Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1930. szeptember

17 Közgyűlés az újabb mozzanatokat érintő s élö szó­val előadott kiegészítéssel megbővített püspöki jelen­tésért, melyből az élet jelenségeit figyelő és értékelő bölcs elme világossága és az egyháza sorsáért buzgón dobogó föpásztori szív melegsége árad, elismerő kö­szönetét fejezi ki s imádkozó lélekkel esd kiváló püs­pökére áldást és kegyelmet az Úrtól. Az ágostai hitvallás keletkezésének 400. évfor­dulóján ünnepi érzésekkel borul le az evangélium egyházát életre hívó s azt annyi viharon és vészen át vezérlő Isten előtt, kinek kegyelme a mi egyetlen erősségünk és reménységünk. Az <) áldásának tekinti a hitvalló és bizonyság­tevő atyák lelkének igazság- és szabadságszeretetét, bátorságát és hívő elmerülését az evangélium boldo­gító eszme világába. Emléküket a kegyelet és hála, a hódolat és szeretet koszorúival köríti; legyenek e dicső szellemek áldottak az örök dicsőségben, hová őket elvitte és magához emelte az Isten. „Az igazak fénylenek, mint a nap s akik sokakat világosságra visznek, mint az ég csillagai örökké fénylenek." (Dániel 13.) Az emlékezés révén megerősíti lelkének hűsé­gét, ragaszkodását a tiszta evangéliumi igazságok­hoz, melyekben Istenadta és Istenáldotta szellem­kincseit bírja. A hitvallás magasztos komolyságával ma is kijelenti, hogy a hitigazságok mérlegelésénél egyedül a szent-Irást fogadja el szabályozó tekin­télyül s az üdvözülést egyedül a Krisztus váltság­müvében megnyilatkozó isteni kegyelemnek hívő el­fogadásában látja. Az ősi hitvallás szellemében ma is vallja, hogy az emberi érdem nem igazít meg; ma sincs szükség más közbenjáróra, mint arra, aki „út, igazság, élet"; ma is vallja, hogy elegendő két szent­ség, mert ezek viselik magukon a krisztusi eredetet, s ezek „azért szereztettek, hogy jegyei és bizonysá-

Next

/
Thumbnails
Contents