Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1927. augusztus

sülés közelének, a nagy angol publicisla : lo d Rothermere bátor akciója által is támogatott reménye Az élet hihetetlenül megsokasodott és bonyolódott gondja, baja, küzdelme és csalódása a lefolyt közigazgatási év folyamán is fokozott teherpróba alá vette egyházunkat és felelős vezetőit. De nincs okunk a kishitűségre, Isten nem kisért erőnkön felül, de kétségkívül össze kell szednünk legjobb képességeinket és igyekezetünket, hogy az Elődeinkről reánk maradt szent ö;ökséget csorbítatlan egészében megtarthassuk és utódainkra átörökíthessük. Az ősi turáni átok: a visszavonás, melyre vonatkozóan Deák Ferenc találóan jegyezte meg, ho<.y mintha azt a végzet csak azért találta volna fel, hogy a magyar soha se legyen nagy, — hatalmas, — megítélésem szerint mai nehéz napjainkban is egyik legfőbb akadalya országunk talpraállásának és erőink kifejthetésének az állam, egyház, társadalom és család érdekében. A lelkeknek egyrészt a háború előidézéséből, másrészt annak szerencsétlen kimenetele okozásából folyóan a felelőség megállapítása révén megzavart békés egyensúlya, — miként az a világtörténelem lapjai szerint már más esetekben is történt, — ezúttal is csak a diktatúrák erejével volt megfékezhető és konstruktiv munkára szorítható. Azonban hazánk és történelmi egyházaink jövője érdekében kívánatos, hogy a szenvedélyek paroxismusát most már a benső kijózanodás eredményeképen s igy a belátás fegyelmező erejénél fogva a lehiggadás, objektiv megítélés s ennek nyomán a megértés, méltánylás, megbecsülés s ezáltal a lelkek általános nyugalma váltsa fel. Viszont kívánatos, hogy addig is, amig ezt megérjük, a nemzet ezeréves törzsfájának tisztogatása közben a korhadt és beteg részekkel együtt, a törzs életképes ségét érintő vezérágak és pótló hajtások is ne essenek a radikális orvoslás áldozatául. Ezért komoly hazafiúi kötelessége minden igaz magyarnak, hogy fokozott mértékben tisztelje és megtartsa a törvényt, becsülje a tisztes kort s a köz javára munkáló tekintélyeket; másrészt pedig, hogy rendelkezzék lelkierejének azzal a mértékével, mely hangtalanul, zokszó nélkül képes alárendelni a köznek minden egyéni érdeket s vélt, vagy való sérelmet. A vezetők pedig ebben példát mutatva ne a már meglévő, nagyjából bevált, csak talán átmenetileg kényelmetlen intézményeket rombolják le, melyeknek újjáépítésére, vagy átépítésére kérdés, vájjon az idők forgatagában lesz e még egyáltalán mód és alkalom s a keresztyén valláserkölcsi alapon álló történelmi Magyarország közös szentegyházának sem a kegyeletet és tiszteletet élesztő és fentartó ornamentikájából, annál kevésbé annak egyúttal a magyar nemzeti államot is tartó oszlopaiból és kötelékeiből ne enged-