Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935
1935. szeptember
csessége. Testvéri szeretettel fordulok három evangélikus egyházkerületünk, valamint összes egyházi eharitatív intézményeink és azoknak kiváló világi és egyházi vezetői felé és minden törekvésem az lesz, hogy az egyházkerületek és jótékony intézmények, valamint mélyen tisztelt vezetői között fennálló hagyományos jóviszonyt tőlem telhetőleg mindenkor erősítsem és ha lehetséges, részemről még mélyítsem. Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Legyen szabad ezek után, a kerület közgyűlésének nyilt színe előtt leszögeznem azon elvi álláspontjaimat, melyek elhivatott tisztségem kötelességeinek teljesítésében vezetni fognak és érinteni azokat a szempontokat, melyek sáfárkodásomnak mindég iránytűjét fogják képezni. Egyházunk jelene és jövője attól függ, hogyan szívleljük meg őseink mártír o mságának intelmeit! Ma, amikor a nagy világégés után még mindig tátonganak a háború által ütött sebek, amikor győző és legyőzött nemzétek egyaránt sútyos politikai, szociális, gazdasági és etikai válságban vannak; amikor a külpolitikai helyzet világszerte erősen kiélezett; egyedül a vallásosság az a fix pont, melyben a keresztyén ember megnyugvást és enyhülést találhat az esetben, ha erős a hite! A hit alapján kell tehát állanunk mindannyiunknak, hogy eltakaríthassuk a háborúk Ós különböző forradalmak okozta rombolásokat és hogy ,a hitetlenség úrrá ne legyen a földön. Nekünk evangélikusoknak hitvallásunk a »Szentírás« és a »Confessio Augustana«. Ez a közösség az, mely összefűz bennünket külföldi hitsorsosainkkal is } különösen Németországgal, mely a Reformáció nagy értékeinek letéteményese és mindig hivatott őre volt; de összeköt az a dicső múltú északi, nemzetekkel is, főleg Svédországgal, mely ország evangélikus uralkodóival és hitünkhöz tartozó lakosságával, különösen a tiszai ev. egyházkerületnek voltak minden időkben áldásos összeköttetései és szellemi kapcsolatai. Az úgynevezett » Corpus Evangelicorum« megalkotásának gondolata ma újra kísért az új III-ik Német-birodalomban, mely gondolatnak első hirdetője már Gusztáv Adolf svéd király volt a XVII. században. E dicsőemlékű nagy királynak szent meggyőződése az volt, hogy Európa protestantizmusa csak úgy számíthat hathatósabb védelemre, ha a vallásszabadság felett egy hatalmas politikai egyesülés is őrködik. E gondolat vezette bizonyára a III-ik Németbirodalomnak megszervezőit is, amikor megteremtették a »Német Evangélikus Egyházat« egyházi és közjogi fogalmában. A »Reichs-Kirche« egyetemes birodalmi, egyház arra hivatott, hogy az ev. jogegységet előmozdítsa és tágabb értelemben, az Evangélikus Egység kiépítésének alapjául szolgáljon. A német nemzet nagy szervező képességénél fogva általánosságban meg is teremtette már a Német Evangélikus Egyházat, de egyelőre hiányzik még olt a tökéle-
