Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1939

1939. május, rendkívüli

- 10 meg Isten e munkát».. A piisp ökszentelés ténye D.Kapi Béla püspök imádságával s az Erda vár a~mi. Istenünk»-»« 3-ik versének el ének­lés ével ért véget. Ezután az uj püspök "borult le az oltár előtt,i­~mádkozott,rnaj d áldást osztott sutána pedig -er-gyülekezet az Erős vár a mi Istenünk,.* 4-ik versét énekelte. Az oltártól jövő püspöknek az egyházkerületi " felügyelő az egyházkerület pecsétjének átadásával jelképeaen át­adta az egyházkerület' kormányzását s Turóczy Zoltán püspök elfog­lalta az elnöki széket* 9. Dr.Zsedényi Béla egyházkerületi főjegyző a tiszai evangélikus egyházkerület, annak egyházmegyéi c egyházköz ­ségei, tahintézetei és intézményei nevében az uj "püspököt- a vetkező beszéddel üdvözli j Méltóságos És Főtisztelendő Egyházkerületi Köz­gyűlés! Nincs még két éve sem,hogy megboldogult nagy püspökünk, Geduly Henrik örökét be töltve,Debrecen városában püs­pököt avatott a tiszai egyházkerület. Nem fiatal er őt, ősz öreg embert válasz tot tunk,akit a főpásztori feladatra hite, buzgalmá nemes szive érdemesitett. Rövid püspöki szolgálata kemény harc, nehéz küzdelem volt az egyházban fenyegetően feltornyosult fel­adatokkal és a nemzet legválságosabb napjaiban a boldog remény­ségeket felváltó borús aggodalmakkal. Tragikus sors volt a Domr ján Eleké, aki szive leghőbb vágyának, mindennapi imádáágánai^h^, teljesedését nem érhette meg. Nem érhette meg azt a boldog napot, amelyen a felvidéki magyar evangélikus egyházközségek >az elnyo­matás szenvedéseiben megtisztult szivek seregével, az őri kerürr letbe hazatértek. Tragikus emberi sors volt ez,de nyilván isteni rendelés.Hiszen Isten akarata nélkül egy haj szállunk sem görbül­het meg. Isten akarta igy bizonyára és készitette vele, a jöven­dőt és ezt a mai napot is. Méltóságos és Főtisztelendp Egyházkerületi Köz­gyűlés! Amikor két esztendővel ezelptt megboldogult Dómján Elek püspökünket iktattuk be püspöki székébe, a beiktató közgyűlésen rövid és nagy vonásokban felvázoltam a kerület'helyzet ét .Elmondtam, Hogy a tiszai kerület évszázadok óta sasfészke, Ősi eperjesi kol­légiumával és az iskolaalapító ődök áldozatos munkájának egyéft gyümölcseivel bevehetetlen fellegvára volt nemcsak az evangélikus, hanem az egyetemes magyar kul túrának "is és megcsonkul tán torzó testének, aránylag kicsiny lélekszámának kevesebb súlyát a kerü­let intézményeinek, iskoláinak a súlyával, a magyar evangélikus tudomány erőt és Öntudatot nevelő hatásával egyenliti ki ma is. Elmondtam továbbá ázt is, hogy ez a kerület a legmostohább föld­rajzi viszonyok között a missziói munka területén is a legnag'yolifr feladatok előtt áll és ugyanakkor a gyülekezetek gazdasági'válsá­ga, nyomorúsága ta^Lán épen itt a legnagyobb.És elmondottam, ki-, emeltem végül mindezek alapján* hogy ha van szükség valahol a püspöki tekintély hatalmára és a főpásztori munka áldozatos, de termékeny erejére, ugy a szükség kétségtelenül itt, a tiszai egy­házkerületben a legnagyobb. Azóta, e nem is egészen két esztendő óta egy nagy jelentőségű történelmi esemény,a felvidéki magyar evangélikus egyházközségek hazatérése jelentett fordulót az egyházkerület é­1 et ében. Ha akkor, két évvel ezelőtt, még küzdenünk kellett a be r olvasztási kisérietek ellen, a kerület önállóságáért, a püspöki székért, má már nyilvánvaló, a napnál is világo sabb,hogy az egyház­kerület önállóságához való törhetetlen ragaszkodásunkkal, a fel-r — támadásban való rendületlen hitünkkel nekünk volt igazunk és nagy

Next

/
Thumbnails
Contents