Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935
1935. szeptember
21 Már magában véve az a körülmény, hogy a tiszai egyházkerület sokféle tanintézetével kivált annakidején az öszszes többi egyházkerületek közül, erkölcsileg kötelez arra,, hogy különös szeretettel foglalkozzam kerületünknek öszszes tanügyi kérdéseivel. Evangélikus egyházunk a múltban mindig büszke volt kiváló tanintézeteire. Meggyőződésem az, hogy intézeteink mai nívója is méltó a nemes múlthoz. Ha mégis rámutatok iskoláink mai feladataira, teszem azt nem azért, mintha e téren hiányokat lett volna módomban észlelni, hanem azért, hogy egyházkerületünk, az intézetek vezetői és tanárai e tekintetben elfoglalt álláspontomat megismerjék. Az egyes nemzetek világszemléleti felfogása ma merően ellentétes. Duló harc folyik e téren még az egy hazához tartozó állampolgárok között is. Tápot ad annak az az áldatlan gazdasági válság is. amely már évek óta tart s melynek egyik romboló hatása abban nyilvánul, hogy még a képzett intelektuellek soraiból is kerülnek ki olyanok, kik a tisztesség és becsület útjáról letérnek. Egy új egységes közszellem kialakítása a legégetőbb feladat. A tanítás mellett iskoláinknak tehát fokozottabb mértékben kell a nevelés ügyét is szolgálni, mert csak az iskola tudja az ifjúságban kialakítani azt a lelkületet, amely bele tud olvadni az egyház és az állam rendjébe. Felfogásom szerint nem vétünk a tanszabadság ellen, ha kirostálja az iskola azokat, akikben képesség és lelkület hiánya miatt ezt a magasztosabb közszellemet kialakítani nem lehet. A szelekció azért is indokolt, mert kevesebb számú és jobb növendékekkel jobban tud a tanár egyénileg is foglalkozni. Tanácsos ez azért is, hogy gátat vessen a túlprodukciónak, mert a gyengék és tehetségtelenek tömegét nem mindig a tanulás és tudás vágya viszi valamely pályára, hanem gyakran egyedül a diploma megszerzése. Hogy mit jelent az, ha ily diplomások álláshoz jutnak, amelyhez sem tehetségük, sem kedvük nincsen, erre az élet igen szomorú példákkal tud szolgálni. Amikor a szelekció fontosságát hangsúlyozom, szükségesnek tartom egyidejűleg azt is kijelenteni, hogy szorgalmazni kívánjuk, miszerint egyetlen főiskolánkon a hallgatók létszámának megállapítása az ugyanazon fokú állami tanintézetekkel, nevezetesen a vidéki egyetemekkel való egyénjogúság alapján méltányosan és arányosan történjék. Az ev. egyház presztízsét érinti, hogy évről-évre hosszas küzdelem árán kell az 1868. évi 44. t.-c.-ben biztosított egyenjogúságnak érvényt szerezni, mely, minthogy a létszám megállapításában megnvilvánuló korlátozás a jogakadémiák létét fenyegeti, főiskolánkra nézve életkérdés. Evangélikus intézeteink a múltban is talán ezért vívták ki jó hírüket, mert a tanítás mellett neveltek is; a tanár és növendék között nem állott fenn áthidalhatatlan űr;