a vasszorgalomnak, lelkes odaadásnak és eredményes munkásságnak a tükrét, amely Isten e hű szolgáit és szolgálóleányait minden elismerésünkre méltóan jellemzi. — Az egyházkerület területén működő diakonisszák ez évi munkájáról a következő számadatok adnak tájékoztatást: 1. a debreceni diakonissza működéséről ez ideig nem érkezett be hozzám jelentés, 2. a miskolci diakonissza tartott 76 összejövetelt és 604 látogatást tett, 3. a nyíregyházi diakonisszák tartottak összesen 792 összejövetelt és tettek 2392 látogatást. A nyíregyházi diakónus tartott 90 összejövetelt és vezetett egy kirándulást Sátoraljaújhelybe. f) A kellő lelki gondozás biztosításának az érdeke vezetett továbbá az egri missziónak és a délszabolcsi misszió második munkakörzetének a megszervezésében. Sztehló Gábor, az Eger— Gyöngyös—Hatvan-i misszió kör lelkésze ugyanis ismételt szóbeli és írásbeli jelentésekben meg nem szűnt hangoztatni előttem, hogy a gondjaira bízott missziói körzetet nagy kiterjedésénél és a közlekedési viszonyok kedvezőtlen voltánál fogva eredményesen gondozni képtelen s javasolta, hogy Egert kikapcsolva tegyük önálló missziói kör központjává. Mivel az egyetemes felügyelő űr, kérésemre, biztosított arról, hogy az egri missziót az egyetemes egyház részéről a lehetőség határáig anyagilag is támogatni hajlandó, — mivel továbbá a segédlelkészi congrua újbóli rendezése alkalmából Eger részére sikerült egy kongruajárandóságot biztosítani, továbbá, mivel az egyházkerületi pénztárnak is, a Turullal, illetve az evang. egyházkerületek jóléti egyesületével való kapcsolat révén reménye van némi rendkívüli jövedelemre, végül, mivel a volt gondozó lelkész jelentése szerint a külön missziói körzet felállítása esetén az egri hívek is számottevő áldozatkészséget hajlandók tanúsítani, magában Egerben pedig a felekezetközi helyzetnél fogva vitathatatlan fontosságú egyházi közérdeket képez a kellő lelki gondozás biztosítása: a hegyaljai főesperes úrral való tanácskozás után hozzájárultam az önálló egri misszió megszervezéséhez s kiküldöttem oda Garam Lajos ózdi segédlelkészt,