Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

29 den egyes tagjához: építsük önmagunkat és anyaszentegyházunkat 'lankadatlan buzgósággal a bennső vallásos hitből és meggyőződésből fakadó evangéliumi felekezeti hűséggel és egymás iránt érzett meleg evangéliumi testvéri szeretettel, mert egyedül ez a szellem tartja fenn, óvja és erősíti meg forrón szeretett egyházunkat, benne százados viharokat dicsőségesen megállott egyházkerületünket, s a Krisztus tiszta igazainak diadala egyedül ezzel nyer növekedést e földön. * * * Bevezető fejtegetésem a mulandóság alapvető gondolatán épült fel. S mielőtt tiszteletteljes jelentésem részleteire térnék, ennek a lelkünkre nehezedő gondolatnak áldozom, amikor lélekben két pálmaágat helyezek a közelmúltban elköltözött jeleseink sírhantjaira. Mert lehetetlen e pillanatban is meg nem emlékezni arról, hogy ez a templom volt az, amelyben egykor az ifjű Zelenka Lajos áhitattal hallgatta és lelkébe felszívta lánglelkü édesatyjának, az egyházkerület későbbi nagynevű püspökének szárnyaló igehirdetését. Ez a templom volt az, amelynek szentelt falai leggyakrabban visszhangozták a későbbi egyházkerületi felügyelő mély bölcsességű, széles perspektivájú megnyitó beszédeinek és irányító felszólalásainak meggyőző és eszméitető hangjait. És ez a templom volt az, amelynek szentelt falai közül egy borongós márciusi nap alkonyati óráiban édesatyja nyugvó tetemei mellé kísérték ki a fáradt testet, magasan szárnyaló lelkével együtt annyi nagy küzdelemnek s annyi Isten áldotta sikernek az osztályosát. Méltó bizonyságául annak, hogy rendes és rendkívüli közgyűlés egyaránt átérzi a távozásával egyházkerületünkre nehezült fájdalmas veszteség súlyát, áldozzunk el nem hervadó emlékezetének e pillanatban is őszinte hálás kegyelettel s lelkünkben felemelkedve a Krisztus megváltó keresztjéhez és alászállva az örökkévalóság hitének mélységeibe, kívánjunk eltávozott kedvesünknek boldog üdvöt az égi Kegyelem Uránál! A másik pálmaágat pedig helyezzük el a dunáninneni testvéregyházkerüleí folyó évi július hó 18-án atyáihoz tért főpásztorának, D. Kiss István püspöknek sámsonházi temetőben fekvő sírhantjára. Az ő váratlanul bekövetkezett, fájdalmas elhunytáról szóló elnöki jelentésében az elárvult egyházkerület világi vezére klasszikus tömörséggel jellemezte elnöktársát, amikor táviratilag közölte velem, hogy az egyházkerület elnökségében kiváló társa, a bölcs és nemeslelkű főpásztor nincsen többé! Valóban, D. Kiss István dunáninneni püspököt hosszú lelkészi, majdan 16 évre terjedő püspöki működése alatt méltán vette körül általános tisztelet és rokonszenves megbecsülés. Szelíd, nemes érzésvilága, mély tudása, lángoló egyház- és hazaszeretete, apostoli lelkisége mély és áldásos nyomokat hagyott egyházkerülete és magyarhoni egyetemes egyházunk életében. — Azért e pillanatban is hálás hittestvéri kegyelettel áldozunk az ő 1. Dr. Zelenka Lajos emlékezete. 2. Dr. Kiss István emlékezete.