Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1930. szeptember

17 Közgyűlés az újabb mozzanatokat érintő s élö szóval előadott kiegészítéssel megbővített püspöki jelentésért, melyből az élet jelenségeit figyelő és értékelő bölcs elme világossága és az egyháza sorsáért buzgón dobogó föpásztori szív melegsége árad, elismerő köszönetét fejezi ki s imádkozó lélekkel esd kiváló püspökére áldást és kegyelmet az Úrtól. Az ágostai hitvallás keletkezésének 400. évfordulóján ünnepi érzésekkel borul le az evangélium egyházát életre hívó s azt annyi viharon és vészen át vezérlő Isten előtt, kinek kegyelme a mi egyetlen erősségünk és reménységünk. Az <) áldásának tekinti a hitvalló és bizonyságtevő atyák lelkének igazság- és szabadságszeretetét, bátorságát és hívő elmerülését az evangélium boldogító eszme világába. Emléküket a kegyelet és hála, a hódolat és szeretet koszorúival köríti; legyenek e dicső szellemek áldottak az örök dicsőségben, hová őket elvitte és magához emelte az Isten. „Az igazak fénylenek, mint a nap s akik sokakat világosságra visznek, mint az ég csillagai örökké fénylenek." (Dániel 13.) Az emlékezés révén megerősíti lelkének hűségét, ragaszkodását a tiszta evangéliumi igazságokhoz, melyekben Istenadta és Istenáldotta szellemkincseit bírja. A hitvallás magasztos komolyságával ma is kijelenti, hogy a hitigazságok mérlegelésénél egyedül a szent-Irást fogadja el szabályozó tekintélyül s az üdvözülést egyedül a Krisztus váltságmüvében megnyilatkozó isteni kegyelemnek hívő elfogadásában látja. Az ősi hitvallás szellemében ma is vallja, hogy az emberi érdem nem igazít meg; ma sincs szükség más közbenjáróra, mint arra, aki „út, igazság, élet"; ma is vallja, hogy elegendő két szentség, mert ezek viselik magukon a krisztusi eredetet, s ezek „azért szereztettek, hogy jegyei és bizonysá-