Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930
1927. augusztus
állandóin a jogászproletáriátus nagy számára hivatkozik és ugy véli azt csökkenteni, hogy az egyházak küzdelmes áldozatkészségéből fenntartott jogakadémiákat óhajtja megszüntetni. Távol áll tőlem a szándék, hogy a szóban forgó intézkedést akár pedagógiai, akár magasabb államérdek szempontjából bírálni akarnám, hiszen az vitatható, indokolt-e, szükséges-e négy tudományegyetem mellett még három felekezeti jogakadémia, a kérdés nem is ebben a vonatkozásban érdekel bennünket, hanem történelmi egyházunk presztízse — régen szervezett, ősi jogai révén! Egyetlen főiskolánk állami anyagi támogatás nélkül működik — a főiskola tudományos és társadalmi színvonala kifogástalan, — jogakadémiánk mindig a nemzeti eszme szolgálatában állott 1665 óta, klenodiuma ev. egyházunknak, mely háromszoros megsemmisülés, Karaffa vértörvényszéke, a Bach-korszak elnyomása után mindig uj életre támadt, erkölcsi kötelességünk tehát mindent elkövetni annak megmentése érdekében. — Mert a veszély közeleg! Egyházmegyei közgyűlésünkön bátor voltam reámutatni arra is, hogy vigyázzunk — a sérelmes rendelet lehet, hogy első lépés — melyet követ a többi a megsemmisülésig — és ime reá egy hétre a következő nyilatkozat lát napvilágot: „Hiszem, hogy egyrészt ezen az uton, másrészt a felekezeti jogakadémiáknak lassan mégis csak elkövetkező megszűnése végre is megfogja oldani a jogászi tulprodukció nehéznek látszó problémáját is" Hát bennünket, ismétlem, nem a jogászi tulprodukció érdekel, de egyházunk becsülete, ősi jogunk megvédése. Kérem tehát a magam részéről is a M. és ft. Közgyűlést, emelje fel tiltakozó szavát egyetemes egyházunk utján a legilletékesebbek előtt, mert „amit erőszak vesz el tőlünk, az visszaszerezhető, de amiről lemondunk, az örökre elveszett." A határozati javaslatot elfogadom. Vitéz Görgey László, Borsod és Gömör vármegyék főjegyzője a következő szavakban szólott a tárgyhoz:
