Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1939
1933. szeptember
Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Fénylik a sötétségben is az igazak világossága a kegyelmes, irgalmas és igaz Isten által»" A zsol£á±?iró e mély értelmü megállapítása /a 1 '12 Zs ,4-ik versében/ tárul elénk mostani küzdelmes napjainkban,midőn akár az egyházi, akár a nemzeti, akár a társadalmi élet je le ns egeket vegyüli is vizsgálat alá,mindenhonnan ború,mindenhonnan sötétség vesz körül mindnyájunkat. Mint végeszakadni nem akaró sötét köd ül a lelkekre még a legragyogóbb hapsütét verőfényénél is az emésztő gond és a nemzetet a maga egészében és a családokat külön-külön naponként foldresujtó sokféle gyötrelem.. Apák-anyák arcáról lefagy a mosoly. Reszketve féltik kicsinyeike t,hogy legalább az ő játszi örömük, ártatlan boldogságuk ne legyen csupán muló illanat,amelytői mihamar megfosztja őket a nemzeten és társadalmon keresztül az egyes családi otthonokra is reánehezedő tragikus megpróbáltatás. Az életuntak gyászos seregei száz-és ezerszámra hullatják az enyészet porába önkezükkel Isten legdrágább adományát,az életet - nem valami magasztos nemzet vagy társada lommegváltő eszme vértanúiként, de egyszerűen azért, mert belefáradtak a kilátástalan létfenntartási küzdelmekbe. Idő előtt törik meg vagy roskad össze váratlanul számos nagy értékű élet, amelytől a nemzetnek és a társadalomnak még sok várni valója volt, Az egyházak vallásos népe szakadatlanul ostromolja az eget imákkal, fohás zokkal,már-már elkeseredő vagy legalább csüggedni kezdő esengésekkel,himnuszokkal és körmenetekkel; de a nemzeti "bűnhődés" hosszú esztendeinek csak nem akar végük szakadni és a gyilkos gondok közt vergődő népmilliók, mint a tiprott férgek az ut porában,irtóztató erőfeszit á seket fejtenek ki, hogy roncsolt élettestüket valahogy tovább vonszolhassák addig is, mig megsemmisülve visszahullanak a porba. Sötétség,- cs illagt alan,vigas zt alan éjszaka mindenütt, - amiben egyházunkért, hitünkért,vallásunkért aggódó lelkünkre önsúllyal nehezedik a gond,látásán nemcsak annak,hogy a bün, az önzés,a gonoszság ártó szelleme annyira megfészkelte magát a nemzetek egymásközötti életében, hogy noha látják,hogy becsületes megbékélés és az elkövetett szörnyű igazságtalanságok jóvátétele nélkül mindannyiukra pusztulás és összeomlás vár; még sincsen bennük annyi erkölcsi erő tartalék,hogy annak a sorompóba léptetésével végre komolyan hozzálátnának a világtragikum visszaf e j les z téséhez,- de látásán annak is,hogy az általános erkölcsi khaosz levegőtlen,ködös,nyirkos sötétségében egyfelől morális értelemben nőnek hihetetlen szaporasággal a nemzeti és a társadalmi lét alapjait tartó gerendákat korhasztó penészgombák /hitetlenség, valiástalans ág, erkölcs te lens ég ,nemze t iet lens ég, t ár sada lomellenesség/,-jnás felől az ugyanezen okokból táplálkozó és folytonosan mélyülő gazdasági válság következtében lassan-lassan kicsúszik a hivek és az egyházak alól a földi lét fenntartásához nélkülözhetetlen anyagi te 1 jesitőkepe ssé g minden biztosítéka. Ilyen mindenfelől borús jelenségek láttán igazán csak a jobb jövendőbe vetett szilárd hit tarthatja egyensúlyban a lelkek életét és igazán csak a hasonlóan sötét mult bátor hőseinek kimagasló példája nyújthat számukra vigasztalást. Azért ebben a vonatkozásban páratlan jelentőséget nyer szemünkben a Zsoltáriró mély értelmű megállapítása: " Fénylik a sötétsegben is az igaznak világossága a kegyelmes,irgalmas és igaz Isten által," _ Valósággal e sötét napokban küldött kegyelmes, irgalmas és igaz isteni vigasztalás gyanánt hat reánk az a sok egymásra halmoaódó felemelő emlék,amely külömböző évfordulók formájában ebben az évben enyhüle tért, megnyugvás er t sóvárgó, hányatott lelkünk elé tárul.
